Tag Archives: craft beer

Kritika #132 // Gólem Hophochonder

A tavalyi év vége és az idei év kezdete az őrületről, a csavartabbnál csavartabb sörökről és ötletekről szólt. Ilyenkor, ekkora marketing- és eseményzajban sokszor elsikkad, ha valaki egy egyszerűbbnek tűnő sörrel jön ki a piacra. Mi is elmentünk több american pale ale és india pale ale mellett, vagy csak Instára tettünk fel gyorsjelentést az adott sörről. Ha Gólem megmozdul, akkor arra viszont azért szoktunk figyelni. A Sötét Bunkó óta imádjuk a brandet, az arculatot, a megszólalásait és nem utolsó sorban a söreit. Persze itt is van kevésbé jól sikerült sör, meg nagyon sikeres sör, de a minőségre való törekvés állandó. Ahogy az is, hogy a sörök viszonylag a normális határán mozognak (már ha a 60 komlós sört nem számítjuk), főleg az alapanyag használatában.

Most lehetőségünk volt a félkész sörre rákóstolni, így ha értenénk hozzá, akkor meg tudnánk mondani mennyivel lett jobb/rosszabb/másabb a hidegkomlózás óta. Mert, hogy ezzel készült most (a Horizontnál) a Gólem Sör, a Hopochonder az első hidegkomlózott IPA-ja, ami a tervek szerint az állandó szortiment része lesz (hogy ez pontosan mit tartalmaz, azt még csak Ő tudja, a Repeta és a Sötét Bunkó biztosan benne lesz). Nézzük, hová került a Gólem palettáján a Hopochonder.

Gólem Hopochonder és az ő készlete minden eshetőségre

A sör alapja szerencsére nem változott az előző kóstolás óta. Már akkor is imádtuk, kellemesen testes, szép karamell színű, jól csúszik. A hidegkomló óta kevésbé tükrösen tiszta, de ez nem baj. Illatra egyértelműen megváltozott a tartályból kóstolthoz képest. Intenzív, virágos, majd melegedve szőlős, barackos illatokat tudunk érezni. Kellemes, balzsamos, jól csúszik. Egészen a korty végéig, ahol valami indokolatlan keserűség támadja meg a nyelvünket (a bennünk lévő hipchonder szerint tutira ízlelőbimbó-rák…), és egészen sokáig meg is marad. Kicsit elrontja a végét, felemásan vagyunk vele. Tulajdonképpen jó IPA, elvan vele az ember, de egyelőre a magyar piacon is van nála jobb, meg a Gólemnek is van jobb söre, viszont egy kis finomítással ez is ott lehet a legjobbak között.

Ki igya?

Aki nem kapott csömört még az IPA-któl. Aki csömört kapott a szétcsavart söröktől.

Ki ne?

Ugyanez fordítva.

Akkor ez most jó?

Korrekt, de apróbb javításokkal még jobb lenne.

Becsekk #1 // MALTeR Sörétterem

Már egy tavaly év végén megnyitott helyről írunk most. Mondhatnánk, hogy azért mert alaposak vagyunk és inkognitóban is visszamentünk (amúgy ez igaz), illetve több szituációban is benyomást akartunk szerezni a helyről (amúgy ez is igaz), de valójában csak átborult a fejünk felett minden. És hát halogatásban meg királyok tudunk lenni, ha igazán komolyan vesszük (mint minden mást). De eddig és ne tovább! Másrészről, ha meg már itt vagyunk, akkor új rovatot indítunk, azaz a sörkritikához hasonlóan a helyekről is fogunk írni.

Rácsok mögött – a Felniből átmentett darab, de a falon a roló-festményt is érdemes figyelni

Szóval a MALTeR egy fasza söröző, ahol lehet kajálni. Vagy laza étterem, ahol jó a sörválaszték. Ahogy tetszik. Megírták már sok helyen, hogy a legendás Kispipa helyén, annak örökségét tovább víve nyílt a hely, de ezt a régihez visszanyúló kommunikációt akkor sem értettük. Nem azért, mert nem szeretjük a régi dolgokat, csak szerintünk semmi értelme a kettőt hasonlítgatni, a két hely teljesen más profilú, erőltetett a hasonlat. Ez most teljesen más, alapvetően azért itt az ital van előtérben, abból is a sör.

