Valamikor januárban láttam az Indoor sörfesztivált facebookon, lehet hogy meghívtak rá, vagy csak megosztotta valaki, már nem emlékszem, de nem is igazán fontos. Ami fontos, az inkább az, hogy az arculat szerintem jó lett, nekem bejött ez a felhős, kék, flat-féleség képi világ.

via http://indoorsorfeszt.hu

Jobban bírom mondjuk, mint a standard pirospozsgás nagycsöcsű német mädchenes vagy bakkecskés arculatot. Szóval alap volt, hogy interestedeltem – ide lőjetek, nyelvtannácik – az eseményt.

Mivel lusta tróger vagyok, és nem gondolkozok előre, nyilván, ezért max aznap, hirtelen felindulásból mentem volna ki, és akkor azt hiszem rögtön el is tántorodtam volna a ~3000-es jegyártól. Voltunk tavaly a Budavári Sörfesztiválon, annál is húzósnak tartom ezt az árkategóriát a jegyre. Indokként el tudom fogadni, hogy ott koncert van, itt meg élőzene, és exkluzív a környezet. Viszont én jobban szeretek a szeszre fókuszálni, a Magna Cum Laude nélkül is teljes értékű életet tudok élni, és a Gellért sem izgat, mint építészeti műremek, annyira, hogy ne ijedjek meg az ajtó elé állított, cosplay táborból frissen kiugrott Sherlock Holmestól. Minket viszont megkeresett a rendezvény szervezője, megkínált két tiszteletjeggyel, így nem kellett sokat gondolkozni, hogy menjünk-e.

A Budavári sörfeszthez egyébként nem csak árazásban, de kínálatban és a látogatók körében is sok a hasonlóság. Óvatosan merem csak bedobni a buzzword-öt, gondolom azonos a „célközönség” is. És ennek meg is felel ez a fesztivál. A sört szerető, de semmiképp nem beer-geek közönség itt simán megtalálja amit kell, anélkül, hogy mondjuk egy savanyú sörrel hatalmas öngólt lőne (természetesen volt az is, de nem ez volt a többség). A csapokon jellemzően belga, angol, cseh, német és persze magyar közepesebb üzemi sörök, egy két kisebb „kiállító”, mint Kővári „Csakajó” Gergő a Hopaholiccal. Én gyorsan rámentem egy könnyedebb summer ale-re, aztán végigsétáltam a helyszínt. Az árak rendben vannak, belvárosi kocsma színvonal, nem érzem a fesztivál árazást, és az örök sátán, a fizetős budi sem mételyezte az életünk (nekem nincs vele bajom, de tudom, hogy sokakat kiver a frász ettől). A helyszín kicsit furcsa volt elsőre, de nem rossz értelemben mondom, csak egyszerűen szokatlan volt.

A korsó is jól nézett ki

Szabad teret, vagy valami rendezvény központot szoktam meg, a ruhatár meg a puha szőnyeg, és karos székek viszont hamar meggyőztek róla, hogy jó ez, jó ötlet, és kicsit hülyén áll egymásnak a hotel meg a sörfesztivál, de működik a koncepció, összességében. Egy óra után, mikor már elég látogató volt, kezdett kicsit konferencia hangulata lenni a dolognak, álldogáltak, üldögéltek az emberek, csacsogás, kis moraj, messziről szól valami kis zene, catering, mindenki feltöltötte magát, és éppen networkingel.

Miután megittunk 2-3 sört, és a zene is beindult, a hely átváltozott valami szürreális, néha bajor harmonikás sörfesztivál zenével, smooth jazzel vagy épp Billy Ray Cyrus-szal megspékelt, lakodalomba oltott céges karácsonyi bulivá. Engem teljesen beszippantott a „miliő”.

Darth Vader approves

Sajnos a programokból vajmi kevéshez tudok hozzászólni, mert csak rövid időt tudtunk rászánni az eseményre, és hát a piálás eltrollkodta azt a pár ott töltött órát, de volt egy olyan érzésem hogy nem mi vagyunk itt a – wait for it – célközönség.

És hogy szerintem ki az? Én azt gondolom, hogy a hardcore beer-geekeknek sok újat nem tud mutatni ez a fesztivál, mert az itt kapható sörök nagy részét be tudjuk szerezni, viszonylag könnyen, és még belépőt sem kell fizetni érte. Akit viszont maga a program, akár egy fellépő, akár a gasztro vonal, vagy maga a Gellért érdekel, az szerintem kellemesen el tud tölteni egy estét, vagy egy hétvégét itt. Talán úgy fognám meg, hogy azok a sörszeretők, akik akkor is szeretnék a sört, ha csak Pilsner Urquell lenne a világon, azok a sörszeretők, akik voltak Prágában, Münchenben, Londonban vagy Brüsszelben, és ott szerettek bele a sörbe, mert látták hogy nem csak Kanizsai van, és látták hogy ez jó, azok a sörszeretők, akik 2 pohár után keringőznek egyet az asszonnyal, annak beleegyezésével és örömére, azok az asszonyok, akik ezt bírják, és azok akik már most vágják a centit a nyári sörfesztiválokig, szóval ez a rengeteg ember itt igazán jól érezhette magát. Mi is jól éreztük magunkat, de azért az asztal alatt néha rálestünk a Facebookra, hogy nem nyílt-e közben egy Mikkeller bár 3 órányi autóút távolságon belül. Azt még jobban bírnánk.