Kritika #47 // Miller Fortune

Nem kézműves ugyan, de mivel közel, s távol nem elérhető darab (ez konkrétan az Egyesült Államokból érkezett), mindenképpen szerettem volna itt is foglalkozni a Miller Fortunenal.

Illatra és színre is cideres, aztán elsőre ugyanolyan száraz is, mintha valami almából készült alkoholos italt innék.

Miller Fortune

Miller Fortune

6,9%-os alkoholtartamú, de ezt nem érezni az elején. Teltebb, mint az itthon is kapható sima Miller, de ettől még le sem tagadhatná a rokonságot… Ugyanazt a lapos, kissé fémes ízt érzem benne. Elvileg fűszeres, gyakorlatilag alkoholos, miközben próbálja idézni a hordóérlelt kézműves sörök ízét. Ez utóbbi szerintem nem is annyira titkolt szándék (nagyüzemi válasz a kézműves sörkultúrára), de az legyen a legnagyobb bajunk, hogy szépek a részletek, egyben van a design, okosan ki lett találva az üveg, a címke, a kupak.

Mindent egybevetve innám rendszeresen – természetesen nem a kézműves sörök helyett, hanem azok mellett – mert ár/érték arányban azért eléggé ott van (ott kint olcsónak számít és itthon is az lenne a 7 dolláros six-pack ár), miközben a hazai bolti söröket minőségben és ízben magasan veri. Csak gyorsan kell inni, mert hidegen jobb.

Interjú #1 // Richard Hodges

Ígértük, hogy lesznek új rovatok, így most debütál is az első ezek közül… Nem állítom, hogy annyi lesz belőlük, mint Kritikából, vagy Funkciótlan Formás Fenékből, de azért vannak ötletek, hogy kiket akarunk még megkérdezni erről-arról.

A nyári kritikánk apropóján a CREW Republic sörfőzőmestere, Richard Hodges (jobbról a második a képen) lett az első áldozatunk.

FENÉKIG: Berlin mintha az újdonsült központja lenne az európai kézműves sörnek – elég ha csak a Stone Brewing főzde- és központ alapítását, a BrewDog új bárjának a nyitását, vagy épp a magyar szervezésű Braufest Berlint említjük -, miközben itt Budapesten, néhány üdítő kivételtől eltekintve nem sokat tudunk a német kézműves sör színtérről… Esetleg lemaradunk valami fontosról?

RICHARD: Vicces, de néhány évvel ezelőttig pont Németország volt, ami kimaradt a kézműves sörkultúrából. Mint egy sziget Európa közepén. Eközben számos más európai országban, virágzásnak indult a műfaj az elmúlt 5-10 évben, elég, ha csak Olaszországra gondolunk. Nehéz lenne megmondani, hogy hol is tartunk pontosan, de mondjuk úgy, hogy a kézműves sör nagyon a gyerekéveinek az elejét tapossa itt Németországban. A következő 2-3 év nagyon érdekes lesz majd, ahogy a kívülről érkező hatások alakítják a tradicionális sörkultúrát és hagyományos stílusokat. Nem hiszem, hogy lehetséges a kettőt egymástól függetlenül kezelni.

CREW Republic Detox

CREW Republic Detox felső címke

FENÉKIG: Nagyon bírom a CREW Republic hozzáállását, a design-t, különösképp az odafigyelést az apró részletekre és persze nem mellesleg maguk a sörök is elnyerték a tetszésemet. Szerinted mi teszi a CREW Republicot különlegessé?

RICHARD: Nagyon sok dolgot lehet mondani a CREW Republicról úgy általánosságban. Kézműves sör Münchenből, az egyik első főzde, akik a kézműves sör hívó szavát meghallották Németországban és így tovább. De mindent összevetve mi magunkat a minőség alapján ítéljük meg. Számunkra főleg ezt jelenti a kézműves sör. Olyan söröket csinálunk, amilyeneket mi magunk is inni akarunk. Aztán lerakni mások elé.

FENÉKIG: Ha bemennék egy random müncheni bárba és egy kérnék üveg CREW Republicot, mit szólna a csapos?

RICHARD: 😉

Hogy mit?!

Persze egyre több helyet hódítunk meg városszerte és folyamatosan nő azoknak az éttermeknek, bároknak, kávézóknak a száma, ahol ott vagyunk, de Münchent még mindig a tradicionális helyi főzdék, illetve a söreik uralják.

FENÉKIG: Ha nem a saját söreidet iszod, akkor mi az a három márka, illetve az a 3 sör, amire egyébként esik a választásod?

RICHARD: A Four Peaks Brewing Hop Knotja a kedvenc ipám. A Stone Brewing új Go to IPÁJA fantasztikus. Az Alaskan Brewing Smoked Portere mindig csúcs.

CREW Republic Roundhouse Kick Imperial Stout

CREW Republic Roundhouse Kick Imperial Stout címke

FENÉKIG: Mi lesz a CREW Republic következő nagy dobása? Mire számíthatunk tőletek?

