Kritika #50 // BrewDog Hello My Name is Vladimir & Vote Sepp

‘Proteszt sörök a műfaj mestereitől’ címet is adhattam volna a bejegyzésnek, de nem tettem, cserében viszont egyből ezzel nyitok… Előzetesen már hallottam, hogy a Vote Sepp rossz, a Hello My Name is Vladimir meg jó, de ha bármiről le lehetne engem beszélni, akkor ez a blog se lenne, nem, hogy ez a poszt.

BrewDog Hello My Name is Vladimir

BrewDog Vote Sepp & Hello My Name is Vladimir

Az orosz rendezésű 2014. évi téli olimpiai játékokra időzített dupla ipa egy kis borsot hivatott törni Vladimir Putin, illetve az országra jellemző hivatalos melegellenes retorika orra alá nevével, külalakjával és nyíltan maszkulin promóciós anyagával. (Küldtek is a Kremlbe pár üveggel.)

Helló, a nevem Vladimir. Én egy sör vagyok überhetero férfiak száméra, akik topless lovagolnak és kést hordanak. A 2014-es téli olimpia söre vagyok. De nem a melegek számára. Szeretsz megtermett férfiakat birkózás közben látni a judo szőnyegen, vagy fecskében horgászni? Akkor ez neked szól!

Előreszaladok egy kicsit, a Hello My Name is Vladimir egy jó vicc. Borostyános, testes, szénsavas. Jól iható, kiegyensúlyozott dupla ipa lett túlzások nélkül. Édes, nyúlós, komlós, nem szétkeserű, de keserű, zamatos, fasza kis ivósör. Talán egy kicsit túl könnyen is csúszik, mert semmi komoly egyéb reakciót nem vált belőlem ki, így, ha belekötnék, akkor csak azt tudnám mondani, hogy lehetne maszkulinabb és sokkolóbb.

A Vote Sapp egy kísérlet arra nézve, hogy korrumpálják a FIFA korrumpálhatatlan elnökét a 2022-es Futball Világbajnokág helyszínével kapcsolatban. (Annak az elvnek a mentén, hogy ha Quatarnak összejött, akkor Skóciának is minden esélye megvan rá…)

Egy korrumpálhatatlan hibiszkuszos búza, ami egyben egy kacsintás és bólintás is fáradhatatlan futball führerünk irányába…

Ha már az előzőekben is lelőttem a poént jó előre, itt se teszek másként: ez a sör egy rossz vicc. Rozé fröccs jelleggel bír erősen, ízre is vizes, szódás, szénsavas és savanykás; ha nem én töltöm ki, el sem hiszem, hogy ez sör, főleg nem, hogy Brewdog. A hab is eltűnik róla hamar és marad egy pirosas-rózsaszínes lötty a pohárban. Vajon fricska ez a Fifa vezetőjével szemben (mármint, hogy direkt rossz)?! Csak egy kis keserű van a végén, halovány komlósság, amúgy értékelhetetlen. Vajon szánt szándékkal egy csomó rossz kompromisszumot hoztak a készítése közben??? Azért ilyen?! Egy rakás kérdésem merült fel… És a legégetőbb: miért a fogyasztón (rajtam) csattan az ostor?

Random #33 // Sörök, amiket innék MOST

Evil Twin Christmas Eve at a New York City Hotel Room – mert tetszik a neve. Szinte látom magam előtt, ahogy egyedül ülök karácsonykor egy New York-i hotelszobában.

Signature Brew Black Tongue – mert bírom a Mastodon zenekart, ez pedig a hivatalos sörük. Egy csomót melóztak vele, hogy olyan legyen, amit tényleg fel tudnak vállalni, nem csak a nevük került rá….

Maui Brewing Big Swell IPA – mert csak. A Maui Brewingtól ezer éve kóstolnék valamit, az ipákat imádom (de hát ki nem?) és több sem kell, mint egy tengerparti kép, ami meghozná a kedvemet!

