Amit Bandi nem mondott el a 9. Főzdefesztről, azt talán nem is érdemes, így miután beleállt pár témába, nekünk nem maradt más, mint kényelmesen beleülni a tutiba és pálcákat törni sörök felett. Sós pálcákat.

Az Ikkona White Swan egy félbarna búzabak, megjelenésre óarany és opálos, ízre pedig keserű , túl száraz. Kissé pörkölt és alkoholosan (7,1%) fanyar. A testvére, a Dark Swan egy lágyabb, selymesebb nut brown ale, de a pörköltség már ismerős; ez köti össze őket. Egyik sem lett a kedvencünk. (Az Evil Twin Yin és Yang mintájára megpróbáltuk egybeönteni őket, de így sem lett jobb. Igaz, rosszabb sem.)

A sömövös arcokat bírjuk, így hozzájuk vezetett a második utunk. A Clementine ezúttal csalódást okozott; laza, túl light-os, nem éreztük a testet, csak a komlót. Tisztában vagyunk vele, hogy egy amber ale, de nekünk olyan, mint egy anorexiás modell; lehet, hogy a kifutón jól mutat (a színe telitalálat, a habja fasza), de az utcán már nem fordulunk utána (jó az íze, de kevés).

A Thorazine Sunriseról Berlinben már sokat hallottunk Rebák Tibi barátunktól a KOHATU állócsillagától, most végre élőben is bizonyíthatott. Izgalmas, egyéniség; mint a lép (mármint a lépes méz lépje)! Ragadós, édes, kissé kenyeres-élesztős, enyhén gyógynövényes, de jól kiegyensúlyozott, fasza sör.

Ezután a Vári nővéreket szerettük volna inni, de egy technikai malőrből kifolyólag a BrewDog IPA is Dead Mandarina Bavaria került a poharunkba. (Soha nagyobb tévedést!) Később visszatérünk még erre, így viszont mentünk tovább a Hara’Punk standjához. A Budapest Lager kicsit búzás, kicsit füves, kicsit citrusos és kicsit füstös (azt a jelzőt használtam már, hogy ‘kicsit’?). Csúszik, adja, laza; nem túl extra (nyilván), de egy jó árpolitikával menő lehet… Meg nem mondanám amúgy, hogy lager (pontosabban pale lager).

A Hopfanatic ezzel a cider-ipával felült a sour vonatra. A The Infusion Ipa megjelenésre sűrű és zavaros, aranyló, ízre pedig savanyú és keserű egyszerre; akkor és ott jól esett. Elvileg egy sorozat első darabja…

Ott voltunk a Macskában a premieren, ismerjük is a srácokat, persze, hogy újra rá kellett kóstolnunk, hiszen ahány blog, annyi ízt érzett bele mindenki. Ami egyfelől menő, másfelől roppantmód elbizonytalanító, már ha ezekből kell összeraknunk, milyen is az Ubik Eklektik Herbál IPA. Persze 5 komló van benne, szóval mindenki azt érez ki, amit akar… Illatra vattacukros, ízre édes és nem túlságosan keserű; a kettő egyensúlyban van. Csúszik.

A harmadik Ikkonánk – feledtetve az első kettő okozta csalódást – eléri a kívánt hatást: jólesik. A One More IPA kicsit ragadós, kicsit virágos-édeskés (szétkomló ez is). Persze emellett könnyed annyira, hogy még egyet lehessen nyomni belőle! Közepesen szénsavas, kissé opálos. Bejön.

Amennyire szeretem a kávét úgy általában, épp annyira nem csípem a kávés söröket. Aztán jön a Black Mamma és borítja a papírformát. Krémes. Könnyű. Kúl. Illatra ugyan három az egyben porkávé, de ízre oda üt, ahova kell… Nem nehezedik, folyós, szellős, könnyen iható. Sokak szerint a 9. Főzdefeszt söre!

Mivel málnás, így nem kellett kivernünk a Hopkin’s Realberryt egymás kezéből. Savanykás, frissítő, bár inkább tűnik üdítőnek, mint sörnek (hivatalosan Fruit Beer/Radler), de amúgy eléggé rendben is van. Persze több a gyümölcs, mint a sör, de ez egy ilyen műfaj… A 3 nap alatt többször ajánlottuk is amolyan lazítónak!

A Zip’s Saison Rouge ananász saison, de a gyümölcs inkább az illatában, mint az ízében van jelen. Borostyános színű, szinte átlátszatlan. Kevés teste van kicsit gyenge, de saisonnek okk, frissítő, laza, savanykás. Melegben, illetve a bőség zavarában simán jó választás lehet.

Az első nap után végre direktben isszuk a BrewDog Mandarina Bavariáját. Szét van hype-olva a mandarina bavaria komló, akárcsak az azacca, csak nem értem, miért… Mindenesetre korrekt, nyári, kissé keserű; inkább american pale ale, mint india pale ale. Ezen végre mondjuk tényleg érezni egy kis mandarint, de összességében azért jellegtelen. Persze jól elvoltunk vele, nem ez lesz az a sör, ami miatt emlegetni fogjuk a hétvégét.