RICHARD: Hát nem szeretnék túl sok poént lelőni előre, de nagyon rajta vagyunk azon, hogy több session sörünk legyen (3,5 – 4,5%-os darabok). Csináltunk már pár ilyet és nagyon jó is volt a fogadtatásuk. Próbálunk minél több ízt belezsúfolni minden sörünkbe, miközben próbáljuk a könnyen ihatóságot is szem előtt tartani. Persze csak azért, mert lesz néhány alacsonyabb alkoholtartalmú sörünk, az nem egyenlő azzal, hogy kompromisszumokat akarnánk kötni az íz tekintetében. Emellett néhány komolyabb sör is a láthatáron van, nagy komlókkal!!! 😉


Mi mással zárhatnánk a sorainkat, minthogy – amellett, hogy hálásak vagyunk Richardnak a rendelkezésünkre állásért – várjuk ezeket az újabb söröket! Addig is ajánljuk még egyszer az idevágó nyári kritikánkat.

Random #31 // Beer Tree

A Beer Tree 2014 otthoni sörfőző készlet diplomamunka egyelőre, de piszok jól néz ki.

Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a funkcionalitás nincs a design alá rendelve (ahogy a kommentekben is felmerült több kérdés a tisztítás, fertőtlenítés, hőtartás tekintetében), de jóleső érzés eljátszani a gondolattal, hogy így is lehetne sört főzni.

Kritika #46 // BrewDog Black Eyed King Imp

Az álmok valóra válnak, a fák az égig nőnek és végre nyitom a BrewDog Black Eyed King Impet, ha már sikerült a csokoládéra ennyire rápörögni.

Az első benyomás: szétédes, aztán szététcsoki. Masszívan alkoholos, melegíti a torkot, nyugtató hatású, egy pillanatra még érzéstelenít is, mintha lidokainos lenne.

BrewDog Black Eyed King Imp

BrewDog Black Eyed King Imp

Állagra olajos, csúszós, színre nem látni át a sötéten, habot – ahogy a kép is mutatja – nem igazán eresztett.

Olyan, mintha valaki (mondjuk én) belevert volna egy dupla-whisky-t a kávéba (természetesen feketébe, cukor nélkül). Már a felénél érzem, hogy 11,8%-kal van dolgom. Ahogy az édesség elmúlik, letisztul és előjön a keserű csoki, sőt, szinte érzem az őrölt kakaóbabot recsegni a fogaim között. Mondanám, hogy száraz, de a nyálképződést annyira beindítja, hogy nem lenne igaz; mint amikor egy jó eszpresszó után hátradől az ember és elégedetten nyammog.

Ha igazságtalanul le szeretném egyszerűsíteni a dolgot (nem szeretném), akkor kicsit olyan, mint a Pocket Coffee praliné, de persze ezerszer inkább ezt az imperial stoutot választom! Cocoa Psychot sem iszik minden nap az ember sajnos, ezt a tesztfőzetet pedig még ritkábban fogja. Ha jól sejtem egyszeri alkalom volt… Sajnos.

 

Random #30 // Coppeneur Beethoven-Bräu

A legutóbbi sörös csokoládés kaland annyira nem hozta meg a kedvemet a műfajhoz, ennek viszont – a címkén rajta volt a „Craft Beer” hívószó – nem tudtam ellenállni… Az apró betűs részből aztán kiderült, hogy sör sajnos nincs benne, ellenben sörélesztő és komló annál több.

Beethoven-Bräu

Coppeneur Beethoven-Bräu

Mintha tényleg alkoholos lenne (pedig nem az). Keserű – és nem elsősorban a 70%-os kakaótartamú csokoládé miatt -, sűrű, tömör. Nagy előnye a textúrája, két harapás után már szinte úszom benne, eltelít egy kis falat is. A sörélesztőt kevésbé, a komlót jobban érezni; remekül ellensúlyozza a csokoládé édességét, már csak egy lágyabb portert kéne hozzá pattintani (ez utóbbival sajnos még nem szolgált a ChocoLand).

Nálam telibe talált, így legközelebb talán már a hazai komlós trüffelt, a Csokszkomlót is megkóstolom!

Kritika #45 // Festa Fiori

Ezerrel rákészültünk, hogy megnézzük a Jónásban a Megvilágosodás Napját de annyira belemerültünk az első otthoni főzésünkbe, hogy lemaradtunk róla (utólag azt mondom nem nagy kár; sikerült megkóstolni az új Arany Hódot, egy korrekt ivósör, az Amazon Blonde-on pedig kell még csiszolni, kicsit kellemetlen kesernye volt a végén).

