Kritika #38 // BrewDog Clown King

Új hét, új hamburger (korábban már írtam erről a passziómról) és ahogy kutatom át a hűtőt a húsba való sörért, nem kérdés, hogy eljött a Clown King és persze az én időm.

Szinte piros, a legszebb színű sör, amit az utóbbi időben láttam. Mézes illatú, árad belőle a komlós frissesség, mintha valami ipa lenne, ízre pedig kifejezetten narancsos, együtt a héjával. 12%-os és érezni is ezt rajta, telt, nyálcsorgató, a legkevésbé sem száraz.

BrewDog Clown King

BrewDog Clown King

Cirkuszi mutatvány, de nem bohóckodás; a Shipwrecker Circus után a BrewDog egyedül is csinált egy kiemelkedő barley wine-t (ugye az amerikai Oskar Blues főzdével közösen kooperáltak anno).

Miután elmegy a hab a tetejéről színre olyan, mintha valami jobb aszút innék, aztán ízre is kezdem ugyanezt érezni. Nem savanyú, de mégis oldalt bizsergeti a nyelvemet. Persze mást is érzek: az alkoholt. Hogy egy mondatban összefoglaljam, ez egy igazi férfias desszert.

Kritika # 37 // Reketye – Ravasz Hód Test Batch #01

Tegnap debütált a Jónásban a saját főzde első söre. Odanézzünk? Naná! Annyira lelkesen érkeztünk, hogy konkrétan én kaptam az első korsót az új főzetből. Az akkor még alig lézengő közönség miatt volt időm egy gyors beszélgetésre is a sörről az alkotókkal. Tényleg szívügyük a dolog, meséltek, kérdeztek, érdeklődtek a véleményekről. Azért a Ravasz Hóddal debütál egyébként a saját főzde, mert ebből van összehasonlítási alap (a Legendánál bérfőzött korábbi változatok), így könnyebben beletanulnak az új felszerelés használatába. Készül egyébként már a láger és a búzasörük is.

Nos a Hód nem lett rosszabb, mint az eddigi főzetek, az biztos. Kellemes, 6,5%-os brown ale. A fotó nem adja vissza, de fénybe tartva gyönyörű sötét borostyán színben játszik, amúgy a szűretlen barnasága gyakorlatilag átlátszatlan. Krémes, de hamar elillanó hab, krémes, finoman édeskés test, ami a melegedéssel egyre szárazabb, kakaósan keserű lesz. Jól csúszik, kellemes kora őszi sör.

A Főzdefesztre készül a kicsit testesebb Test Batch #02. Várjuk!

Ravasz Hód Test Batch #01

Ravasz Hód Test Batch #01

 

 

Kritika #36 // Brouwerij ’t IJ IJndejaars

A nyárnak hivatalosan vége, ebbe egyfelől belebetegszem, másfelől végre okkal lehet inni a hűvösebb időkre való nehezebb, fűszeresebb söröket (nem mintha eddig nem ittam volna ok nélkül is).

Így kerül az asztalra a Brouwerij ’t IJ büszkesége – ahogy ők mondják „zászlóshajója” -, a IJndejaars, ami minden évben egy kicsit más.

Brouwerij ’t IJ IJndejaars

Brouwerij ’t IJ IJndejaars

Tipikus belga, egyből Brüsszelbe repít vissza (ha valaki még nem lett volna ott, igen, ilyen Brüsszel). Nem lehet átlátni a folyadékon, annyira sűrű, pedig csak egy sima belgian strong ale. Édes, malátás, masszív, ragad, tapad és persze fűszeres. A fanyar és a keserű között lavíroz nagyon ügyesen, nem zavaróan édes, nem zavaróan alkoholos, pedig 9%-os alkoholtartalmú. Nyilván ez nem az a sör, amiből az ember sietősen lever pár korsóval. A forralt bort idézi, kicsit szegfűszeges, kicsit mézes, kifejezetten felmelegít.

Nem a kedvenc típusom, de újból bebizonyosodott, hogy a komfort zónán kívül is megéri elmerészkedni, mert ez is egy nagyon jól eltalált sör, amit bátran ajánlanék mindenkinek (nem azért, mert egyszerű lenne megfejteni, hanem azért mert biztosan mindenki talál benne olyat, ami megmozgatja).

