Kritika #123 // Reketye x North 42 Brewing Hibiscus Kiss
Dupla sör, duplán jó. Ezúttal duplán-dupla: a Reketye Sörfőzde állt össze a Magyarországon járó, számunkra egyelőre ismeretlen North 42 Brewing amerikai brigádjával, hogy valami különlegeset alkossanak. A Reketyének most már van egy kialakult szortimentje, mostanában már rámennek a szezonális, különlegesebb sörökre (cocoa porter, rozsos summer ale). Ezúttal nem aprózták el, rögtön saját műfajt teremtettek (?), készítettek egy dupla witbiert hibiszkusszal. Pakolták bele amit lehet, háromféle élesztő, folyékony Wyeast Labs, szóval minden adva volt a sikerhez. Ja és elég jó lett a palackdizájn, plusz pontért. Lássuk a sört.

Reketye Sörfőzde x North 42 Brewing – Hibiscus Kiss
Hát izé. Az első palackot nem tudjuk hová tenni, gyorsan bontunk még kettőt és máris jobb a kép, az elsővel valami félrement (teljesen iható volt, de tompa, tök mást mutatott ízre és illatra, mint a többi amit ittunk). Közben nyitunk egy Kronenburg Blanc-t (igen, tudjuk…) hogy el tudjuk tenni valahová a witbierhez képest a sört. A végeredményre az jön ki, hogy a két stílus között ugyanakkora a különbség mint mondjuk egy stout és egy imperial stout között. A witbier friss, fanyar, szinte az arcunkba robbanó illatfelhő, frissítő nyári ital. A duplawit édes, krémes, lomha, túlérett gyümölcsök illatával. Ha az narancs (vagy még inkább citrom), akkor ez érett narancs. Ha az nyár, akkor ez ősz. Abból amit a witbier tud, szinte semmit nem mutat a harapható gabonásságon kívül. Viszont ha eltekintünk attól, hogy összehasonlítgassuk, akkor tök jó sör. Testes, vastag, de észrevétlenül lemegy a két üveg. Bár kellemesen zsibbaszt az alkohol, lehet belőle inni még egy pohárral. Narancs, mandarin, rozsos fűszeresség – kifejezetten kellemes sör. Szeptember végére. Mikor már a Nap nem melegít annyira. Elraktuk az egyik üveget, majd rápróbálunk.
Ja, és a hibiszkusz? Tudja valaki, hogy milyen íze van a hibiszkusznak?
Ki igya?
Aki nem frissességre vágyik, hanem kellemes ellazulásra.
Ki ne?
Aki nem szereti az enyhén túlérett narancsot. Vagy a koraőszt.
Akkor ez most jó?
Nekünk bejött.
Random #90 // Első KRAFT
Múlt héten arcunkba robbant a kraft, lehúztuk a kézművest meg a kisüzemit a lefolyón, aztán izgatottan vártuk, mit hoznak össze a Főzdeparkosok a debütáló bulijukon. Mivel mi puncsosok vagyunk, nyilván voltunk már a négyből 2 főzdében – a harmadikba meg jelentkezés nélkül betolakodtunk – szóval az egyik legizgalmasabbnak ígérkező program egyáltalán nem hozott lázba. Az viszont mindenképp, hogy a kőbányai buli miben lesz jobb, vagy csak más, mint a már jól ismert fesztiválok.

Frírájd
Az első különbség és egyben kihívás amivel szembe kellett nézniük, az egyértelműen a helyszínválasztás. Könnyen belátható, hogy egy (több) sörfőzde más környezetet igényel, mint mondjuk egy fesztivál. Mondjuk ki, messze van, kint az isten háta mögött, elsőre nem tűnik ideálisnak. A lehető legegyszerűbben, szerintem bőven elégségesen oldották meg a szervezők a problémát, az óránként egy, a blaha és a fesztivál között ingázó busz tökéletesen megfelelt. Mi direkt a helyi járatra pályáztunk, hogy a teljes csomagot kapjuk a pénzünkért, és kifejezetten jó móka volt, pacsizhattunk Különc Misivel a megállóban, láttuk a városnak olyan részeit is buszról, amit egyébként nem (nem azért mert essexi upper class bastard-ök vagyunk, hanem mert a BKV nem jár arra, vagy nem busszal, vagy nem úgy, mittudomén). Engem mondjuk pont nem érintett, de a bringások helyzete azért nem volt ennyire jó. Csak később láttam, ahogy egyre többen próbáltak valamit találni, amihez lakatolhatnak, és bár nem volt egyszerű dolguk, de nem is szokott, szóval megoldották, mert meg szokták oldani. Industrial környezet rulez, csövek, korlátok, rácsok és kerítések, a világ egyik fele bringatároló, a másik meg sörnyitó.
Szóval leszálltunk a buszról, és nekiláttunk felmérni a terepet, és sört szerezni. A Főzdefesztről ismert térképezés, elmaradt, hiszen 2 perc alatt körbe lehetett menni a pultok között, és fejben lehetett tartani, ki-hol-mit csapol.

