Tag Archives: magyar sör

Random #58 // A Szent András sörök beveszik a hipereket (is)

Cseppet sem újdonság, hogy a kézműves sörök már nem csak a pesti sörszaküzletek sajátjai és persze a multi-láncokon túl is bizonyos hiperekben már régóta lehetett Távoli Galaxist, vagy épp Stari söröket is venni… Én viszont ma találkoztam először a Szent András sörökkel az egyik legnagyobb hazai hipermarket lánc polcain.

asd

Tényleg már csak egy lépésre vagyunk attól, hogy – brit példára – a BrewDog sörök is így sorakozzanak itthon is

Ékes példája ez is annak, hogy a kézműves sörök „forradalma” már nem (csak) a Főzdefeszten zajlik.

Random #57 // Miért (és hogyan) iszunk kézműves sört?

Mert támogatjuk a helyi dolgokat? Mert nagyobb a választék? Mert fontos a minőség? Kocsmában isszuk, vagy inkább otthon? Milyen ajánlás alapján választjuk ki a söröket?


Brit tudósok Az amerikai Brewers Association és a Nielsen közvélemény kutató közös kutatásában erre keresték a válaszokat. Nagyon nagy megfejtések nincsenek persze, nagyjából hasonlók a motivációk és az útvonalak ahogy az ember megismerkedik ezzel a műfajjal.

asd

Felemás sikerrel próbálunk meg rekonstruálni egy áprilisi képet

Én anno talán a Kontár Komlókutatón olvastam a Black Rose-ról, aztán az Astoriánál egy lépcső alatti kisboltocskában vettem pár üveggel és elkezdtem visszajárni keresni az újat.


Nektek hogy kattant be, mi a sztoritok?

FYKI #30 // Ezt igyad a 10. Főzdefeszten!

Főzdefeszt még mindig az év (két) sörös eseménye. Ehhez lehet mérni minden rendezvényt, a komoly premierek ide vannak időzítve és mostanában a legnagyobb vitákat is ez váltja ki. Nagy kérdés, hogy merre tovább a fesztiválnak, megtalálja-e a célközönségét, szakmai irányba fordul, vagy néprendezvénnyé válik és közben megpróbálja megőrizni az eredeti célokat (de amúgy nem próbálja, ezt már mondták is).

2015-06-06 17.31.58

Találkozunk a pohár fenekén

Az ilyenkorra időzített, évente kétszer visszatérő sorozatunkban mindig megmondjuk a tutit. Ezt igyad, azt igyad, azt főleg ne igyad, amikor már mindegy, akkor ezt igyad. Most ősszel megpróbáljuk egy kicsit jobban szétbontani az ajánlásokat és úgy tematizálni, hogy mindenki megtalálja a magának valót a felhozatalban.

Szégyentelen önpromócióban első helyre rakjuk az egyik kedvenc kocsmánkkal, a Neked csak Dezsővel közösen a MONYO BREWING Co.-ban főzött Dezső vérét, ami egy illatos, könnyű amber ale, pont kellemesen melegít a hideg őszi estén, de még megidézi a nyárutót. Ennél szebben és nyálasabban nem is mondhattuk volna.

Dezsőnek meg kell halnia

(A címke még akár változhat is, de egy biztos…) Dezsőnek meg kellett halnia

Persze ezen kívül is lesz bőven újdonság (mindig úgy megyünk neki, hogy nem mutatnak nekünk semmit, de idén is lesz teás, kávés, meg kiskutyavakkantással turbózott sör…):

A tutistáknak:

