Kritika #56 // Megmászni a Tátra csúcsait

Nemrég egy kedves meghívásnak tettünk eleget: a Pirítós Pubba voltunk hivatalosak a Kaltenecker sörfőzde jóvoltából. A blog mindkét szerzőjével képviseltettük magunkat, így alább a saját és THEBLACKHEARTKING szerzőtárs közös jegyzeteit lehet olvasni.

A Kaltenecker, vagy ahogy sokan ismerik a „rozsnyói sörfőzde” ’97-óta készít hagyományos és modern felfogású söröket a Felvidéken. Széles a repertoár, egyszerre készítenek a piac igényeinek megfelelő modern, felsőerjesztésű söröket, ugyanakkor törekvés az is, hogy felkutatva a régi, regionális recepteket visszahozzon valamit a már-már elfeledett, monarchia korabeli, vagy még régebbi hagyományos fajtákból.

Nem először ittunk Kaltenecker söröket, a Pirítósban is jártunk már többször, de most először kóstolunk együtt Szabó Péterrel, a pub cégvezetőjével, és Podjanek Györggyel, a Kaltenecker értékesítési vezetőjével. Ennek köszönhetően elég sok insight-ot kaptunk a sörökről, a főzdéről, az egész koncepcióról, ami a brand mögött van. Négy sörön mentünk végig, ebből kettő kifejezett újdonság, egy szezonális és egy korábbi kollaborációs sört ittunk.

Ginger Symphony

Ginger Symphony

A Ginger Symphony-val kezdtünk, és rögtön úgy éreztem, hogy ennél jobb kezdés nincs is és ezt aztán nehéz is lesz felülmúlni. Nem mondom, hogy tévedtem, de kicsit előreszaladva elmondhatom, hogy ez volt számomra a legemlékezetesebb. Ginger lagerről beszélünk, azaz egy hagyományos alsóerjesztésű sör, amibe rengeteg friss gyömbért reszeltek és a viszonylag ritka Bavaria Mandarina komlóval komlózták. Szalmasárga, kissé zavaros a külseje. Gyömbéres, száraz Canada Dry-os illat, és a komlótól narancs és mandarin illat mászik bele az orrunkba. (Nagyon adja, házifőzőként fel is írtam rögtön a komlót, egyszer valamit tuti elkövetünk mi is vele.) Könnyű test, finoman citromos héjkesernye, majd gyömbéres íz, pici csípősség, ami sokáig kitart, a végén egy kis lágeres élesztősség és keserűség. Nagyon jól iható, üdítő cucc, innánk mindennap üdítő helyett. Azért is írtam, hogy ez volt a legemlékezetesebb, mert nincs itthon hasonló sör itthon (a Medvetánccal tavasz óta nem találkoztunk, a többi gyömbéres pedig ale és kevésbé dominál a frissítő jelleg). Abszolút rendben van, abszolút újdonság, maximális pluszpont a minőségi csomagolásért is (ebben kiemelkedő itthon a Kaltenecker, én nagyon bírom az egységes, felismerhető megjelenést.)

Kaltenecker / Zahre Beer Primavera IPA

Kaltenecker / Zahre Beer Primavera IPA

Rögtön ezután egy könnyű IPA-val folytatjuk: a Primavera egy jól iható single hop IPA. Az Amarillo-val komlózott sört az olasz Zahre Beerrel közösen készítik. Írtunk már róla bővebben korábban, másodszorra sem változott a véleményünk, friss, fanyar IPA, a stílussal ismerkedőknek jó támpont, de nem különösen kiemelkedő darab. (Mondjuk, bárcsak ez a minőség lenne a sztenderd a hazai szcénában…)

