All posts by theblackheartking

FYKI #22 // 5 Tumblr oldal, amit akár követhetnél is

Következzen egy kis ajánló – ha fent vagytok, akkor azért, ha nem, akkor meg azért -, hogy rajtunk kívül még kiket érdemes követni tumblr-en…

A beerlabelsinmotion.tumblr.com – ahogy a neve is ígéri – mozgásba hozza a címkéket. Sörcímke pornó.

A beers-and-records.tumblr.com sörökhöz ajánl lemezeket. Vagy lemezekhez söröket, ahogy tetszik. A sör hangjai.

A beerbunny.tumblr.com egyszer már szerepelt az oldalunkon, mint az egyik Funkciótlan Formás Fenék. Egy amerikai hölgy csinálja, aki a sör és a vetkőzés iránti szenvedélyének egyaránt hódol. Szimpatikus!

Reklámozzuk a konkurenciát, haha! Budai Dani sörblogját mindig szívesen olvassuk, sőt, ajánljuk másoknak is: malatacefre.tumblr.com

A beerstudio.tumblr.com oldalon az látszik, milyen az, amikor valaki ugyanúgy lelkesedik a kézműves sörökért, mint a fényképezésért. Ilyenkor szégyelljük el magunkat csak igazán a szedett-vedett mobilképeink miatt… Aludni azért tudunk még, de ami szép, az szép!

Kritika #65 // Csomag Litvániából

„Litvániából? Sörök? Jöhetnek!” – mondtam ezt másfél héttel ezelőtt és szerencsére jöttek is. Nem annyira kézműves a vonal, de nyitottak vagyunk a sörözésre az újra.

Volfas Engelman Bravoro

Volfas Engelman Bravoro

A Volfas Engelman Bravoro egy helyi klasszikus, korrekt ivósör, de egyértelműen tömegtermék. Vizes, fémes, kukoricás; a litván Miller. Színre nagyon világos, szénsavassága visszafogott. Egy vilniusi városnézés közben nyilván elmegy, de egy sörblogon nem sok keresnivalója van. Az üveg dombornyomott és szokatlanul hosszúkás, kifejezetten szép és, hogy még valami jót is mondjak, egy egész pintes. Nem fogok utálkozva rágondolni, de már a közepén a következő sört várom.

rinkuskiu baro tradicinis alus ratebeer

Rinkuskiu Baro Tradicinis Alus

A Rinkuškiai Baro Tradicinis Alus a Ratebeeren sincs igazán fent, egy litván sörblogon viszont találtam rá célzást (hála a Google fordítójának), hogy egy limitált kiadás jutott el hozzánk. Mindegy, ez a hagyományos ale már jobban bejön… Kicsit altbieres, édes, malátás. Lekerekített íz, semmi extra, de ezt – hiába nem kisüzemi sem a minőség, sem az élmény – simán innám máskor is.

Taruškų Kanapinis Alus Šviesus

Taruškų Kanapinis Alus Šviesus

A Taruškų Kanapinis Alus Šviesus már nem csak szimplán malátás, hanem kicsit savanykás is (mármint tejfölösen, krémesen, nem citrusosan). Az amarillo ugrana be, már ha „szakmázni” akarnék, de nem értek a szakmához, így gyorsan el is hessegetem a komlók fejtegetésének gondolatát… Ez a legsötétebb mind közül, de szénsavasságban követi az előző kettő vonalát (semennyire nem az). Mintha valami mártogatós szósz lenne a végére, hiába 5,1%-os, kicsit nehezedik a végére.

Most már csak arra lennék kíváncsi, milyen az „igazi” kézműves sör Litvániában… Hazai vonalról nem biztos, hogy vissza is tudnék küldeni hasonlóan izgalmas, de nem kisüzemi darabokat. A Ratebeeres keresések és képek alapján (az utolsó két sört nem abban a formában találtam meg, ahogy azok eljutottak hozzám) arra is gondolhatnék, hogy az ottani főzdék is elkezdtek rájátszani bizonyos globális tendenciákra (a nagyüzem másolja a kézművest), de amíg ez minőségbeli javulással jár, addig nincs nagy gond. Ki kell mennem előbb-utóbb Litvániába, hogy személyesen járjak utána ennek mindennek…

Kritika #64 // Skyland Sörfőzde Bumeráng

THEHOPSNOB szerzőtárs rakta le elém az asztalra a Skyland Sörfőzde stoutját, kóstolni együtt kóstoltuk, írni én írom meg, ő pedig magára vállalta a kép árnyalását egy későbbi poszt keretén belül a készítőről, illetve a másik megszerzett sörről, a Kaleidoszkóp ipáról.

