Kritika #80 // Signature Brew Black Tongue

Kritika 1 Comment

A helyszínről, az Élesztő második születésnapjáról jelentkezünk élőben (az eseményről bővebben később, egyelőre csak boldog születésnapot kívánunk ezúton is).

Még novemberben volt egy posztom, amiben kvázi elérhetetlen sörök után vágyakoztam… Kvázi. Mert a fák az égig nőnek, az álmok pedig néha valóra válnak, így került elém a Signature Brew és a Mastodon zenekar kooperációja, a Black Tongue.

Signature Brew Black Tongue

Signature Brew Black Tongue

Elsőre meg nem mondanám, hogy fekete ipa: sötét, sűrű és kicsit sok, mint a zenekar. (Állagra ilyennek képzelem el a reggeli kávémat, ahogy feketén, ragacsosan hömpölyög a véráramomban.) Illata annyira nincs, de ha nagyon akarom, talán egy kis pörkölt maláta és egy kis földesség érződik, de továbbra sincs olyan érzésem, hogy ez egy fekete ipa… Merthogy nem találom benne a komlót.

A Mastodon szerintem szereti a stoutot. Csak ipát akartak csinálni… – Sophie

Ahogy melegszik, aztán jön az is: előkerül a citrusosság  (leheletnyi fanyarsággal, túlérett gyümölcsösséggel), a korty közepén jön egy kis pörköltség, aztán a végén beüt a visszafogott, de jól nevelt keserűség. 8,3%-os, de a másodiknál sem érzem, hogy ütne… Vizes, folyós, itatja magát, a legkevésbé sem nehezedik, mégsem mondanám, hogy nincs teste.

A nagy felhajtás mögött egy izgalmas sör van, ami nem hagy cserben. Nem innám mindig, de mekkora királyság, hogy most iszom. Megyek a harmadikért is, köszi mindenkinek, aki összehozta ezt…

Kritika #79 // Grabovszky × Zodiak × Lucky Cap – Reverend

Kritika Leave a comment

…és ismét egy izgis magyar alkotás. Már talán túlzottan is izgalmas. Olyannyira, hogy a kávés, meggyes jelzők hallatán megborzongok, majd kéretlenül eszembe jutnak az olyan csokik, mint a kapucíner, meg a szamba, és hát nem igazán voltam velük jóban. Ahogy magát az üveget kézbe veszem, már persze tudom, hogy jóval színvonalasabb termékkel állok szemben. Alapból a csomagolás is nagyon trendire sikerült, plusz Zodiak Józsitól sem igen ittam rosszat, illetve az Élesztőben készülő Grabovszky-sörkoktélok is csábítóak (az üveges Campfiret leszámítva én eddig csak egyszer ittam, de az jópofa volt). A Lucky Cap Micro Roasteryhez még nem volt szerencsém.

Reverend

Reverend meggyes coffee stout

Lepattan a kupak, megcsap a meggy. Tipikusan az a szódával készült házi meggybefőtt illata van, aztán a kávét is finoman érezni. Kóstolás előtt az összes érzékszervem azt súgja, hogy ez túl durva és sűrű lesz, főleg az este kezdő sörének. És puff, nem is. Sokkal könnyedebb, mint gondoltam. A durván őrölt kávé élénkítő, míg a préselt meggylé frissítő hatású, és az a szép, hogy egyik sem nyomja el a másikat. Hihetetlenül üdítő, pláne, hogy egy stoutról beszélünk. Mások szerint egy kicsit brettes, és talán van benne valami, bár én inkább a meggynek tulajdonítom a fanyar ízt. Viszont ott van még mellette a kávé is, ami pont azért praktikus, mert nem engedi a savanykásságot elburjánzani. A pörkölésnél egyébként direkt figyeltek arra, hogy ne legyen keserű, ezért is lehet meg a harmónia a sörben.

A hármas a jövőre nézve hasonló söröket tervez egy sorozat keretén belül, amit biztosan figyelemmel fogok kísérni. Ez számomra egy teljesen új felfogása a kávés stoutoknak. Kicsit merészen hangzik elsőre, de kóstolás után rosszat nem tudok mondani. Kimondottan jól esett, teljesen felélénkültem tőle, és kellett innom még egyet.

Aki még esetleg habozik, az kérjen egyet bátran és – ha nem ízlik – írassa a számlámhoz.