Armando_Otchoa Hangover Rasta – vörös IPA; az első magyar gerilla vörös söre
Balkezes Hopster – IPA; az egyik legjobb magyar IPA, nem csak balkezeseknek
Bader Nordstar – hopláger; kellemesen kesernyés ivósör
Brewdapest Xmoke IPA – IPA; egyhén füstös, rozsos IPA
Bors Tuck barát – abbey dubbel; apátsági barna, melegít
Bölcső Brew Crew Maibock – maibock; testes, alkoholosabb lágersör, nagy kedvenc
Csupor Bunny Hop vagy Tántorgó Paripa – APA vagy IPA, a Csupor két zászlóshajója, nem lehet velük mellé nyúlni
Gólem Sötét Bunkó – fekete IPA; sötét és keserű mint az életünk
Harapunk Papap O’hara – porter; száraz, pörkölt, fekete sör
Kecskeméti Sörmesterek Kolibri vagy Vörösbegy – APA vagy altbier; egy kitűnő ivó ale, vagy egy testesebb, fűszeresebb német stílus
bármit a Legendától (ha jó)
Mauritius Vitalis – belga ale; bazsalikomos világos belga sör, finoman fűszeres
bármit a Monyótól vagy a Hedontól
Rizmajer búza – hefeweizen; talán a legjobb magyar búza
Szent András Monarchista – imperial pils; masszív lager
Rothbeer Távoli Galaxis, vagy Pyrománia – IPA vagy porter; a tán legelismertebb magyar IPA és egy kellemesen füstös barna porter
Zips alap sörei

A visszafogott kalandoroknak, akik csak az újdonságok közül válogatnak:

Armando_Otchoa vs. Csupor CCCP – tripla vörös ale, 12%!
Balkezes Fesztiválsör
Bigfoot Agent
Garage Brewery Flower Power – APA
Gólem Hasselhoff – hefeweizen
Harapunk Hop Road, ID, 83611 – amerikai IPA
Hedon Balatonvilágosi – egy igazi balatoni világos!
Hedon Helmut –  hefeweizen
OK Brewery Zero Red – fűszeres vörös ale
Rizmajer esküvői sör – vörös ale
Rothbeer White Space – witbier, azaz fűszeres belga búzasör
Szent István Porter – régi magyar porter hagyományok felélesztése
Freak Fusion Circus Ale
Wunder sörművektől bármi, még egyiket sem ittuk
Zips meglepetés sörei

Akik a teljesen agyament dolgokat keresik:

k.á.f.é. IPA – …erről még mi sem tudunk semmit, de a név beszédes.
Élesztő Egymilliárd Megawatt – gyömbéres dupla IPA visszatér! Több mint egy éve nem kapható, bírtuk.
Hedon Infúzió – gose, azaz sós-korianderes búza
Horizont Japán Búza – a legérdekesebb magyar búzasör
Hübris Pu’er és Chorongi – kézműves a négyzeten; a minőségi tea, illetve az újvonalas kávé találkozása a sörrel (ha mindkettőre nincs idő, legalább az egyik kötelező)
Kecskeméti Sörmesterek Szalonka – grodziskie, azaz füstös búza
Monyó Fukushima Heavy Water – japán ale
Rothbeer Gingermeister – gyömbéres ale
Hopfanatic Tsunami – újra van a magyar Tokyo*

Akik nem szeretik a sört (az minek jön?):

Legenda-Bierzauberei Burton Ale – a legjobb desszertborok között is megállja a helyét
Élesztő Black Mamma – mint egy igazi hosszú kávé

Akik innának valami jó gyümölcsöst:

Hopkins Realberry – málnás savanyúcukor
bármit a Brandeckertől
bármit a Gyertyánostól

A szerdai sajttáj már az előkóstolás jegyében telt (de annyi mindenkivel dumáztunk, hogy semelyik sörre sem emlékszünk)

A szerdai sajttáj már az előkóstolás jegyében telt (de annyi mindenkivel dumáztunk, hogy semelyik sörre sem emlékszünk)

Külföldi fronton az osztrák Brewage, az angol Crate, Northern Monk és Signaturer Brewery lehet érdekes, meg a Van de Streek fekete IPA-ja. Szóval van miből választani idén ősszel is. Gyertek ki, cáfoljatok meg a választásainkat, kóstoljatok és mondjátok el, hogy milyen lett a Dezső vére. Ottali!

