Kritika #24 // BrewDog Unleash The Yeast
Őszintén szólva kissé neheztelek magamra, mivel lassan már követni sem tudom, milyen újdonságokat várhatunk a BrewDogtól, miközben november óta várom, hogy megpattinthassam végre az Unleash The Yeast pakkot. Persze túl nagy nyomást nem helyeztem magamra, de a szokásosnál is nagyobb kedvvel bontottam meg ezt a csomagot…
Az alapsör mind a négy „klasszikus” típusra ugyanaz volt – komló (Centennial és Amarillo) és maláta (Pale Ale, Munich és Caramalt) tekintetében is – négy különböző élesztő törzzsel ugyanarra a 6,3%-os alkoholtartalomra főzve. Ennyit az elméletről, jöjjön a gyakorlat:
A Bavarian Weizen egy igazi meglepetés rögtön az elejére. Először nem búzás, inkább kesernyés, alkoholos és csak a végén vált át búzába az íz. Magas alkoholtartam érzetű, mintha trappistába hajlana. Tetszik és ezzel nem vagyok egyedül; a Ratebeer közönsége jellemző módon lehúzta a sorozat mindegyik darabját, egyedül ez a búza kapott jó értékelést, a pontosság kedvéért 100/88-at.
Az American Ale nagyon édes, nyálcsorgatósan komlós könnyű nyári kaland. Nagyon megy a búzával, mert ennek a végén érkezik a keserűség, de nem nehezedik, hanem csak játékosan van jelen. Hatásvadász, de kajálom.
Az erős kezdés után a Pilsen Lager visszaránt a földre: semmi extra. Édes, alacsony CO2-s Pilsner Urquell. A nagy kézműves-sörforradalmiságban mindig hiányoljuk az alapsörtípusokhoz való nyúlást, de a megváltás ezúttal elmarad… Nem rossz persze, de nem tesz hozzá semmit a műfajhoz. Mit is vártam… (A válasz: többet.)
A Belgian Trappist illatra édes, ízre pedig semmilyen. Nincs íze, pontosabban „belga íze” van, de zéró karaktere. Kétszer is meg kell nézni, nem cseréltük -e össze a búzával, hiszen az sokkal inkább tűnt trappistának. Kis hiányérzetem van, hiszen állítólag az élesztő lett szabadjára engedve, de ennél a sörnél – akárcsak az előző pilseninél – nem egy fenevad lett a vaskos láncaitól megszabadítva, hanem a kisállatsimogató ajtait nyitották ki a gyerekek érkeztére. Elvoltam persze, de a családi mosolyalbumba nem ezek a képek fognak bekerülni.
Összességében persze tetszett a koncepció, még akkor is, ha a megvalósításban ennyi volt csak. „Csak”. Hiszen a búzát, meg az amerikait venném külön is.
Random #14 // Mikkeller vs. Evil Twin
A New York Times még március végén posztolt egy remek cikket a Bjergso ikrekről, az egymással legendásan rossz viszonyban álló sörfőzőkről, akiknek az Evil Twin Brewing (imádom ezt a nevet), illetve a Mikkeller söröket köszönhetjük. Összefoglalni nehéz lenne, fordítani pedig sok, így kedvcsinálóként legyen elég annyi, hogy a sörszakértés helyett inkább a testvérek emberi oldalát fogja meg: hogy jutottak oda, ahova – mind életben, mind szakmailag -, ezen keresztül pedig folyamatosan téma (amolyan láthatatlan elefántként a szobában) az egymáshoz való viszonyuk alakulása is.
Bennem korábban többször felmerült, hogy a híres-hírhedt ellentétük csak amolyan póz, amivel több publicitáshoz jut mindkettejük márkája, de nagyon nem így tűnik a leírtak alapján. Nem spoilerezném tovább az írást, itt lehet olvasni: http://www.nytimes.com/2014/03/30/magazine/a-fight-is-brewing.html?_r=4
Kritika #23 // BrewDog Dead Metaphor
A Dead Metaphor hivatalosan októberben jött ki, de csak most sikerült beszerezni és kibontani… Túl sok a sör és túl kevés az idő – micsoda pazarlás, micsoda luxus! Az önostorozás pillanatai után akkor koncentráljunk is rá erre a „Scottish Chocolate Breakfast Stout”-ra!
