Horizont Flamand Porter

Belga élesztő, német maláta, amerikai komló. Nem, nem a legújabb Hopfanatic agymenés, ezúttal a Horizont gondolta úgy, hogy kicsit feszegeti a hagyományos stílusok határait. Jelentjük rohadt jól sikerült!

A Horizont nem régi történet, ha valaki nem tudná, saját sörfőzőmester nélkül főzetnek Rozsnyón a Kalteneckernél (ahol pl. a Távoli Galaxis és más magyar sörök is készülnek), fiatal főzők receptjeit felkarolva. Ezt már a Neked csak Dezsőben tartott preimeren tudhattuk meg személyesen, ahol a Horizont harmadik söre, a Flamand Porter került a poharakba.

Dudok Ádám alapító-ügyvezető és Baranyai Zsolt alapító-sörszakértő (a Kontár Komlókutató blog szerzője) vezette be röviden a főzdét, aztán magát a sört.

Igazából már nem emlékszem, hogy mi volt a cél a műfaj csavarással, mert addigra már bőven a sört iszogattam elmélyülten, és meg is érdemelte a figyelmet (az előadóktól meg elnézést kérek, de amúgy is hírhedten rövid a figyelmem…). Meg persze miért kellene valami komoly háttér minden sör mellé?

Néha úgy vagyok egyébként, hogy a tiszta ízeket, tiszta fajtákat keresem, néha meg jól esik a szétcsavart sörbuziskodás. Ez a sör tulajdonképpen mindkét hangulatnak megfelel, ugyanis úgy hoz különböző jegyeket, hogy nem lesz zavaró, ha az ember nem akar „érteni” hozzá, akkor is nagyon tudja élvezni.

Sötét mint az éjszaka amibe vörösen belecsillannak a bárok neonfényei. Porter helyett nekem inkább egy nagyon jó dubbel jut eszembe róla: a hozzáadott kandiscukor miatt finoman édeskés, kissé égett, a belga élesztő miatt nagyon enyhe gyümölcsösség, és a magas habja sem túl porteres. Sehol a porterekre jellemző szárazság, az alkohol is 6,7-ig kúszik. Ahogy melegszik, jobban előjönnek az amerikai komlók, kissé virágos-gyümölcsös kesernye, de a finom, barnasörös édesség vezet végig. Kifejezetten hidegebb időkre adja a hangulatot, akár még karácsonyi sörnek is elmenne.

Sötét mint az éjszaka amibe vörösen belecsillannak a bárok neonfényei.

A Horizont eddigi legjobb söre, no contest.

Kritika #52 // Mikkeller / Three Floyds Boogoop

Kritika december 3, 2014 theblackheartking Leave a comment Barley Wine Boogoop hajdina hajdinás sör Mikkeller Mikkeller / Three Floyds Boogoop Mikkeller Boogoop Three Floyds Three Floyds Boogoop

A Csakajósör polcai előtt hosszú percekig topogtunk (mondjuk gyakran tesszük ezt) és méregettük, hogy a Mikkeller – Three Floyds kooperációk közül a Boogoopra, vagy a Risgoopra essen-e a választásunk. Ahogy látszik, a hajdinával főzött (előbbi) nyert a rizsessel (utóbbi) szemben…

Illatra gyümölcsös – és ezúttal nem citrus, hanem szőlő (ez egészen jól kivehető is volt) -, de ami a legkirívóbb, hogy soha nem éreztem még ennyire fenyőillatot sörben!

Aszús színe van és masszív habja, ami nem múlik; az utolsó pohár aljára is jut (0,75l az üveg, tehát szerencsére 3 pohárral is lehetett tölteni). Ízre ragadós, édes, folyós; hivatalosan barley wine, de amerikai dupla-ipás jegyeket is érzek benne.

Mikkeller / Three Floyds Boogoop

A komló keserűje végig jelen van a kortyban, nem csak úgy beúszik… Ez tartja egyben a sört, mert amúgy a 10,4%-os alkoholtartalommal veszélyes is lehetne. Üdítően édes, nem hajlik át kommerszbe, vagy geilbe. Mintha must lenne.

Egyszer mindenkinek kéne 3000 forintot szánnia rá, mert élmény ez a sör, igazi desszert különleges alkalmakra!