Kritika #90 // Vörös kétszer – Szubmolok és Mia San Mia

Tobzódunk a hülyenevekben na. Az este szereplőinek teljes neve nem is fért fel a címbe, úgyhogy a megfejtés most következik: tegnap dupla premier volt a Jónásban. Eredetileg a gerilla Beerd Sörfőzde új India Amber Ale-je – azaz borostyán IPA szerűsége, a Szubmolok mutatkozott volna be, de hozzácsaptak egy hordót a Sörök a Möszjő Vödréből csapatának új vöröses búzasöréből is, a Mia San Mia-ból. Már korábban is írtuk, hogy szeretjük a vörösöket, meg amúgy is rohadt meleg volt, szóval hazafelé beugrottunk. Nem mondom, hogy kár volt, de van mit tanulni az estéből.

Beerd Sörfőzde Szubmolok és Sörök a Möszjő Vödréből MiaSanMia

Beerd Sörfőzde Szubmolok és Sörök a Möszjő Vödréből Mia San Mia

Az első meglepi az volt, hogy műanyagpohárba adták a sört, mert konkrétan konstans 20 méteres sor állt a pult előtt, a terasz pedig rogyásig tele és egyszerűen nem pörgött vissza az üvegpohár, így oldották meg, belefér. Balfácán módjára rögtön fotózni kezdtem, hogy ne félig megivott poharakat kelljen vakuzgatni. Ha előbb beleiszom a Mia San Mia-ba, akkor valószínűleg vissza is adom rögtön, így már nem akartam kiállni a sort. Ebbe bakker beledőlt a citrompótló, teljesen értékelhetetlen sörként. Próbálkoztam még vele picit később, egy kis gabonásságot véltem felfedezni, de felesleges fejtegetni, ez sajnos megsavanyodott. A SöVöMö-s srácok az esti fényképes posztot látva rögtön ránk is írtak, hogy sorry, valami gáz volt a hordóval. Palackból állítólag rendben van, úgyhogy most megy a nyomozás, hogy hol a hiba, más hordó is fertőződött-e.

Egyetlen kérdés maradt csak akkor: kinek a döntése, hogy egy rossz sör egész este fent legyen a fizetőközönség előtt, nem éppen olcsón? Azóta elvileg lekerült már, de hamarabb kellett volna lépni mindkét félnek. Várjuk, hogy mi lesz a végkimenetel, mert amúgy a koncepció tetszik, a színe fasza volt a sörnek, meg a srácok jó söröket szoktak csinálni.

Ezek után kissé gyanakodva fordultam a Szubmolok felé, ami viszont ilyen előzmények után kellemes csalódás volt. Tetszetős sötétvörös szín, tartós kis hab. Azonnal megcsapott a túlérett gyümölcs illata és ezt hozta az ízében is. Kissé szénsavas, de kellemesen iható. Az egyetlen negatívum egy kis porosságérzet volt, talán még egy hetet érhetett volna, vagy lehet, hogy a hordó nem pihent eleget mielőtt csapra került. Nem váltja meg a világot, vannak nála sokkal jobb IPÁk, de ha ez lesz csapon valahol, nem fogom elkerülni.

Kritika #89 // Horizont – Hübris Summer Ale

Ahogy azt már említette, ez a nyár a frissítő búzasörök nyara… Most feldobom a labdát: őszre valaki csináljon már egy jó altbiert! Szóval még mindig tart az évszak és egy búzát nem látott, búzajellegű sörrel ismerkedünk. A Horizont számomra mindig az arany középúton járt, a nem túl bevállalós, inkább kicsit közérthetőbb stílusával. Azt gondoltam a Hübris-es fiúk majd jól megcsavarják a mellbimbóját, de most így nem annyira… Egy egyszerű árpamaláta – komló alapú sör lett, őrölt korianderrel (amit nem éreztem ki, de lehet, ha nem lett volna benne, hiányozott volna) és búzaélesztővel turbózva.