Reggeli stout. Persze. De a rohadt életbe, innám ezt reggel is! Indulna a nap egyből. Lomhán szénsavas kávé, nem nehezedik, könnyen jön, olajosan tapad a pohár falára. Nem krémesen csokoládés, hanem mintha egy 90%-os kakaótartamú keserű csokoládét majszolnánk. Az alkoholtól mégis kissé édessé válik (6,5% ABV, semmi komoly). A végén kávés, sőt kissé savanykás, mint amikor magában, tej és cukor nélkül iszunk egy igazi feketét. Estére is felébredtem tőle!
Kollaboráció a javából, de ezúttal nem más főzde keze van a dologban, hanem 1-1 sörblogger a hopzine.com, illetve a thebeercast.com oldalakról. Ők találták ki a nevet is, hogy egyfajta görbe tükröt mutassanak a sok semmitmondó hangzatos baromságnak, ami elhangzik a sörökkel kapcsolatban az olyan – és ennél sokkal komolyabb – oldalakon, mint amilyen ez is… (Ezt nem pont így írták, de ez a lényege.) Én bírom a semmitmondó hangzatos baromságokat, a görbe türköt és – minek is tagadjam – bírom ezt a sört is!
Funkciótlan Formás Fenék #11
Kritika #22 // Mikkeller I Beat yoU
A péntek estéim mostanság nem kifejezetten a változatosság jegyében telnek, de lépjünk is túl a személyes nyomoromon, hiszen a „Mikkeller triológiám” befejező része megédesíti a legnyomorultabb pillanatot is.
A fenti sorokból is érezhető a lelkesedésem; az I Beat yoUt akár a dupla ipák kvintesszenciájának is nevezhetném. A magas alkoholtartam (9,75%) egyáltalán nem zavaró, az íze telt, remekül kiegyensúlyozott; grapefruitosan gyümölcsös, ragadós, nyúlós, édes (olyannyira, hogy a komlós keserűség pillanatokra el-el tűnik az édessége mögött).
Mondanám, hogy nem csak ipa-rajongókat itatnék vele, de nem mondok ilyet… Egyfelől nem kell itatni, mert itatja magát, másfelől mégiscsak egy ipa (6 féle komlóval készül: herkules, warrior, centennial, amarillo, simcoe és columbus), így a bőréből nem tud kibújni, és miért is tenne ilyet, enélkül is hibátlan. Ha már a Statesideot egy hete mellékszereplővé minősítettem, ugyanezen az elv mentén ez a sör megérdemel egy főszerepet. Innám egész este.
FYKI #10 // Brew-O-Matic
A http://brew-o-matic.tumblr.com/ oldalon egy használt mosógép alapú diy sörfőzőgép megépülésének lehetünk tanúi lépésről lépésre. A tumblr oldal szeptemberben indult, de most kezdenek csak el felpörögni az események… Mi drukkolunk! via http://index.hu
Funkciótlan Formás Fenék #10
Kritika #21 // Mikkeller Stateside
Egy újabb durva péntek munkával, majd lakásfelújítással és persze Mikkellerrel! Ezúttal a Stateside IPA van soron, amihez már volt szerencsém többször is korábban.
Korábbi emlékeimben egy lazulós IPA képe élt, de most mindent érzek, csak könnyűséget nem. Mintha az ellentettje lenne a múlt heti 1000 IBUnak; nem csak, hogy nem kiegyensúlyozott, de érdekes módon itt először érezni az IPA keserűségét – imádom -, és utána jön leheletfinom citrusos gyümölcsösség. Mégsem vagyok maradéktalanul boldog.
Ami közös, hogy mindkét Mikkeller esetben számítottam valamire, aztán persze jól meglepődtem: egy héttel ezelőtt durvulásra vártam és ízorgia lett belőle, most lazulásra készültem és megcsapott egy karakteres IPA! A Stateside egy remek sör, ha megfelelően illesztjük bele az adott este sörsorába, főszereplőnek viszont kevés.
FYKI #9 // MashTag ÚJRATÖLTVE
A BrewDog idén is megcsinálja a közösségi sörét, a #MashTag-et. Izgatottan várjuk mi sül ki belőle, hiszen az előző, amilyen képtelennek elsőre tűnt, olyan meglepetést okozott… Szavazni lehet blogon, Twitteren és Facebookon is!












You must be logged in to post a comment.