 

Kritika #49 // BrewDog Prototype Challenge 2013

Most, hogy lassan érkezik a BrewDog Prototype Challenge 2014, a fejemhez kaptam, hogy nagyon is aktuális ideje lenne, hogy foglalkozzak megigyam a 2013-as hármast… Ugye a BrewDognak ezek olyan limitált kiadásai, amikből hivatalosan csak egyet csinálnak meg; azt, amire a honlapjukon a legtöbb szavazat esik.

A búza-ale Hobo Pop laza. Chill. Bekezd, de aztán nem tolja túl. Illatra édes, kortyra egzotikus; olyan, mintha egy ipát innék, aztán jön a keserű, hirtelen, de ízlésesen vezeti le az előzőeket. Nagyon jól kiegyensúlyozott, könnyű sör. Megvettem, főleg, hogy rozs is van benne, amit a Brood & Spelen után kifejezetten keresek is.

Prototype Challenge 2013

Prototype Challenge 2013

A Brixton Porterről anno azt írtam, hogy bármikor jöhet, és ez azóta sem változott; jó újra a poharamban tudni, és úgy inni, hogy nem kell felülbírálnom magamat! Új info, hogy kicsit füstösnek érzem most az erejét. Továbbra sem a porterek szerelmeseinek top választása, hanem azoké, akik inkább csak messziről tisztelik azt, de szeretnek a komfort zónájukon kívülre is merészkedni; új stílusként ki is nevezem „gateway porter”-nek!

Jöjjön újra a rozs és az Interstellar. Illat alapján a Hobo Pop rozsosabb, pedig ez kifejezetten egy vörös, rozsos ipa. A habja krémes, lomhán szénsavas, ízre édes, talán túl édes is (lehet, hogy annyira nincs jól kiegyensúlyozva?)… Jó kis cucc, de nem véletlenül nem ez lett megcsinálva később rendes címkés sörnek (hanem ugye a Brixton Porter). Az alkohol is kissé túl van tolva, már érzetre, hiszen hivatalosan csak 6,5%. Érett narancsot és ananászt vélek felfedezni benne, ha keserűbb lenne, az jobban állna neki, így nem igazán ipás. Persze jólesik nagyon is, tehát ne tűnjön úgy, mintha ekézném ezt a sört… Egyszerűen csak hasonlít a már korábban emlegetett De Molen Brood & Spelenre, csak felnőni nem tud hozzá.

Íme, ott megy Isten egyik prototípusa. Egy nagyhatalmú mutánsa valaminek, amit sosem akartak tömeggyártásban kipróbálni. Túl bizarr, hogy éljen. Túl ritka, hogy meghaljon.

– Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Mindent egybevetve el lett találva ez a Prototype Challenge; semmi rosszat nem tudnék róla mondani (mondjuk a BrewDogról általában sem szoktam rosszat írni). A Hobo Popot innám mindig, a Brixton Portert heti egyszer, az Interstellart meg ünnepnapokon. Hát így.

Kritika #48 // Balkezes Hopster

A Balkezes Sörfőzde Balkezes Hopsterét a Főzdefesztes beszámolóban az egekig magasztaltam, így két kézzel kaptam az alkalmon, ahogy megláttam az üveges verziót is… Bevallom, kicsit féltem, hogy a kezdeti lelkesedés után csalódnom kell.

Balkezes Hopster

Balkezes Hopster

De már az első kortynál érezni, hogy nem lesz itt gond. Kitöltve szép habot ereszt, nem masszív, mégis végig megmarad, színre pedig gyönyörűen vöröslik. Elsőre meglepően alkoholosnak tűnik, de ez másodszorra már csak simán édes. Előbbi a 6,5% ABV miatt van, utóbbinak a hozzáadott karamellizált cukor lehet az oka. A kortyérzetben van egy kis karcosság, egy kis bárdolatlanság, de ez is kifejezetten jól áll neki; könnyen iható, miközben mégsem észrevétlen gurul le. Gyantás, hihetetlenül komlós, a keserűsége pedig továbbra is (a már említett korábbi beszámolóban is feltűnt ez) fantasztikusan visszafogott. Hamar fogy.