Főzdelátogatás
Az üveg pohár nem volt kötelező, de én alapvetően akartam szerezni magamnak. Mivel nem volt kötelező, ezért volt is, meg nem is. Lehet hogy csak korán értünk oda, vagy ezt nem mindenki gondolta fontosnak, de két főzdét kivéve nem voltak kitéve a rendes poharak, csak a műanyag. Mindegy, jó pont a MONYO-nak meg a Horizontnak, hogy nekik volt. A MONYO mellett döntöttem két dolog miatt, egyrészt Horizontos már volt otthon, másrészt most nem akartam talpas pohárból inni.
Készpénzzel lehetett fizetni. Tudom a kommentekből, hogy ezt sokan szeretik, főzdék, kiállítók, vevők, én bevallom nem. Nekem a paypass a kényelmes. A fesztiválkártyát utálom, mert letéti díjas, fel kell tölteni, stb. a készpénzzel viszont az a bajom hogy sokszor lassú, megy a bénázás az apróval, ilyenek. Megértem, hogy különbözőek a személyes preferenciák és ugye van egy költség vonzat is, de nem mehettem el emellett szó nélkül, 2016-ban élünk, a készpénz olyan 1999-es, de persze Magyarországon itt járunk most. Szóval vettem ki pénzt még a városban, oszt jónapot. Szerencsére itt nem volt nagy tömeg úgyhogy a készpénz nem okozott akkora problémát.

Zing
Mivel kissé másnapos gyomorral érkeztem, a pohár vásárlás és az első sör után átmentem uzsonnáért a kaja szekcióhoz. Volt burger, Zing. Bőven elég, bőven jó. BBQ ha jól emlékszem volt az esemény leírásban, de én nem vettem észre hogy valójában hol is lehet kapni, lehet bamba voltam, vagy szombat délután még/már nem volt, nem tudom, túléltem nélküle. Alapvetően 3 órával és jó sok sörrel később jött a felismerés, hogy mennyire üdítő dolog is ez, hogy csak egy kajás pult van. Egész egyszerűen azért, mert így volt mit enni, de nem tolódott el ez az egész egy gasztro-fesztivál irányába. Végre a közönség nagyobb része nem a kajáért jött, amit hátizsákos löwenbrau-val tolt be, hanem tényleg azok választották ezt az eseményt, akik – jó – sört akartak inni. Olyan volt az egész kicsit mint az első főzdefeszt, kisebb szortimenttel, nem olyan szép és közeli helyen, de legalább kényelmesen el lehetett férni és gyorsan sörhöz jutni.
Volt egy csomó gyerek. Nekem ez full mindegy, amíg nem üvöltenek sikítva, meg nincs ott diznis ugrálóvár meg hörömpő cirkusz. Nem volt, szerencsére, ellenben volt nekik játszósarok, tök jól bekerültek a kis karanténjukba, ahol elviháncoltak, nem lépett rájuk senki, egyik sem próbálta meg a könnytől áztatott arcával csakazértis feltörni a betont, hogy anyu figyeljen, hangszórót sem borítottak magukra, PROFIT!
Apropó hangszóró, volt zene, ami szerintem jól állt a fesztiválnak, kicsit olyan volt mint egy középiskolai osztálytalálkozó ahol az alterosok hozták a spotify-t.
Nem kapcsolódik szorosan, de: mikor megérkeztünk, két dolog ütötte ki a szemünk. Az egyik valami hatalmas sötétzöld-terepszínű gép volt, amit letankozott egyik szerzőtársunk. Meg egy kupac veterán Lada szépen sorban. Semmi köze egy sörfesztiválhoz, de én nagyon lelkesen nézegettem őket, szépen megcsinált OT-s cuccok, kellemes extra kiegészítője volt a rendezvénynek. Aztán hason bekúszott a képbe egy Jagermeisteres Wartburg is, oldalt kivezetett kipufogóval, terpeszben álló hátsó kerekekkel, és valami elképesztően brutál kétütemű hörgő röfögéssel. Odagyűltünk, a tulaj kicsit kérette magát, aztán vigyorogva nyomott még pár kövéret a gázon. Aztán közölte hogy egyébként az egyik raktárban van egy Skoda gyűjtemény, nézzük meg. Nekem nagyapám a nagykönyvi kalapos Skodás volt, úgyhogy eléggé izgatott lettem. Jó volt újra 100-ast látni patent állapotban, meg négyütemű Wartburg trans-t, nem annyira rendben, de a környezetet látva abból is lesz még valami. Nekem már ezért megérte, felejthetetlen élmény volt.

Ot
A sörök nagyrészét már kóstoltuk máskor máshol, én egyetlen egyet emelnék ki, nekem ez újdonság volt. Akartam inni egy kellemes, könnyed sört – mert ugye cefet másnapos voltam – aminek az Uradalmi Sörmanufaktúra Intro felelt meg leginkább. Eleve megér két mondatot az egész, stílusosan berendezett pult, tettek ki komlót meg malátát, volt kint promóanyag. És ha már ez szóba került, akkor a Horizontnál is pluszpont jár a kihelyezett sörcsomagokért.
