Tag Archives: hungarian

Kritika #95 // Beerfort Schwarze Weizen

Több helyen lejött már, hogy a Legenda alapító Utassy Roland elhagyta az anyacéget és más vizekre evezett. Egyrészt kvázi gerilla főzőként a saját Green Sheep kocsmájának fog különböző ale-eket főzni, másrészt a most induló Beerfort szortimentjéért felel. Roli szíve csücske a német vonal, van már pils, keller, dunkel és barna búza is. Becsületes feladat, az ilyen klasszikus lagereket talán a legnagyobb kihívás úgy elkészíteni, hogy kiemelkedőek legyenek, hiszen nincs bennük nagyon durva csavargatás, nincs magas alkohol, vagy fűszer ami elfedi az esetleges hibákat. Kóstoltuk is az első főzeteket, tisztességes sörök, de mivel a receptek még változnak, ezért inkább nem írtunk róluk, majd ha kialakul a végleges változat.

Hozzájutottunk viszont az itthon egyedülálló fekete búzához (amiről egyébként azóta szintén kiderült, hogy még finomítva lesz a recept) és úgy gondoltuk, hogy ez már megér egy rövid bejegyzést.

Beerfort Schwarze Weizen

Beerfort Schwarze Weizen

Az egyetlen összehasonlítási alapunk a Kapuziner baromi jó fekete búzája, úgyhogy rögtön magasra tettük a lécet Rolinak. Nos, megugrani egyelőre még nem sikerült, de egyáltalán nem reménytelen a dolog. Kitöltve éjfekete, fényben vöröses tükröződést mutat. A habot búzától meglepő módon viszonylag hamar elengedi. Illatban a búzától várt banános illatrobbanás helyett inkább fűszeresség, rengeteg szegfűszeg, finom pörkölt illat. Nekem bejön, de az intenzitása viszonylag hamar elmegy. Abszolút kellemesen iható, a végén mikor már csak egy kevés, felmelegedett sör maradt a pohárban, akkor viszont kissé savany, kellemetlen ízt ad.

Verdikt: nem rossz, kellemesen fűszeres, jól iható üdítő. Erőteljesebb illatot és kissé komplexebb ízt várok, ez lehet, hogy az új élesztővel jobban előtérbe kerül.

Kritika #83 // Bölcső Brew Crew Azacca IPA

Egy random szombat esti vacsora az egyik kedvenc bárunkban, a Bölcsőben végül sörteszteléssel zárult. Zokogunk a munka és a felelősség súlya alatt…

Az előtörténet: Takács Péter, a Hatodik Íz rejtőzködő főkópéja beszerzett egy nagyobb adagot az Azacca nevű amerikai (hawaii-i) komlóból, ami tök új cucc, nagyon tropical meg minden, és azon kívül, hogy megfőzte a saját IPA-ját vele, jó dealerként terített a piacon. Így most minden második házi sörfőzőtől azt hallom, hogy ezzel kísérletezik, illetve a Hatodik Íz után most a Bölcső Brew Crew is piacra dobott egy saját Azacca IPA-t.

Első benyomás: kurva jó a dizájn. A Takács Péter-féle üveges változat – ami igazi ritkaság, szinte soha nem palackozza le a söreit – sem néz ki rosszul, de ez az agyament 80-as évek diszkó villogás, amit a Bölcsős srácok kiagyaltak kifejezetten kiemeli a sört a polcon a többi közül.

Bölcső Brew Crew Azacca IPA

Bölcső Brew Crew Azacca IPA

Kitöltve enyhén zavaros, ragyogóan narancssárga színt hoz. Szerencsére fotózás közben nem vertük le a hetedikről a poharat, csak egy kisebb szívrohamot okozott mikor a szél megmozdította az üres üveget…

És ezzel a mozzanattal tulajdonképpen a legtöbb izgalmat el is lőttük a sörrel kapcsolatban. Már a Hatodik Íz IPA-jával is úgy voltam, hogy meh… Trópusi vihart ígértek az előzetesek, de nekem csak futó zápor lett belőle. IPA-hoz képest nem támad arcba az illat, inkább maláta, szotyi és egy kis hamutál (?). Lehet, hogy túlságosan hozzászoktunk a komlós cuccokhoz?