Horizont / Hübris Summer Ale

Horizont / Hübris Summer Ale

Kóstoló előtt egy pohár vízzel akartam indítani (tudom gáz), de kezembe nyomták a summer ale-t és elég jól esett: szomjoltásból ötös. Isteni krémes habja van, picit túl világos, éretlen színe – ez állítólag a búzaélesztőtől van – és csiklandozó szénsava. Illatra először baromi édesnek tűnt, de rájöttem, hogy a Dezsőnek van valami erőszakos potpourrija. Szóval az illata bajor búzasörre emlékeztető, viszont mellette savanykás és picit papíros. Az első kortyok után már eloszlott a szomjúság lila ködje, és belém nyilallt, hogy továbbra sem a szívem csücske a búza-ízvilág. A banános-citrusos jegyeket szeretem persze, de ebben a summer ale-ben ezeket nem éreztem ki.

Szegény olyan kis korcs sör (a felmenőitől nem a legjobb tulajdonságokat örökölte), se nem búza, se nem ale, és valahogy nincs meg az egyensúly. Inkább elhúz egy hétköznapi kommersz szűretlen búzasör irányába, de ha már így tesz, lehetne az elején kicsit gyümölcsös, a végén meg igazodhatna ehhez a lecsengése. Viszont így inkább picit vizesnek, jellegtelennek, közben savanykásnak tűnik – persze azért simán az említett kommersz búzás ízvilággal -, a végén meg nagyon kijön a komló keserűje, ami száraznak, már-már gyógyszeresnek mondható.

Én azt mondom, biztos jót fog tenni neki, ha még pihen kicsit. Érdekes, hogy korsóból sokkal jobban esett, pohárból viszont, ahogy elkezdtem fejtegetni, egyre zavarosabbnak tűnt. Talán én rontottam el és ezt a sört nem megfejteni kell, hanem inni… 

Random #53 // VinCE Magazin sörteszt eredmények

A VinCE Magazin meghívására Sophieval az előző hónapban nyári söröket vakteszteltünk a júliusi lapszám részére, a győztesekkel viszont eddig adósok maradtunk.

Sophie megmondja

Sophienak kissé rosszul esett

Először is minden elismerésünk a VinCE munkatársaié, hiszen nem csak, hogy el tudták olvasni az írásomat, de sikerült fogyasztható módon összefésülni a véleményeket… Ez nem lehetett mindig egyszerű, mert nálam már a teszt felénél elszakadt a cérna és sokszor fogalmaztam úgy, ami nem mutatott volna túl jól nyomtatásban. (Nem bántam meg semmit!)

Szakértők között

Szakértők között

Az összes nevező azért a fentiek ellenére sem került be a lapszámba, de koncentráljunk a pozitívumokra… A hazai gyümölcsös sörök közül a Kissler feketeribizlis barnasöre lett a befutó. A Bleklert mindenképpen újra fogjuk kóstolni, már csak azért is, mert egyetlen kritikánk sincsen eddig a dombóváriaktól. A korrektség jegyében azért leírjuk, hogy a második helyről épp, hogy csak lemaradt a Hopkin’s Realberry… Volt egy külön belga gyümölcsös kategória is: ezt egyértelműen a Liefmans Cuvée Brut dominálta.

THEBLACKHEARTKING

Senki kedvét nem akarom elvenni

A teljes teszt a VinCE Magazin júliusi lapszámában található.

Kritika #79 // Grabovszky × Zodiak × Lucky Cap – Reverend

…és ismét egy izgis magyar alkotás. Már talán túlzottan is izgalmas. Olyannyira, hogy a kávés, meggyes jelzők hallatán megborzongok, majd kéretlenül eszembe jutnak az olyan csokik, mint a kapucíner, meg a szamba, és hát nem igazán voltam velük jóban. Ahogy magát az üveget kézbe veszem, már persze tudom, hogy jóval színvonalasabb termékkel állok szemben. Alapból a csomagolás is nagyon trendire sikerült, plusz Zodiak Józsitól sem igen ittam rosszat, illetve az Élesztőben készülő Grabovszky-sörkoktélok is csábítóak (az üveges Campfiret leszámítva én eddig csak egyszer ittam, de az jópofa volt). A Lucky Cap Micro Roasteryhez még nem volt szerencsém.