Viszonylag korán, nyolckor léptünk, az éjszakába nyúló szeszelést már kihagytuk. Faszán éreztük magunkat, de azért a hazafelé tartó buszon két dolog járt az agyamban.
Az egyik az, hogy – szigorúan jobbító szándékkal – min lehetne javítani. Én hiányoltam pár főzőt, főzdét. Megértem, hogy itt a főzdepark lakói voltak az alap, és ők hívták meg azokat, akiket érdemesnek tartottak erre. Nem tudom kiket hívtak, lemondta-e valaki, de legközelebb szívesen látnám pl a Hopfanaticot vagy Csuport is. Szokásos a budi-para, a toi-toi-ok közül volt amelyik már hétkor csurig volt, volt ami csak simán tiszta fos volt, és hát a kézmosó víz is elfogyott hét körül. A konténer budik jobbak, még ha (több) pénzbe is kerülnek. És persze lehetett volna több újdonság, de hát az mindig lehetne, telhetetlenek vagyunk, na.
A másik pedig az, hogy akkor kinek is szólt pontosan ez a rendezvény? Azt hiszem, az igazi sör geekek sok újdonsággal nem találkozhattak, de egyértelmű, hogy ha szereted a jó sört, akkor ez volt „A” rendezvény a városban a hétvégén. Ha valaki gasztro fesztiválra, majálisra, olcsó sörös bebaszásra, fostos playback koncertekre, ugrálóvárra, meg céllövöldére vágyott, az itt ezt nem találhatta meg hálistennek. Azt hiszem a legjobban viszont az járt, aki most ismerkedik a kézműves kisüzemi kraft sörrel, mert jó áron, jó hangulatban, jó környezetben, jó söröket ihatott.

Hangulatban
FRISSÍTÉS: Facebook kommentekben kaptunk pár kiegészítést. A szervezők állítólag készítettek Kraft bringatárolót, ezt nézhettem én az ipari környezet részének. Állítólag mind a 4 főzdeparkos kiállítónál lehetett kapni üvegpoharat. A Monyónál pedig állítólag lehetett kártyával is fizetni.
Random #89 // Az, hogy egyáltalán nektek ma lehetőségetek van
A nagy hurráoptimista hangulatban sem öleli mindenki a keblére a nagybetűs KRAFT-ot… Ez a hétvége nyilván üzenet volt a Főzdefeszt irányába is, de a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesülete is „sokkal több szerénységet és alázatot vár el minden új belépőtől”. Kommentár nélkül a teljes poszt:
Kritika #122 // Põhjala / To Øl Ginie (In a Bottle)
Nem bírtuk ki, hogy ne kérjük ki (a Põhjala számunkra Berlin óta legendás, de hagyjuk a csak nekünk vicces poénokat) és bár mostanság nem ékeskedünk olyan sörökkel, amelyeket rajtunk kívül csak kevesen fognak – tudnak inni, ezzel most kivételt kellett tennünk. Nem leszünk a fiú, aki minden savanyítottra farkast kiállt, de most hinnetek kell nekünk.
Illatra margarita egy kis Gatorade-del, színre kissé sápadtabb, mint a képen és zavarosabb is. A hab hamar összeesik, de egy kis fátyol a végéig próbál kitartani.

Põhjala / To Øl Ginie (In a Bottle)
Kortyra mint a kés; gyorsan jön, hideg, kegyetlen és az első szúrás után gondolkodás nélkül adjuk meg magunkat. Lehunyjuk a szemünket és új snitt jön: bungee jumping közben zuhanunk, egy rakás érzés tolong bennünk, dolgozik az adrenalin, mindent akarunk, most akarjuk, aztán lenyeljük a kortyot és visszaránt minket a kötél. Pislogunk és újra az asztalnál találjuk magunkat sörrel a kézben. A margaritát nem tudjuk elengedni, persze nem annyira alkoholos. Először sós, aztán fanyar és csak a száraz befejezésnél érezni egy keveset a jobb ginekre jellemző borókabogyóból. Úgy fáj, hogy jó.
Ki igya?
Aki valami újat keres.
Ki ne?
Cseh sörök kedvelői. Akik most kezdik a kézművest. THEHOPSNOB.
Akkor ez most jó?
Felettébb.
Random #88 // War Kraft avagy meghalt a király, éljen a király
Először is hadd dicsérjem meg a Főzdepark logóját, faszán néz ki, és valamiért engem a BME logójára emlékeztet, ahol – ahogy a hírhedt standupos mondaná – egy jelentéktelen 10 évet töltöttem el én is.
Másodszor kijött tegnap egy vitaindító poszt tőlük, ami mellett mi sem tudunk szó nélkül elmenni. Harmadszor pedig a Mese Habbal már kifogta a szelet valamelyest a vitorlákból (és milyen remekül tette mindezt), így nekünk nem maradt más hátra, mint előre.