Korrekt a választék, magyar kraft/kézműves/kisüzemi, néhány külföldi, van elég ivós cucc a sörözgetésekhez, és néhány különlegesebb, a finnyásoknak. Persze aki nem kajálni vagy a haverokkal lötyögni akar, az úgyis átkocog a szomszédba sörbuziskodni. Mellékszál: a második látogatásunk alkalmával bemutatták nekünk a bosnyák Monogram rakiját. Nem feltétlenül rajong minden csapattag a pálinkaszerű italokért, de ez kifejezetten kellemes, kevésbé karcos cucc volt, egy próbát lehet neki adni.

MALTeR táfelspicc

Van egy fasza étlap, kelet-európai kocsmakaják, kicsit újragondolva, modernizálva, de mégis tisztességesen megcsinálva. Talán ez a legnehezebb, hogy egyszerre legyen házias és ismerős az étel, de mégis egy picit azért mást, mint amit otthon eszik az ember. Háromszor ettünk itt, egyszer sem voltunk csalódottak: van akinek a pörkölt, van akinek a házi lekváros nudli jött be a legjobban. Aki salátázni szeretne persze, az továbbra sem a MALTeR-re gondoljon elsőként.

A férfivécét jelző kép. Menő. #nofilter

Két apró pozitívum még: Egyrészt a vendégek visszajelzései alapján máris belenyúltak az étlapba, finomítottak azon, kicsit szezonálisabb lett. A berendezésnél pedig nem féltek kidobni ami mégsem illett annyira a helyhez, bővítettek, otthonosabbá, melegebbé tették a helyet.

Ki menjen ide?

Aki sörözés közben megéhezik. Aki egy jót enne és inna is. Aki egy laza céges vacsorát tartana.

Ki ne?

Aki csak sörbuziskodni akar.

Mit lehet itt csinálni?

Enni. Inni. Néha van élőzene. Van tévé meccsnézéshez.

Akkor ez jó hely?

Abszolút, ajánljuk.

Random #96 // Egy amerikai Budapesten

Avagy hogyan látja a magyar sörforradalmat az, aki átélte az „igazit” is? Bryan Cohen újságíró Philadelphiából, szeptember elején töltött itt pár napot. Bejárta a várost, írt a Zsidónegyedről, az ételekről, a kultúráról, és persze a sörről. Megnézte a Főzdefesztet, eljött sörtúrázni, beszélgetett a magyar színtér alakjaival és csak úgy beült minél több helyre, minél több magyar sört kóstolni. Ja és mellesleg hozott magával egy olyan házi coffee stoutot, amire tuti premiert lehetne szervezni… De a legfontosabb, hogy nyitott volt, érdeklődő, és igazi jó arc.

Hogy mit látott Budapestből, az a Philly Beer Scene legutóbbi számának 26. oldalán olvasható nagyobban.

Kritika #123 // Reketye x North 42 Brewing Hibiscus Kiss

Dupla sör, duplán jó. Ezúttal duplán-dupla: a Reketye Sörfőzde állt össze a Magyarországon járó, számunkra egyelőre ismeretlen North 42 Brewing amerikai brigádjával, hogy valami különlegeset alkossanak. A Reketyének most már van egy kialakult szortimentje, mostanában már rámennek a szezonális, különlegesebb sörökre (cocoa porter, rozsos summer ale). Ezúttal nem aprózták el, rögtön saját műfajt teremtettek (?), készítettek egy dupla witbiert hibiszkusszal. Pakolták bele amit lehet, háromféle élesztő, folyékony Wyeast Labs, szóval minden adva volt a sikerhez. Ja és elég jó lett a palackdizájn, plusz pontért. Lássuk a sört.