Hagytuk egy kicsit melegedni és máris jobban nézett ki a helyzet. Túlérett trópusi gyümölcsök, talán ananász és a végén egy kis gyantásság. Az az igazság, hogy mindezt erősen keresni kell és ha egy ilyen sört ezerrel fejtegetni kell, az baj (legalábbis én nem szeretem). Minden visszafogott, mind az illat, mind az íz, a komló helyett végig érezni a malátát. Nincs is semmi baj vele, kellemesen iható, nem túl szénsavas, nem túl keserű, kifejezetten jól csúszik. Jól összerakott, hibáktól mentes inni való. Nyomokban IPA-ra emlékeztet.

DISCLAIMER: Ne higgyetek nekünk! Higgyetek magatoknak! Szombaton az Élesztőben össze lehet hasonlítani a két Azacca IPA-t, mindenképpen érdekes lehet, már csak kinézetre sem hasonlít a kettő egymásra. Ottali.

Kritika #82 // Horizont American Pale Ale

A hazai sörös piac szereplői közül a Horizont egy szépen, tudatosan épülő márka (legalábbis kívülről így tűnik), lépésről-lépésre haladnak. Nincs túlbonyolított szortiment, nincs minőségi probléma, van fantázia, van változatosság, meg eléggé magas ár is. A változatosság a sörök megítélésére is vonatkozik: az IPA rendben van, de felejthető, a Japán búza szerintem nem jó, de minimum megosztó, a Flamand portert meg imádom.

Most szupertitkos kapcsolatainknak köszönhetően már a keddi hivatalos premier előtt rátettük a kezünket a legújabb cuccra, az American Pale Ale-re. Direkt nyári sörnek készült, Citra komlóval komlózott, frissítő ital. Legalábbis ez volt a szándék. Nézzük, hogyan teljesít (ugyanezekkel a paraméterekkel pl. a Csupor Bunny Hopja nagyon népszerű a hazai és a nemzetközi piacon is).

Horizont American Pale Ale

Horizont American Pale Ale

Meglepően sötét aranyszínnel indít, a habja szinte azonnal eltűnik. Az illata viszont nem. A komló nevéhez méltó intenzív citrusosság, és egy kis bodza. Ízre is rendben van, megjelenik minden ami az illatában van, sőt a korty végén finom malátásság is érezhető. Kellemesen testes, enyhén szénsavas, nem túl keserű, jól itatja magát, friss, fanyar tökre el tudom képzelni, hogy nyáron 2-3 korsót is meg iszik belőle az ember, ahogy azt a reklámszövegben mondják.

Egyetlen ellenvetésem van: nekem kicsit unalmas. A magában használt Citra komló egy idő után kezd a citromos mosogatószerekre hasonlítani. Azt érzem, hogy egy picit összetettebb kompozíció érdekesebb lenne, de ez nem von le semmit az értékeiből. Meglátjuk, hogy kedden csapon hogy fog ízleni.

Kritika #81 // Sörök a Möszjő Vödréből – Jock McGregor

Nem is olyan régen számoltunk be a Möszjő egyel ezelőtti próbálkozásáról, és hát a Roger Roger eléggé fasza lett. Most egy bejáratott, díjnyertes sörük alapjára építve csináltak egy új sört, ezúttal is a Reketye Sörfőzdében dolgozva, de Sophieval úgy érezzük, hogy most nagyobb lett a füstje, mint a lángja.

Egy hét isztambuli kézművessörhiány után alig vártuk, hogy újra valami jó hazait igyunk. Jó, ez nem igaz, azért ott is bele tudtunk futni érdekes cuccokba (nemsokára jön egy beszámoló a török helyzetről), másrészt meg rohadt fáradtan, kb. a gépről beesve nem feltétlenül hiányzott egy újabb sörpremier. Nehéz a blogger élete na, meg panaszkodunk, hogy van program, meg jó magyar sör…

Apropó, jó magyar sör: a Jock McGregor a Möszjő Mrs. Wheeler porterének alapjaira épült. Amennyire emlékszem rá az egy jól iható, csontszáraz barna volt. Ezt csavarták meg most füstös whiskymalátával. Az eredmény nem lett egyértelműen siker.