Szóval Kraft vs. Kézműves
Még mielőtt igazán belecsapnék, hadd mondjam el, hogy szerintem sikerült az egyik hülye elnevezés után egy másikat kitalálni. Kézműves. Valami olyat tudok elképzelni, hogy Bart Dani egy szál ingben malátacefrét kavar a holdfényben egy penthouse házi sörfőző sarkában, amikor a szcéna Patrick Swayze-je óvatosan átkarolva rácsúsztatja a kezét a komlóforraló zsákra és a végén együtt kézművelik a whirlpoolt. Szóval azt akarom mondani, hogy én eddig voltam a MONYO-ban meg a Mad Scientistnél, meg láttam egy Zips katalógust, és hát kéz nem annyira, ellenben zsákok, dobozok, acél, meg glikolos termosztát volt járólapon. Nem a kézművesség vadromantikája csapott meg, hanem az üzem fíling, pedig tudom hogy az említett főzdék nagyon picik. Szóval eleve szar zsombékról próbálunk elugrani a kézművessel.
Át a Kraftra. Értem én hogy a Craft adta magát, és nincs jó magyar fordítása, de egyrészt beszéljen a google. Tegyük fel hogy a Patriots tulajának nem volt elég pénze egy jó ügyvédre, hogy a valaha volt legjobb irányítót ne tiltsák el, és azt is tegyük fel, hogy arra azért szánt, hogy a saját és a világ egyik legnagyobb cégének nevét azért valami szerzői jogi védelem alá vonja. Tudom, Magyarország, leszarja, de webmaster legyen a talpán aki megoldja, majd hogy a kraft szóra keresve akár csak a második oldalon legyen találat. Persze akkor kraft sör, meg keresés csak magyar oldalakon, nyilván, csak mondom, hogy nem az igazi ez a név. Másrészt ennek a szónak ilyen rossz németes agresszív és erőszakos hangzása van. Elmegyek Rammsteinre vagy a lézerdiszkóba non stop muzsikát hallgatni és csak akkor kapok egy jó kraft-schwarzbier-t ha összecsapom a csizmám sarkát és karlendítéssel érintem a metapayt.

Kézműves vallomás
A szavakon túl
„Egyrészről nem feltétlenül arról van szó, hogy változtatni szeretnénk, inkább egy új kategóriát kívánunk létrehozni, ami a magyarországi sörök esetében szerintünk lényeges tartalommal bírna. Érne valamit, ezáltal segítené a fogyasztókat. Kézműves sörök/kisüzemi sörök ettől függetlenül vannak és lesznek. Nem arról van szó, hogy ez rossz és az jó. A kraft sörnek viszont nem kritériuma, hogy kézzel készüljön. A mi álláspontunk szerint egy sör nem attól lesz különleges vagy jó, hogy ököllel törjük hozzá a malátát, vagy puszta kézzel kavarjuk a cefrét. Szintén nem érezzük úgy, hogy egy sör minőségét jellemezné az, hogy mekkora méretű üzemben készítik. A kis méret nem garancia a minőségre. Ettől függetlenül egy kraftsör nem lehet nagyipari. Független, megújuló és sokszínű kell, hogy legyen.”
Abszolút elfogadható amit írnak, de tényleg ezt értettük a kézműves alatt? Én nem, számomra a kézműves mindig is egy kisüzemi, remélhetően jobb minőségű, rendes alapanyagokból készült, izgalmasabb (… omg…) terméket jelentett, nagyjából. Nagyon rosszul definiált dolog, tény, mi számít „kis” üzemnek, rendes alapanyagnak, meg izgalmasnak. Pont ezért a szó igazából nem tudta definiálni a sörfőzdéket, inkább a sörfőzdék kezdték definiálni azt. Mi a kézműves? A Rothbeer meg a Horizont az, a Heineken meg nem, ésatöbbi. Bevallom, nekem ez az kényszeres kategorizálás a kamaszok erőltetett öndefiniálására, másoktól való görcsös megkülönböztetésére és egyénieskedésére emlékeztet. Vagy a zenei mikro-műfajokra, mint a vegetáriánus progresszív grindcore, vagy bármi, amit ha háromnál többen hallgatnak akkor valaki szerint már nem menő, és kitalál egy al-műfajt, ami azért más mert csak az e magánhangzó használható a vokálhoz.
Akkor mitől más a kraft
Nem elegáns pontról pontra végigmenni és kötekedni, de hát tőlem sosem állt távol szaros gumicsizmában keringőzni.
„Az új elnevezés a sörök esetében minőségi kritériumok mentén alakult ki:
🍺A kraft sör nem kell, hogy a legdrágább elérhető alapanyagokat vonultassa föl, de minőségi alapanyagokból készüljön, ízre és összetételre konstans legyen.
Az első pont nekem félsiker. A minőségi alapanyagokkal eddig nem volt baj a kézművesnél, kisiparinál sem szerintem. Az, hogy az íz és az összetétel mindig ugyanolyan legyen, az egy nagyon jó cél, ebben lehet javulni. Az, hogy nem kell, hogy a legdrágább elérhető alapanyagokat vonultassa fel, az is egy jó cél, de valódi? Oyster stout meg cocoa porter? Vörös arany? Szerintem sem kell, de látjuk, hogy ez is egy jellemző eszköz, hogy minőségibbnek, „kraftabbnak” tűnjön egy sör.