Kritika #35 // Anchor IPA

Nem először próbálkozom az Anchor Brewing egyik idei újdonságával, pedig első kóstolásra nem igazán jött be az Anchor IPA. Viszont ismerek olyat, akinek ez az új kedvence, illetve eléggé szimpatizálok a San Francisco-i főzdével, így adtam ennek az ipának még egy esélyt…

Anchor IPA

Anchor IPA

A legutóbbi próbálkozáskor fura mellékízt tapasztaltam, és nem tudtam jobban megfogalmazni, mint, hogy lábízű volt kissé; ezúttal szerencsére nem érzem ennyire kellemetlennek, de továbbra is mintha kissé állott lenne. Színre gyönyörű vörös ale szerű, állagra kissé olajos és nem túl zavaros. A citrusok közül a narancs az első, ami eszembe jut, de persze ezt csak lopva érezni benne, kissé édes, szappanosan keserű. Nem az a nagyon durva nyugati-parti ipa (úgynevezett West Coast IPA), pedig ennél nyugatibbat keresve sem lehet nagyon találni. A nyár utolsó napjára mindenesetre jópofa, de semmi több…

Nem tudok lelkesedni ezért a sörért, így a jövőben is inkább egy Liberty Ale irányába nyúlok majd a hűtőbe, mint ezért az ipáért. Továbbra is respektálom az Anchor munkásságát, de ezzel a sörrel nálam nem találtak telibe.

Random #25 // Chang akció

Ennek a hétnek a második felében (augusztus 28-31.) az egyik országos diszkontlánc akciós 299 forintos áron adja a thaiföldi Chang Beer 0,33l-es dobozát. Persze ár/érték arányban még így sem világbajnok ajánlat, de aki fogékony az ilyen kevésbé kézműves különlegességekre (mármint tucatsör, annyi csupán a bája, hogy messziről jött), annak érdekes lehet.

Chang Beer

Chang Beer

Azért elfogyott.

Kritika #34 // BrewDog Bourbon Baby

A bekevert hús már a hűtőben állt, amikor a Twitternek hála rádöbbentem, hogy az angolszász nyelvterületeken ma (augusztus 27.) nemzeti burgernapot tartanak (#nationalburgerday), jelentsen ez bármit is. Nem kell ehhez külön nap, én amúgy is gondosan odafigyelek arra, hogy egy héten legalább egyszer meglepjem magamat valami háziburgerrel… Régóta tartogattam már a Bourbon Baby-t a hűtőben, így nagy várakozással tekintek, mind a vacsora, mind a sör irányába (ez utóbbi a releváns az írásom tekintetében nyilván).

Édes és alkoholos és mézes és aztán földes – nem csak a pénztárcámat, de magukat sem kímélték a BrewDognál, amikor összerakták ezt a schotch ale-t. Persze még mindig csak feleannyiba került, mint mondjuk a Paradox Isle Of Arran, de hagyjuk is a matekot, nézzük tovább, mit tud ez a bébi!

BrewDog Bourbon Baby

BrewDog Bourbon Baby

Alkoholosnak érezni, pedig csak 5,8%-os; hihetetlen, hogy mindezt a bourbon hordós érlelés hozza elő! Stoutosan édes, fura, hogy mégsem üt meg. Ez a kettősség az erénye és egyben a fogyatékossága is, mert a korty után várom és várom, hogy történjen valami… Mégsem mondanám, hogy nem kiegyensúlyozott a sör, mert finom, enyhén édes lecsengése van. A földesség mellé, ahogy melegszik, bekúszik a friss kókusz íze is.

1500 forintot viszont nem feltétlenül ér meg, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy sör ilyen jól még nem állt hamburgerhúsnak. Az egyik legjobb lett, amit valaha csináltam.

Kritika #33 // Permon PAPA, PIPA, Black IPA, Světlý Speciál 11°

Nem egy hazai sörszaküzlet kínálatában jelentek meg újabban a cseh Permon sörök, engem pedig a viszonylag alacsony Ratebeer.com-os pontozásuk sem tudott visszatartani attól, hogy kóstoljak egyből négyet is…

Permon P.A.P.A. American Pale Ale 12°

Permon P.A.P.A. American Pale Ale 12°

A Permon APA (PAPA) le sem tagadhatná, hogy cseh. Illat alapján sokkal könnyebbnek tűnik, mint amilyen, ízre masszívan malátás és keserű, miközben van valami szappanos mellékíze is; ezek alapján meg sem mondanám, hogy stílusra american pale ale… Sima világos sörnek jó lenne, de így (a stílus, a szándék, illetve az ár/érték arány ismeretében) azért lapos, inni nem fogom rendszeresen.

Permon India Pale Ale (P.I.P.A.)

Permon India Pale Ale (P.I.P.A.)