Kritika #51 // Hopfanatic Christmas Singularity & BrewDog Pumpkinhead

Kritika november 27, 2014 theblackheartking Leave a comment brewdog BrewDog Pumpkinhead Christmas Singularity hopfanatic Hopfanatic Christmas Singularity Pumpkinhead tök tökös sör

Hivatalosan csak ma verik csapra, de a Hopfanatic Pub jófej akciójából kifolyólag pult alól üvegesen is elérhető volt már pár napja a Christmas Singularity. Respekt!

Édes, alkoholos, de jól kiegyensúlyozott sör. Lomhán szénsavas, elsőre nagy habot ereszt, ami aztán el is tűnik hamar. Gyönyörű, narancssárgás színe van; nyilván a sütőtökpüré sokat hozzátesz ehhez. Nem feltétlenül érződik rajta a tök, tehát nem az a tipikus amerikai tökös sör, de ez cseppet sem a hátránya… A 9% viszont nagyon is érződik, a fűszereket pontosan nem tudom kivenni, de az élesztő határozottan belga. A karácsony, mint műfaj nem a kedvencem – sem sörben, sem ünnepként -, de ez mindig jöhet. Klassz lett!

Hopfanatic Christmas Singularity

Pattan a BrewDog Pumpkinhead is! Kitöltéskor egyből feltűnik, hogy színre sötétebb, kisebb habot is ereszt, de ez masszívabb. Szegfűszeges, mézeskalács illatú, ízre pedig kissé fanyar; mézeskalács cukor nélkül. Ez sem az amerikai tökös sör, de már közelebb van hozzá… Az előzőben csak kerestük a tököt, de mintha az alkohol elnyomta volna, itt meg a fűszerek miatt nem találjuk. Ahogy melegszik kissé puncsos lesz, keserűje sokáig kitart, itt talán érezni a sütőtököt!

BrewDog Pumpkinhead

Ha azt nézzük, hogy tökös sörként melyik érvényesül jobban, akkor talán a BrewDog nyeri a menetet, de a meccset ezúttal a Hopfanaticnak kell ítélnünk, mivel a Christmas Singularity az, amit máskor is innánk (és fogunk is).

Kritika #50 // BrewDog Hello My Name is Vladimir & Vote Sepp

Kritika november 16, 2014 theblackheartking Leave a comment brewdog BrewDog Hello My Name Is BrewDog Hello My Name is Vladimir BrewDog Sepp BrewDog Vote Sepp Hello My Name is Vladimir not for gays Oroszországból szeretettel proteszt sör Sepp Blatter Vladimir Putin Vote Sepp

‘Proteszt sörök a műfaj mestereitől’ címet is adhattam volna a bejegyzésnek, de nem tettem, cserében viszont egyből ezzel nyitok… Előzetesen már hallottam, hogy a Vote Sepp rossz, a Hello My Name is Vladimir meg jó, de ha bármiről le lehetne engem beszélni, akkor ez a blog se lenne, nem, hogy ez a poszt.

BrewDog Vote Sepp & Hello My Name is Vladimir

Az orosz rendezésű 2014. évi téli olimpiai játékokra időzített dupla ipa egy kis borsot hivatott törni Vladimir Putin, illetve az országra jellemző hivatalos melegellenes retorika orra alá nevével, külalakjával és nyíltan maszkulin promóciós anyagával. (Küldtek is a Kremlbe pár üveggel.)

Helló, a nevem Vladimir. Én egy sör vagyok über–hetero férfiak száméra, akik topless lovagolnak és kést hordanak. A 2014-es téli olimpia söre vagyok. De nem a melegek számára. Szeretsz megtermett férfiakat birkózás közben látni a judo szőnyegen, vagy fecskében horgászni? Akkor ez neked szól!

Előreszaladok egy kicsit, a Hello My Name is Vladimir egy jó vicc. Borostyános, testes, szénsavas. Jól iható, kiegyensúlyozott dupla ipa lett túlzások nélkül. Édes, nyúlós, komlós, nem szétkeserű, de keserű, zamatos, fasza kis ivósör. Talán egy kicsit túl könnyen is csúszik, mert semmi komoly egyéb reakciót nem vált belőlem ki, így, ha belekötnék, akkor csak azt tudnám mondani, hogy lehetne maszkulinabb és sokkolóbb.