🍺A kraft sör – mint minden sör – az idő előrehaladtával érik. Az érlelődés bizonyos ízeket kiemel, másokat háttérbe szorít, néha akár teljesen új aromákat is előhoz. Ettől függetlenül ugyanazon név alatt kiadott, hasonló érlelődési szakaszban lévő kraft sör legyen ugyanolyan.
A második ponton nincs vita, talán csak annyiban, hogy ez nem a kraft, ez egy minimum kellene legyen. Ha valamit néven nevezünk, akkor az legyen az ami. Tudom javasolni a sorszámozást, az „edition”-ök bevezetését, vagy a túlpörgetett kreativitást a nevek variálására, és a „batch”-ek közti különbségek kezelésére.
🍺A kraft sör nem romlik meg. Ne dőljetek be a magyarázkodásnak! Szűretlensége és pasztörizálatlansága miatt ugyanúgy élő sejteket tartalmaz, mint társai, de a magas főzdehigiénia és kiszerelési technológia eredményeképpen lehetséges fertőzésmentesen kiszerelni egy sört. Ez pedig eltartható lesz. Nem 15 napig. Nem 45 napig. Évekig.
🍺 A kraft sör szép. Stílusoktól függően egy sör lehet ködös vagy tükörtiszta. Ez nem azért van, mert szűrt vagy szűretlen. Mindegyik szűretlen. A kraft söröknek minimális – stílusjegyből fakadó – kivételtől eltekintve szép és tartós habja van. Nem egy pohár jaffaszörp szódával.
A harmadik és negyedik pont a tiétek, ehhez nem tudok igazából hozzászólni, én azt hittem ezt a kézműves is tudta. Ha nem, akkor szégyellje magát.
🍺A kraft sör nem kell, hogy mindenki aktuális kedvence legyen, de a receptek szakértelemmel, kísérletezéssel, odafigyeléssel és odaadással készülnek. A végtermék nem ízhibás, nem félresikerült, hanem előre megtervezett és professzionális körülmények között megvalósított. Az, hogy neked nem jön be nem azért lesz, mert valami el lett rontva benne. Ez a sör most éppen ilyen akart lenni.”
És az ötödik pontnál is azt érzem, hogy az irány jó, bár én feltételeztem eddig is a szakértelmet, odafigyelést és a többit. Az ízhibás és a félresikerült termékek bosszantóak, csak azt nem látom pontosan, hogy önmagában a kraft jelző hogyan fogja ezt kiküszöbölni?
És számomra ez fő kérdés. Önmagában egy új kategória hogyan fogja megoldani a kézműves problémáit? Vagy akkor ez egy minőségi tanúsítvány lesz, egy címke, amit csak akkor lehet rátenni egy sörre, ha mindezen kritériumoknak megfelel? Vagy egy szövetség, kamara, vagy társaság, aminek a tagjai kivetik maguk közül azokat, akik nem felelnek meg a kraft követelményeknek?
Leginkább valami ilyesminek tűnik, ha továbbmegyünk a főzdék felé támasztott kritériumokra:
„Néhány kritérium a sörfőzdékre nézve:
🍺A kraft sörfőzde nem kell, hogy nonprofit legyen, de legyen termékorientált, a termék minősége előzzön meg minden egyéb üzleti célt.
🍺A kraft sörfőzde nem az elérhető legdrágább technológiával dolgozik, de a sörfőzés minden esetben higiénikus és professzionális körülmények között történjen. Nem hamuznak bele a cefrézőüstbe a munkások, nem potyog a penész a falról, az ejesztőtérben nincsen ottfelejtve egy tál – még akkor sem ha kézműves – pacal tegnapról.
🍺A kraft sörfőzde emberek és nem gépek által üzemeltetett, az emberek pedig természetüknél fogva hibázhatnak. Az esetleges melléfogások azonban nem a fogyasztókat, hanem a sörfőzdét terhelik. Szar nem kerül korsóba leárazva, hanem megy a lefolyóba.
🍺A kraft sörfőzdének nem kötelező 500 különböző sört kihozni. Mindenkinek vannak és lesznek állandó sörei, amiket egy esetleges törzsközönség évről évre szívesen fogyaszt. Ettől függetlenül a kraft sörfőzde a meglévő söreinek a gyártásával párhuzamosan igyekszik folyamatosan megújulni és időről időre új, akár limitált szériás termékkel áll elő.
Az első pont azért kicsit erős, mert azért valamiből élni kell, és a minőség is nehezen definiálható itt. Ha nem hibás, de szar a recept, és semmilyen a sör, akkor leöntitek a lefolyóba? Vagy jó a búza-bak, de nem jobb mint a Vitus, akkor mindenki sarokba áll és elszégyelli magát, aztán visszaül a tervezőasztalhoz, éjszakába nyúlóan méricskél a laborban, és nem adja fel míg…Moslékot azért hálistennek eddig is ritkán próbáltak lekényszeríteni a torkunkon, és ha mégis, azt nem felejtjük el, beépül az is az arculatba, jattba, meg helyek látogatottságába.