Ideális felállás, hiszen a munka felét máris megspóroltam és csak innom kell. De amikor a kedvenc Facebookos sörös csoportunkban egyszavas választ kellett volna adnom a kőegyszerű „jó volt?” kérdésre, már korántsem volt ennyire magától értetődő minden…

Skyland Sörfőzde Bumeráng

Skyland Sörfőzde Bumeráng

Nyilván nem árulok el nagy titkot, ha azzal kezdem, hogy hatalmas habot ereszt (ez a képen is látszik… a kitöltés utáni 5 percben bármikor tudtam volna ilyet fotózni, tehát masszívan ez volt). Elsőre földes, de nem fanyar, visszafogottan száraz és finoman pörkölt. Karamellás, aztán unicumos, végül a „medvecukros” jelzőben állapodok meg magammal, miközben a többiek az asztalnál dobálják be a negrót, a jägermeistert és még ki tudja milyen kulcsszavakat. Medvecukros és kész.

Ahogy melegszik, borul a kiegyensúlyozottság, egyre földesebb, alkoholosabb, a száraza már nem visszafogott, miközben fanyar is kezd lenni. Előtérbe kerülnek az olyan fűszerek, mint a fahéj és ánizs. Az első pár korty alapján odaadtam volna neki a 10/7-et, de a közepére kezdek szenvedni. Arra tippelünk, hogy a BrewDog Dogmája lehetett az inspiráció – egy sötét, testes, fűszeres  sör (az ugye scotch ale, ez meg stout) -, de ez így túl sok…

Az irány jó, de még sokat kell dolgozni ezen a sörön. Kezdésnek például vissza kéne venni a fahéjból! Az utolsó korty a pohár alján már kifejezetten kávés (mármint nem a finom, frissen pörkölt, hanem zaccos és savanyú). THEHOPSNOB szerint ez a sör nem jó, én viszont kivételesen megengedőbb vagyok; azt mondom, hogy ez a sör még nem jó, de van esélye, hogy az legyen!

Így a végére eszembe jutott a válasz, amit adnom kellett volna a sört firtató kérdésre: az eleje meggyőző, a vége kiábrándító. Mindenesetre hamarosan jön a poszt ígért folytatása, ahol az is kiderül, hogy lehet, hogy nem csak a recepttel van baj…

Random #42 // Csak egy újabb cucc, amit sörrel adnak el

A Founders Brewingnál meglátták a piaci rést az ’emberek, akik élik a kézműves sör kultúráját’, illetve az ’emberek, akik ajakírt használnak’ célcsoportok keresztmetszetében.

Többet ehhez nem igazán tudok hozzátenni.

Random #41 // Pabst Blue Ribbon on my mind

Na jó, igazából a legkevésbé sem jár a Pabst Blue Ribbon a fejemben, de e mellett a HD minőségre kipofozott reklám mellett nem tudok szó nélkül elmenni…

A tánc, a fények és persze Patrick Swayze! Zseni. 1979-ben még nem a hipszterek és a stoner rockerek számítottak a brand fő célcsoportjának… (A videó végignézése után pedig a többi találattal is el lehet időzni egy darabig.)

Kritika #63 // Sierra Nevada Torpedo Extra IPA & Porter

Szerencsés helyzetben vagyunk, mert csak benyúlunk a hűtőbe és máris az amerikai kézműves-söripar zászlóshajói kerülnek a kezünkbe, onnan meg már nincs megállás…

A Sierra Nevada Porter szétpörkölt, de közben nagyon laza, könnyen csúszik. Szép habot ereszt, a sötétbarna folyadék átenged némi fényt, már ha lámpa elé tartjuk a poharat és nem a szánk elé. Kicsit nem figyelünk oda és máris elfogyott a fele… A pörkölt íz elnyom mindent, mégis eretnekség lenne azt mondani, hogy nincs jól kiegyensúlyozva! Ízlik, adja, de egy kicsit vizes ahhoz, hogy túl sok érzelmet váltson ki belőlem.

Sierra Nevada Torpedo Extra IPA & Porter

Sierra Nevada Porter & Torpedo Extra IPA

A Torpedo Extra IPA keserűsége nem túr szét egyből, ragadós, csúszós, visszafogottan édes az elején. Illatra ellenben nagyon is édes, sőt multivitaminos, színre is kifejezetten narancssárgállik. A habra itt sem lehet panasz, nem tűnik el egyből, de nem is képez áthatolhatatlan pajzsot a pohár és a száj közé. Rendesen fogy ez is, ahogy melegszik, nem csak egyre fenyősebb, de az elejével ellentétben a végére már kifejezetten száraznak is tűnik. Az utolsó korty után – nagyon szépen el van ez rejtve – azt is érezni, hogy nem kispályás, már ami az ABV-t illeti.

A Sierra Nevada titka talán a könnyen ihatóság… 7,2%-os alkoholtartalmú a dupla ipa és 5,6%-os a porter is, de megállíthatatlanul dőlnek lefele. Egy estét megcsinálnak, de egy bulihoz nekem ennyi már kevés. Talán ez a nagyság átka, a túl sok kompromisszum… Jó dolgomban húzom a számat, tudom, de mégsem érzem a kattanást.

Ajánlanám másoknak? Simán. Fogom még inni? Naná! Kedvenceim lesznek? Nem.