C360_2014-12-04-17-49-49-595

Tokaj IPA

Különlegességgel folytatjuk, jön a Tokaj IPA. Talán a tokaji brand ismertségét és érdekességét kihasználva lehetne valami jellemzően magyaros sört összehozni, egyelőre azonban nem érzem azt jól behatárolható karaktert, ami miatt mindenképpen kellene ezzel próbálkozni (legyen szó hordóban érlelésről, vagy akár aszús ászokolásról, mint ez esetben). A sör a Macik Winerynek köszönheti létét, a szlovák borászat szeretett volna új piacon bemutatkozni és a Kalteneckerben találta meg a társat ehhez. Tulajdonképpen egy teljesen jó IPA, a sör-bor párosítás nem mindig érezhető tökéletesen. Illatra rögtön kiugrik a fehérbor, egy kis mazsola, ha nem is nyomja le a virágos komlót, de egy szinten van vele. Világos arany szín, gyorsan tűnő hab. Most jön a lényeg: a kortyban rögtön jön egy frissítően savanykás, fehérboros íz, ami szép fokozatosan megy át komlós keserűbe. Nem tolakodó, frissítően fanyar. Aki csak inna egy jó sört, annak teljesen jó választás, aki fejtegetni szeretne, az mélázhat a rétegek között. IPA-nak jó, a tokajis vonal teljesen nem győzött meg: jelen van, de nem annyira jellegzetes, hogy egyértelműen kiemelje a többi közül. Izgalmas kísérlet a műfajjal, tessék kísérletezni vele és megmondani, Ti mit gondoltok, mert lehet, hogy mi nem tudtunk eléggé a komplexitását felfejteni! Muszáj mindenképpen elmondani, hogy ilyen prémium külsővel még nem találkoztunk, a címke tökéletesen hozza a boros analógiát, minőség, exkluzivitás, kiválasztottság érzet.

Christmas IPA

Christmas IPA

Végül karácsonyi sörrel zártunk. A Christmas IPA nem gejl, nem cukros, nem belga típusú karácsonyi sör, a Brewdog egyszerűen frissítő karácsonyi IPA-jához képest mégis inkább ezekhez áll közelebb. Sűrű, vörösréz színű IPA, az eddig kóstoltaknál vastagabb testtel, kekszes-malátás édességgel. Lomhán szénsavas, kicsit brit IPA-s jelleget kapunk. Jól iható, kellemesen zsibbaszt, abszolút jó lehet a fa mellett elüldögéléshez. Szerintem ez a legjobban összerakott sör az este kóstolásai közül, a legmaradandóbb azonban mégis a különlegesebb Ginger Symphony volt.

Több mint egy órát voltunk a Pirítósban, beszélgettünk még ízlésekről, pofonokról, árképzésről és sörritkaságokról. Baromi jól éreztük magunkat, megyünk még, várjuk a további szezonális újdonságokat. Bár a Tátra csúcsaira végül nem sikerült egyértelműen felmászni, látótávolságon belül van a cél. Továbbra is hibátlan minőséget várhatunk a Kalteneckertől, én még egy igazán nagy dobást néznék meg, valami mindent elsöprő sört.

Random #37 // Azért vagyunk itt, hogy sört igyunk…

„…és olyan jól éljük az életünket, hogy a Halál reszkessen eljönni értünk!”

Charles Bukowski mondata (Life Magazine, 1988) nem pontosan így hangzott el, de a lényeg ugyanaz…

We are here to drink beer. We are here to kill war. We are here to laugh at the odds and live our lives so well that Death will tremble to take us.

Programajánló #2 // Kis kitartás még Karácsonyig…

Aki szereti a Karácsonyt, annak jó hír, hogy alig 3 sörpremier és itt a Jézuska. Aki nem szereti a Karácsonyt annak jó hír, hogy van még 3 sörpremier hogy elterelje róla a figyelmet.

Monyo Brewing nyitóbuli via Sernevelde

Monyo Brewing nyitóbuli via Sernevelde

Nem hogy sörpremier, egyenesen főzde premier! A Monyóban mutatkozik be a Monyó Brewing. Kíváncsiak vagyunk, főleg mert ennél több infónk egyelőre nincs arról, hogy mit várhatunk.

Bakker! Tudtad, hogy Bakker! premier lesz? via Hopfanatic

Bakker! Tudtad, hogy Bakker! premier lesz? via Hopfanatic

Kiss Tomi a Hopfanatictól már megint kavarja… Ezúttal a Legendával. Elég hülyén hangzik a duplabak és a duplaipa keverése, nem vagyok feltétlenül nagy híve mindig az őrületnek, de ezt azért megnézzük.

Madame Porter via Hedon

Madame Porter via Hedon

Újabb porter a múlt heti Teleporter után, ezúttal a Hedon bővíti a portfoliót, végre egy dögös barnával. Tali a Jónásban?