Kettes pont… hát baszki, élelmiszert gyártotok, az EU-ban. Ha ez nincs meg, bezár az ÁNTSZ a gecibe, legalábbis remélem.
Hármas, helyes, bár én inkább re-brandelném és felitatnám valami metál fesztivál műértő közönségével, de hát nekem eléggé kampós a képzeletbeli orrom. Az arculat védelme, minőségre való törekvés sokadszor is maximálisan respektálva!
Négyes esetében annyit mondanék, hogy a kézműves is tudta ezt, lásd. Békésszentandrási Málnás.
Idáig nem volt teljesen tiszta milyen problémára lenne megoldás az új kategória, de a kiáltvány szerzője – nagy szerencsénkre – rendkívül jó dramaturgia érzékkel a végére hagyta a számomra talán legfontosabb mondatot.
🍺A kraft sörfőzdék nem kell, hogy öribarik legyenek, de együtt harcolnak egy közös cél eléréséért, és ebben támogatják egymást.
Gyűlölöm a harcos retorikát (valójában ki ellen? AbInbev? Nem egy pálya. Egymás ellen? Nem kéne.), de ezt elengedve, a mondat üzenete véleményem szerint helyes és fontos.
A közös cél
Bár nem tűpontosan definiált, de a kiáltványból azt szűrtem le, hogy a cél:
- izgalmas, jó minőségű, stílusában változatos, de minőségében állandó sörök előállítása professzionális, nano-, mikro- és kisüzemi körülmények között, lelkes és hozzáértő emberek által, profitábilisan, de nem profitmaximalizálásra törekedve
Egyrészt egy kibaszott jogászba oltott adóhatóság veszett el bennem, hogy ezt a mesteri, bikkfa nyelven írt definíciót ide röffentettem, büszke is vagyok magamra. Másrészt a cél nemes, és akár egy eszköz lehet az elérése érdekében, vagy egy lépés a megvalósításban, hogy nevén nevezik a gyereket, kategóriát teremtenek a parkban.
A poszt eleji köcsögölés ellenére a kraft lehet jó szó, angolok is megértik, a németek talán nem értik félre, mi meg megszokjuk. A lényegi kérdés azonban az, hogy a fent említett tartalommal megtölthető-e, és ha igen, akkor hogyan. És itt lépnék tovább, legyünk a 10 millió sörfőző országa, és hadd ne kelljen megállnom, hogy beleokoskodjak ebbe is. Én is lelkes vagyok, de maximum nagyon mérsékelten értek hozzá.

Legyünk a 10 millió sörfőző országa
Szóval ebben harcban szerintem sok dologra van még szükség. Jó kezdet ez a kiáltvány, de ugye nem feltétlenül tükrözi még minden érdekelt és potenciális érintett álláspontját. Mi ebben kibicek vagyunk, véleményünk lehet max, és örülünk neki, ha a főzdék, főzők kikérik. Akkor is ha aztán leszarják. Persze az is lehet a mondás, hogy „mi erre, és aki akar velünk tart, aki nem az nem”, de így könnyen egyszemélyes klub lehet az egész kraft mozgalom. Lehet értelme egy szövetség, akár egy kamara, akár egy minőségi tanúsítvány létrehozásának, akár nemzetközi minősítő versenyek eredményeinek elfogadásának, akármi, de kell valami, ami garantálja hogy egy adott főzde, adott sör megfelel a kritériumoknak. És mi történik akkor, ha valaki ezt nem tartja be? Ki fog szankcionálni? Nem elég, ha a piac dönt? Önmagában a kraft szó nem lesz megoldás, majd boldog-boldogtalan magára aggatja, és kiüresedik mint a kézműves. Ne kövessük el még egyszer ugyanazt a hibát, ne hagyjuk hogy senkiháziak kezébe kerüljön az egyetlen kraft sörfőzde.
Nem gondolom, hogy fel kellene építeni egy brandet kraft néven és azzal erősíteni a főzdék arculatát. Ahogy az autógyártásban a prémium márkák esetében, itt is először a terméknek kell bizonyítani, hogy megfelel a minőségi elvárásoknak. Próbálkoznak gyártók azzal, hogy magukra aggatják a prémium jelzőt, de ez csak akkor nem vált ki közröhejt, ha a termék valóban jó, az átlagosnál jóval jobb minőségű. Ezért nem elég önmagában a kategória, ami megkülönböztet, de nem garantál semmit. Láttuk már milyen amikor egy átlagos nagyüzemi cucc kézművesnek hazudja magát, semmi garantálja, hogy egy másik nem fogja magát kraftnak hazudni. Viszont egy közös minimum, egy egységes filozófia meghatározása segíthet a minőség javításában, hozzájárulhat a fogyasztói elégedettség növekedéséhez. A kritérium rendszer, a megfelelés a fontos, az viszont működik új kifejezés nélkül is.

Kézműves Borsodi
Kézműves sör. Kisüzemi sör. Újhullámos sör. Kraft sör. És ha csak sörnek hívnánk?