A Vote Sapp egy kísérlet arra nézve, hogy korrumpálják a FIFA korrumpálhatatlan elnökét a 2022-es Futball Világbajnokág helyszínével kapcsolatban. (Annak az elvnek a mentén, hogy ha Quatarnak összejött, akkor Skóciának is minden esélye megvan rá…)

Egy korrumpálhatatlan hibiszkuszos búza, ami egyben egy kacsintás és bólintás is fáradhatatlan futball führerünk irányába…

Ha már az előzőekben is lelőttem a poént jó előre, itt se teszek másként: ez a sör egy rossz vicc. Rozé fröccs jelleggel bír erősen, ízre is vizes, szódás, szénsavas és savanykás; ha nem én töltöm ki, el sem hiszem, hogy ez sör, főleg nem, hogy Brewdog. A hab is eltűnik róla hamar és marad egy pirosas-rózsaszínes lötty a pohárban. Vajon fricska ez a Fifa vezetőjével szemben (mármint, hogy direkt rossz)?! Csak egy kis keserű van a végén, halovány komlósság, amúgy értékelhetetlen. Vajon szánt szándékkal egy csomó rossz kompromisszumot hoztak a készítése közben??? Azért ilyen?! Egy rakás kérdésem merült fel… És a legégetőbb: miért a fogyasztón (rajtam) csattan az ostor?

Kritika #49 // BrewDog Prototype Challenge 2013

Kritika november 6, 2014 theblackheartking 1 Comment Amped-up American wheat beer brewdog Brixton Porter Hobo Pop Interstellar Prototype Challenge Prototype Challenge 2013 Red rye IPA Session porter

Most, hogy lassan érkezik a BrewDog Prototype Challenge 2014, a fejemhez kaptam, hogy nagyon is ~~aktuális~~ ideje lenne, hogy ~~foglalkozzak~~ megigyam a 2013-as hármast… Ugye a BrewDognak ezek olyan limitált kiadásai, amikből hivatalosan csak egyet csinálnak meg; azt, amire a honlapjukon a legtöbb szavazat esik.

A búza-ale Hobo Pop laza. Chill. Bekezd, de aztán nem tolja túl. Illatra édes, kortyra egzotikus; olyan, mintha egy ipát innék, aztán jön a keserű, hirtelen, de ízlésesen vezeti le az előzőeket. Nagyon jól kiegyensúlyozott, könnyű sör. Megvettem, főleg, hogy rozs is van benne, amit a Brood & Spelen után kifejezetten keresek is.

Prototype Challenge 2013

A Brixton Porterről anno azt írtam, hogy bármikor jöhet, és ez azóta sem változott; jó újra a poharamban tudni, és úgy inni, hogy nem kell felülbírálnom magamat! Új info, hogy kicsit füstösnek érzem most az erejét. Továbbra sem a porterek szerelmeseinek top választása, hanem azoké, akik inkább csak messziről tisztelik azt, de szeretnek a komfort zónájukon kívülre is merészkedni; új stílusként ki is nevezem „gateway porter”-nek!

Jöjjön újra a rozs és az Interstellar. Illat alapján a Hobo Pop rozsosabb, pedig ez kifejezetten egy vörös, rozsos ipa. A habja krémes, lomhán szénsavas, ízre édes, talán túl édes is (lehet, hogy annyira nincs jól kiegyensúlyozva?)… Jó kis cucc, de nem véletlenül nem ez lett megcsinálva később rendes címkés sörnek (hanem ugye a Brixton Porter). Az alkohol is kissé túl van tolva, már érzetre, hiszen hivatalosan csak 6,5%. Érett narancsot és ananászt vélek felfedezni benne, ha keserűbb lenne, az jobban állna neki, így nem igazán ipás. Persze jólesik nagyon is, tehát ne tűnjön úgy, mintha ekézném ezt a sört… Egyszerűen csak hasonlít a már korábban emlegetett De Molen Brood & Spelenre, csak felnőni nem tud hozzá.

Íme, ott megy Isten egyik prototípusa. Egy nagyhatalmú mutánsa valaminek, amit sosem akartak tömeggyártásban kipróbálni. Túl bizarr, hogy éljen. Túl ritka, hogy meghaljon.

– Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Mindent egybevetve el lett találva ez a Prototype Challenge; semmi rosszat nem tudnék róla mondani (mondjuk a BrewDogról általában sem szoktam rosszat írni). A Hobo Popot innám mindig, a Brixton Portert heti egyszer, az Interstellart meg ünnepnapokon. Hát így.