Kritika #55 // RothBeer Bakancslista 1-5.

A Bakancslistáért azóta lelkesedünk, hogy a RothBeer bejelentette, és nem csak vadul kóstoljuk a darabokat, de itt a blogon is rendszeresen foglalkoztunk a sorozattal.

Két hete a sorozat eddigi darabjait az Élesztőben lehetett összekóstolni (beszámolni beszámoltunk róla, csak sajnos nem tudtunk ott lenni) személyesen Róth Zoltán sörfőzővel, így ideje volt, hogy mi magunk is megejtsük a már régóta esedékes „hivatalos” tesztünket is…

Roth Beer Bakancslista 1-5.

RothBeer Bakancslista Sorachi Ace, Pacific Gem, Simcoe, Amarillo & Citra

Bakancslista Sorachi Ace: továbbra sem szeretjük ezt a komlót, alapvetően nem is lenne szabad használni a single hop ipákban, de a szabályok ugye arra valók, hogy felrúgja őket az ember… Az első kóstoláshoz képest az idő jót tett neki, belesimul a gyógynövényes íz a sörbe, egyenesen márványsajtos!

Bakancslista Pacific Gem: nem karakteres, de jól kiegyensúlyozott, a végén fenyős. A leggyengébb láncszem, és nem azért, mert rossz, egyszerűen csak jellegtelen a többihez képest.

Bakancslista Simcoe: grapefruitos illat, bodzás íz, talán a leggyantásabb. Frissítő összhatás, nagyon egyben van, a beúszó keserű markáns, de mégis nagyon elegáns.

Bakancslista Amarillo: krémes, tejfölös illatú, kicsit savas. Opálos megjelenésű, ez a legsűrűbb mind közül. Nagyon enyhe a keserű a végén, egy igazi lazulós ipa!

Bakancslista Citra: édes, talán a legédesebb. A legerősebb ízben és a legjobb az 5 közül! Nem nehezedik, de közben karakteres, könnyen iható, miközben tiszteletet parancsol. Egy igazán jól eltalált single hop ipa, ezt talán állandó jelleggel is kéne főzni (mondjuk a többit is lehetne, de, ha csak egyet választhatnánk, akkor ez lenne az).

RothBeer Bakancslista Sorachi Ace, Pacific Gem, Simcoe, Amarillo & Citra

RothBeer Bakancslista Sorachi Ace, Pacific Gem, Simcoe, Amarillo & Citra

A sorozat hatodik tagja a héten jött ki és alig várjuk, hogy posztolhassuk, illetve kóstolhassuk a következő ötöst!

Kritika #54 // Sörvacsora a Budai Gesztenyésben

Rendhagyó kritika következik, mert nem (csak) sörökről írok ezúttal, hanem egy komplett sörvacsoráról. Csütörtökön lett nekem szegezve a kérdés, hogy mit csinálok pénteken… Hogy rövidre zárjam a történet elejét: sörvacsorára mentem végül a Budai Gesztenyés Étterembe.

Bemelegítésként Utassy Rolanddal, a Legenda sörfőzőjével beszélgettem. Aki követi a blogot, az tudhatja, hogy a főzde sörei iránt vegyesek az érzéseink; van amit agyondicsértünk és van, amit lehúztunk. (Előbbire példa a Samurai, utóbbira a Pony – így külön öröm volt, hogy mindkettőt újrakóstolhattam az este folyamán). Persze nem kerülgettük ezt a témát – ami akár kényesnek is tűnhetne -, de Roland nagyon kedvesen és készségesen reflektált mindenre. Tiszteletreméltó, hogy a legkevésbé sem éreztem sértődöttnek, sőt, jogosnak is tartotta némelyik kritikát. Természetesen nem erről szólt az este, hanem az étel-italpárosításokról, de egy igazán nyitott és lelkes sörfőzőt ismerhettem meg személyesen is…

Legenda Kelet India Társaság IPA vs. Gorgonzola puding hagymacsírával diós kenyérrel

Legenda Kelet Indiai Társaság IPA vs. Gorgonzola puding hagymacsírával és diós kenyérrel

Előzetesen kicsit tartottam a vacsorától (már amennyire tarthat egy ilyentől az ember), mert – míg a részletes menüt több forrásból is le tudtam csekkolni – semmilyen infot nem találtam a sörökre vonatkozóan. Mivel a helyszín gyakran ad borvacsorákat, élt bennem a gyanú, hogy az egyik már korábban bevált boros menüt húzzák rá erre a témára… Szerencsére nem ez volt a helyzet, Parcsetich Ernő séf (bár saját bevallása szerint is laikus a kézműves sörökkel kapcsolatban) igyekezett utánamenni a történetnek. Nyilván én sem ételkritikusi minőségemben voltam jelen, a Legenda söröket meg jól ismerjük, így megpróbáltam főleg az összhangra koncentrálni.