C360_2015-05-09-13-40-16-612

Sörök a Möszjő Vödréből – Jock McGregor füstös porter

Maga a sör jól néz ki, szép barna, vöröses becsillanásokkal, de egy kicsit már a zavarosabb a kinézete is azt sugallja, hogy esetleg még nem teljesen kész. Habot nem igazán eresztett, úgyhogy rögtön rá is mentünk az illatára. Elsőre csak a füstöt érezni, ha nagyon szagolgatunk és melegedik, akkor jönnek ki a kakaóporos, sőt capuccinos illatok. Ízében is hasonló a helyzet: a kezdeti füstösség mindent elnyom. Nem annyira durva amúgy, nem túl csülkös, de mégis csak később lehet csokis-kakaós porteres jellegzetességeket kiérezni. Valahol kóstolás közben még valami furát is érzünk, mintha állott paprikapor lett volna…

Sophie és én is bírjuk a füstös söröket, de most egyetértünk abban, hogy ez nem lett teljesen jó, a 424, vagy a Pyrománia színvonalát nem éri el. Picit nyers, talán még egy kis érés, egy kis egyensúly kellene, mert az egyébként nem durva füstösség még így is elnyomja a porter karaktereket a sörben. Krémes, testes, csokisabb anyagot vártunk. A füst megvan, a láng hiányzik.

Kritika #78 // O.K. Brewery Angol IPA

Egy olyan sörnek, sörtípusnak volt premierje a múlt héten a Jónás Kézműves Sörházban, ami attól volt érdekes, hogy nem volt annyira érdekes. Attól érdekes, hogy a visszafogottságról szól. Az egyensúlyról. A malátáról és a finom földes-virágos komlókról. Szembe megy mindennel, amit most gondolunk az IPA sörtípusról, mindennel (erőteljes keserűség, gyümölcsös illatok) ami miatt olyan népszerű a házisörfőzők és a kisüzemi sörökkel ismerkedők között.

O.K. Brewery Angol IPA @Jónás Kézműves Sörház

O.K. Brewery Angol IPA @Jónás Kézműves Sörház

Az estére későn beesve a Bölcső Bar & Food és a Bölcső Brew Crew lelkesen ottragadt tagjaival fejtettük meg az O.K. Brewery Angol IPA-t. Az első benyomás pazar: a sör gyönyörű sötét borostyánszínű és teljesen tükrös, nem a megszokott szűretlen zavarosság. Illatra élesztő, földesség és egy rendes pohárba töltve édes malátásság, kekszesség vehető észre. Ízre is ezeket tudjuk kivenni, nincsenek nagy megfejtések, nagyon kellemesen itatja magát, pont annyira keserű, hogy még egyet kérj, és angol sörhöz képest meglepően szénsavas (nem lapos, nem kézzel pumpálták a csapba, na). Egyben van, egy kis élénkség hiányzik az illatából / ízéből, de ez is nagy munka, hogy egy egyszerűnek tűnő sört jó minőségben megcsináljon az ember.

Tök rendben van, nem fejti meg a világot, de nem is kell mindig megfejteni. Néha elég inni egy jó sört.

Kritika #77 // Hopfanatic Insomnia

Kávés milk stout-ot csinált Kiss Tamás, a Hopfanatic tulaj-sörfőzője, ami egyelőre amúgy egy tesztfőzet, az őszi hűvösebb időre várható a végleges változat. Tökre rá voltam izgulva, mert jól hangzott a dolog, meg a névadásban segítettem. Sajna lemaradtam a premierről, de hétfőn be tudtam ugrani a pub-ba meló után.

(Megjegyzés: Sosem kávéztam amúgy, az utóbbi időben elkapott ez is, de csak hipszterkedési céllal, az élvezet miatt iszom néha, nagyon hipszter főzeteket, nagyon hipszter helyeken, szóval a kávés sörökkel úgy vagyok, hogy szeretem, de van egy határ. Maradjon sör, nem hideg kávét akarok inni (pedig amúgy az is király, helló Rocket!))

