Mielőtt megírtam ezt a cikket, gyorsan végigpörgettem a blog Facebook oldalát, vajon jól érzem-e, hogy mostanában állandóan a MONYÓ-val foglalkozunk. Nos azért történt más is a világban, de nem véletlen a benyomás: folyamatosan jönnek ki az új sörök (Culáger, BLK & WHT, pumpkin ale), események és e mellé újonnan támadt, itthon nem mindig látható profi kommunikáció. Nyilván rájöttek ők is, hogy jó sör mellett a jó marketinggel és az újságírók/bloggerek lekenyerezésével lehet még magasabbra jutni. Utóbbi fejleménynek kifejezetten örülünk, jó ingyensörökért bármit leírunk (wink-wink), másrészt meg a profi csomagolás még mindig hiánycikk kis hazánkban. Mármint nem csak a címkénél, hanem a teljes körítés egy sörfőző, egy sör körül.
Pontosan ezek miatt örültünk igazán, mikor az éppen aktuális megvesztegető sör minden marketinges kitételnek megfelelt. Limitált cuccok, névre szóló címkével, személyesen a „kibaszott” Németh Antitól. Így kell ezt csinálni na. Kivéve, ha a beltartalom nem találkozik a külsővel. Az a csajoknál is mindig felcseszett minket (muhahhahahahahah). Nézzük mit rejt a belső, mert a fiúk tényleg nagy fába vágták fejszéjüket.
Franky Four Fingers barley wine by MONYÓ Brewing
A csomag egyik fele a Franky Four Fingers névre hallgató 13%-os barley wine, azaz árpabor. Kockázatos vállalkozás, legalább egy évig érdemes érlelni, ha elcseszted, akkor öntheted ki, de legalább egy évig foglalta a helyet… Nem is csinált még itthon senki ennyire tisztán ilyen sört, bár a Legendának volt egy próbálkozása a Horse Juice, de az nem volt az igazi, a Hopfanatic Gentlemanje pedig a főzde szokásához híven megcsavarta a hagyományos stílust egy kis mazsolapürével.
A Franky kitöltve gyönyörű borostyán, vagy inkább pirított karamell színű. Mivel türelmesek vagyunk, legalább 1 percig hagyjuk melegedni. (Igen, tudjuk, ez egy komoly sör, általában meg is adjuk a tiszteletet, de most vitt a lendület). Hm.. Türelmesebbnek kéne lenni, elsőre ugyanis csak alkohol és komló. Szépen külön-külön, kicsit bántóan. Hagyjuk pihenni és láss csodát, sokkal de sokkal jobb. Melengető, előjönnek a várható az aszalt gyümölcsös jegyek, túlérett mandarin. De az az igazság, hogy még mindig túl sok. Túl sok komló, túl sok alkohol. Az egy év úgy tűnik kevés volt neki. Nem mondjuk, hogy ne igyátok, mert egészen jó darab (nem volt még ilyen jó magyar próbálkozás), de tényleg érdemes elrakni egyet a pincébe és jövő Karácsonykor kinyitni. Vagy utána. Fogunk venni pár üveggel, az tuti. Ja és siessetek, mert nincs belőle túl sok! Franky olyan, mint a filmben. Elsőre nem volt túl szimpatikus, de ha közel engeded magadhoz, elviszi az összes pénzed.
Frankytől kellemesen benyomva igazán okos vállalkozás volt rögtön folytatni Borissal, de sosem hátrálunk meg a feladat elől. Meglepő módon az egyszerűbb alapokból sokat kihozó barley wine után ez a sör egy kicsit csalódás. Hétféle maláta, éjfekete sötétség, gyönyörű hab. Rengeteg kávé, egy kis csokis Albert keksz aztán fanyar dohány és pörkölt, égett illat. És ugyanezt hozza ízben is. Nem érzünk elég nagy komplexitást, sőt, egy kicsit vizes az egész. (Hmmm… keksz és víz… élnénk rajta.) Másrészről meg ettől baromira jól iható, a maga 8%-val alulról karcolja a kategóriát és kicsit szembe megy a trendekkel, mert mostanában mindenki azon dolgozik, hogy a 15%-os ABV fölé hová lehet még csavarni az imperial stoutokat. Szóval kicsit lehangolódunk, kicsit talán többet vártunk, de nincs baj, azért bőven jól esik meginni, üvegből a 4-6-oson hazafelé…
Boris The Blade by MONYÓ Brewing
You must be logged in to post a comment.