Random #30 // Coppeneur Beethoven-Bräu

A legutóbbi sörös csokoládés kaland annyira nem hozta meg a kedvemet a műfajhoz, ennek viszont – a címkén rajta volt a „Craft Beer” hívószó – nem tudtam ellenállni… Az apró betűs részből aztán kiderült, hogy sör sajnos nincs benne, ellenben sörélesztő és komló annál több.

Beethoven-Bräu

Coppeneur Beethoven-Bräu

Mintha tényleg alkoholos lenne (pedig nem az). Keserű – és nem elsősorban a 70%-os kakaótartamú csokoládé miatt -, sűrű, tömör. Nagy előnye a textúrája, két harapás után már szinte úszom benne, eltelít egy kis falat is. A sörélesztőt kevésbé, a komlót jobban érezni; remekül ellensúlyozza a csokoládé édességét, már csak egy lágyabb portert kéne hozzá pattintani (ez utóbbival sajnos még nem szolgált a ChocoLand).

Nálam telibe talált, így legközelebb talán már a hazai komlós trüffelt, a Csokszkomlót is megkóstolom!

Kritika #45 // Festa Fiori

Ezerrel rákészültünk, hogy megnézzük a Jónásban a Megvilágosodás Napját de annyira belemerültünk az első otthoni főzésünkbe, hogy lemaradtunk róla (utólag azt mondom nem nagy kár; sikerült megkóstolni az új Arany Hódot, egy korrekt ivósör, az Amazon Blonde-on pedig kell még csiszolni, kicsit kellemetlen kesernye volt a végén).

Cserébe a főzésre belefutottunk egy igazi ritkaságba. A Redefine oldalán láttam, hogy van egy új sörük, a Festa Fiori, amit csak Pomázon lehet kapni. Nekem az első vörös ale nagyon bejött Hutyán Zolitól, így rákérdeztem hogyan lehetne hozzájutni ehhez a cucchoz. Nagyjából sehogy, ha nem vagy pomázi, viszont Zoli volt olyan rendes és behozott két üveggel nekem a városba. Ez úton is maximális köszönet a segítőkészségért és a hozzáállásért. Mindent a vevőért!

Festa Fiori by Redefine

Festa Fiori by Redefine

Maga a sör nálam odakerült a polcra a Repeta és a Hopfanatic American Pale Ale mellé: jó minőségű, jól iható, hétköznapi fogyasztásra alkalmas cucc. Nevéhez híven (Festa Fiori = virágünnep) friss, virágos, finoman gyümölcsös session IPA, visszafogott keserűséggel, a végén kis zöldes, vágott füves illatokkal. Laza, jól csúszik, bármikor meg lehet belőle inni pár üveget. Valamint hiba nélkül készült és a nagy forradalom közepén ez is értékelendő. Ilyenből legyen sok, állandó minőségben itthon és akkor minden rendben lesz.

A Redefine-ról még annyit, hogy bérfőzetésből visszatért az otthoni főzéshez, így nagyon limitáltan lehet majd találkozni a söreivel (ha egyáltalán), ebből is csak kb. 100 üveg készült. Nekünk eddig mindenesetre szimpatikus, hogy kicsit a hype-al szembe menő stílusban készít söröket, nagyban is szívesen találkoznánk vele.

Kritika #44 // BrewDog Hello, My Name is Päivi

A BrewDog Hello, My Name Is sorozata nem új vendég az oldalon, akárcsak a poharamban, így nem rizikóztam sokat, amikor a finn ihletésű Hello, My Name is Päivi után nyúltam.

A várt reveláció viszont elmarad; nem érzem azt a felszabadító, iszonyat gyümölcsös dupla ipa ízorgiáját, amire az előzmények alapján számítottam. Ez persze nem baj, mert nem kell mindig ugyanolyan söröket inni (bár megvan nyilván ennek is a bája).

BrewDog Hello, My Name is Päivi

BrewDog Hello, My Name is Päivi

Elsőre a sós-karamellás csokoládé jut az eszembe, ahogy játszik az ízekkel… Természetesen szó nincs arról, hogy ez a dupla ipa tejcsokoládésan édes lenne, csak arról, hogy a visszafogott édesség átcsap fanyarba, onnan meg keserűbe és aztán ez egyre kisebb hullámokban, de lejátszódik újra és újra. (Pont úgy, ahogy a só ellensúlyozza a csokoládét.) Nem finomkodik, nem túloz, ki van ez találva, de közben még sincs annyira túlgondolva. A homoktövis adja a csavart, a komlózás pedig a már-már trópusi gyümölcsökre hajazó asszociációkat (nem citrus, az biztos). Közel sem nyálcsorgatós, hanem száraz, a 8,2%-os alkoholossága pedig csak az utolsó korty után érződik.

Ennek ellenére érdekes módon nem extrovertált lesz tőle az ember, hanem befele fordul; ez azoknak a hétköznapoknak a söre, amikor kell egy kis nyugalom a pohár fenekén. Arra tökéletes. Péntek esti asztalcsapkodós röhögéshez nézzünk inkább egy másik Brewdog után… Engem megtaláltok addig is itt!

Random #29 // Brooklyn Brew Shop × BrewDog

Tavaly már szerepelt a Brooklyn Brew Shop az egyik random posztunkban és most sem azért rángattuk elő őket, mert imádjuk magunkat ismételni…

A BrewDog „kapitányának” az Instagram oldala alapján egy olyan kooperáció készül, ami lehetővé teszi a Punk IPA otthoni lefőzését. Woah.