Kritika #78 // O.K. Brewery Angol IPA

Kritika Leave a comment

Egy olyan sörnek, sörtípusnak volt premierje a múlt héten a Jónás Kézműves Sörházban, ami attól volt érdekes, hogy nem volt annyira érdekes. Attól érdekes, hogy a visszafogottságról szól. Az egyensúlyról. A malátáról és a finom földes-virágos komlókról. Szembe megy mindennel, amit most gondolunk az IPA sörtípusról, mindennel (erőteljes keserűség, gyümölcsös illatok) ami miatt olyan népszerű a házisörfőzők és a kisüzemi sörökkel ismerkedők között.

O.K. Brewery Angol IPA @Jónás Kézműves Sörház

O.K. Brewery Angol IPA @Jónás Kézműves Sörház

Az estére későn beesve a Bölcső Bar & Food és a Bölcső Brew Crew lelkesen ottragadt tagjaival fejtettük meg az O.K. Brewery Angol IPA-t. Az első benyomás pazar: a sör gyönyörű sötét borostyánszínű és teljesen tükrös, nem a megszokott szűretlen zavarosság. Illatra élesztő, földesség és egy rendes pohárba töltve édes malátásság, kekszesség vehető észre. Ízre is ezeket tudjuk kivenni, nincsenek nagy megfejtések, nagyon kellemesen itatja magát, pont annyira keserű, hogy még egyet kérj, és angol sörhöz képest meglepően szénsavas (nem lapos, nem kézzel pumpálták a csapba, na). Egyben van, egy kis élénkség hiányzik az illatából / ízéből, de ez is nagy munka, hogy egy egyszerűnek tűnő sört jó minőségben megcsináljon az ember.

Tök rendben van, nem fejti meg a világot, de nem is kell mindig megfejteni. Néha elég inni egy jó sört.

Kritika #77 // Hopfanatic Insomnia

Kritika 2 hozzászólás

Kávés milk stout-ot csinált Kiss Tamás, a Hopfanatic tulaj-sörfőzője, ami egyelőre amúgy egy tesztfőzet, az őszi hűvösebb időre várható a végleges változat. Tökre rá voltam izgulva, mert jól hangzott a dolog, meg a névadásban segítettem. Sajna lemaradtam a premierről, de hétfőn be tudtam ugrani a pub-ba meló után.

(Megjegyzés: Sosem kávéztam amúgy, az utóbbi időben elkapott ez is, de csak hipszterkedési céllal, az élvezet miatt iszom néha, nagyon hipszter főzeteket, nagyon hipszter helyeken, szóval a kávés sörökkel úgy vagyok, hogy szeretem, de van egy határ. Maradjon sör, nem hideg kávét akarok inni (pedig amúgy az is király, helló Rocket!))

Baromi jó volt. Úgy is, hogy most megcáfolom az előző soraimat. A sör jellegzetességek eltűntek a kávés – csokis aromákban, de ez nem volt baj. A hatása pedig alant látható…

Előtte / Insomnia / Utána

A sör fekete, illanó barna habbal, a fény felé tartva sem enged át más színt. Illatra mellbevágóan kávés, kapucíner szelet, étcsoki, ahogy melegszik egy kevés alkohol is előkerül, de nem zavaró. Aztán belekóstoltam. Idézem a jegyzetemet: „Kibaszott kávés tejcsoki!”. Ezen mondjuk szerintem nincs sok mindent magyarázni. Ezt persze valószínűleg annak köszönheti, hogy milk stout, azaz hozzáadott tejcukorral készül, ettől selymes, tejeskávés, tejcsokis jelleget kap. Komlónak nyomát se találni, alkoholosság csak egy picit, amúgy testes, ragad, hosszú kávés utóízt hagy a szádban. A végén van egy kis fanyarság, könnyű lecsengés, pont annyi, hogy jöhet egy újabb korty.

Rendben van, baromira rendben van. A kávéval és a kávés sörökkel ismerkedőknek egyaránt ajánlott.

Kritika #76 // BrewDog Restorative Beverage for Invalids and Convalescents

Kritika Leave a comment

Nemrég olvastam, hogy a skót BrewDog megint valami hülyeséggel próbálkozik (Erősítő Főzet Rokkantaknak és Lábadozóknak néven hoznak ki egy dupla IPA-t…) és bár ezek nem mindig szoktak feltétlenül jól elsülni náluk (ritkán, de van, hogy több a marketing, mint a sör), most úgy tűnt előzetesen, hogy ebben lehet valami.