Reketye Sörfőzde x North 42 Brewing - Hibiscus Kiss

Reketye Sörfőzde x North 42 Brewing – Hibiscus Kiss

Hát izé. Az első palackot nem tudjuk hová tenni, gyorsan bontunk még kettőt és máris jobb a kép, az elsővel valami félrement (teljesen iható volt, de tompa, tök mást mutatott ízre és illatra, mint a többi amit ittunk). Közben nyitunk egy Kronenburg Blanc-t (igen, tudjuk…) hogy el tudjuk tenni valahová a witbierhez képest a sört. A végeredményre az jön ki, hogy a két stílus között ugyanakkora a különbség mint mondjuk egy stout és egy imperial stout között. A witbier friss, fanyar, szinte az arcunkba robbanó illatfelhő, frissítő nyári ital. A duplawit édes, krémes, lomha, túlérett gyümölcsök illatával. Ha az narancs (vagy még inkább citrom), akkor ez érett narancs. Ha az nyár, akkor ez ősz. Abból amit a witbier tud, szinte semmit nem mutat a harapható gabonásságon kívül. Viszont ha eltekintünk attól, hogy összehasonlítgassuk, akkor tök jó sör. Testes, vastag, de észrevétlenül lemegy a két üveg. Bár kellemesen zsibbaszt az alkohol, lehet belőle inni még egy pohárral. Narancs, mandarin, rozsos fűszeresség – kifejezetten kellemes sör. Szeptember végére. Mikor már a Nap nem melegít annyira. Elraktuk az egyik üveget, majd rápróbálunk.

Ja, és a hibiszkusz? Tudja valaki, hogy milyen íze van a hibiszkusznak?

Ki igya?

Aki nem frissességre vágyik, hanem kellemes ellazulásra.

Ki ne?

Aki nem szereti az enyhén túlérett narancsot. Vagy a koraőszt.

Akkor ez most jó?

Nekünk bejött.

Random #88 // War Kraft avagy meghalt a király, éljen a király

Először is hadd dicsérjem meg a Főzdepark logóját, faszán néz ki, és valamiért engem a BME logójára emlékeztet, ahol – ahogy a hírhedt standupos mondaná – egy jelentéktelen 10 évet töltöttem el én is.

Másodszor kijött tegnap egy vitaindító poszt tőlük, ami mellett mi sem tudunk szó nélkül elmenni. Harmadszor pedig a Mese Habbal már kifogta a szelet valamelyest a vitorlákból (és milyen remekül tette mindezt), így nekünk nem maradt más hátra, mint előre.

Szóval Kraft vs. Kézműves

Még mielőtt igazán belecsapnék, hadd mondjam el, hogy szerintem sikerült az egyik hülye elnevezés után egy másikat kitalálni. Kézműves. Valami olyat tudok elképzelni, hogy Bart Dani egy szál ingben malátacefrét kavar a holdfényben egy penthouse házi sörfőző sarkában, amikor a szcéna Patrick Swayze-je óvatosan átkarolva rácsúsztatja a kezét a komlóforraló zsákra és a végén együtt kézművelik a whirlpoolt. Szóval azt akarom mondani, hogy én eddig voltam a MONYO-ban meg a Mad Scientistnél, meg láttam egy Zips katalógust, és hát kéz nem annyira, ellenben zsákok, dobozok, acél, meg glikolos termosztát volt járólapon. Nem a kézművesség vadromantikája csapott meg, hanem az üzem fíling, pedig tudom hogy az említett főzdék nagyon picik. Szóval eleve szar zsombékról próbálunk elugrani a kézművessel.

Át a Kraftra. Értem én hogy a Craft adta magát, és nincs jó magyar fordítása, de egyrészt beszéljen a google. Tegyük fel hogy a Patriots tulajának nem volt elég pénze egy jó ügyvédre, hogy a valaha volt legjobb irányítót ne tiltsák el, és azt is tegyük fel, hogy arra azért szánt, hogy a saját és a világ egyik legnagyobb cégének nevét azért valami szerzői jogi védelem alá vonja. Tudom, Magyarország, leszarja, de webmaster legyen a talpán aki megoldja, majd hogy a kraft szóra keresve akár csak a második oldalon legyen találat. Persze akkor kraft sör, meg keresés csak magyar oldalakon, nyilván, csak mondom, hogy nem az igazi ez a név. Másrészt ennek a szónak ilyen rossz németes agresszív és erőszakos hangzása van. Elmegyek Rammsteinre vagy a lézerdiszkóba non stop muzsikát hallgatni és csak akkor kapok egy jó kraft-schwarzbier-t ha összecsapom a csizmám sarkát és karlendítéssel érintem a metapayt.