Cserébe a főzésre belefutottunk egy igazi ritkaságba. A Redefine oldalán láttam, hogy van egy új sörük, a Festa Fiori, amit csak Pomázon lehet kapni. Nekem az első vörös ale nagyon bejött Hutyán Zolitól, így rákérdeztem hogyan lehetne hozzájutni ehhez a cucchoz. Nagyjából sehogy, ha nem vagy pomázi, viszont Zoli volt olyan rendes és behozott két üveggel nekem a városba. Ez úton is maximális köszönet a segítőkészségért és a hozzáállásért. Mindent a vevőért!

Festa Fiori by Redefine

Festa Fiori by Redefine

Maga a sör nálam odakerült a polcra a Repeta és a Hopfanatic American Pale Ale mellé: jó minőségű, jól iható, hétköznapi fogyasztásra alkalmas cucc. Nevéhez híven (Festa Fiori = virágünnep) friss, virágos, finoman gyümölcsös session IPA, visszafogott keserűséggel, a végén kis zöldes, vágott füves illatokkal. Laza, jól csúszik, bármikor meg lehet belőle inni pár üveget. Valamint hiba nélkül készült és a nagy forradalom közepén ez is értékelendő. Ilyenből legyen sok, állandó minőségben itthon és akkor minden rendben lesz.

A Redefine-ról még annyit, hogy bérfőzetésből visszatért az otthoni főzéshez, így nagyon limitáltan lehet majd találkozni a söreivel (ha egyáltalán), ebből is csak kb. 100 üveg készült. Nekünk eddig mindenesetre szimpatikus, hogy kicsit a hype-al szembe menő stílusban készít söröket, nagyban is szívesen találkoznánk vele.

Kritika #44 // BrewDog Hello, My Name is Päivi

A BrewDog Hello, My Name Is sorozata nem új vendég az oldalon, akárcsak a poharamban, így nem rizikóztam sokat, amikor a finn ihletésű Hello, My Name is Päivi után nyúltam.

A várt reveláció viszont elmarad; nem érzem azt a felszabadító, iszonyat gyümölcsös dupla ipa ízorgiáját, amire az előzmények alapján számítottam. Ez persze nem baj, mert nem kell mindig ugyanolyan söröket inni (bár megvan nyilván ennek is a bája).

BrewDog Hello, My Name is Päivi

BrewDog Hello, My Name is Päivi

Elsőre a sós-karamellás csokoládé jut az eszembe, ahogy játszik az ízekkel… Természetesen szó nincs arról, hogy ez a dupla ipa tejcsokoládésan édes lenne, csak arról, hogy a visszafogott édesség átcsap fanyarba, onnan meg keserűbe és aztán ez egyre kisebb hullámokban, de lejátszódik újra és újra. (Pont úgy, ahogy a só ellensúlyozza a csokoládét.) Nem finomkodik, nem túloz, ki van ez találva, de közben még sincs annyira túlgondolva. A homoktövis adja a csavart, a komlózás pedig a már-már trópusi gyümölcsökre hajazó asszociációkat (nem citrus, az biztos). Közel sem nyálcsorgatós, hanem száraz, a 8,2%-os alkoholossága pedig csak az utolsó korty után érződik.

Ennek ellenére érdekes módon nem extrovertált lesz tőle az ember, hanem befele fordul; ez azoknak a hétköznapoknak a söre, amikor kell egy kis nyugalom a pohár fenekén. Arra tökéletes. Péntek esti asztalcsapkodós röhögéshez nézzünk inkább egy másik Brewdog után… Engem megtaláltok addig is itt!

Random #29 // Brooklyn Brew Shop × BrewDog

Tavaly már szerepelt a Brooklyn Brew Shop az egyik random posztunkban és most sem azért rángattuk elő őket, mert imádjuk magunkat ismételni…

A BrewDog „kapitányának” az Instagram oldala alapján egy olyan kooperáció készül, ami lehetővé teszi a Punk IPA otthoni lefőzését. Woah.

Az első év

Pontosan egy év telt el az első Beköszönő poszt óta, így megállunk pár rövid szóra… Ebben az időszakban 28 Random poszt, 19 Funkciótlan Formás Fenék (ígérem a következő egy évben sokkal több lesz ebből), 20 FYKI közszolgálati, vagy információs bejegyzés és 43 Kritika (ami persze sokkal több sört takar) született.

Ezt a kritikát végül nem írtuk meg

Ezt a kritikát végül nem írtuk meg

Ha már a számoknál tartunk, ez a 100. bejegyzésem, ami teljesen véletlenül alakult így és már csak azért is érdekes, mert amikor felmerült a társaságban a blog indításának ötlete, én voltam az, aki ezt talán a leginkább ellenezte. Ez van.

Ezt a képet nem kommentáljuk

Ezt a képet nem kommentáljuk

Hogy előre is nézzünk, lesznek változások, új rovatok, saját sörök és – nem törődve a kézműves sörkultúra egyre erősödő kritikájával (mert ilyen is van) – megyünk előre még nagyobb svunggal.

Erről a főzetről még nem beszélünk

Erről a főzetről még nem beszélünk

Köszi, hogy olvassátok… Jövőre veletek ugyanitt!