A Restorative Beverage for Invalids and Convalescents egy 1843-as dietetika könyvből nyerte az ihletet. Eszerint az IPA különösen jó a rokkantaknak és lábadozóknak, mivel gondosan szárazra van erjesztve és a szokásosnál kétszer több komló van benne… Mondjuk legalább már értem, hogy miért jár ennyi beteg arc a Csakajósörbe.

A skót srácok tehát nekiálltak elkészíteni a legvilágosabb, legszárazabb dupla IPA-t, trükköztek a cefrézéssel, majd a végén megküldték Citra, Amarillo és Centennial komlóval. Itthon egyelőre még nem kapható, de bristol-i dealerünknek köszönhetően (thx Lú!) kaptunk egy üveggel.

BrewDog Restorative Beverage for Invalids and Convalescents

BrewDog Restorative Beverage for Invalids and Convalescents

Csupa meglepetés a sör. Világos arany szín, könnyű fehér hab, sok bubi. Lehetne akár egy jobb pilzeni is. Teljesen tiszta, sehol az IPA-któl várt finom zavarosság (ha jól értesültem már mikroszűr a BrewDog, úgyhogy lehet, hogy ezentúl hasonló söröket várhatunk). Illatra gyümölcsbomba: grapefruit, citrom, aztán virágos-szénás és mézes illatokat érzek. Ízre is hasonlóan friss, finom keserűség után enyhe mézes édesség. És tényleg száraz. A 8,7%-os alkohol egyáltalán nem érződik, nincs cukrosság, testesség amit a típusnál várnánk. Átverős, mert emiatt könnyen iható, de az alkohol meg hamar fejbe tud vágni. Jól megcsinált, komplex, de mégis könnyen érthető cucc, a típusjellegeket csak nyomokban tartalmazza. Ezt tényleg kéne osztogatni a magyar kórházakban is a lábadozóknak.

Kritika #75 // Sörök a Möszjő Vödréből – Roger Roger

Kritika 3 hozzászólás

Csípem a vöröseket. A vörös mindig valami más, valami izgalmas, valami érdekes. Talán emiatt van, hogy tavasszal találtam meg a legjobb téli IPA-t (bocsi Hangover Rasta).

A Sörök a Möszjő Vödréből gerilla csapatának negyedik nagyközönség előtti söre a Mrs. Wheeler, a Prof. von Mannheim és a Way to Amarillo után, a premier a Jónásban volt (nem véletlenül, hiszen a sör a Reketye Sörfőzdében, a Jónás saját főzdéjében készült). A Roger Roger egy rozsos IPA, 20% rozsmalátával, Amarillo, Citra és Chinook komlókkal.

Roger Roger - durván vörös

Roger Roger – durván vörös

Ami elsőre feltűnt, hogy milyen elképesztően piros színe van a sörnek. Az egyik legszebb amit láttam. (Pohártól függően amúgy egészen sötétvöröset és világospirosat is tud.) A másik, hogy IPA-hoz képest durván krémes a habja, bár sajnos hamar elszáll. A komlók miatt vártam egy citrusos frissességet, de nem volt. Kenyér és fűszeresség jött át elsőre. Ízében is ezeket hozza, ahogy melegedett, úgy jött elő a végül egy kis citrus a véglecsengésbe. Tulajdonképpen nekem nem is hiányoztak, így is nagyon egyben volt. Közepesen testes, jól csúszik azért is mert bár keserű, de nem túlságosan, tud belőle inni az ember többet is. Fűszeres, melengető, jó a színe, tök fasza téli sör ha valaki nem bírja az édeskés, malátásabb cuccokat amiket általában ilyenkor lehet kapni. Csípem a vöröseket. Sunáznám.

Kritika #74 // Bierzauberei Shadow Play

Kritika Leave a comment

A Sörspecialista Facebookján láttam, hogy az osztrák Bierzauberei újdonsága, egy fűszeres stout került csapra. A szintén a Legendával/nál készített Espresso Ale engem annak idején megvett, úgyhogy kipróbáltam ezt is.