Kimondom: az egyik új kedvenc söröm.

Random #32 // Ez itt a reklám helye…

…avagy programot ajánlunk. Nem is egyet. Rögtön négyet. Igazából csak egy eseményre akartuk felhívni a figyelmet, aztán lett belőle kettő, három, végül négynél döntöttem úgy, hogy nem nyitunk (egyelőre) új rovatot, hanem most egy random posztban ajánlgatunk mindenféle, különböző minőségű programot. Öveket becsatolni, sűrű és hosszú hétvége lesz.

Csapfoglalás a Léhűtő 2-ben.

Csapfoglalás a Léhűtő 2-ben.

Kezdjük rögtön a legérdekesebbel. Tap takeover, azaz csapfoglalás, sőt CSAPFOGLALÁS lesz a Léhűtő 2-ben. 3 féle sör Csupor Mártontól + 2 vendégsör (a Mikkeller – Three Floyds Risgoop-ja igazi csemege). 3500 forintért mindegyikből egy pohárnyi, sörkorcsolyák, meg a sörfőző társasága jár. Csak foglalással lehet bejutni, pontos infók az eseményben. Nekem tetszik a kezdeményezés, én mondjuk jobban el tudnék képzelni egy olyan eseményt ami ingyen van, ugyanakkor mindenki annyit iszik amennyit akar és közben annyit tanul a sörfőzőktől, amennyi neki éppen belefér. De semmi sem tökéletes, meg én is spúr vagyok, szóval valószínűleg jó lesz.

Sörmustra - Rizmajer sörhétvége

Sörmustra – Rizmajer sörhétvége

Igazi entry level event. A Rizmajer alap sörei megbízhatóan közepesek (bár a búza a legjobb magyar búza, és a többi szezonális cucc is rohadt ), de aki még nem próbált eltérni a sima lagerektől, azoknak az is élmény lesz. Meg amúgy is jó látni, hogy egyre többen ráfekszenek a „sörforradalomra”, csak majd derüljön ki a végén, hogy ki az aki komolyan is gondolja, meg ki az aki csak a hype miatt csinálja.

Péntek-szombaton pedig azonos koncepcióval két szülinapi buli is lesz. Évforduló, ingyen sör, kicsit hiányolom az ingyen osztogatott kokó mintákat is a buliból, de ne legyünk telhetetlenek.

Pénteken a Különleges Sörök Boltja már a 10. évfordulót ünnepli, ebből a másodikat a mostani helyén. Ambivalens a kapcsolatunk a hellyel, mikor ide költözött akkor szerettük, aztán egy ideje nem jártunk arra, valahogy nem adta a hangulat, ja és a pultos/tulaj is bunkó volt a túlárazott sör mellé. Jó fejek leszünk és adunk egy újabb esélyt a helynek, már régen néztem meg a kínálatot, kell a változatosság. Ja meg mert ingyen Hopfanatic APA lesz csapon egy hordó erejéig (mondtam már, hogy spúr vagyok?), maga Hopfanatic Kiss Tamás értő csapolásával. Utána egy jó gyros a szomszédos Kyros Gyorsban (a város egyik legjobb, görög gyrosa!)?

Szombaton egyik kedvenc Duna-parti bambulóhelyünk, a Jónás tartja 1. szülinapját. Egy hordó ingyen Ravasz Hód (mondtam… spúr). A saját készítésű kaja rendben van, a pultos csajok aranyosak, Milka kutya szelídíthetetlen. Ottali.

Kilátás a Jónás teraszáról. Viharban is menő.

Kilátás a Jónás teraszáról. Viharban is menő. via https://www.facebook.com/jonaskezmuvessorhaz

Ja, erről meg tökre lemaradtunk, ezt meg már fel sem merjük hozni! Pedig aki szereti a jó étel-sör kombinációkat, annak kihagyhatatlan.