Ami egyből feltűnt, hogy a Kelet Indiai Társaság IPA újra sötétebb. A megjelenésekor ilyen volt, aztán halványult és az íze is vesztett a karakterességéből, most viszont (Roland is megerősített ebben) újra „teljes fényében pompázik”. Visszafogott, édeskés, nem tolakodó, brit típusú IPA. A gorgonzola puding előételnek remek, csak a párosítást nem értettem annyira, de szerencsére a hagymacsíra markánssága menti a menthetőt és jól rájátszik a komlós keserűségre.

Legenda James is Brown Ale vs. Hideg libamáj sós karamell mártással

Legenda James’ Brown Ale vs. Hideg libamáj sóskaramell mártással

Exkuzálom magam az asztalnál a folyamatos telefonos fotózásért, normál esetben azért nem így ülök le egy vacsorához… A hely részéről fel is ajánlják, hogy a rendelkezésünkre tudnak bocsátani profi képanyagot is az ételekről, de inkább hárítok. Ellentétes lenne a blog alapelvével (már nem a minőségi fotók), hiszen igyekszünk mindig saját anyagot lőni, profi gép meg nincs mindig kéznél, illetve többen is vagyunk szerzők, szóval marad ez a megoldás (amit a legkevésbé sem bánok amúgy).

James Brown Alet akkor ittam utoljára, amikor megjelent. Anno nem hagyott mély nyomokat, igaz, sebeket sem ejtett. Színre átlátszó, illatra mosogatóleves (el sem hiszem, hogy ezt leírom ennél az asztalnál, de ez van)… Szerencsére ízre már nincsenek problémák, vizes, könnyű, száraz, visszafogottan édes és jól iható. Ez utóbbi tulajdonság a nem is titkolt célja ennek a barnasörnek. A libamáj és főleg a sós karamell (fantasztikus így együtt) kihozza a pörköltséget is belőle, de egy markánsabb ízvilágú sör talán jobban állt volna ennek a párosításnak. Értem én, hogy egy második fogásnál nem lehet elsütni mondjuk az Olaszházi Bitument, így viszont a sör alárendelt szerepbe kényszerült.

Kacsaburger citromos sör velutéval

Legenda Snakebite Imperial IPA vs. Kacsaburger citromos sörveloutéval

Már csak blogon elég jól dokumentált hamburgermániám miatt is nagyon vártam a kacsaburgert, az ipákat meg ugye ki nem szereti, főleg, ha duplák?! A Snakebite egy hétszer komlózott Imperial IPA (egyszer keserűkomlózás, a főzés utolsó 20 percében különböző időközönként ötször, majd a forrás után még egyszer), illatra alkoholos és kissé fémes. Előbbi az ízében is benne van (mégiscsak 8,2%-os), utóbbi szerencsére már sehol; úgy hat frissítően, hogy közben masszívan keserű. A kacsából nyilván nem lehet marhaburger-jellegű szaftos húspogácsát csinálni, de ennek a tudatában is száraznak éreztem (már a húst… nem a bucit). Persze ettől még finom volt, nem is kicsit, de ennél a párosításnál éreztem azt, hogy van egy teljesen jó étel egy teljesen jó sörrel és nem adnak egymáshoz semmit, hogy nem egyesítik az erejüket egy felsőbb jó érdekében! Szó nem érheti persze a ház elejét, de ha már egy tematikus sörvacsorán vagyunk, akkor ez mégiscsak kihagyott ziccer.