Elvileg szerecsendió és valami borsféle van benne, de nekem kevéssé sikerült detektálni őket. Ennek ellenére egy teljes rendben lévő stout lett a végeredmény. Kis hab, fekete szín, illatra dohány, kávé, pörköltség. Közepesnél kissé vékonyabb test, jól itatja magát. Száraz, kávés, kicsi étcsoki. Sokadik próbálkozásra enyhe csípősség, frissesség, fanyar lecsengés. Csúszik, de nem éreztem a pluszt. Persze lehet, hogy a folyamatosan bedugult orrom a hibás.

legenda

Bierzauberei Shadow Play

Igazából csak fel akartam rakni a képet, amit csináltam róla, mert szerintem király lett és boldog vagyok, hogy készítés közben nem esett le a pohár.

Kritika #73 // MONYO Brewing Co. 60 Shades of Nelson Sauvin & Ahtanum

Kritika Leave a comment

A filmes utalásokat továbbra sem nélkülözve ismerkedhettünk meg a MONYO Brewing Co. két új sörével. A premier hét órára volt meghirdetve és pontosan is kerültek csapra az újdonságok. (Nem előbb, nem később, pontban hétkor.) Számítottunk egy kis beszédre, félrevert harangokra, vagy bármilyen előjátékra, de végül is a sörök beszéltek a főzők helyett (Pein Ádám, a MONYO egyik alapítója azért szóval tartott minket).

Ezek egy folyamatos komlózású sorozat első darabjai, ahol a forralás során sörönként egyféle különleges komlót használtunk, amit 60 percig, percenként adagoltunk a sörhöz, megmutatva az adott komló összes tulajdonságát, árnyalatát.

A 60 Shades of Nelson Sauvinnal kezdtem. Kinézetre opálos-szalmasárga, illatra élesztős, erősen búzás, ezen belül is a bajoros vonalon mozog, a komlót itt nem is érzem. Őszintén szólva a búzasör nálam eléggé hangulatfüggő, viszont a sima ipa a legkevésbé sem. Az eleje búza, a közepe búza, aztán ahogy ez lecseng a felszínre tört a huncut kis komló. Nagy valószínűséggel megosztó sör lesz: a búzásoknak túl sok a keserű a végén, az ipás komló-rajongóknak az elejének a szegfűszeges édessége émelyítő. Ettől még persze mindig akadnak olyanok, akik az arany középutat járják…

60 Shades of Ahtanum & Nelson Sauvin

60 Shades of Ahtanum & Nelson Sauvin

A 60 Shades of Ahtanum megjelenése ale-es, mély-borostyános, az illata annyira durva, hogy már felmerül bennem, talán szamócalekvár volt a poharamban előzőleg. Újrakóstolásnál már nem jött ez annyira ki, viszont a felhasznált komló jellegzetessége annál inkább (az amarillos single hop ipákat idézi). Még mindig az illatnál maradva a bogyós gyümölcsök (málna, szamóca és erdei gyümölcsök) mellett enyhe boroshordósságot is érzek. Aki az orra alapján ítél meg egy sört, az csalódni fog, mivel az íze inkább a fanyar, hordós irányba fordul. Az elején még zamatos, a végén száraz-földes lesz, a gyógyszeres-kapros sorachi ace komlót is eszembe juttatva (mintha a betonút után a földútra tévedne). Nem rossz, de picit lágyabb befejezés jobban esne.

Hogy melyiket választanám a kettő közül? Az arany középutat. A sorozatnak pedig drukkolok, hogy fel tudjon nőni a Rothbeer Bakancslistájához!

Programajánló #6 // Nem tréfál az április

Programajánló Leave a comment

Lesz program bőven, úgyhogy csapjunk is bele! Továbbra is várjuk az ajánlókat ide: fenekig.comKUKACgmail.com

A komló 60 árnyalata, két változatban is, szigorúan 18+! Egy India Pale Weizen lehet izgalmas, Nelson Sauvinnel főleg, bár van amikor befürdik vele az ember, egy APA-t pedig sokszor nehéz megcsinálni izgalmasra, de a folyamatos komlózás jó dolog, úgyhogy különösen várjuk őket.

Dezsőnek nyolc. Vagyis mostantól 8 csap lesz az egyik kedvenc kocsmánkban. Mikor ezeket a sorokat írjuk, még nem tudjuk, hogy mi lesz a meglepetés a dologban, de nemsokára kiderül. Remélem egy frissen levágott malac vérét lehet majd kapni. Frisskomlóval nyilván.