A Permon IPA (PIPA) sötétebb, mint az APA, az előbbi mustár sárga volt inkább, ez pedig aranylik. Illatra már előre érzem ugyanazt a szappanosságot, és „csak” annyiban különbözik a kistestvérétől, hogy határozottan jobb. Ezen már érezni, hogy egy IPA, finoman úszik be ugyanaz a keserűség, amit az előbb is éreztem, de azért ez a sör sem győzött meg arról, hogy nekem és a Permonnak van közös jövőnk. Ha ipáról van szó, egy BrewDog, vagy egy Mikkeller esetében mondjuk azt érzem, hogy egy egész hordót ki tudnék inni, most viszont nem is a sör végére figyelek, hanem már előre a nagytestvérről, a fekete ipáról fantáziálok.

Permon Black I.P.A. 13°

Permon Black I.P.A. 13°

A Permon Black IPA (akkor ez most miért nem BIPA?) földes, pörkölt, de nem hordoz magában minden kétséget kizáró fekete ipás jegyeket. Hol van ez a Sötét Bunkótól? (Sehol nincs.) Kicsit édes, kicsit száraz, kicsit keserű; nem mondanám, hogy rossz (mert nem az, sőt, jó), de egyszerűen nem elég meggyőző, főleg annak ismeretében, hogy – bár nem szokásom előre ránézni –  a Ratebeer szerint az általam választott négyesből ő a legkiemelkedőbb.

Permon Světlý Speciál 11°

Permon Světlý Speciál 11°

Jókora szortimentje van a Permonnak, a kanabiszos sörtől a porterig szinte minden megtalálható, de nem feledkeztek meg a hazai piacról sem, így került a poharamba klasszikus cseh típusként egy 11°-es világos is. Ha túllépünk az ellentmondáson, hogy a világos sörök alsóerjesztésűek, az ale-ek pedig felsőerjesztéssel készülnek, akkor simán mondhatom, hogy ez a sör minden megmagyaráz, mert olyan, mintha ez lenne az alapja a fentiekben kóstolt háromnak is. Teljesen jó ivósör, édes, itatja magát, nem túl szénsavas. Kicsit a Soproni Tankcsapda kiadására emlékeztet, de azért ez utóbbi jóval kommerszebb és semmitmondóbb. Élvezem így a végére. A probléma az, hogy árban a Permon Světlý Speciál 11° is ugyanott van, ahol az előző három, miközben hasonlóan jó honfitársai jóval olcsóbban hozzáférhetőek itthon is.

Összességében jól szórakoztam ezzel a négyessel, de ha cseh kézműves sörökről van szó, én tisztelettel maradok a Kocournál a jövőben is. Ők sem mindig hibátlanok, de ha gurítanak, az nagyot szól.

FYKI #16 // 8. Főzdefeszt

Több forrásból is úgy értesültünk, hogy az őszi Főzdefeszt – bár a hivatalos oldalon szokás szerint még semmi info nincs fent erről – a szeptember 20-21-i hétvégén lesz megtartva két napban, ezúttal az Andrássy úton (az Erzsébet tér és az Oktogon közötti szakaszon). Reméljük a legjobbakat és találkozunk ott!

A Műegyetem rakparti helyszín is a múlté

A Műegyetem rakparti helyszín is a múlté

A nyári Főzdefesztről itt írtunk: http://fenekig.com/2014/08/18/kritika-31-fozdefeszt-7/

Kritika #32 // Repeta

Szerencsére mégsem kellett 4 hetet várni mire az üveges verzióját is kóstolni lehet az új Gólem sörnek, a Repetának.

Gólem Sörfőzde Repeta

Gólem Sörfőzde Repeta

A magyar 5am Saint, csak több textúrával. Nagyon itatja magát…

Száraz az elején, aztán jön egy karamellásan édes csavar, hogy átváltson gyorsan tonikosan keserűbe. Bizsergeti a nyelvemet, pedig nem nehéz sör, lomhán szénsavas és ez jól is áll neki. Szőlősen – grapefruitosan gyümölcsös. A határon mozog a száraz keserűségével, és bármilyen vékony is a vonal a zseni és az őrült között, megmarad ez előbbinek (ezen a ponton nem biztos, hogy mindenki egyet fog érteni velem, és lesz, aki azt mondja, hogy nincs kiegyensúlyozva ez a sör, de annyi baj legyen).

Ha lenne értelme összehasonlítani egy fekete IPÁ-t és egy APÁ-t, akkor azt mondanám, hogy, ugyan nem versenytársa, de méltó folytatása a Sötét Bunkónak. (De nincs értelme.) A Gólem ismét kitett magáért, ez a sörük is gyakori vendég lesz a poharamban.