FYKI #12 // BrewDog újratöltve
A kezdetek, azaz 2007 óta a BrewDog többé-kevésbé ugyanazzal a designnal támadott, amit lehet szeretni, nem szeretni, de tény, hogy felismerhető volt és tökéletesen illeszkedett a cég erőteljes attitűdjéhez… Ez változik most.
Akik eddig nem szerették a skótokat, azok ezután sem fogják, én viszont bevallottan elfogult vagyok velük, így nézzük, mire is számíthatunk a jövőben:
via brewdog.com
Néhány kivételtől eltekintve nagyon bírtam az eddigi megjelenést, de egy (ilyen) brandnek folyamatos fejlődésre van szüksége, és bár kockáztatnak (az eddig vonalat is lehetett volna fejleszteni, vagy felvehettek volna egy állandó képzőművészt, nem is beszélve arról, hogy még pár évet elbírt volna a jelenlegi külcsín), az első képek alapján telitalálat lesz a külsőségekben történő megújulás.
Minden, amit látsz igazi. Valódi textúra. Valódi tinta. Valódi színrétegek. Kézzel vágott nyomatok tapintható karakterrel.
Egyelőre még kezdeti stádiumban van a dolog, de nagyon izgalmas váltásnak nézünk elébe. Több info és további képek itt: http://www.brewdog.com/blog-article/time-for-a-change
FYKI #11 // Bakancslista
A nagy sikerű Távoli Galaxist és Pyromaniat készítő RothBeer (leánykori nevén Róth Serfőző Kft.) nem csupán elindította a Facebook oldalát, de egyben be is jelentette az új IPA sorozatát Bakancslista néven.
A sorozat első darabja a Főzdefeszten már elérhető lesz csapolva, utána pedig kicsivel palackos verzióban is. Bővebb info a Bakancslistáról a Facebookon, én pedig már alig várom, hogy írhassak a Kritika rovatban egyesével is a havi – másfél havi rendszerességgel megjelentetni tervezett különböző komlózású darabokról…
Random #16 // 14 sör, amit ki kell próbálni 2014 nyarán
THEHOPSNOB szerzőtársé a találat, de mivel látványos lemaradásban van az írással, ezért felrakom helyette, hogy jobban tudjon koncentrálni nehezen megszülető posztjaira… A gentlemensreview.com összeszedte azt a 14 sört, amit ezen a nyáron ki kell próbálni… Gyűjtsd össze mind! – kiálthatnánk fel, de maradjunk reális célkitűzéseknél, és annyiban, hogy rajta leszünk azon, hogy minél többet kilőjünk a felsorolásból.
A képen amúgy egy klasszikus amerikai búzasör található friss görögdinnyés csavarral egyenesen San Diego-ból… Innám!
Random #15 // Beer Foamer
Kicsivel több, mint 12 000 forintnak megfelelő dán koronáért (299,95 DKK) örökre búcsút inthetünk a tökéletlen sörhabnak, hiszen itt az elemes sörhabosító. Annyira forradalmi az ötlet, hogy nem is bajlódtak fantázianevekkel, egyszerűen Beer Foamer lett a termék neve.
A készítők is érezhették, hogy nem annyira valós problémára kínálnak megoldást a termékkel, hiszen „jobb ivóélmény”-ről szólnak a termék kapcsán, amit „elronthat” a nem megfelelő kitöltés… (Gyakorolni kell.) Szó van még sűrűbb habról, ami a hagyományos úton nem érhető el, de – a Chillsner sörhűtőhöz hasonlóan – ez is csak egy újabb haszontalan cucc, amit sör-laikus ismerőseink vehetnek nekünk születés-, vagy névnapokra. (Ne tegyék. Ha nincs ötlet, a BrewDog Abstrakt sorozata mindig telitalálat…) Fotósok sem fogják ezt használni, hiszen a profik inkább a sörhabba kevernek ezt-azt, ami lehetővé tesz időigényesebb beállításokat is.
Jó érzés, hogy ma is rengeteg pénzt takarítottunk meg. Most jutalmazzuk meg magunkat néhány témába vágó videóval…
Kritika #25 // De Molen Brood & Spelen
A holland Brouwerij De Molen nagyon jön fel nálam. Nem elég, hogy többek között főznek a dán Mikkeller, vagy a belga De Struise Brouwers részére, de a saját nevük alatt is tesznek le fantasztikus dolgokat az asztalra, hogy mást ne mondjak, az egyik új kedvencemet, a Brood & Spelen rozsos ipát. (Persze ők sem tévedhetetlenek; a Vuur & Vlam ipájukat például biztos, hogy soha többé nem veszem. De ez egy másik történet…)
De Molen Brood & Spelen
Kiöntve kásás, zavaros, fény felé tartva sem látszik át. Többrétegű sör és nagyon szórakoztató fejtegetni, mert mindig találok benne valamit, ami tetszik. Remekül kiegyensúlyozott; elsőre kissé fanyar, utána egy pillanatra átvált karamellásan édesbe (ez azért is izgalmas, mert illatra végig ez van jelen), hogy szinte azonnal üthessen be az ipás, komlós keserűség.
Nem egy amerikai típusú lazulós ipa, nem is egy keményvonalas brit… Malátás sörmust – ha nem is a legpontosabb, de a legfrappánsabb leírás ez – 7,1%-os alkoholtartalommal. Komplex és mégis nagyon könnyen adja magát (persze gyorsan is fogy). Ha lenne értelme top5 listákat gyártani, kérdés nélkül rántanám rá fel! Mindig jólesik, mindig lehet rá számítani.