Kritika #47 // Miller Fortune

Nem kézműves ugyan, de mivel közel, s távol nem elérhető darab (ez konkrétan az Egyesült Államokból érkezett), mindenképpen szerettem volna itt is foglalkozni a Miller Fortunenal.

Illatra és színre is cideres, aztán elsőre ugyanolyan száraz is, mintha valami almából készült alkoholos italt innék.

Miller Fortune

Miller Fortune

6,9%-os alkoholtartamú, de ezt nem érezni az elején. Teltebb, mint az itthon is kapható sima Miller, de ettől még le sem tagadhatná a rokonságot… Ugyanazt a lapos, kissé fémes ízt érzem benne. Elvileg fűszeres, gyakorlatilag alkoholos, miközben próbálja idézni a hordóérlelt kézműves sörök ízét. Ez utóbbi szerintem nem is annyira titkolt szándék (nagyüzemi válasz a kézműves sörkultúrára), de az legyen a legnagyobb bajunk, hogy szépek a részletek, egyben van a design, okosan ki lett találva az üveg, a címke, a kupak.

Mindent egybevetve innám rendszeresen – természetesen nem a kézműves sörök helyett, hanem azok mellett – mert ár/érték arányban azért eléggé ott van (ott kint olcsónak számít és itthon is az lenne a 7 dolláros six-pack ár), miközben a hazai bolti söröket minőségben és ízben magasan veri. Csak gyorsan kell inni, mert hidegen jobb.

Interjú #1 // Richard Hodges

Ígértük, hogy lesznek új rovatok, így most debütál is az első ezek közül… Nem állítom, hogy annyi lesz belőlük, mint Kritikából, vagy Funkciótlan Formás Fenékből, de azért vannak ötletek, hogy kiket akarunk még megkérdezni erről-arról.

A nyári kritikánk apropóján a CREW Republic sörfőzőmestere, Richard Hodges (jobbról a második a képen) lett az első áldozatunk.

FENÉKIG: Berlin mintha az újdonsült központja lenne az európai kézműves sörnek – elég ha csak a Stone Brewing főzde- és központ alapítását, a BrewDog új bárjának a nyitását, vagy épp a magyar szervezésű Braufest Berlint említjük -, miközben itt Budapesten, néhány üdítő kivételtől eltekintve nem sokat tudunk a német kézműves sör színtérről… Esetleg lemaradunk valami fontosról?

RICHARD: Vicces, de néhány évvel ezelőttig pont Németország volt, ami kimaradt a kézműves sörkultúrából. Mint egy sziget Európa közepén. Eközben számos más európai országban, virágzásnak indult a műfaj az elmúlt 5-10 évben, elég, ha csak Olaszországra gondolunk. Nehéz lenne megmondani, hogy hol is tartunk pontosan, de mondjuk úgy, hogy a kézműves sör nagyon a gyerekéveinek az elejét tapossa itt Németországban. A következő 2-3 év nagyon érdekes lesz majd, ahogy a kívülről érkező hatások alakítják a tradicionális sörkultúrát és hagyományos stílusokat. Nem hiszem, hogy lehetséges a kettőt egymástól függetlenül kezelni.

CREW Republic Detox

CREW Republic Detox felső címke

FENÉKIG: Nagyon bírom a CREW Republic hozzáállását, a design-t, különösképp az odafigyelést az apró részletekre és persze nem mellesleg maguk a sörök is elnyerték a tetszésemet. Szerinted mi teszi a CREW Republicot különlegessé?

RICHARD: Nagyon sok dolgot lehet mondani a CREW Republicról úgy általánosságban. Kézműves sör Münchenből, az egyik első főzde, akik a kézműves sör hívó szavát meghallották Németországban és így tovább. De mindent összevetve mi magunkat a minőség alapján ítéljük meg. Számunkra főleg ezt jelenti a kézműves sör. Olyan söröket csinálunk, amilyeneket mi magunk is inni akarunk. Aztán lerakni mások elé.

FENÉKIG: Ha bemennék egy random müncheni bárba és egy kérnék üveg CREW Republicot, mit szólna a csapos?