Aki nem fáradt el a Dezsőben, vagy pont a budai oldalról közelítené meg az estét, az mindenképpen ugorjon be a Bálna gyomrában lévő Jónásba. A (szerintem) leghülyébb nevű gerilla brigád megcsinálta a legkevésbé kimondható nevű új sörét. (Mármint amúgy faja név, csak elképzeltem az egyszeri vevőt, aki kéri a Roger Rogert fonetikus ejtéssel.) Ha minőségben is hozzák ezt a magasröptöt – és amúgy miért ne hoznák, a Mrs. Wheeler rendben van, a Prof. király, a Way To Amarilloért pedig egyenesen odáig voltunk – akkor egy fasza, csavaros IPA-t kaphatunk. Lehet jól összehasonlítgatni a Rozsdással.

via Csupor

via Csupor

OMG. WTF. NBBH! Csupor FTW. LOL. ROTFL. Elvileg lenézünk. TCB.

Csupor nem áll le, az egyetemek fiatalságát fertőzi a sörrel. Pfuujjjj. Ott lesz a Brewie is, szóval a délután egyszerre szól a vagányaknak, meg a geekeknek is. Amúgy tényleg érdekes lesz: fiatal vállalkozók, sikerek, világhírnév, ilyesmi.

A Hara’Punk-os srácok a kezdők után már a haladóknak is tartanak sörfőzéssel kapcsolatos kurzusokat. Most pl. előre lefőzött variációkat lehet kóstolni, merengeni a komlózáson, meg a becefrézési hőfokon. Mivel csípjük a fiúkat, meg kb. 8 batch után abszolút a haladó kategóriába helyezzük magunkat (LOL) ezért mi is ott leszünk.

Alkoholmentes. Sör… na majd meglátjuk. Rizmajer és OK Brewery összefogás, angol komlós ale. Kíváncsian várjuk, de ha elmegyünk, azért tuti a marzenre is rámegyünk. (Jó ez amúgy genyaság, mert illik fikázni a mentes söröket, de kurva nehéz jól megcsinálni egy ilyet, nem véletlen, hogy nem is nagyon van belőle jó – meg amúgy minek van?).

 

Kelemen Ottó dupláz áprilisban, sőt, két nap alatt két sör. Ezúttal a Jónásban. A szép kilátás mellé izgalmasnak ígérkezik egy angol IPA, azaz a forradalmi sör angolos kiindulópontja. Maláta, egyensúly, visszafogottság, minőség. Meglátjuk mi jön ebből össze.

Háromnapos szülinap a két Léhűtőben. Japán street food, DJ Valaki, és persze ingyen sör. Jó az tavaly is volt, Kárpi Ászok talán… mindegy, ingyen mindennel meg lehet minket vesztegetni, aztán legfeljebb puffogunk egy kicsit.

SZINTÉN ÁPRILISBAN:

Debütál a Hopfanatic legújabb söre, egy kávés milkstout, az Insomnia. Rohadtul várom, már csak azért is mert két cigi között én is hozzájárultam az új sör nevéhez. Jó lesz. Buli.

A Legenda szülinapot ünnepel, a Szlovák úti egység két éves lesz, 50 korsós bérletet lehet nyerni, az nem is rossz egy jobb szombathoz!

A Bakancslista elbúcsúzik az Amarillo komlótól, érdemes benézni a Hunyadiba, szép idő lesz, a terasz jó hely.

Eközben ‘Battán is lesz egy cseh sörvacsora.

Ha valaki Solymáron járna és belehallgatna a Die Adlersteiner előadásába, akkor most ezt is megteheti. A Reinheitsgebot alapján főzött sörök fogyasztása közben, természetesen. Nem is fűznék többet az eseményhez, talán csak annyit, hogy Herbstrosen Tánccsoport.

A Dezsőben végig lehet kóstolni a csapokat szakértővel, sörkorcsolyával. Vagy csak úgy magában.

Eközben a Kazinczy utcában is van már kézműves söröző, most nyitott a STart, a Szarvasi sörök kocsmája, egy próbát mindenképpen megér majd.

Nem agysebészet, szóval légyszíves ne nyúlj minket. Nekünk kellemetlen. Theme created by Cohhe. Proudly powered by WordPress
Up