asd

Kézműves vallomás

A szavakon túl

„Egyrészről nem feltétlenül arról van szó, hogy változtatni szeretnénk, inkább egy új kategóriát kívánunk létrehozni, ami a magyarországi sörök esetében szerintünk lényeges tartalommal bírna. Érne valamit, ezáltal segítené a fogyasztókat. Kézműves sörök/kisüzemi sörök ettől függetlenül vannak és lesznek. Nem arról van szó, hogy ez rossz és az jó. A kraft sörnek viszont nem kritériuma, hogy kézzel készüljön. A mi álláspontunk szerint egy sör nem attól lesz különleges vagy jó, hogy ököllel törjük hozzá a malátát, vagy puszta kézzel kavarjuk a cefrét. Szintén nem érezzük úgy, hogy egy sör minőségét jellemezné az, hogy mekkora méretű üzemben készítik. A kis méret nem garancia a minőségre. Ettől függetlenül egy kraftsör nem lehet nagyipari. Független, megújuló és sokszínű kell, hogy legyen.”

Abszolút elfogadható amit írnak, de tényleg ezt értettük a kézműves alatt? Én nem, számomra a kézműves mindig is egy kisüzemi, remélhetően jobb minőségű, rendes alapanyagokból készült, izgalmasabb (… omg…) terméket jelentett, nagyjából. Nagyon rosszul definiált dolog, tény, mi számít „kis” üzemnek, rendes alapanyagnak, meg izgalmasnak. Pont ezért a szó igazából nem tudta definiálni a sörfőzdéket, inkább a sörfőzdék kezdték definiálni azt. Mi a kézműves? A Rothbeer meg a Horizont az, a Heineken meg nem, ésatöbbi. Bevallom, nekem ez az kényszeres kategorizálás a kamaszok erőltetett öndefiniálására, másoktól való görcsös megkülönböztetésére és egyénieskedésére emlékeztet. Vagy a zenei mikro-műfajokra, mint a vegetáriánus progresszív grindcore, vagy bármi, amit ha háromnál többen hallgatnak akkor valaki szerint már nem menő, és kitalál egy al-műfajt, ami azért más mert csak az e magánhangzó használható a vokálhoz.

Akkor mitől más a kraft

Nem elegáns pontról pontra végigmenni és kötekedni, de hát tőlem sosem állt távol szaros gumicsizmában keringőzni.

„Az új elnevezés a sörök esetében minőségi kritériumok mentén alakult ki:

🍺A kraft sör nem kell, hogy a legdrágább elérhető alapanyagokat vonultassa föl, de minőségi alapanyagokból készüljön, ízre és összetételre konstans legyen.

Az első pont nekem félsiker. A minőségi alapanyagokkal eddig nem volt baj a kézművesnél, kisiparinál sem szerintem. Az, hogy az íz és az összetétel mindig ugyanolyan legyen, az egy nagyon jó cél, ebben lehet javulni. Az, hogy nem kell, hogy a legdrágább elérhető alapanyagokat vonultassa fel, az is egy jó cél, de valódi? Oyster stout meg cocoa porter? Vörös arany? Szerintem sem kell, de látjuk, hogy ez is egy jellemző eszköz, hogy minőségibbnek, „kraftabbnak” tűnjön egy sör.

🍺A kraft sör – mint minden sör – az idő előrehaladtával érik. Az érlelődés bizonyos ízeket kiemel, másokat háttérbe szorít, néha akár teljesen új aromákat is előhoz. Ettől függetlenül ugyanazon név alatt kiadott, hasonló érlelődési szakaszban lévő kraft sör legyen ugyanolyan.

A második ponton nincs vita, talán csak annyiban, hogy ez nem a kraft, ez egy minimum kellene legyen. Ha valamit néven nevezünk, akkor az legyen az ami. Tudom javasolni a sorszámozást, az „edition”-ök bevezetését, vagy a túlpörgetett kreativitást a nevek variálására, és a „batch”-ek közti különbségek kezelésére.

🍺A kraft sör nem romlik meg. Ne dőljetek be a magyarázkodásnak! Szűretlensége és pasztörizálatlansága miatt ugyanúgy élő sejteket tartalmaz, mint társai, de a magas főzdehigiénia és kiszerelési technológia eredményeképpen lehetséges fertőzésmentesen kiszerelni egy sört. Ez pedig eltartható lesz. Nem 15 napig. Nem 45 napig. Évekig.

