Na, hát úgy tűnik, hogy a nagy kézműves hullámot kis fáziskéséssel meglovagolva a hazai apátságok, kolostorok is beszállnak a vevőért folytatott játszmába. Van persze hagyománya a kolostori sörfőzésnek, az első hazai komlótermesztésről szóló írásos feljegyzés például pont a most vizsgált bakonybéli monostort említi helyszínül. Másrészről kicsit álhagyománynak gondolom ezt a dolgot, hiszen tudjuk, hogy régóta nem főznek sört ezeken a helyeken, inkább a jó borokon keresztül kerülnek közelebb Istenhez a szent emberek. Ettől függetlenül a még mindig fura helyzetű pannonhalmi Thomas Menner 1701 és az éppen most induló Zirci Apátsági Manufaktúra mellé fű alatt, hírverés nélkül beszállt a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor. És milyen jól tette.

Pár hete az egyik legjobb pesti pékségben, a Butter Brothersben akadt meg a szemem az üvegeken, meg a mellettük heverő információs papíron. Kiderült, hogy a főnök Bakonybélben járt, meglátta, hozott pár rekesszel. (Hogy állandóban hogyan lesz kapható azt még nem tudom, de ha jól láttam már Győrben is hozzá lehet jutni). Két sörük van, egy gyógynövényes belga ale és egy apátsági dubbel. A belga sörök főzésében gyakorlott Bors Serfőzdénél készültek el a sörök.

Szent Mauríciusz Monostor – Vitalis

A Vitalis egy 7%-os belga blonde ale, gyógyfüvekkel. Rezes, kissé zavaros, átlátszatlan kinézet, gyorsan múló piszkosfehér hab. Eddig nem rossz, de kissé nyersnek tűnik. Aztán beleszagolok és az arcomba robban a mező. Mármint átvitt értelemben, igazából nem sérültem meg a fotó készítése során. Virágok, fűszerek (bazsalikom!), méz és csak a végén van egy masszív maláta alap és egy kis alkohol. Nincs túlzásba víve a művészkedés meg a kertészkedés, jó az egyensúly az összetevők között, talán csak a nyersességet tudom felróni. Lehet, hogy egy-két hét még jót tett volna neki. Ennek ellenére eléggé bünti, mert krémes, közepes testű, jól iható misesör, két üveg után simán emelkedett állapotba kerülhet az ember.

Szent Mauríciusz Monostor – Mauritius

A Mauritius egy hagyományosabb dubbel. Teljesen rendben van, de nagy újdonságokat nem tudnék róla mondani a Bors Tuck barátjához képest. Sötét rozsdabarna szín, ízben maláta, égetett cukor és egy kis gyógynövényesség. Ugyanezeket hozza ízben is, közepes test, kicsit szénsavas, de jól iható. Ezt is egy picit nyersnek érzem (már ránézésre is).

Összességében kellemes csalódás, hogy a semmiből valaki elsőre ilyen termékkel állt elő. Látszik a letisztult megjelenésből és a szóróanyagokból is, hogy átgondolták a dolgot. Jó sörfőzőt találtak, talán még egy kicsi időt kell adni hogy teljesen kiforrja magát a dolog. Nem tudom, hogy várhatunk-e esetleg egy-egy szezonális főzetet (böjti sör?), de ha ilyen lesz a minőség, akkor keresni fogom. A Vitalist most is innám újra, aki hozzá tud jutni az nyugodtan vegye le a polcról.