Reverend

Reverend meggyes coffee stout

Lepattan a kupak, megcsap a meggy. Tipikusan az a szódával készült házi meggybefőtt illata van, aztán a kávét is finoman érezni. Kóstolás előtt az összes érzékszervem azt súgja, hogy ez túl durva és sűrű lesz, főleg az este kezdő sörének. És puff, nem is. Sokkal könnyedebb, mint gondoltam. A durván őrölt kávé élénkítő, míg a préselt meggylé frissítő hatású, és az a szép, hogy egyik sem nyomja el a másikat. Hihetetlenül üdítő, pláne, hogy egy stoutról beszélünk. Mások szerint egy kicsit brettes, és talán van benne valami, bár én inkább a meggynek tulajdonítom a fanyar ízt. Viszont ott van még mellette a kávé is, ami pont azért praktikus, mert nem engedi a savanykásságot elburjánzani. A pörkölésnél egyébként direkt figyeltek arra, hogy ne legyen keserű, ezért is lehet meg a harmónia a sörben.

A hármas a jövőre nézve hasonló söröket tervez egy sorozat keretén belül, amit biztosan figyelemmel fogok kísérni. Ez számomra egy teljesen új felfogása a kávés stoutoknak. Kicsit merészen hangzik elsőre, de kóstolás után rosszat nem tudok mondani. Kimondottan jól esett, teljesen felélénkültem tőle, és kellett innom még egyet.

Aki még esetleg habozik, az kérjen egyet bátran és – ha nem ízlik – írassa a számlámhoz.

Kritika #73 // MONYO Brewing Co. 60 Shades of Nelson Sauvin & Ahtanum

A filmes utalásokat továbbra sem nélkülözve ismerkedhettünk meg a MONYO Brewing Co. két új sörével. A premier hét órára volt meghirdetve és pontosan is kerültek csapra az újdonságok. (Nem előbb, nem később, pontban hétkor.) Számítottunk egy kis beszédre, félrevert harangokra, vagy bármilyen előjátékra, de végül is a sörök beszéltek a főzők helyett (Pein Ádám, a MONYO egyik alapítója azért szóval tartott minket).

Ezek egy folyamatos komlózású sorozat első darabjai, ahol a forralás során sörönként egyféle különleges komlót használtunk, amit 60 percig, percenként adagoltunk a sörhöz, megmutatva az adott komló összes tulajdonságát, árnyalatát.

60 Shades of Nelson Sauvinnal kezdtem. Kinézetre opálos-szalmasárga, illatra élesztős, erősen búzás, ezen belül is a bajoros vonalon mozog, a komlót itt nem is érzem. Őszintén szólva a búzasör nálam eléggé hangulatfüggő, viszont a sima ipa a legkevésbé sem. Az eleje búza, a közepe búza, aztán ahogy ez lecseng a felszínre tört a huncut kis komló. Nagy valószínűséggel megosztó sör lesz: a búzásoknak túl sok a keserű a végén, az ipás komló-rajongóknak az elejének a szegfűszeges édessége émelyítő. Ettől még persze mindig akadnak olyanok, akik az arany középutat járják…

60 Shades of Ahtanum & Nelson Sauvin

60 Shades of Ahtanum & Nelson Sauvin

A 60 Shades of Ahtanum megjelenése ale-es, mély-borostyános, az illata annyira durva, hogy már felmerül bennem, talán szamócalekvár volt a poharamban előzőleg. Újrakóstolásnál már nem jött ez annyira ki, viszont a felhasznált komló jellegzetessége annál inkább (az amarillos single hop ipákat idézi). Még mindig az illatnál maradva a bogyós gyümölcsök (málna, szamóca és erdei gyümölcsök) mellett enyhe boroshordósságot is érzek. Aki az orra alapján ítél meg egy sört, az csalódni fog, mivel az íze inkább a fanyar, hordós irányba fordul. Az elején még zamatos, a végén száraz-földes lesz, a gyógyszeres-kapros sorachi ace komlót is eszembe juttatva (mintha a betonút után a földútra tévedne). Nem rossz, de picit lágyabb befejezés jobban esne.