Kritika #48 // Balkezes Hopster

Kritika november 5, 2014 theblackheartking 1 Comment balkezes Balkezes Hopster Balkezes Sörfőzde Hopster

A Balkezes Sörfőzde Balkezes Hopsterét a Főzdefesztes beszámolóban az egekig magasztaltam, így két kézzel kaptam az alkalmon, ahogy megláttam az üveges verziót is… Bevallom, kicsit féltem, hogy a kezdeti lelkesedés után csalódnom kell.

Balkezes Hopster

De már az első kortynál érezni, hogy nem lesz itt gond. Kitöltve szép habot ereszt, nem masszív, mégis végig megmarad, színre pedig gyönyörűen vöröslik. Elsőre meglepően alkoholosnak tűnik, de ez másodszorra már csak simán édes. Előbbi a 6,5% ABV miatt van, utóbbinak a hozzáadott karamellizált cukor lehet az oka. A kortyérzetben van egy kis karcosság, egy kis bárdolatlanság, de ez is kifejezetten jól áll neki; könnyen iható, miközben mégsem észrevétlen gurul le. Gyantás, hihetetlenül komlós, a keserűsége pedig továbbra is (a már említett korábbi beszámolóban is feltűnt ez) fantasztikusan visszafogott. Hamar fogy.

Kimondom: az egyik új kedvenc söröm.

Kritika #47 // Miller Fortune

Kritika október 26, 2014 theblackheartking 1 Comment Fortune Miller Miller Fortune

Nem kézműves ugyan, de mivel közel, s távol nem elérhető darab (ez konkrétan az Egyesült Államokból érkezett), mindenképpen szerettem volna itt is foglalkozni a Miller Fortunenal.

Illatra és színre is cideres, aztán elsőre ugyanolyan száraz is, mintha valami almából készült alkoholos italt innék.

Miller Fortune

6,9%-os alkoholtartamú, de ezt nem érezni az elején. Teltebb, mint az itthon is kapható sima Miller, de ettől még le sem tagadhatná a rokonságot… Ugyanazt a lapos, kissé fémes ízt érzem benne. Elvileg fűszeres, gyakorlatilag alkoholos, miközben próbálja idézni a hordóérlelt kézműves sörök ízét. Ez utóbbi szerintem nem is annyira titkolt szándék (nagyüzemi válasz a kézműves sörkultúrára), de az legyen a legnagyobb bajunk, hogy szépek a részletek, egyben van a design, okosan ki lett találva az üveg, a címke, a kupak.

Mindent egybevetve innám rendszeresen – természetesen nem a kézműves sörök helyett, hanem azok mellett – mert ár/érték arányban azért eléggé ott van (ott kint olcsónak számít és itthon is az lenne a 7 dolláros six-pack ár), miközben a hazai bolti söröket minőségben és ízben magasan veri. Csak gyorsan kell inni, mert hidegen jobb.

Kritika #46 // BrewDog Black Eyed King Imp

Kritika október 23, 2014 theblackheartking Leave a comment Black Eyed King Imp brewdog BrewDog Black Eyed King Imp Cocoa Psyhco tesztfőzet extra adag kávé és csokoládé Imperial Stout

Az álmok valóra válnak, a fák az égig nőnek és végre nyitom a BrewDog Black Eyed King Impet, ha már sikerült a csokoládéra ennyire rápörögni.

Az első benyomás: szétédes, aztán szététcsoki. Masszívan alkoholos, melegíti a torkot, nyugtató hatású, egy pillanatra még érzéstelenít is, mintha lidokainos lenne.

BrewDog Black Eyed King Imp

Állagra olajos, csúszós, színre nem látni át a sötéten, habot – ahogy a kép is mutatja – nem igazán eresztett.

Olyan, mintha valaki (mondjuk én) belevert volna egy dupla-whisky-t a kávéba (természetesen feketébe, cukor nélkül). Már a felénél érzem, hogy 11,8%-kal van dolgom. Ahogy az édesség elmúlik, letisztul és előjön a keserű csoki, sőt, szinte érzem az őrölt kakaóbabot recsegni a fogaim között. Mondanám, hogy száraz, de a nyálképződést annyira beindítja, hogy nem lenne igaz; mint amikor egy jó eszpresszó után hátradől az ember és elégedetten nyammog.

Ha igazságtalanul le szeretném egyszerűsíteni a dolgot (nem szeretném), akkor kicsit olyan, mint a Pocket Coffee praliné, de persze ezerszer inkább ezt az imperial stoutot választom! Cocoa Psychot sem iszik minden nap az ember sajnos, ezt a tesztfőzetet pedig még ritkábban fogja. Ha jól sejtem egyszeri alkalom volt… Sajnos.