Nagy öröm látni, hogy van elképzelés, minőségre szeretnének törekedni, fejlődni akarnak, és felzárkózni a magyar főzdék. Amit mondani próbálok, hogy szerintem ezt nem ezzel a fajta megkülönböztető elit klubosodással meg új címkék feltalálásával kell vagy lehet elérni, hanem a felsorolt célok valódi megvalósításával. A szó csak a kirakat, ami marketingnek jó, de pont ez hitelteleníti a szememben az egész szándékot. Olyan érzésem van a kraft szó hallatán, mintha ezt a kemény munkát akarnánk elsumákolni és inkább csak egy új, hangzatos, a minőséget biztosítani hivatott szót marketingelnénk az egekig, hogy aztán a közelgő pár évben a porig koptassuk, amíg valaki ki nem talál egy másikat, és kezdődik az egész elölről. A kifejezés nem bánt, lehet jó irány, de a kiáltvány több sebből vérzik.
Kritika #121 // Soproni A.P.A.
„Kézművessör, én vagyok az APA-d!” – hangzott el a Soproni ügynökségének kreatív ülésén, majd a poén annyira megtetszett mindenkinek, hogy gyorsan sört csináltak belőle. Na nem, azért bármennyire is ezt gondoljuk néha a nagy sörgyárak működéséről, az ilyen cégeket nem hülyék irányítják. Ahogy mindenki, ők is észrevették a trendeket, de persze nem szarták magukat össze – a magyar kézműves piac még mindig iszonyatosan kicsi a nagy halakhoz képest, nem tartunk ott mint az amcsik, ahol 12 százalékot visznek el a kraft sörök – hanem reagáltak. Először a rettenetesebbnél rettenetesebb radlerekkel (ennek nem örültünk), majd elkezdték behozni az import cseh és német söröket a portfólióból (ennek igen). És végül eljutottak oda, hogy beszálltak a lelkes kicsik kézműves homokozójába. Nem taposták össze a többi homokvárat mint a Budweiser, csak megpróbáltak ők is építeni egyet ami van legalább olyan szép, vagy tán még szebb is. De ha nem sikerül, akkor is egyel több vár van amiből a fogyasztó választhat, legalább valamennyi bevételt elvisz a kicsiktől. Egyrészt szép tőlük, hogy nem keltik a feszkót hülye lózungokkal (mint a Csíki pl.), másrészt tényleg kíváncsiak voltunk mit alkotnak, hiszen nekik megvan az anyagi és a technológiai háttérük, hogy valami igazán faszát csináljanak. Nézzük, hogy sikerült.

Soproni American Pale Ale
Felemásan minimum. Az alapok rogyadoznak, innen meg nehéz várat építeni, hiába kiabáljuk a várfalról a világba, „hogy hülye sörfogyasztók, sörfogyasztó hülyék”, a mi sörünket igyátok! Alapnak ugyanis kivettek egy kicsit a sima lager kukoricás alapjából, majd ebbe dobáltak többféle komlót, meg amerikai élesztőt. Ebből biztos nem lesz csúcsminőség. Másrészről egy APA az általában kb. 5% alkohol, friss, illatos, jól iható, könnyed. Ez pedig 7,2%, amitől rögtön ragacsosan édes lesz. Illatban is ezt az élesztős édességet hozza, belekortyolva meg valami torokkaparós keserédesség, gyógyszeresség veszi át az uralmat, főleg a korty végén. A komlónak, frissességnek, felfrissülésnek semmi nyoma. Szerettem volna, ha jó, de örültem, hogy csak egy pohárral rendeltem. Egyáltalán nem ihatatlan, sokaknak biztos meglepetés lesz és érdekesnek fogják találni, én inkább kihagyom legközelebb.
Ki igya?
Aki azt hiszi, hogy ez kézműves sör. Aki szerint vicces a cikk elején elsütött poén.
Ki ne?
Aki tényleg kézműves sört szeretne inni. Aki szerint nem vicces a cikk elején elsütött poén.
Akkor ez most jó?
Nem, nem nagyon.
Kritika #120 // Hübris Aranyláz – Dr. Béla – Mantra
Néha még az előző Főzdefeszt emlékeiben élünk (jókban meg rosszakban), miközben már a nyakunkon a következő. Ez is egy kicsit utóhang, ködös emlékek felfrissítése a Hübris jóvoltából. A tavaszi Ffeszten ugyanis mindhárom most próbált sört lehetett kóstolni, sőt kóstoltuk is. Aztán persze az történt, ami az ilyen forgatagban: néhány sört elfelejtettünk. Vagy a mezőnyben nem emelkedtek ki, esetleg nem ők fogtak meg minket valamiért. És bizony az újrakóstolt háromból van olyan ami miatt érdemes volt több figyelmet fordítani rájuk. Három címkézetlen üveget kaptunk a srácoktól, az Aranyláz nevű californiai commont (steam lagert), a Dr. Béla nevű witbiert (azaz belga búzát) és a Mantrát, a korábbi kávés láger, a Chorongi aktuálisan új változatát. Bónusz megjegyzés: az üvegek jelöletlenek, mert a brand éppen arculatváltáson esik át, és mivel jó a szépérzékünk, a Hübris meg mindig érdekes dolgokat csinál, így kíváncsian várjuk az designt. Nézzük addig a söröket.