Baromi jó volt. Úgy is, hogy most megcáfolom az előző soraimat. A sör jellegzetességek eltűntek a kávés – csokis aromákban, de ez nem volt baj. A hatása pedig alant látható…

Előtte / Insomnia / Utána

A sör fekete, illanó barna habbal, a fény felé tartva sem enged át más színt. Illatra mellbevágóan kávés, kapucíner szelet, étcsoki, ahogy melegszik egy kevés alkohol is előkerül, de nem zavaró. Aztán belekóstoltam. Idézem a jegyzetemet: „Kibaszott kávés tejcsoki!”. Ezen mondjuk szerintem nincs sok mindent magyarázni. Ezt persze valószínűleg annak köszönheti, hogy milk stout, azaz hozzáadott tejcukorral készül, ettől selymes, tejeskávés, tejcsokis jelleget kap. Komlónak nyomát se találni, alkoholosság csak egy picit, amúgy testes, ragad, hosszú kávés utóízt hagy a szádban. A végén van egy kis fanyarság, könnyű lecsengés, pont annyi, hogy jöhet egy újabb korty.

Rendben van, baromira rendben van. A kávéval és a kávés sörökkel ismerkedőknek egyaránt ajánlott.

Kritika #75 // Sörök a Möszjő Vödréből – Roger Roger

Csípem a vöröseket. A vörös mindig valami más, valami izgalmas, valami érdekes. Talán emiatt van, hogy tavasszal találtam meg a legjobb téli IPA-t (bocsi Hangover Rasta).

A Sörök a Möszjő Vödréből gerilla csapatának negyedik nagyközönség előtti söre a Mrs. Wheeler, a Prof. von Mannheim és a Way to Amarillo után, a premier a Jónásban volt (nem véletlenül, hiszen a sör a Reketye Sörfőzdében, a Jónás saját főzdéjében készült). A Roger Roger egy rozsos IPA, 20% rozsmalátával, Amarillo, Citra és Chinook komlókkal.

Roger Roger - durván vörös

Roger Roger – durván vörös

Ami elsőre feltűnt, hogy milyen elképesztően piros színe van a sörnek. Az egyik legszebb amit láttam. (Pohártól függően amúgy egészen sötétvöröset és világospirosat is tud.) A másik, hogy IPA-hoz képest durván krémes a habja, bár sajnos hamar elszáll. A komlók miatt vártam egy citrusos frissességet, de nem volt. Kenyér és fűszeresség jött át elsőre. Ízében is ezeket hozza, ahogy melegedett, úgy jött elő a végül egy kis citrus a véglecsengésbe. Tulajdonképpen nekem nem is hiányoztak, így is nagyon egyben volt. Közepesen testes, jól csúszik azért is mert bár keserű, de nem túlságosan, tud belőle inni az ember többet is. Fűszeres, melengető, jó a színe, tök fasza téli sör ha valaki nem bírja az édeskés, malátásabb cuccokat amiket általában ilyenkor lehet kapni. Csípem a vöröseket. Sunáznám.

Kritika #74 // Bierzauberei Shadow Play

A Sörspecialista Facebookján láttam, hogy az osztrák Bierzauberei újdonsága, egy fűszeres stout került csapra. A szintén a Legendával/nál készített Espresso Ale engem annak idején megvett, úgyhogy kipróbáltam ezt is.

Elvileg szerecsendió és valami borsféle van benne, de nekem kevéssé sikerült detektálni őket. Ennek ellenére egy teljes rendben lévő stout lett a végeredmény. Kis hab, fekete szín, illatra dohány, kávé, pörköltség. Közepesnél kissé vékonyabb test, jól itatja magát. Száraz, kávés, kicsi étcsoki. Sokadik próbálkozásra enyhe csípősség, frissesség, fanyar lecsengés. Csúszik, de nem éreztem a pluszt. Persze lehet, hogy a folyamatosan bedugult orrom a hibás.

legenda

Bierzauberei Shadow Play

Igazából csak fel akartam rakni a képet, amit csináltam róla, mert szerintem király lett és boldog vagyok, hogy készítés közben nem esett le a pohár.

