Szóval itt AZ ÜNNEP, jönnek az ünnepi sörök. Külföldön komolyan készülnek erre az időszakra szezonális sörökkel, idén már eljutottunk oda, hogy a magyar sörfőzők és sörboltosok is komoly választékkal várják a vásárlók és a sörbuzik rohamát. A tavalyi tapogatózás után már mi is felkészülten és tapasztaltabban álltunk neki a témának: Idén kihagytuk a cukros-likőrös belga karácsonyi söröket, illetve a hagyományos, de nem túl izgalmas német festbiereket, így a kétrészes értékelésünkben inkább különlegességeket és karácsonyinak címkézett söröket ittunk. Akit persze a belga sörök érdekelhetnek, az megtalálhatja a legjobbakat a Csakajósörben, a Különleges Sörök Boltjában, a Belga Sörök Boltjában, vagy a Venenumban, a Sörspecialista pedig most különösen széles választékot prezentál a ritka német sörökből.

Rögtön belecsaptunk a lecsóba, leghamarabb a kiskunhalasi Hopfanatic X-mass Madness nevű karácsonyi stoutjához jutottunk hozzá. A csavar ebben a sörben ott van, hogy belga élesztőt használtak hozzá és whiskeys hordó darabjait áztatták a lébe. Vettem üvegesben is, de azért kétszer csapoltan is megkóstoltam. Nem könnyű cucc, ahogy írtam korábban, a csapatban kb. én voltam az egyetlen aki vígan fogyasztotta. Fekete, minimális hab, vastag, masszív, lassan iható. Remek stout amúgy, pörkölt, kakaós – kávés ízek, ahogy melegszik, úgy jön elő a likőrös, alkoholos, vaníliás íz. És sajnos savanyú is, aminek nem kellene lennie. Egyesek szerint ez gyártási hiba, én annyira nem éreztem savanyúnak. Megosztó, érdemes tenni vele egy próbát annak, aki szereti a masszívabb fekete söröket, vagy érdeklődik a magyar kézműves színtér karácsonyi megoldásai iránt.

Hangover Santa

Magyar után magyar. Kővári Gergely, a Csakajósör mindenese megfőzte saját karácsonyi sörét, a Hangover Santa-t, egy vörös IPA-t. Ami kb. annyiban karácsonyi, hogy most lehet kapni. Kétszer kellett kóstoljak belőle, mert az első alkalommal a megfázás miatt nem éreztem se az ízeket, se az illatokat rendesen. Szerencsére nem csak én lettem jobban, de a sörnek is jót tett a plusz pihentetés: a másnapos Télapó véreres szeme helyett már egy tiszta vörös, sötét borostyán színű IPA-t ihattam. Ha egyszer főzök sört (Főztem.), akkor remélem, hogy ilyen színű lesz (Nem ilyen lett.). Igazából sokat extrát nincs mit írni róla, a Kővári által főzött Grabanchoz hasonló stílusú remek gyantás, keserű IPA. Karácsonyi ebédhez, vacsorához, vagy egy sima délutánra pont jó (sőt!), de a karácsony szellemét nem ebbe palackozták.

Brewdog Santa Paws

Hanem az Anchor Christmas Ale-be. De erről majd később. Előbb még ittam a BrewDog két karácsonyi söréből egyet. Santa Paws. Hangamézes skót ale, a felirat szerint. Szerintem enyhén füstölt sonkás húsvéti sör – oda legalábbis tökéletesen illene. Fekete, jó habbal, finoman füstös illattal, és teljesen vizes testtel (mindössze 4,5%-os alkohol tartalom). Kifejezetten felüdülés, ha az (általában) édeskés és nehéz karácsonyi sörök között isszuk. Érdekességnek egy próbát megér, árban is viszonylag baráti.

Egy szerencsés véletlennek köszönhetően (elcserélték a rendelt hordókat) a Csakajósörben hozzá lehetett jutni a Mikkeller 2012 Fra Til Via nevű (azaz „-tól, -nak”) karácsonyi söréhez, ami egy konyakos hordóban érlelt dupla porter. Hálistennek basszus! Bár nem fekete, de olyan sűrű, hogy elnyeli a fényt nem is készült róla rendes kép). Már egy pohár után is meggörbíti a teret. Pörkölt, kávés, kakaós, száraz, testes. A Karácsonyhoz ez sem igazán közelít ízben, vagy fűszerekben, de értem, hogy mit akartak vele: az ajándéktól megőrülő gyerekek elcsendesedése után remekül lehet iszogatni lassú kortyokban, miközben kifejezéstelen tekintettel nézzük a kandalló tüzét, vagy az éppen felgyulladó karácsonyfa lángjait (kinek mi jutott).

Kipróbálásra mindenképpen ajánlom a Hangover Santa-t, csapon el lehet kapni a Csakajósörben, a sötét hangulatban karácsonyozóknak az X-mass Madnesst (csapon a Hopfanaticban, üvegben sok helyen), kísérletezőknek a BrewDog Santa Paws-t (szintén Csakajósör és más helyek). A Mikkeller sajnos már elfogyott, egyszeri élmény volt.

Nemsokára jövünk a BrewDog másik „karácsonyi” sörével, a Hoppy Christmassal, jön a hagyományos Anchor Christmas Ale, a fűszeres Andersen Valley Winter Soltice, valamint egy magyar versenyző, a Rizmajer karácsonyi söre.

…Nagykarácsony

Eredetileg két cikk lett, volna, de végül itt a folytatás is, címszavakban.

A Brewdog polgárpukkasztott már megint, stb.: csinált egy karácsonyi sört, ami nem az. A Hoppy Christmas egy fasza IPA, saját bevallásuk szerint azért csinálták, hogy lehessen valami jót inni a karácsonyi pulyka mellé. Mondjuk ezt bármi mellé lehet. Fasza, bármikor innám, de több elemzést nem érdemel.

Nem úgy mint az Anderson Valley Winter Soltice. Persze itt leginkább veszekedés lenne azok között akik nem bírták meginni ezt sem, meg köztem, akinek úgy-ahogy bejött. Mindenféle bogyóval, mézzel telepakolt édes, tapadós, fűszeres szirup ez amúgy, mikor először ittam, akkor nem győztem mellé kortyolgatni valami keserűt, mert egyben nem lehet meginni. Aztán vettem még egy üveggel, másodtesztelésnek, és rájöttem, hogy a diós bejgli mellé pont jól csúszott.

Nálam az igazi köztes megoldást, az igazán jó karácsonyi sört az Anchor Christmas Ale hozta el. Fűszeres, fekete, picit ragad, picit negros, de közben friss, fanyar és jól iható, ha ehhez van kedvünk. Nem innám folyamatosan, de benne van minden ami ilyenkor kell és mégsem lesz túl sok. Ja és király a címkéje, minden évben más, lehet gyűjteni, meg persze vintage évjáratokat is félretenni és iszogatni.