Ezen a ponton döbbentem rá, hogy a legkézenfekvőbb párosítás kimaradt a menüből: a csípős-fűszeres ízvilág a szétkomlós-édes ipa ellenében… Ezt szóba is hoztam, így legalább kiderült, hogy Roland is legalább akkora kaszpaicin-rajongó, mint én… (Ami viszont nem derült ki, az az, hogy akkor mégis miért maradt ki a csípős?) Felmerülhetne a kritika, hogy talán mégsem a sörökhöz lettek elkészítve a fogások, de ez a párosítás egyből rácáfolna erre: a citromos sörvelouté elkészítéséhez Snakebite is fel lett használva. A savanyú-keserű sörmártás izgalmas hozzáadott értékkel bírt, de azért nem vitte el a hátán a történetet.

Legenda Black Samurai Imperial Stout vs. Teriyakiban érlelt szűz szilvával és sült sós tejbegrízzel

Legenda Black Samurai Imperial Stout vs. Teriyakiban érlelt szűz szilvával és sült, sós tejbegrízzel

Jön a szűz és a Black Samurai. A legutóbbi Főzdefeszten az egyik kedvencem volt ez a whiskeymalátás imperial stout, de nem csak ezért voltam izgatott, hanem amiatt is, hogy azóta tovább finomítottak a recepten; a főzet ugyanaz, de 16°C helyett ezúttal 18-20°C között érlelődött 6 hónapon keresztül. Jövő évtől ráadásul jönnek majd különböző, limitált kiadások is ezen a vonalon! Izgalmas tervek és személy szerint nagyon várom, hogy mi sül ki belőlük.

Nem tudom, hogy milyen étellel párosítottam volna egy ilyen kaliberű sört, de hihetetlenül jól el lett találva ez a kettős. Az előző fogásnál hiányérzetem volt, ezúttal viszont van egy ételköltemény egy önmagában is lenyűgöző sörrel párosul; a szűzpecsenye, a sós tejbegríz és a szilva hármasa fantasztikusan illik a sör telt, füstös-whiskey-s ízvilágához!

Legenda Game Over Bourbon Ale vs. Füstös marha steak “bourbon” mártással szalonnás burgonyával

Legenda Game Over Bourbon Ale vs. Füstös marhasteak “bourbon” mártással szalonnás burgonyával

A társaság a helyi borvacsorák törzsvendégeiből jött össze, és bár nem sörösek, Roland 3 órán keresztül tud magyarázni az általános kézműves tendenciáktól kezdve az apróbb főzési fortélyokig mindenről. Egy igazi meet’n’greet, de nem válik unalmassá a dolog számunkra sem!

Eközben először kóstoljuk a Legenda most novemberben debütált sörét, a Game Over Bourbon Alet (annyira új, hogy nem hogy a Ratebeer-en, de a Legenda hivatalos oldalán sincs még fent). Ugyanúgy 12%-os, mint a Samurai, de kevésbé testes. Hordóérleltnek tűnik (pedig nem az), a hozzáadott tölgyfa chips és whiskey az oka ennek. Ale-es, komlós, édes, az alkoholosságát pedig nagyon jól ellensúlyozza a medium rare steak. A hús szinte olvad a számban, a bourbon mártás belesimul a sörbe, olyan az összhang, hogy ugyanazt a visszafogott füstösséget vélem felfedezni mindkettőben. Hirtelen dönteni sem tudok, hogy ez, vagy az előző párosítás az este csúcspontja. Mindegy is. Az igazi nyertes én vagyok.

Legenda Pony Session Ipa vs. Mangós-citrusos desszertfalatkák

Legenda Pony Session Ipa vs. Mangós-citrusos desszertfalatkák

A Legenda Ponyval az első találkozásunk nem volt problémamentes, de Roland biztosított minket afelől, hogy mostanra már kitapasztalták azt, hogy mennyi ideig is kell állnia a sörnek a kereskedelmi forgalomba kerüléshez. Masszív habot ereszt, kicsit opálos, kicsit halovány, illatra komlós-déligyümölcsös. Ez már egy jobban kiegyensúlyozott IPA képét mutatja, de még mindig nem egy BrewDog Dead Pony Club… A komlós keserű nagyon hamar, már a korty elején beúszik és sokáig is marad. Viszont a mangóval meglepően jól harmonizál, a citrusos öntet pedig a komlókeserűvel váltakozva sokkolja az ízlelőbimbóimat. Ha meglátom ezt a sört a hűtőben, még mindig nem fogok egyből felé nyúlni, az este lezárásának viszont tökéletes ez a páros is. Amennyire tartottam a menü első felében a sörvacsora létjogosultságától, a második fele épp annyira volt meggyőző!