Programajánló #6 // Nem tréfál az április

Lesz program bőven, úgyhogy csapjunk is bele! Továbbra is várjuk az ajánlókat ide: fenekig.comKUKACgmail.com

A komló 60 árnyalata, két változatban is, szigorúan 18+! Egy India Pale Weizen lehet izgalmas, Nelson Sauvinnel főleg, bár van amikor befürdik vele az ember, egy APA-t pedig sokszor nehéz megcsinálni izgalmasra, de a folyamatos komlózás jó dolog, úgyhogy különösen várjuk őket.

Dezsőnek nyolc. Vagyis mostantól 8 csap lesz az egyik kedvenc kocsmánkban. Mikor ezeket a sorokat írjuk, még nem tudjuk, hogy mi lesz a meglepetés a dologban, de nemsokára kiderül. Remélem egy frissen levágott malac vérét lehet majd kapni. Frisskomlóval nyilván.

Aki nem fáradt el a Dezsőben, vagy pont a budai oldalról közelítené meg az estét, az mindenképpen ugorjon be a Bálna gyomrában lévő Jónásba. A (szerintem) leghülyébb nevű gerilla brigád megcsinálta a legkevésbé kimondható nevű új sörét. (Mármint amúgy faja név, csak elképzeltem az egyszeri vevőt, aki kéri a Roger Rogert fonetikus ejtéssel.) Ha minőségben is hozzák ezt a magasröptöt – és amúgy miért ne hoznák, a Mrs. Wheeler rendben van, a Prof. király, a Way To Amarilloért pedig egyenesen odáig voltunk – akkor egy fasza, csavaros IPA-t kaphatunk. Lehet jól összehasonlítgatni a Rozsdással.

via Csupor

via Csupor

OMG. WTF. NBBH! Csupor FTW. LOL. ROTFL. Elvileg lenézünk. TCB.

Csupor nem áll le, az egyetemek fiatalságát fertőzi a sörrel. Pfuujjjj. Ott lesz a Brewie is, szóval a délután egyszerre szól a vagányaknak, meg a geekeknek is. Amúgy tényleg érdekes lesz: fiatal vállalkozók, sikerek, világhírnév, ilyesmi.

A Hara’Punk-os srácok a kezdők után már a haladóknak is tartanak sörfőzéssel kapcsolatos kurzusokat. Most pl. előre lefőzött variációkat lehet kóstolni, merengeni a komlózáson, meg a becefrézési hőfokon. Mivel csípjük a fiúkat, meg kb. 8 batch után abszolút a haladó kategóriába helyezzük magunkat (LOL) ezért mi is ott leszünk.

Alkoholmentes. Sör… na majd meglátjuk. Rizmajer és OK Brewery összefogás, angol komlós ale. Kíváncsian várjuk, de ha elmegyünk, azért tuti a marzenre is rámegyünk. (Jó ez amúgy genyaság, mert illik fikázni a mentes söröket, de kurva nehéz jól megcsinálni egy ilyet, nem véletlen, hogy nem is nagyon van belőle jó – meg amúgy minek van?).

 

Kelemen Ottó dupláz áprilisban, sőt, két nap alatt két sör. Ezúttal a Jónásban. A szép kilátás mellé izgalmasnak ígérkezik egy angol IPA, azaz a forradalmi sör angolos kiindulópontja. Maláta, egyensúly, visszafogottság, minőség. Meglátjuk mi jön ebből össze.

Háromnapos szülinap a két Léhűtőben. Japán street food, DJ Valaki, és persze ingyen sör. Jó az tavaly is volt, Kárpi Ászok talán… mindegy, ingyen mindennel meg lehet minket vesztegetni, aztán legfeljebb puffogunk egy kicsit.

SZINTÉN ÁPRILISBAN:

Debütál a Hopfanatic legújabb söre, egy kávés milkstout, az Insomnia. Rohadtul várom, már csak azért is mert két cigi között én is hozzájárultam az új sör nevéhez. Jó lesz. Buli.