🍺 A kraft sör szép. Stílusoktól függően egy sör lehet ködös vagy tükörtiszta. Ez nem azért van, mert szűrt vagy szűretlen. Mindegyik szűretlen. A kraft söröknek minimális – stílusjegyből fakadó – kivételtől eltekintve szép és tartós habja van. Nem egy pohár jaffaszörp szódával.

A harmadik és negyedik pont a tiétek, ehhez nem tudok igazából hozzászólni, én azt hittem ezt a kézműves is tudta. Ha nem, akkor szégyellje magát.

🍺A kraft sör nem kell, hogy mindenki aktuális kedvence legyen, de a receptek szakértelemmel, kísérletezéssel, odafigyeléssel és odaadással készülnek. A végtermék nem ízhibás, nem félresikerült, hanem előre megtervezett és professzionális körülmények között megvalósított. Az, hogy neked nem jön be nem azért lesz, mert valami el lett rontva benne. Ez a sör most éppen ilyen akart lenni.”

És az ötödik pontnál is azt érzem, hogy az irány jó, bár én feltételeztem eddig is a szakértelmet, odafigyelést és a többit. Az ízhibás és a félresikerült termékek bosszantóak, csak azt nem látom pontosan, hogy önmagában a kraft jelző hogyan fogja ezt kiküszöbölni?

És számomra ez fő kérdés. Önmagában egy új kategória hogyan fogja megoldani a kézműves problémáit? Vagy akkor ez egy minőségi tanúsítvány lesz, egy címke, amit csak akkor lehet rátenni egy sörre, ha mindezen kritériumoknak megfelel? Vagy egy szövetség, kamara, vagy társaság, aminek a tagjai kivetik maguk közül azokat, akik nem felelnek meg a kraft követelményeknek?

Leginkább valami ilyesminek tűnik, ha továbbmegyünk a főzdék felé támasztott kritériumokra:

„Néhány kritérium a sörfőzdékre nézve:

🍺A kraft sörfőzde nem kell, hogy nonprofit legyen, de legyen termékorientált, a termék minősége előzzön meg minden egyéb üzleti célt.
🍺A kraft sörfőzde nem az elérhető legdrágább technológiával dolgozik, de a sörfőzés minden esetben higiénikus és professzionális körülmények között történjen. Nem hamuznak bele a cefrézőüstbe a munkások, nem potyog a penész a falról, az ejesztőtérben nincsen ottfelejtve egy tál – még akkor sem ha kézműves – pacal tegnapról.
🍺A kraft sörfőzde emberek és nem gépek által üzemeltetett, az emberek pedig természetüknél fogva hibázhatnak. Az esetleges melléfogások azonban nem a fogyasztókat, hanem a sörfőzdét terhelik. Szar nem kerül korsóba leárazva, hanem megy a lefolyóba.
🍺A kraft sörfőzdének nem kötelező 500 különböző sört kihozni. Mindenkinek vannak és lesznek állandó sörei, amiket egy esetleges törzsközönség évről évre szívesen fogyaszt. Ettől függetlenül a kraft sörfőzde a meglévő söreinek a gyártásával párhuzamosan igyekszik folyamatosan megújulni és időről időre új, akár limitált szériás termékkel áll elő.

Az első pont azért kicsit erős, mert azért valamiből élni kell, és a minőség is nehezen definiálható itt. Ha nem hibás, de szar a recept, és semmilyen a sör, akkor leöntitek a lefolyóba? Vagy jó a búza-bak, de nem jobb mint a Vitus, akkor mindenki sarokba áll és elszégyelli magát, aztán visszaül a tervezőasztalhoz, éjszakába nyúlóan méricskél a laborban, és nem adja fel míg…Moslékot azért hálistennek eddig is ritkán próbáltak lekényszeríteni a torkunkon, és ha mégis, azt nem felejtjük el, beépül az is az arculatba, jattba, meg helyek látogatottságába.

Kettes pont… hát baszki, élelmiszert gyártotok, az EU-ban. Ha ez nincs meg, bezár az ÁNTSZ a gecibe, legalábbis remélem.

Hármas, helyes, bár én inkább re-brandelném és felitatnám valami metál fesztivál műértő közönségével, de hát nekem eléggé kampós a képzeletbeli orrom. Az arculat védelme, minőségre való törekvés sokadszor is maximálisan respektálva!