Hübris
Az Aranylázzal kezdtünk és gyorsan mentünk is tovább. Igazából a stílus szülőatya, a híres Anchor Steam sem nagy kedvencünk, kellemes, jól iható, kissé édesebb, gyümölcsösebb, enyhén testes láger, de nagy ízrobbanást ne várjunk tőle. Jó alternatívája a kesernyés ivósöröknek, de most nem izgatott fel minket.
A Dr. Béla annál inkább. Van aki szereti a doktorokat, van aki irtózik tőlük. Ezzel a witbierrel is így voltunk, ugyanis a hagyományos fűszerezés (koriandermag, narancs-, vagy keserűnarancshéj) mellett több huncutsággal is (pl. citromnád) megpakolták a receptet. Ezzel elég megosztóak lettek, egyesek szerint fogkrém, szerintem kifejezetten frissítő ázsiai ízvilág jött létre, de alá tudom írni, hogy miért nem jött be mindenkinek. Intenzív, majdnem agresszív illat és íz, nem mindennek áll jól, nem mindenki bírja. Maradjunk a megosztónál.
A Mantra viszont simán nyeri a felhozatalt és a kávészerető énünket is magáévá teszi. Kellemes letisztult láger, finom kávés illat és ízek, nincs kapucíner szeletes édesség, nem tolakodó, különleges, más. Nagyon faszán összerakott, nagyon kellemes sör, nem csak kávéivóknak.
Ki igya?
Az Aranylázat bárki, a Dr. Bélát akik nem félnek, a Mantrát az eltartott kisujjal sörivókig bezárólag mindenki.
Ki ne?
Akit nem érdekel a sörökkel járó háttérsztori. Aki valami komlósabbat inna.
Akkor ez most jó?
Az Aranyláz közepesen semmilyen, a Dr. Béla közepesen megosztó, a Mantra csak simán fasza.
FYKI #38 // 12. Főzdefeszt
Bár a hivatalos oldalon és a Facebookon is a 11. Főzdefeszt van még mindig kint, mi már tudjuk a legfontosabb dolgokat a 12.-ről is.
- időpont: 2016. szeptember 9-11.
- helyszín: Városligeti Napozórét, Budapest
- koncepció: A Vörösök már a spájzban vannak!

Volt pofánk előszedni és újra elsütni ezt az ősrégi 2015-ös képet… Szégyen.
Persze azt tudjuk, hogy az edzett sörfesztiválozót nem lehet ilyen alapinformációkkal zavarba hozni, szóval szedjük csak elő a valódi csekklistát és tippeljünk együtt (a fentiek tények, a lentiek spekulációk csupán):
- kötelező üvegpohár biztosan lesz ✔ (
szerintünk marad a tavaszi, dereméljük senkinek nem fáj megvenni +1 poharat… ajándékba jó lesz egy kézművessel most ismerkedő barátnak!) FRISSÍTÉS az előző Főzdefesztek poharainak használata szigorúan tilos - belépő biztosan nem lesz ✘ (ugye a pohár a belépő, de lépjünk már túl ezen)
- új helyszín most nem lesz, maradunk a tavaszinál ✘
kártyás fizetés szerintünk nem lesz ✘ (ha tippelnünk kell, akkor marad a kp)FRISSÍTÉS fesztiválkártya lesz- fizetős wc szerintünk lesz ✔ (nyilván marad a fizetős mosdó napközben és az ingyenes bokor estére)
- a díszvendég nem a Csíki sör lesz ✘ (a Soproni ugye próbálkozott anno szirupos sörrel még a Mikszáth téri Főzdefesztek egyikén, de most hiába van Pale Ale-jük, szinte kizárt, hogy kint legyenek, a Pilsner Urquellnél viszont tavasszal meglepően sokan keccsöltek, szóval ki tudja, talán megint van az a pénz)
A perverzek számára álljon itt a hivatalos anyag is:
Az érett sörkultúrákat onnan lehet felismerni, hogy a sörfogyasztó nép külön felszólítás nélkül is szezonálisan váltogatja műfajpreferenciáit. Tavasszal belecsap a lecsóba, nyáron légies szőke búzákat és lágereket fogyaszt, de amikor csípősebbre fordulnak az esték elkezd vágyni valami testesebbre. Még nem a téli depresszióűző masszív feketékre, hanem valami olyasmire, amiben még ott van az augusztusi alkony, de már megmelengeti a lelket és felkészít a közelgő télre. Erre a szerepre nincs alkalmasabb a vörös söröknél, legyen az duhaj ír vörös, vagy bürokratikus vörös láger vagy buja vörös IPA. Boldog ember az, akinek a vörösök már a spájzban vannak szeptemberben. Töltekezzetek vörös sörökkel a szeptemberi Főzdefeszten!
Találkozunk ott, addig is itt a kedvcsináló videónk júniusról!





You must be logged in to post a comment.