Kritika #24 // BrewDog Unleash The Yeast

Őszintén szólva kissé neheztelek magamra, mivel lassan már követni sem tudom, milyen újdonságokat várhatunk a BrewDogtól, miközben november óta várom, hogy megpattinthassam végre az Unleash The Yeast pakkot. Persze túl nagy nyomást nem helyeztem magamra, de a szokásosnál is nagyobb kedvvel bontottam meg ezt a csomagot…

Az alapsör mind a négy „klasszikus” típusra ugyanaz volt – komló (Centennial és Amarillo) és maláta (Pale Ale, Munich és Caramalt) tekintetében is – négy különböző élesztő törzzsel ugyanarra a 6,3%-os alkoholtartalomra főzve. Ennyit az elméletről, jöjjön a gyakorlat:

BrewDog Unleash The Yeast

BrewDog Unleash The Yeast American Ale & Bavarian Weizen

A Bavarian Weizen egy igazi meglepetés rögtön az elejére. Először nem búzás, inkább kesernyés, alkoholos és csak a végén vált át búzába az íz. Magas alkoholtartam érzetű, mintha trappistába hajlana. Tetszik és ezzel nem vagyok egyedül; a Ratebeer közönsége jellemző módon lehúzta a sorozat mindegyik darabját, egyedül ez a búza kapott jó értékelést, a pontosság kedvéért 100/88-at.

Az American Ale nagyon édes, nyálcsorgatósan komlós könnyű nyári kaland. Nagyon megy a búzával, mert ennek a végén érkezik a keserűség, de nem nehezedik, hanem csak játékosan van jelen. Hatásvadász, de kajálom.

BrewDog Unleash The Yeast

BrewDog Unleash The Yeast Pilsen Lager & Belgian Trappist

Az erős kezdés után a Pilsen Lager visszaránt a földre: semmi extra. Édes, alacsony CO2-s Pilsner Urquell. A nagy kézműves-sörforradalmiságban mindig hiányoljuk az alapsörtípusokhoz való nyúlást, de a megváltás ezúttal elmarad… Nem rossz persze, de nem tesz hozzá semmit a műfajhoz. Mit is vártam… (A válasz: többet.)

A Belgian Trappist illatra édes, ízre pedig semmilyen. Nincs íze, pontosabban „belga íze” van, de zéró karaktere. Kétszer is meg kell nézni, nem cseréltük -e össze a búzával, hiszen az sokkal inkább tűnt trappistának. Kis hiányérzetem van, hiszen állítólag az élesztő lett szabadjára engedve, de ennél a sörnél – akárcsak az előző pilseninél – nem egy fenevad lett a vaskos láncaitól megszabadítva, hanem a kisállatsimogató ajtait nyitották ki a gyerekek érkeztére. Elvoltam persze, de a családi mosolyalbumba nem ezek a képek fognak bekerülni.

Összességében persze tetszett a koncepció, még akkor is, ha a megvalósításban ennyi volt csak. „Csak”. Hiszen a búzát, meg az amerikait venném külön is.

Random #14 // Mikkeller vs. Evil Twin

A New York Times még március végén posztolt egy remek cikket a Bjergso ikrekről, az egymással legendásan rossz viszonyban álló sörfőzőkről, akiknek az Evil Twin Brewing (imádom ezt a nevet), illetve a Mikkeller söröket köszönhetjük. Összefoglalni nehéz lenne, fordítani pedig sok, így kedvcsinálóként legyen elég annyi, hogy a sörszakértés helyett inkább a testvérek emberi oldalát fogja meg: hogy jutottak oda, ahova – mind életben, mind szakmailag -, ezen keresztül pedig folyamatosan téma (amolyan láthatatlan elefántként a szobában) az egymáshoz való viszonyuk alakulása is.

Bennem korábban többször felmerült, hogy a híres-hírhedt ellentétük csak amolyan póz, amivel több publicitáshoz jut mindkettejük márkája, de nagyon nem így tűnik a leírtak alapján. Nem spoilerezném tovább az írást, itt lehet olvasni: http://www.nytimes.com/2014/03/30/magazine/a-fight-is-brewing.html?_r=4

Kritika #23 // BrewDog Dead Metaphor

A Dead Metaphor hivatalosan októberben jött ki, de csak most sikerült beszerezni és kibontani… Túl sok a sör és túl kevés az idő – micsoda pazarlás, micsoda luxus! Az önostorozás pillanatai után akkor koncentráljunk is rá erre a „Scottish Chocolate Breakfast Stout”-ra!