Négyes esetében annyit mondanék, hogy a kézműves is tudta ezt, lásd. Békésszentandrási Málnás.

Idáig nem volt teljesen tiszta milyen problémára lenne megoldás az új kategória, de a kiáltvány szerzője – nagy szerencsénkre – rendkívül jó dramaturgia érzékkel a végére hagyta a számomra talán legfontosabb mondatot.

🍺A kraft sörfőzdék nem kell, hogy öribarik legyenek, de együtt harcolnak egy közös cél eléréséért, és ebben támogatják egymást.

Gyűlölöm a harcos retorikát (valójában ki ellen? AbInbev? Nem egy pálya. Egymás ellen? Nem kéne.), de ezt elengedve, a mondat üzenete véleményem szerint helyes és fontos.

A közös cél

Bár nem tűpontosan definiált, de a kiáltványból azt szűrtem le, hogy a cél:

  • izgalmas, jó minőségű, stílusában változatos, de minőségében állandó sörök előállítása professzionális, nano-, mikro- és kisüzemi körülmények között, lelkes és hozzáértő emberek által, profitábilisan, de nem profitmaximalizálásra törekedve

Egyrészt egy kibaszott jogászba oltott adóhatóság veszett el bennem, hogy ezt a mesteri, bikkfa nyelven írt definíciót ide röffentettem, büszke is vagyok magamra. Másrészt a cél nemes, és akár egy eszköz lehet az elérése érdekében, vagy egy lépés a megvalósításban, hogy nevén nevezik a gyereket, kategóriát teremtenek a parkban.

A poszt eleji köcsögölés ellenére a kraft lehet jó szó, angolok is megértik, a németek talán nem értik félre, mi meg megszokjuk. A lényegi kérdés azonban az, hogy a fent említett tartalommal megtölthető-e, és ha igen, akkor hogyan. És itt lépnék tovább, legyünk a 10 millió sörfőző országa, és hadd ne kelljen megállnom, hogy beleokoskodjak ebbe is. Én is lelkes vagyok, de maximum nagyon mérsékelten értek hozzá.

asd

Legyünk a 10 millió sörfőző országa

Szóval ebben harcban szerintem sok dologra van még szükség. Jó kezdet ez a kiáltvány, de ugye nem feltétlenül tükrözi még minden érdekelt és potenciális érintett álláspontját. Mi ebben kibicek vagyunk, véleményünk lehet max, és örülünk neki, ha a főzdék, főzők kikérik. Akkor is ha aztán leszarják. Persze az is lehet a mondás, hogy „mi erre, és aki akar velünk tart, aki nem az nem”, de így könnyen egyszemélyes klub lehet az egész kraft mozgalom. Lehet értelme egy szövetség, akár egy kamara, akár egy minőségi tanúsítvány létrehozásának, akár nemzetközi minősítő versenyek eredményeinek elfogadásának, akármi, de kell valami, ami garantálja hogy egy adott főzde, adott sör megfelel a kritériumoknak. És mi történik akkor, ha valaki ezt nem tartja be? Ki fog szankcionálni? Nem elég, ha a piac dönt? Önmagában a kraft szó nem lesz megoldás, majd boldog-boldogtalan magára aggatja, és kiüresedik mint a kézműves. Ne kövessük el még egyszer ugyanazt a hibát, ne hagyjuk hogy senkiháziak kezébe kerüljön az egyetlen kraft sörfőzde.

Nem gondolom, hogy fel kellene építeni egy brandet kraft néven és azzal erősíteni a főzdék arculatát. Ahogy az autógyártásban a prémium márkák esetében, itt is először a terméknek kell bizonyítani, hogy megfelel a minőségi elvárásoknak. Próbálkoznak gyártók azzal, hogy magukra aggatják a prémium jelzőt, de ez csak akkor nem vált ki közröhejt, ha a termék valóban jó, az átlagosnál jóval jobb minőségű. Ezért nem elég önmagában a kategória, ami megkülönböztet, de nem garantál semmit. Láttuk már milyen amikor egy átlagos nagyüzemi cucc kézművesnek hazudja magát, semmi garantálja, hogy egy másik nem fogja magát kraftnak hazudni. Viszont egy közös minimum, egy egységes filozófia meghatározása segíthet a minőség javításában, hozzájárulhat a fogyasztói elégedettség növekedéséhez. A kritérium rendszer, a megfelelés a fontos, az viszont működik új kifejezés nélkül is.