A külföldi tendenciák is azt mutatják, hogy a nálunk fejlettebb kisüzemi sörkultúrával rendelkező országokban ez – mármint az étel-ital párosítás – a következő nagy őrület. Jó látni, hogy a belvárosi kis helyeken túl egy olyan magasabb presztízsű étterem is a magáénak érzi ezt a műfajt, mint a Budai Gesztenyés! Listaáron 16.900 forint ez a hat fogásos „Sörvacsora Exkluzív”; emiatt nyilván nem fog minden kézműves sör fanatikus egyből Budakeszire rohanni, viszont egy ilyen étteremben egy ilyen menüsornak, illetve a sörfőző egész estés rendelkezésre állásának meg is kell, hogy legyen az ára.

Random #35 // Cool Lista 2014

Alapesetben nem foglalkozunk a cool lista híres-hírhedt intézményével (nem, hogy itt a blogon nem, de amúgysem), ezen viszont hangosan felröhögtünk: Kővári Csakajósör Gergő a 46. helyezett az idei listán…

Ezúton is gratulálunk, bár azt nem értjük, hogy miért csak a lista aljára fért fel! (Egy oldalt igazán indíthatnánk a Facebookon ‘Százezren Kővári Gergő Első Cool Listás Helyéért’, de ezt majd még átgondoljuk…)

A legközelebbi látogatásunkkor mindenesetre majd közel állunk hozzá, hogy „sütkérezhessünk mi is a coolban”!

Programajánló #1 // Mindennapi programunkat, add meg nekünk ma

Jön az év vége, sűrűsödnek a tennivalók és a programok, agyhalál, futkosás, nehogylemaradjunkvalamiről. Szerencsére a sör lelazít. Szerencsére van elég sörös program.

Ezennel külön rovat is indul ezeknek a népszerűsítésére itt a Fenekig.Com oldalon. A fenekig.com[kukac]gmail.com címen pedig kifejezetten várjuk is az ajánlásokat, nehogy valami esetleg elkerülje a figyelmünket!

Folyékony Kenyér Bemutatja: Schneider Weisse Aventinus csapon

Folyékony Kenyér Bemutatja: Schneider Weisse Aventinus csapon via Élesztő

Még ősszel akartam írni egy cikket a kedvenc őszi söreimről. Az ember a tapasztalatai alapján azt gondolja, hogy sörözni nyáron a legjobb (meleg tenger – hideg sör, st.), aztán ahogy beleássa magát a sörbuziskodásba, rájön, hogy talán ősszel van a legtöbb szezonális újdonság, ráadásul stílusában változatos cuccok. Jönnek a klasszikus oktoberfest, majd frisskomlós lágerek és ale-ek, búza– és duplabakok. Amber ale-ek, juharszirup, imperial stoutok és a tökös amerikai sörök áradata. Kapkodtam a fejem. Lelkesen ittam, kevésbé lelkesen írtam. Végül elmaradt a cikk. Azóta sem tudom, hogy melyik lenne a kedvenc őszi sör. (Jó eséllyel amúgy végül ezek közül egyik sem, most úgy érzem, hogy egy quadruppel-t választanék). Ez az egész most azért fontos, mert az egyik legjobb őszi sör az egyébként most már egész évben elérhető Schneider Aventinus. Sőt, egyesek szerint a legjobb sör evör. Hozzá lehet jutni már itthon is elég sok helyen (Csakajósör, Sörspecialista, KSB tuti játszik). Csapon viszont… na most meglátjuk, hogy mit tud. Hétfőn az Élesztőben. Hatkor. Ott leszünk.

(Rohadtul remélem hogy hatkor tényleg elindul a dolog, különben nem csak a sör fog folyni a Tűzoltó utcában…Az Aventinussal nem szórakozunk.)

Magyarország - Csehország barátságos sörmérkőzés

Magyarország – Csehország barátságos sörmérkőzés via Neked csak Dezső

Úgy tűnik a ‘Dezsőben minden héten történik valami. Magyar-cseh ismerkedő est kajával, szakértéssel. Aki érdeklődik a sör iránt, és már túljutott a sima láger sörökön, annak simán érdekes lehet.  Részletek az eseményben.