Az első év

Pontosan egy év telt el az első Beköszönő poszt óta, így megállunk pár rövid szóra… Ebben az időszakban 28 Random poszt, 19 Funkciótlan Formás Fenék (ígérem a következő egy évben sokkal több lesz ebből), 20 FYKI közszolgálati, vagy információs bejegyzés és 43 Kritika (ami persze sokkal több sört takar) született.

Ezt a kritikát végül nem írtuk meg

Ezt a kritikát végül nem írtuk meg

Ha már a számoknál tartunk, ez a 100. bejegyzésem, ami teljesen véletlenül alakult így és már csak azért is érdekes, mert amikor felmerült a társaságban a blog indításának ötlete, én voltam az, aki ezt talán a leginkább ellenezte. Ez van.

Ezt a képet nem kommentáljuk

Ezt a képet nem kommentáljuk

Hogy előre is nézzünk, lesznek változások, új rovatok, saját sörök és – nem törődve a kézműves sörkultúra egyre erősödő kritikájával (mert ilyen is van) – megyünk előre még nagyobb svunggal.

Erről a főzetről még nem beszélünk

Erről a főzetről még nem beszélünk

Köszi, hogy olvassátok… Jövőre veletek ugyanitt!

Random #28 // Mikkeller vs. Evil Twin 2

A címadás némiképp hatásvadász, mivel ezúttal nem a két főzde között feszülő ellentétről lesz szó, csak pont kapóra jött néhány hír, ami elgondolkoztatott…

A Munchies gasztro-oldalon saját rendszeres sorozatot kapó Evil Twin Brewingos Bjergso tesó Mexikótól Taiwanig mindenhol főz (ez derül ki többek között a linkelt cikkből), míg a Mikkeller újabban Szerbiában kollaborál.

Ez teljesen rendjén is van, de azt továbbra is hihetetlenül fájlalom, hogy Magyarország rendre lemarad a globális kézművessör-térképről… Hol van például a budapesti BrewDog bár? (Sehol. Sehol nincs.)

Nyilván nem ez a 3 főzde a kézműves sörkultúra mértékegységének kizárólagos definíciója, de elgondolkodtató ez a furcsa kettősség; a bűvkörében élünk annak (én is ezt teszem), hogy mekkora sörforradalom zajlik itt, csak közben a világ kézművessör kultúrája erről nem vesz tudomást.

FYKI #20 // A családfája annak a 6 cégnek, ami a világ sörtermelésének nagy részét adja

A 444.hu-n találtuk ezt a kis tanulságos táblázatot, ami annak a 6 nagy sörmultinak a családfáját ábrázolja, akik 2014-ben a világ sörtermelésének több, mint a feléért felelősek.

Az akvizíciók, felvásárlások, egyesülések hatására globális trend, hogy egyre kevesebb söripari multi hasít ki magának egyre nagyobb szeletet a piacból.

Kritika #43 // Einstök Icelandic White Ale & Borg Garún Nr. 19

Láthatatlan szerzőtársunk Bandi tudja, hogy fontosak a barátok és ezt az ő barátai is tudják, így amikor egyikőjük Izlandon jár, hoz két sört is Pestre, amit persze Bandi nem rest megosztani a csapattal. A sör jobban ízlik így (mármint megosztva), én mindig mondom!

Einstök Icelandic White Ale

Einstök Icelandic White Ale

Az Einstök Icelandic White Ale illatra halványan, de a belga típusú söröket idézi. Színre nagyon szőke, ahogy a skandinávok úgy általában, ízre elsőre nem keserű, viszont – nem a dohos a legjobb szó, mégis az első, ami az eszembe jut – fanyar. Nem tudok szabadulni attól, hogy belgás, de persze nem tipikus belga (mert izlandi), aztán jön is a megfejtés, mivel a típusa hivatalosan is „Belgian White Witbier”. Kissé citrusos, frissít; egy egyszerű, jól megcsinált, de nem tipikus búzasör… Nagyon tetszik a design elegáns minimalitása és lendülete, jó érzés egy ilyen sört inni (csodálkozom, hogy a Ratebeer közönsége egy kissé lepontozta). Bár narancshéjjal készül, ahogy melegszik, inkább citromosabbnak érzem, és előbújik egy kis keserűség is. Élvezem, hogy nem dominál a feltüntetett koriander sem, elsőre nem is érezni, csak a második felénél húz bele. Szinte látom magamat, ahogy az izlandi nyár mind a 10 napján ezt a sört iszom, miközben hidegen süt rám a nap.

Borg Garún Nr. 19

Borg Garún Nr. 19

A Borg Garún Nr. 19 illatra a keserű csokoládés fagyit juttatja az eszünkbe (tömör, masszív, de édes és játékos), ízre pedig elsőre kólás – diós. Nem az a nagyon földes, szétfűszeres imperial stout; iskolapéldája a remekül kiegyensúlyozott söröknek. (Ha már az előbb hivatkozási alap volt, akkor a Ratebeer ezt a sört helyén kezeli a közel maximum pontozással.) Az édessége olyan, mintha bourbon hordóban érlelték volna, aztán ahogy melegszik, az alkoholérzet  – ami a 11,5% ellenére a legkevésbé sem zavaró – átvált rumos csokoládéba. Ezzel együtt egyre földesebb, viszont továbbra sem fűszeres, ami plusz pontként azzal jár, hogy nem nehezedik el a végére sem. Az egyik kedvenc sötét, alkoholosabb sörömre, a Dogmára hajaz.

Kár, hogy ritkán járnak a barátaink Izlandon, mert mind a kettőt innám heti rendszerességgel is… Ász.