A Gólem végre feléledt téli álmából, így újabb batchekkel támad az általunk mindig is nagyra becsült Sötét Bunkó és a Repeta is. Előbbi mintha már csak sötét lenne és nem bunkó (kifinomultabbnak tűnik), utóbbi pedig továbbra is laza elején, míg belehúz a végén. Innám őket egész hétvégén, ha nem lenne ennyi premier… („No premier, no party!” – írta valaki a kedvenc Facebook csoportunkban.)

A PEARmanent a WHEATathatatlan gyümölcsös verziója (az ilyen nevekért a Csakajósörben már jár a tockos): nemes penészes illatú (camembert sajt illat, csak nem maga a sajt rész), ízre pedig eléggé körtés, masszívan édes és kellemesen fanyar (minta körte cidert innánk). Csupor Marci előzetesen eléggé lehúzta, de – talán emiatt is – szerintünk adja.

A Krakenben van elég test, de nem tolja túl a porterséget. Selymes, krémes, kicsit csokis, kissé száraz a vége; simán innék még egyet azonnal. A négy szerzőnk sem tudná egyöntetűen eldönteni, hogy az Élesztő pultjában ez a porter, vagy a Black Mamma stoutja lenne a nyerő egy Celebrity Death Matchen….

A Rothbeer Gingermeister elég gyömbéres, frissítő, már csak egy kis sör kéne bele. Utóízre kissé Schweppes-szerű. Laza, de ennél több kell a szerelemhez.

A Hedon Charlie Firpo malátalé, amiben szinte semmi komlót nem érezni. A legkevésbé sem izgalmas és hogy egy bevett fordulattal éljünk: nem rossz, de nem is jó. Persze nyilván fárad a második nap végére az ember (ezen a ponton fel is függesztettük a „hivatalos” listázást), így adjuk meg az esélyét annak, hogy csak az időzítése volt rossz az első találkozásnak.

Sok értelmeset már nem is tudtunk feljegyezni sem a Házi Feladatról, sem a Herr Sbrückerről, de annyival azért tartozunk magunknak, hogy leírjuk: jók voltak. Előbbi komlósabb, lazább, utóbbi malátásabb, testesebb.

A Csokszkomló fagyispultja – hogy ne árválkodjon sör nélkül – kapott Kővári Cool Gergőtől egy apát csapra: Summer Sunrise. Nyári apa, fyeah! Friss, vizes, füves. A keserű nem tűnik el a végén, de nem is marad zavaróan végig ott a korty után. Jól iható, nagyon csúszik, egész nyáron tudnám inni…

A Sümegiek sörénél fel voltunk készülve a Charlie Firpós életérzésre (lásd feljebb), de kellemes meglepetés ért minket. A BandIPA színe tetszetős, az illata ragacsos, édeskés és komlós. Teljesen rendben van, viszont ízben már nem hozza az előzetesen beígért gyantásságot… Komlós lecsengésű a vége, összességében jól iható, korrekt ipa.

A Kaltenecker Fiesta Summer Ale 12° kicsit gabonás, kicsit gyömbéres, nyers, lazulós – ahogy a neve is mondja – nyári ale. A vége citrusosan keserű és visszafogottan száraz. Palackozva nem lesz (a pasztörizálás során veszítene az élvezeti értékéből), szóval nyitva kell tartanunk a szemünket, ha szeretnénk még inni a szezonban. (Szeretnénk.)

Ez egy ilyen nap, megint belenyúltunk a tutiba a Bölcső Brew Crew Maibockkal. Édes, de nem émelyítő és annyira csúszik, hogy a végére is érünk egyből, mielőtt gondolkozni, vagy írni tudnánk róla. Maláta és karamell orgia, a tűző napon való üldögélés után újra erőre is kaptunk tőle!

A Bölcső Bitter kinézetre nagyon adja, krémes megjelenésű, bézs színű habú extra special bitter. „Angol másodosztály” – ha szeretjük a futballt az ESB-t akkor biztos nagyon állat, de minket nem mozgat meg.

Nem bántásként írjuk, de az első, ami beugrott az Amarilla Nővérkéről az, hogy befőttesgumi illata van. Amúgy egy laza, vizes hoplager. Stílusába belefér, de még egy kis komlónak azért lett volna helye (ha már a sör nevében is szerepel az egyik legismertebb).

A Horizont Witbier is ezen a hétvégén debütált: megjelenésre sűrű és zavaros, de kortyérzetre könnyed és folyós. 6%-os alkoholtartamú, de nem érezni rajta. A jeges teára lehet asszociálni, amibe egy kis koriander is bejátszik. Összességében egy nem túl markáns nyári búza visszafogott belgás jegyekkel.

A fentieken túl persze jóval több sört kóstoltunk, illetve volt, amit többször is ittunk… Mindenesetre beszédes tény, hogy a Fenékig négy szerzője négy különböző sört jelölt a fesztivál sörének. Ha pedig egy jelzőt hatszor sikerült leírnunk (nem számolva a ragozott formáit), az talán megfelelő módon összefoglalja, hogy milyen is volt a sörfelhozatal. Leírjuk hetedszerre is: laza.