RICHARD: 😉

Hogy mit?!

Persze egyre több helyet hódítunk meg városszerte és folyamatosan nő azoknak az éttermeknek, bároknak, kávézóknak a száma, ahol ott vagyunk, de Münchent még mindig a tradicionális helyi főzdék, illetve a söreik uralják.

FENÉKIG: Ha nem a saját söreidet iszod, akkor mi az a három márka, illetve az a 3 sör, amire egyébként esik a választásod?

RICHARD: A Four Peaks Brewing Hop Knotja a kedvenc ipám. A Stone Brewing új Go to IPÁJA fantasztikus. Az Alaskan Brewing Smoked Portere mindig csúcs.

CREW Republic Roundhouse Kick Imperial Stout

CREW Republic Roundhouse Kick Imperial Stout címke

FENÉKIG: Mi lesz a CREW Republic következő nagy dobása? Mire számíthatunk tőletek?

RICHARD: Hát nem szeretnék túl sok poént lelőni előre, de nagyon rajta vagyunk azon, hogy több session sörünk legyen (3,5 – 4,5%-os darabok). Csináltunk már pár ilyet és nagyon jó is volt a fogadtatásuk. Próbálunk minél több ízt belezsúfolni minden sörünkbe, miközben próbáljuk a könnyen ihatóságot is szem előtt tartani. Persze csak azért, mert lesz néhány alacsonyabb alkoholtartalmú sörünk, az nem egyenlő azzal, hogy kompromisszumokat akarnánk kötni az íz tekintetében. Emellett néhány komolyabb sör is a láthatáron van, nagy komlókkal!!! 😉


Mi mással zárhatnánk a sorainkat, minthogy – amellett, hogy hálásak vagyunk Richardnak a rendelkezésünkre állásért – várjuk ezeket az újabb söröket! Addig is ajánljuk még egyszer az idevágó nyári kritikánkat.

Random #31 // Beer Tree

A Beer Tree 2014 otthoni sörfőző készlet diplomamunka egyelőre, de piszok jól néz ki.

Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a funkcionalitás nincs a design alá rendelve (ahogy a kommentekben is felmerült több kérdés a tisztítás, fertőtlenítés, hőtartás tekintetében), de jóleső érzés eljátszani a gondolattal, hogy így is lehetne sört főzni.

Kritika #46 // BrewDog Black Eyed King Imp

Az álmok valóra válnak, a fák az égig nőnek és végre nyitom a BrewDog Black Eyed King Impet, ha már sikerült a csokoládéra ennyire rápörögni.

Az első benyomás: szétédes, aztán szététcsoki. Masszívan alkoholos, melegíti a torkot, nyugtató hatású, egy pillanatra még érzéstelenít is, mintha lidokainos lenne.

BrewDog Black Eyed King Imp

BrewDog Black Eyed King Imp

Állagra olajos, csúszós, színre nem látni át a sötéten, habot – ahogy a kép is mutatja – nem igazán eresztett.

Olyan, mintha valaki (mondjuk én) belevert volna egy dupla-whisky-t a kávéba (természetesen feketébe, cukor nélkül). Már a felénél érzem, hogy 11,8%-kal van dolgom. Ahogy az édesség elmúlik, letisztul és előjön a keserű csoki, sőt, szinte érzem az őrölt kakaóbabot recsegni a fogaim között. Mondanám, hogy száraz, de a nyálképződést annyira beindítja, hogy nem lenne igaz; mint amikor egy jó eszpresszó után hátradől az ember és elégedetten nyammog.

Ha igazságtalanul le szeretném egyszerűsíteni a dolgot (nem szeretném), akkor kicsit olyan, mint a Pocket Coffee praliné, de persze ezerszer inkább ezt az imperial stoutot választom! Cocoa Psychot sem iszik minden nap az ember sajnos, ezt a tesztfőzetet pedig még ritkábban fogja. Ha jól sejtem egyszeri alkalom volt… Sajnos.