A Legenda szülinapot ünnepel, a Szlovák úti egység két éves lesz, 50 korsós bérletet lehet nyerni, az nem is rossz egy jobb szombathoz!

A Bakancslista elbúcsúzik az Amarillo komlótól, érdemes benézni a Hunyadiba, szép idő lesz, a terasz jó hely.

Eközben ‘Battán is lesz egy cseh sörvacsora.

Ha valaki Solymáron járna és belehallgatna a Die Adlersteiner előadásába, akkor most ezt is megteheti. A Reinheitsgebot alapján főzött sörök fogyasztása közben, természetesen. Nem is fűznék többet az eseményhez, talán csak annyit, hogy Herbstrosen Tánccsoport.

A Dezsőben végig lehet kóstolni a csapokat szakértővel, sörkorcsolyával. Vagy csak úgy magában.

Eközben a Kazinczy utcában is van már kézműves söröző, most nyitott a STart, a Szarvasi sörök kocsmája, egy próbát mindenképpen megér majd.

Kritika #62 // O.K. Brewery Warrior

Szar dolgunk van, gyakorlatilag hetente nyílik sörfőzde, pub, vagy hipszterkocsma, ahová kénytelenek vagyunk elnézni. Ez már nem szórakozás, ez már munka. Nem is mindig sikerül időre leadni az anyagot, ez a kritika is egy hete lett volna friss. Ebből a néha kaotikus hazai helyzetből emelkedett ki egy múlt heti rendezvény. Nem a felhajtás miatt, mert az nem volt, hanem a bemutatkozó sörfőző személye miatt. Akkor is, ha igazából nem most debütált, de teljesen saját mégiscsak most állt ki a nagyközönség elé.

Kelemen Ottó tavaly szemtelenül fiatalon megnyerte a házi sörfőzők versenyét. Azóta megcsinálta például a Horizont Japán Búzáját (ez van akinek bejött, van akinek nem). Most elindította az O.K. Brewery-t, és rögtön a tavaly nagydíjas sörével, a Warrior nevű wee heavy-vel, azaz masszív skót ale-el támadt. A premieren nem tudtunk ott lenni, de Ottó volt olyan kedves és megvesztegetett két üveggel.

O.K. Brewery Warrior

O.K. Brewery Warrior

Magával a stílussal nem sokat találkoztam eddig, a Belhaven Wee Heavy-jéről kellemes távoli emlékeim vannak. Kinyitom, kitöltöm, és igen, ez az én új téli söröm (tudom, már mindenki a tavaszt várja, én meg bírom az édes, súlyos cuccokat amiket hidegben lehet igazán jól inni)! Majdnem feketébe (sőt, lilába!) hajló vörös, szinte átláthatatlan, a centi vastag habja hamar elillan. Édes illat, finom füstösség, kakaópor, karamell, szilvalé. Ízben is hoz mindent, testes, az alkohol nem lóg ki, kellően vastag az egész, szinte lekvárosan tapad a számban. Érdekes, hogy tuti komplex maláta alap van mögötte, de nem nagyon éreztem a kifejezett malátaízt a sok más mellett. A füstösség engem nem zavar a tűzrakásnál is mindig én szoktam gyújtogatni. Talán tényleg az egyensúlyon még lehet picit dolgozni, az édes, a füst és a komló finomhangolásával, de engem már most is megvett, amíg télen hozzájutok nem fogom elkerülni, desszertnek is király lesz.

Ami mellett viszont nem tudok elmenni (hiába, minket ingyen sörrel bármikor meg lehet venni, de azért még elmondjuk a véleményünket) az a sörfőzde logója. Ez a béna a pecsét… pedig sok potenciál van a névben (mondjuk akár KO is lehetett volna…), de ilyen logót még én is rajzolok painttel, pedig én tényleg ügyetlen vagyok. Ez is egy olyan dolog, amiben a hazai piacnak fejlődnie kell. Ezt leszámítva több mint ígéretes debütálás, várjuk a többit, állandó jó minőségben!