Kritika #45 // Festa Fiori

Kritika október 16, 2014 thehopsnob Leave a comment American Pale Ale craft beer festa fiori hopfanatic hungarian craft beer ipa Jónás Kézműves Sörház német kézműves redefine Repeta session ipa

Ezerrel rákészültünk, hogy megnézzük a Jónásban a Megvilágosodás Napját de annyira belemerültünk az első otthoni főzésünkbe, hogy lemaradtunk róla (utólag azt mondom nem nagy kár; sikerült megkóstolni az új Arany Hódot, egy korrekt ivósör, az Amazon Blonde-on pedig kell még csiszolni, kicsit kellemetlen kesernye volt a végén).

Cserébe a főzésre belefutottunk egy igazi ritkaságba. A Redefine oldalán láttam, hogy van egy új sörük, a Festa Fiori, amit csak Pomázon lehet kapni. Nekem az első vörös ale nagyon bejött Hutyán Zolitól, így rákérdeztem hogyan lehetne hozzájutni ehhez a cucchoz. Nagyjából sehogy, ha nem vagy pomázi, viszont Zoli volt olyan rendes és behozott két üveggel nekem a városba. Ez úton is maximális köszönet a segítőkészségért és a hozzáállásért. Mindent a vevőért!

Festa Fiori by Redefine

Maga a sör nálam odakerült a polcra a Repeta és a Hopfanatic American Pale Ale mellé: jó minőségű, jól iható, hétköznapi fogyasztásra alkalmas cucc. Nevéhez híven (Festa Fiori = virágünnep) friss, virágos, finoman gyümölcsös session IPA, visszafogott keserűséggel, a végén kis zöldes, vágott füves illatokkal. Laza, jól csúszik, bármikor meg lehet belőle inni pár üveget. Valamint hiba nélkül készült és a nagy forradalom közepén ez is értékelendő. Ilyenből legyen sok, állandó minőségben itthon és akkor minden rendben lesz.

A Redefine-ról még annyit, hogy bérfőzetésből visszatért az otthoni főzéshez, így nagyon limitáltan lehet majd találkozni a söreivel (ha egyáltalán), ebből is csak kb. 100 üveg készült. Nekünk eddig mindenesetre szimpatikus, hogy kicsit a hype-al szembe menő stílusban készít söröket, nagyban is szívesen találkoznánk vele.

Kritika #44 // BrewDog Hello, My Name is Päivi

Kritika október 13, 2014 theblackheartking Leave a comment brewdog BrewDog Hello BrewDog HelloMy Name is Hello Hello My Name is Päivi homoktövis My Name Is My Name is Päivi Päivi

A BrewDog Hello, My Name Is sorozata nem új vendég az oldalon, akárcsak a poharamban, így nem rizikóztam sokat, amikor a finn ihletésű Hello, My Name is Päivi után nyúltam.

A várt reveláció viszont elmarad; nem érzem azt a felszabadító, iszonyat gyümölcsös dupla ipa ízorgiáját, amire az előzmények alapján számítottam. Ez persze nem baj, mert nem kell mindig ugyanolyan söröket inni (bár megvan nyilván ennek is a bája).

BrewDog Hello, My Name is Päivi

Elsőre a sós-karamellás csokoládé jut az eszembe, ahogy játszik az ízekkel… Természetesen szó nincs arról, hogy ez a dupla ipa tejcsokoládésan édes lenne, csak arról, hogy a visszafogott édesség átcsap fanyarba, onnan meg keserűbe és aztán ez egyre kisebb hullámokban, de lejátszódik újra és újra. (Pont úgy, ahogy a só ellensúlyozza a csokoládét.) Nem finomkodik, nem túloz, ki van ez találva, de közben még sincs annyira túlgondolva. A homoktövis adja a csavart, a komlózás pedig a már-már trópusi gyümölcsökre hajazó asszociációkat (nem citrus, az biztos). Közel sem nyálcsorgatós, hanem száraz, a 8,2%-os alkoholossága pedig csak az utolsó korty után érződik.

Ennek ellenére érdekes módon nem extrovertált lesz tőle az ember, hanem befele fordul; ez azoknak a hétköznapoknak a söre, amikor kell egy kis nyugalom a pohár fenekén. Arra tökéletes. Péntek esti asztalcsapkodós röhögéshez nézzünk inkább egy másik Brewdog után… Engem megtaláltok addig is itt!