Kézműves Borsodi

Kézműves sör. Kisüzemi sör. Újhullámos sör. Kraft sör. És ha csak sörnek hívnánk?

Nagy öröm látni, hogy van elképzelés, minőségre szeretnének törekedni, fejlődni akarnak, és felzárkózni a magyar főzdék. Amit mondani próbálok, hogy szerintem ezt nem ezzel a fajta megkülönböztető elit klubosodással meg új címkék feltalálásával kell vagy lehet elérni, hanem a felsorolt célok valódi megvalósításával. A szó csak a kirakat, ami marketingnek jó, de pont ez hitelteleníti a szememben az egész szándékot. Olyan érzésem van a kraft szó hallatán, mintha ezt a kemény munkát akarnánk elsumákolni és inkább csak egy új, hangzatos, a minőséget biztosítani hivatott szót marketingelnénk az egekig, hogy aztán a közelgő pár évben a porig koptassuk, amíg valaki ki nem talál egy másikat, és kezdődik az egész elölről. A kifejezés nem bánt, lehet jó irány, de a kiáltvány több sebből vérzik.

Kritika #104 // Monyó x RothBeer The Blue Oyster

A csapatban én vagyok a leggyengébb láncszem. Egy rohadt képet nem voltam képes összehozni, de hát egy stouton mit fényképezzek? Tegye fel a kezét, aki el tudja dönteni, hogy ezen a képen a Franky Four Fingers vagy az új oyster stout látható?

random-stout

Ez csak egy sima stout…

Na? Ugye. Én egyébként kifejezetten szeretem általában a stoutot, és ez nekem bejött, mint általában egy stout. Viszont – nyilván azért mert hegyen nőttem fel, és ott ritka az osztriga, meg falun, és nem fejlődött ki az agyam – nem igazán éreztem a floridai langyos tenger áztatta sós delfin ízét, ellenben eléggé pofán vágott egy erős pörkölt maláta íz. Nem csak a tenger íze, de a habja is valahova máshova került, minimális hab, egy perc múlva el is száll. A szénsav elsőre kicsit soknak tűnt, de mire a pohár feléhez elértem, megbékéltem vele. A vége kicsit keserűbb, mint amit vártam, és utána maradt egy kis unicumos íz a számban – nem ittam unicumot, a félreértések elkerülése végett mondom csak.

Palackban ilyen

Palackban ilyen – via MONYO Brewing Co. on Facebook

Kevés összehasonlítási alapom van, a Flying Dog Pearl Necklace Oyster Stout volt eddig az első és egyben utolsó aminek nekimentem. Akkor még félelemmel telt kíváncsisággal kóstoltam bele, és ott is az volt az érzésem, hogy az egy fasza sör, de ha nem lenne ráírva, magamtól nem találnám meg benne az osztrigát. A Monyó & Rothbeer sörénél ugyanezt éreztem, és igazából nem is nagyon számítottam másra.

Ez a sör nekem bejött, ajánlani tudom mindenkinek, de főleg azoknak, akiket egyébként elriasztana az osztriga. Aki tudja mi ez a stílus, az úgyis rá fog menni. Azok a sörösök viszont, akik a sátán teremtményének tartanak mindent ami hal, vagy akárcsak közel megy egy halhoz, akik nem tudják felfogni, hogy hogy lehet bármit is megenni, ami vízben él, azok se féljenek, nyugodtan „ugorjanak egy fejest”, nem fogják megbánni. Akik csak simán kanosak akarnak lenni az első randin, vagy allergiások rá, azok meg ahogy érzik.

Random #73 // Craftwerk

Ez nem lesz bonyolult véleménycikk: csípjük a Vice magazin kajás blogját a Munchiest. Nemrég indítottak egy kézműves sörrel foglalkozó videó sorozatot, amit Kohatu szokott linkelgetni. Brooklyn Brewery, Three Floyds, Dogfish Head… és még csak nem is ők a legérdekesebbek! Egyelőre öt rész készült, ezen a játszási listán mindegyiket meg lehet nézni. Érdemes.