Írtam az elején, hogy jön az év végen, jön a Karácsony. Mindenkinek ilyenkor jut eszébe a jótékonykodás is. Szerencsére a Hopfanaticnak is eszébe jutott. Aki amúgy nem foglalkozna a dologgal, az most egy sörrel motiválva van! Segíts, hogy segíthessenek! (Te meg kapsz egy sört! Faszát.)

lső Nitrogénes STOUT itthon a Csuportól!!! @Léhűtő

Első Nitrogénes STOUT itthon a Csuportól!!! @Léhűtő via Léhűtő – Kézműves Söröző

Csütörtöktől a belvárosban is lehet kapni két nitro-val csapolt stoutot. A múltkor a ThermoStout-ot próbáltuk ki, lehet, hogy most az Ördögi Angyalt fogjuk bár nem estünk hanyatt a dologtól elsőre.

Az egyik legjobb dolog, ha új főző mutatkozik be. Kíváncsian várjuk a Legendánál pallérozódó Marosi Csaba első sörét. A portert bírjuk, a Bölcső is király hely, szóval tuti lenézünk.

A végére még egy szakmai program Budán. Házi sörfőzéssel ismerkedőknek jó buli, zsombibacsi a Mese habbal bloggere főz amber ale-t. Lehet menni, kibicelni, tanulni, vagy csak jól szórakozni.

Kritika #53 // Horizont Flamand Porter

Belga élesztő, német maláta, amerikai komló. Nem, nem a legújabb Hopfanatic agymenés, ezúttal a Horizont gondolta úgy, hogy kicsit feszegeti a hagyományos stílusok határait. Jelentjük rohadt jól sikerült!

A Horizont nem régi történet, ha valaki nem tudná, saját sörfőzőmester nélkül főzetnek Rozsnyón a Kalteneckernél (ahol pl. a Távoli Galaxis és más magyar sörök is készülnek), fiatal főzők receptjeit felkarolva. Ezt már a Neked csak Dezsőben tartott preimeren tudhattuk meg személyesen, ahol a Horizont harmadik söre, a Flamand Porter került a poharakba.

Dudok Ádám alapító, ügyvezető és Baranyai Zsolt alapító, sörszakértő, a Kontár Komlókutató blog szerzője vezette be röviden a főzdét, aztán magát a sört.

Dudok Ádám alapító-ügyvezető és Baranyai Zsolt alapító-sörszakértő (a Kontár Komlókutató blog szerzője) vezette be röviden a főzdét, aztán magát a sört.

Igazából már nem emlékszem, hogy mi volt a cél a műfaj csavarással, mert addigra már bőven a sört iszogattam elmélyülten, és meg is érdemelte a figyelmet (az előadóktól meg elnézést kérek, de amúgy is hírhedten rövid a figyelmem…). Meg persze miért kellene valami komoly háttér minden sör mellé?

Néha úgy vagyok egyébként, hogy a tiszta ízeket, tiszta fajtákat keresem, néha meg jól esik a szétcsavart sörbuziskodás. Ez a sör tulajdonképpen mindkét hangulatnak megfelel, ugyanis úgy hoz különböző jegyeket, hogy nem lesz zavaró, ha az ember nem akar „érteni” hozzá, akkor is nagyon tudja élvezni.

Sötét mint az éjszaka amibe vörösen belecsillannak a bárok neonfényei. Porter helyett nekem inkább egy nagyon jó dubbel jut eszembe róla: a hozzáadott kandiscukor miatt finoman édeskés, kissé égett, a belga élesztő miatt nagyon enyhe gyümölcsösség, és a magas habja sem túl porteres. Sehol a porterekre jellemző szárazság, az alkohol is 6,7-ig kúszik. Ahogy melegszik, jobban előjönnek az amerikai komlók, kissé virágos-gyümölcsös kesernye, de a finom, barnasörös édesség vezet végig. Kifejezetten hidegebb időkre adja a hangulatot, akár még karácsonyi sörnek is elmenne.

horizont porter

Sötét mint az éjszaka amibe vörösen belecsillannak a bárok neonfényei.

A Horizont eddigi legjobb söre, no contest.