Már megint kritizálunk, ezúttal viszont nem sört, hanem fesztivált. Nyilván ehhez is sokkal jobban értünk.

Természetesen a Főzdefesztről van szó, kint voltunk végig, túl vagyunk rajta, a délelőtti meetingeken kialudtunk magunkat, és levest már tudunk enni. Lassan sikerül elfelejteni a Vári Nővérek merész, sokat sejtető tornadresszét, és a Fótiak LÉZER boomboxát is.

Pénteki sajttáj

Az idei felvonás nekünk kicsit korábban kezdődött, annyira csókosak vagyunk, hogy részt vehettünk a szerdai előkóstoláson. Nyugodtan lehet irigykedni, abban a pillanatban ugyanis nem volt kúlabb esemény a planétán, a közismert gasztrobloggerek deviánsan múlatták az időt az élesztő VIP-jában, Papesz is szétkész volt egy óra után (mi egy órával bírtuk csak tovább…).

Mielőtt azonban nekiugrottunk volna a komlózott cidereknek – nekem kb. ennyire esett jól az egyik -, a szervezők tartottak egy rövid bevezetőt. Száraz tények, nyakkendős dumák, befektetők, növekedés, hosszútávú célok, misszió, sörforradalom, fizetős budi…

… és akkor itt valami eltört…

…a közönség jelezte a szervezőknek, hogy ez a toalett 100 forintért, ez konkrétan palotaforradalmat fog kirobbantani a látogatók között. Heves vita kerekedett, de igazából a semmiért, hiszen 2 nappal a fesztivál előtt nyilván nem lesz újratervezve semmi. Aztán szóba került a pohár is. Üveg pohár, szebb, igényesebb. Itt is morgolódtak páran, hogy szükséges-e ez, de jelentős felháborodást ez nem váltott ki.

Személy szerint én akkor úgy gondoltam, hogy sokféle működő konstrukció létezik, és a fesztivál szervezői kiválasztották az egyiket. Az, hogy belépőt szedjenek, és biztosítsák hogy a helyszínre csak a jeggyel rendelkezők léphetnek be, maga a helyszín miatt nem volt kivitelezhető. Úgy gondoltam, hogy olyan mindegy, hogy belépő, karszalag vagy pohár, együtt tudunk ezzel élni. Nem tartom lehúzásnak az ezer forintos poharat, illetve de, de hát 800-900 forintos söröket iszok belőle, nem éreztem reálisnak felháborodni emiatt. Ez egy drága hobbi.

Minden idők fotója

És ugye ott volt a budi is. Úgy voltam vele, hogy utálom a fizetős vécét, de megbarátkoztam már vele – illetve ez még mindig jobb mint belvárosi helyeken a vécés holle-anyó, a kedves nagymamaként manifesztálódott tömény érzelmi zsarolás-, nem annyira érdekelt, de kíváncsi voltam, a közönség vajon mennyire fogadja el.

Nekem úgy tűnt, inkább beletörődtek, és puffogtak, mintsem igazán elfogadnák. Konkrétan nem egy embert hallottam, ismerőst vagy ismeretlent, hogy ez gáz. A sztenderd indokok általában ezek voltak:

• Ha már 900 egy sör akkor férjen bele!
• Ha már lehúztak a korsóval akkor férjen bele!
• Nem igaz hogy ezen is nyerészkedni kell!
• Na, most akkor nyakig hugyos lesz a liget!

A pohárral kapcsolatban kisebb volt a felháborodás, amennyire meg tudtam ítélni, de ott is volt pár jogosnak tűnő kritika:

• De én a prémium poharat akarom, de nincs még pénteken ott, most akkor addig vegyek egy simát???
• Olcsó pohár drágán!
• Mit kezdjek vele, tényleg igyam le az Élesztőben???

Először azt gondoltam, hogy a vécé fog engem is jobban idegesíteni, de már az első nap végén rájöttem, hogy tévedtem. Részegen botorkálni hazafelé az üvegpohárral kényelmetlen volt, másnap a városban mászkálni vele dettó. Vasárnap otthon is hagytam, és mázlim volt hogy a lelépő THEHOPSNOB cimboráét kölcsön tudtam venni, így nem kellett még egy poharat kifizetni.

Viszont mielőtt berobban itt a Budi- és Pohár-gate, azt kell mondja, hogy mindezek ellenére és részben ezek segítségével, az idei Főzdefeszt magasan a legjobban szervezett, és legkényelmesebb volt az összes közül (a tavalyi után, persze, ahol megismertem a csajom, de ennek semmi köze nem volt a szervezéshez), mert:

• A városliget az eddigi legkényelmesebb helyszín, mérete és egyéb adottságai miatt. Üldögélni a fűben, kényelmesen elférni, árnyékban, fák között, priceless. Ha visszagondolok az első, Mikszáth téri fesztiválra, amikor késes bunyó volt minden egyes szabad ülőhelyért, akkor el kell ismernem, hogy hatalmas az előrelépés, és merem állítani hogy a Főzdefeszt idén volt először a helyén
• A fizetős vécé többet javított a közérzetemen, mint amennyibe került. Lehet felszólalni, pénzbe került, akár nyerészkedésnek is titulálhatjuk, de a tény az tény. A Mikszáth téri feszten, vagy ami az Andrássy-n volt, a buli fele a budinál sorban állással, meg feszülő hólyagos feszengéssel ment el. Ha végiggondolom, egy ezrest költöttem el vécére kb, lehet ezerötszázat, de gyakorlatilag sosem kellett sorban állnom, 5 percet töltöttem összesen a budiban, az értékes időből nem sokat kellett erre elpazarolni, több bulika a barátokkal, kevesebb sikítva feltépett toi-toi ajtó és veszett közdelem a begörcsölt gatyamadzaggal

Van mit javítani – mint általában mindenen -, de az irány jó, szerintem. A szervezőknek szerintem érdemes megvizsgálni más belépő konstrukciókat (karszalag), más pohár konstrukciót (nem kötelező, többféle verzió, re-pohár), és talán azt is átgondolni, hogy a vécéket továbbra is használat arányosan, direkt finanszírozzuk, vagy a költség épüljön be a sörárakba, vagy a belépő díjába. Nem tisztem ezt eldönteni, gondolom markáns különbség nem lenne 3 napi fesztiválozás költségében.

Vári nővérek × Fenékig

Látva a fejlődést, bizalmat szavazok a szervezőknek – nem mintha ez mondjuk bármit befolyásolna:-) -, és bízom benne hogy a jövő évi fesztiválon megmarad minden ami most jó, és sikerül pár apróságot kijavítani, amik most pár embert bosszantottak, de alapvetően nem nyomtak túl sokat a latba. Ezekkel együtt is az utóbbi évek legjobb magyar kézműves sör fesztiválján vagyunk túl, szerintem.