Kritika #93 // Oskar Blues Ten FIDY

Pár napja hazalátogatott a magyar kézműves sör állócsillaga konkurenciánk, a tetszhalott állapotban leledző KOHATU atyja alkalmi vendégszerzőnk és egyben kitűnő barátunk Rebák Tibi és ha már így alakult, nyilván pattantak a sörök is. Miután tartottunk egy üveges Főzdefeszt korrepetálást, rámentünk az Oscar Blues imperial stoutjára.

Illatra szétkraft, testes, krémes. Ízre – ami meglepő egy ilyen nehézfiúnál – fantasztikusan jól csúszik, nagyon könnyen iható; belesimul minden a sörbe.

Oskar Blues Ten FIDY

Oskar Blues Ten FIDY

Elég száraz. Az első ami beugrik, hogy eszpresszó az igazán sötét pörkölésű fajtából. A végén megindul a keserű és csak húzza és húzza és húzza… A legjobb szó a fekete erre az ízre. Ízlelgessük csak: fekete.

Hihetetlen a habtartósság, pedig 10,5% az ABV. Nem feltétlenül gyümölcsös, de mégis arra enged asszociálni… Sötét húsú, ez biztos, így abban egyezünk ki, hogy a fekete cseresznye és a szilva küzd benne. Nem vagyok a stout-műfaj feltétlen híve (főleg nem a dupláé), de ezt bárhol-bármikor.

Tibi, gyere haza gyakrabban!

Random #57 // Miért (és hogyan) iszunk kézműves sört?

Mert támogatjuk a helyi dolgokat? Mert nagyobb a választék? Mert fontos a minőség? Kocsmában isszuk, vagy inkább otthon? Milyen ajánlás alapján választjuk ki a söröket?


Brit tudósok Az amerikai Brewers Association és a Nielsen közvélemény kutató közös kutatásában erre keresték a válaszokat. Nagyon nagy megfejtések nincsenek persze, nagyjából hasonlók a motivációk és az útvonalak ahogy az ember megismerkedik ezzel a műfajjal.

asd

Felemás sikerrel próbálunk meg rekonstruálni egy áprilisi képet

Én anno talán a Kontár Komlókutatón olvastam a Black Rose-ról, aztán az Astoriánál egy lépcső alatti kisboltocskában vettem pár üveggel és elkezdtem visszajárni keresni az újat.


Nektek hogy kattant be, mi a sztoritok?

Kritika #78 // O.K. Brewery Angol IPA

Egy olyan sörnek, sörtípusnak volt premierje a múlt héten a Jónás Kézműves Sörházban, ami attól volt érdekes, hogy nem volt annyira érdekes. Attól érdekes, hogy a visszafogottságról szól. Az egyensúlyról. A malátáról és a finom földes-virágos komlókról. Szembe megy mindennel, amit most gondolunk az IPA sörtípusról, mindennel (erőteljes keserűség, gyümölcsös illatok) ami miatt olyan népszerű a házisörfőzők és a kisüzemi sörökkel ismerkedők között.

O.K. Brewery Angol IPA @Jónás Kézműves Sörház

O.K. Brewery Angol IPA @Jónás Kézműves Sörház

Az estére későn beesve a Bölcső Bar & Food és a Bölcső Brew Crew lelkesen ottragadt tagjaival fejtettük meg az O.K. Brewery Angol IPA-t. Az első benyomás pazar: a sör gyönyörű sötét borostyánszínű és teljesen tükrös, nem a megszokott szűretlen zavarosság. Illatra élesztő, földesség és egy rendes pohárba töltve édes malátásság, kekszesség vehető észre. Ízre is ezeket tudjuk kivenni, nincsenek nagy megfejtések, nagyon kellemesen itatja magát, pont annyira keserű, hogy még egyet kérj, és angol sörhöz képest meglepően szénsavas (nem lapos, nem kézzel pumpálták a csapba, na). Egyben van, egy kis élénkség hiányzik az illatából / ízéből, de ez is nagy munka, hogy egy egyszerűnek tűnő sört jó minőségben megcsináljon az ember.

Tök rendben van, nem fejti meg a világot, de nem is kell mindig megfejteni. Néha elég inni egy jó sört.