Reggeli stout. Persze. De a rohadt életbe, innám ezt reggel is! Indulna a nap egyből. Lomhán szénsavas kávé, nem nehezedik, könnyen jön, olajosan tapad a pohár falára. Nem krémesen csokoládés, hanem mintha egy 90%-os kakaótartamú keserű csokoládét majszolnánk. Az alkoholtól mégis kissé édessé válik (6,5% ABV, semmi komoly). A végén kávés, sőt kissé savanykás, mint amikor magában, tej és cukor nélkül iszunk egy igazi feketét. Estére is felébredtem tőle!

BrewDog Dead Metaphor

BrewDog Dead Metaphor

Kollaboráció a javából, de ezúttal nem más főzde keze van a dologban, hanem 1-1 sörblogger a hopzine.com, illetve a thebeercast.com oldalakról. Ők találták ki a nevet is, hogy egyfajta görbe tükröt mutassanak a sok semmitmondó hangzatos baromságnak, ami elhangzik a sörökkel kapcsolatban az olyan – és ennél sokkal komolyabb – oldalakon, mint amilyen ez is… (Ezt nem pont így írták, de ez a lényege.) Én bírom a semmitmondó hangzatos baromságokat, a görbe türköt és – minek is tagadjam – bírom ezt a sört is!

Kritika #22 // Mikkeller I Beat yoU

A péntek estéim mostanság nem kifejezetten a változatosság jegyében telnek, de lépjünk is túl a személyes nyomoromon, hiszen a „Mikkeller triológiám” befejező része megédesíti a legnyomorultabb pillanatot is.

Mikkeller I Beat yoU

Mikkeller I Beat yoU

A fenti sorokból is érezhető a lelkesedésem; az I Beat yoUt akár a dupla ipák kvintesszenciájának is nevezhetném. A magas alkoholtartam (9,75%) egyáltalán nem zavaró, az íze telt, remekül kiegyensúlyozott; grapefruitosan gyümölcsös, ragadós, nyúlós, édes (olyannyira, hogy a komlós keserűség pillanatokra el-el tűnik az édessége mögött).

Mondanám, hogy nem csak ipa-rajongókat itatnék vele, de nem mondok ilyet… Egyfelől nem kell itatni, mert itatja magát, másfelől mégiscsak egy ipa (6 féle komlóval készül: herkules, warrior, centennial, amarillo, simcoe és columbus), így a bőréből nem tud kibújni, és miért is tenne ilyet, enélkül is hibátlan. Ha már a Statesideot egy hete mellékszereplővé minősítettem, ugyanezen az elv mentén ez a sör megérdemel egy főszerepet. Innám egész este.

FYKI #10 // Brew-O-Matic

A http://brew-o-matic.tumblr.com/ oldalon egy használt mosógép alapú diy sörfőzőgép megépülésének lehetünk tanúi lépésről lépésre. A tumblr oldal szeptemberben indult, de most kezdenek csak el felpörögni az események… Mi drukkolunk! via http://index.hu

Kritika #21 // Mikkeller Stateside

Egy újabb durva péntek munkával, majd lakásfelújítással és persze Mikkellerrel! Ezúttal a Stateside IPA van soron, amihez már volt szerencsém többször is korábban.

Mikkeller Stateside

Mikkeller Stateside

Korábbi emlékeimben egy lazulós IPA képe élt, de most mindent érzek, csak könnyűséget nem. Mintha az ellentettje lenne a múlt heti 1000 IBUnak; nem csak, hogy nem kiegyensúlyozott, de érdekes módon itt először érezni az IPA keserűségét – imádom -, és utána jön leheletfinom citrusos gyümölcsösség. Mégsem vagyok maradéktalanul boldog.

Ami közös, hogy mindkét Mikkeller esetben számítottam valamire, aztán persze jól meglepődtem: egy héttel ezelőtt durvulásra vártam és ízorgia lett belőle, most lazulásra készültem és megcsapott egy karakteres IPA! A Stateside egy remek sör, ha megfelelően illesztjük bele az adott este sörsorába, főszereplőnek viszont kevés.