Két részes kritikában mutatjuk be a Skyland Sörfőzde legutóbbi két sörét. A név annyiban megtévesztő, hogy nincs szó valódi főzdéről, az otthon tevékenykedő László Gergelyt takarja. Az első találkozásunk minimum felemásra sikerült, a másodiktól sem fekszünk hanyatt, de egyet javít a megítélésen.

Essünk túl a sörön, mert maga a jelenség talán több szót érdemel. A minőségben széteső, túlgondolt stout után most egy egyszerűbb versenyző, egy IPA jutott nekem (igazából én kértem, hogy a másikról ne én írjak, mert én valószínűleg durvább szavakat használtam volna a kritikában).

Skyland Sörfőzde Kaleidoszkóp IPA

Kitöltve nagy habot ereszt, ami egy-két perc alatt eltűnik. Színre mahagóni, aztán a fényben egészen szép világosnarancs, sűrű, szépen zavaros. Illatra széna, és több gyümölcs is beugrik, ahogy telik az idő barackot, ananászt és szőlőt is felírtam. Ízre ugyanezeket hozza, a végén nagyon picit kellemetlen kesernye, de amúgy jó a kortyérzet, van test, jól csúszik, könnyed. Jó, de a magyar mezőben sem érzem kiugrónak. (Tényleg, lassan kéne egy magyar IPA toplista, nem?) Ennyit a sörről.

És egy picit a Skyland-jelenségről. Egyfajta bájos amatörizmussal találkoztam (hozzáteszem, nem gondolom például, hogy én profi blogger, kóstoló, vagy házi főző lennék, sőt, három év után is még csak ismerkedek ezekkel), ami egyrészről támogatni való, másrészről ha ezzel piacra kerül az ember, akkor nem üti meg a mércét.

Nem akarok senkit bántani, de többször találkoztam már azzal, hogy a belterjes szakma (sörfőzők, bloggerek, kocsmárosok és az egész „mozgalomra” rátelepedők) olyan dolgokat néznek el (vagy észre sem vesznek), amik rendes piaci körülmények között megbocsájthatatlan hibák lennének. Hogy piacra dobjuk azt a palackos sört, ami a vásárlás után 3 héttel is még nyers. Hogy nem bírunk egy premiert megszervezni rendesen. Hogy a rendezvényt 3 óra késéssel kezdjük, majd arra hivatkozunk, hogy előző nap bebasztunk és most másnaposak vagyunk. Ilyenekkel egy normális piacon nem lehet megélni, mert a vevők elfordulnak, de Magyarországon sokszor gyermekbetegségnek fogjuk fel ezeket a dolgokat, kicsit megveregetjük a másik vállát, hogy „nem baj, majd a következő jobban sikerül”, aztán mindenki megy tovább és úgy csinál, mintha mi sem történt volna.

Ezért mondom most azt a Skyland-nek, hogy ez így kevés. És egyelőre úgy kevés, hogy még erre a kis piacra sem lehet vele betörni. Az IPA vállalható termék volt, a stout egy félresikerült kísérlet. Figyelni kell a termék minőségére (megvétel után rám írt a főző, hogy ha lehet még egy hetet legalább otthon pihentessem, mert még nyers – bocs, de ha nyers, akkor nem viszem ki a piacra…), figyelni kell a márkaépítésre (aranyosak a házi címkék és a névjegykártya, látom a rengeteg kézimunkát, ötletet, lelkesedést, de ettől még kaotikus, olvashatatlan, nem felismerhető a brand), figyelni kell a marketingre (nem kóstoltatok egy nyugdíjasoknak szóló magbörzén, mert nem ők a célcsoportom itthon). Nagyon kezdő betegségek, nagyon sok javítani való van. De láttam az őszinte lelkesedést, úgyhogy ez az egész nem lecseszés, inkább egy ébresztő – legalábbis szeretném annak szánni. Gondoljátok át, hogy mit szeretnétek elérni, csináljatok tervet, szerezzetek megfelelő embereket, segítséget, kérdezzetek, tanuljatok aztán valósítsátok meg! Jó sört főzni nem elég. És itt egyelőre még a jó sörhöz eléréséhez is van csiszolni való. Csüggedni nem szabad, újratervezni igen.