Funkciótlan Formás Fenék #12
Kritika #24 // BrewDog Unleash The Yeast
Őszintén szólva kissé neheztelek magamra, mivel lassan már követni sem tudom, milyen újdonságokat várhatunk a BrewDogtól, miközben november óta várom, hogy megpattinthassam végre az Unleash The Yeast pakkot. Persze túl nagy nyomást nem helyeztem magamra, de a szokásosnál is nagyobb kedvvel bontottam meg ezt a csomagot…
Az alapsör mind a négy „klasszikus” típusra ugyanaz volt – komló (Centennial és Amarillo) és maláta (Pale Ale, Munich és Caramalt) tekintetében is – négy különböző élesztő törzzsel ugyanarra a 6,3%-os alkoholtartalomra főzve. Ennyit az elméletről, jöjjön a gyakorlat:
BrewDog Unleash The Yeast American Ale & Bavarian Weizen
A Bavarian Weizen egy igazi meglepetés rögtön az elejére. Először nem búzás, inkább kesernyés, alkoholos és csak a végén vált át búzába az íz. Magas alkoholtartam érzetű, mintha trappistába hajlana. Tetszik és ezzel nem vagyok egyedül; a Ratebeer közönsége jellemző módon lehúzta a sorozat mindegyik darabját, egyedül ez a búza kapott jó értékelést, a pontosság kedvéért 100/88-at.
Az American Ale nagyon édes, nyálcsorgatósan komlós könnyű nyári kaland. Nagyon megy a búzával, mert ennek a végén érkezik a keserűség, de nem nehezedik, hanem csak játékosan van jelen. Hatásvadász, de kajálom.
BrewDog Unleash The Yeast Pilsen Lager & Belgian Trappist
Az erős kezdés után a Pilsen Lager visszaránt a földre: semmi extra. Édes, alacsony CO2-s Pilsner Urquell. A nagy kézműves-sörforradalmiságban mindig hiányoljuk az alapsörtípusokhoz való nyúlást, de a megváltás ezúttal elmarad… Nem rossz persze, de nem tesz hozzá semmit a műfajhoz. Mit is vártam… (A válasz: többet.)
A Belgian Trappist illatra édes, ízre pedig semmilyen. Nincs íze, pontosabban „belga íze” van, de zéró karaktere. Kétszer is meg kell nézni, nem cseréltük -e össze a búzával, hiszen az sokkal inkább tűnt trappistának. Kis hiányérzetem van, hiszen állítólag az élesztő lett szabadjára engedve, de ennél a sörnél – akárcsak az előző pilseninél – nem egy fenevad lett a vaskos láncaitól megszabadítva, hanem a kisállatsimogató ajtait nyitották ki a gyerekek érkeztére. Elvoltam persze, de a családi mosolyalbumba nem ezek a képek fognak bekerülni.
Összességében persze tetszett a koncepció, még akkor is, ha a megvalósításban ennyi volt csak. „Csak”. Hiszen a búzát, meg az amerikait venném külön is.
Random #14 // Mikkeller vs. Evil Twin
A New York Times még március végén posztolt egy remek cikket a Bjergso ikrekről, az egymással legendásan rossz viszonyban álló sörfőzőkről, akiknek az Evil Twin Brewing (imádom ezt a nevet), illetve a Mikkeller söröket köszönhetjük. Összefoglalni nehéz lenne, fordítani pedig sok, így kedvcsinálóként legyen elég annyi, hogy a sörszakértés helyett inkább a testvérek emberi oldalát fogja meg: hogy jutottak oda, ahova – mind életben, mind szakmailag -, ezen keresztül pedig folyamatosan téma (amolyan láthatatlan elefántként a szobában) az egymáshoz való viszonyuk alakulása is.
Bennem korábban többször felmerült, hogy a híres-hírhedt ellentétük csak amolyan póz, amivel több publicitáshoz jut mindkettejük márkája, de nagyon nem így tűnik a leírtak alapján. Nem spoilerezném tovább az írást, itt lehet olvasni: http://www.nytimes.com/2014/03/30/magazine/a-fight-is-brewing.html?_r=4
Kritika #23 // BrewDog Dead Metaphor
A Dead Metaphor hivatalosan októberben jött ki, de csak most sikerült beszerezni és kibontani… Túl sok a sör és túl kevés az idő – micsoda pazarlás, micsoda luxus! Az önostorozás pillanatai után akkor koncentráljunk is rá erre a „Scottish Chocolate Breakfast Stout”-ra!
Reggeli stout. Persze. De a rohadt életbe, innám ezt reggel is! Indulna a nap egyből. Lomhán szénsavas kávé, nem nehezedik, könnyen jön, olajosan tapad a pohár falára. Nem krémesen csokoládés, hanem mintha egy 90%-os kakaótartamú keserű csokoládét majszolnánk. Az alkoholtól mégis kissé édessé válik (6,5% ABV, semmi komoly). A végén kávés, sőt kissé savanykás, mint amikor magában, tej és cukor nélkül iszunk egy igazi feketét. Estére is felébredtem tőle!
BrewDog Dead Metaphor
Kollaboráció a javából, de ezúttal nem más főzde keze van a dologban, hanem 1-1 sörblogger a hopzine.com, illetve a thebeercast.com oldalakról. Ők találták ki a nevet is, hogy egyfajta görbe tükröt mutassanak a sok semmitmondó hangzatos baromságnak, ami elhangzik a sörökkel kapcsolatban az olyan – és ennél sokkal komolyabb – oldalakon, mint amilyen ez is… (Ezt nem pont így írták, de ez a lényege.) Én bírom a semmitmondó hangzatos baromságokat, a görbe türköt és – minek is tagadjam – bírom ezt a sört is!
You must be logged in to post a comment.