Hogy melyiket választanám a kettő közül? Az arany középutat. A sorozatnak pedig drukkolok, hogy fel tudjon nőni a Rothbeer Bakancslistájához!

Kritika #71 // Szent András Sörfőzde Monarchista

Prominens társaságba invitáltak minket ezen a szombaton, az esemény pedig nemes; a Szent András Sörfőzde új söre, a Monarchista debütált ma este (holnap pedig hivatalosak vagyunk egy régóta esedékes főzdelátogatásra is).

Monarchista

Szent András Sörfőzde Monarchista

Az Ogre sikerét meglovagolva készítettek egy másik típusú pilsenit; míg az előbbiben a komló dominál, itt a maláta. A helyiek ízlésének megfelelően inkább édeskésebb, lágyabb, kevésbé keserű. Könnyen csúszik, gyors lecsengésű, itatja magát, pedig 7%-os (ötöt nem tudnék leverni belőle egymás után, de azt se mondanánk meg, hogy ilyen magas az ABV.) Hivatalosan imperial pilsner.

Bécsi maláta, cseh és szlovén komlók és persze békésszentandrási víz… Innen a név. Nem szükséges annyira fejtegetni, mert nem annyira bonyolult. Színre vörösebb, állagra zavarosabb és testesebb a testvérsörhöz képest. A főzdén belül a munkaneve is annyi volt, hogy „pirosfejű ogre”. A párhuzamok itt aztán véget is érnek, nincs hidegkomlózva, nem fogják olyan mennyiségben készíteni, mint az Ogrét, sőt, csak 0,33 literes palackban lesz elérhető, ezzel is egy kicsit a nagy testvér fölé pozícionálva.

Színben és aromában még finomhangolás lesz, mire hivatalosan piacra dobják és ellentétben azzal, amit csapról kóstoltunk, egy szűrt verzió kerül majd a nagyközönség poharába. (A főzde saját bevallása szerint az Ogre debütálása után is közel 2 évig dolgoztak a jelenleg kapható formán.) Aki szereti a kiinduló sört, az nem fog csalódni, akinek kevés egy sima pilseni az elégedett lesz, a többi típus rajongóit meg úgysem lehet eltántorítani…

Kritika #70 // Pandulabeer / Zodiak Xmoke RIPA Campfire

Most, hogy van női szerzőnk is, végre több időm marad a férfias sörökre, úgyhogy boldogan bontom ki a PandulabeerZodiak Grabovsky Xmoke RIPA palackozott sörkoktélját, a Campfire-t. Az alapul szolgáló füstös-rozsos ipát eléggé bírom (ahogy jönnek ki az újabb és újabb batch-ek, egyre jobb lesz), sörkoktélokat viszont annyira nem szokásom ötösével rendelni (még soha nem ittam)…

Pandulabeer / Zodiak Xmoke RIPA Campfire

Pandulabeer / Zodiak Xmoke RIPA Campfire

A recept az Élesztő hátsó pultjának Frissítő Sörkoktélbárjában született, így ha már elfogytak az üvegek (a Neked Csak Dezsőben a cikk írásának a pillanatában még van), akkor itt még mindig lehet frissen csapolt sörből is kérni.

Illatra a citrusosság dominál, ízre, ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a dolgokat, akkor azt mondom, hogy gyümölcsös sör 6,5%-os alkohollal, de még frissítően (egy vakteszt során azért nem keverném össze a Soproni Naranccsal). A füstösség épp, hogy kiérezhető, a rum pedig elnyomja a rozst. A grapefruit bitter jól áll neki (ez a leghangsúlyosabb az egész sörben), a hozzáadott rozmaringot viszont nem érzem. A korty végén jön az ipás keserűség, itt derül ki, hogy azért van benne anyag.

Bűnös élvezet, nem feltétlenül a sör-sznobok kezébe való, hanem azokéba, akik szilárdan meg van győződve arról, hogy nem szeretik se a kisüzemit, se a nagyüzemit (ha ez sem jó, akkor tényleg semmi). Hamar elfogyott és nem szégyellem, hogy ízlett.