All posts by theblackheartking

Kritika #8 // Cocoa Psycho

Nem folyékony kenyér; folyékony brownie. Beterít, ragad, nyúlik. 90%-os kakaótartalmú feketecsokoládésan keserű (a maradék 10% meg alkohol), a kávét nem is érzem szinte, csak belemagyarázom, hogy igen… Fény felé tartva sem lehetne átlátni a folyadékon, egy olyan sötét alagút, ahol nem zavar, hogy nem látok a végén semmilyen fényt pislákolni.

BrewDog Cocoa Psycho

BrewDog Cocoa Psycho

Látom viszont magam előtt HOPHUSSAR-t, ahogy csóválja a fejét: „- ez már túlzás” Igen, az. És baromira nem érdekel! Meglepően szénsavas, de ez nagyon jól áll neki, mert kellően tömény az ital textúrája; nem menekül belőle a szénsav fejvesztve, mint valami Miller-ből… Apránként jön fel belőle.

Sajnos a 0,33dl nagyon hamar fogy és utána már nehéz továbblépni… Nyilván emiatt lett „csak” 99 pontos a Ratebeer-en a Cocoa Psycho! Amúgy hibátlan.

Kritika #7 // Newcastle Brown Ale vs. Wells Bombardier

Régóta szemeztem a Newcastle Brown Alelel az egyik hiper polcain, de 629 forintos ár rendre elijesztett (hiszen ennyiért a kedvenc sörszaküzleteink bármelyikében garantált minőséget kapok). Amikor viszont leakciózták 315-re, nem tudtam ellenállni!

Tipikus angol ale elsőre, színre mutatós, ízre nem vállal túl sokat. A végén kicsit keserű, de nem amber ales-en (itt látom magam előtt THEHOPSNOB-ot, aki már mondja is: persze, mert barna ale), összességében inkább édes. Mondhatni zavaróan édes. A karamellt ki lehet érezni belőle; az összetevők felsorolásánál ugyanis ebbe ütközünk bele. Aztán megütközünk azon, hogy a 0,33l-be összehordtak mindenféle árpát, búzát és kukoricát. Persze van még hozzáadott glükózszirup és E150 is (az élesztőn és a komlón túl). Jó, jó, nem vártunk kézműves minőséget, de akkor is kiábrándító kutakodni (pedig nem szokásom) és mondjuk hozzáadott cukrot, vagy karamell színezéket találni…

Nem volt vele baj, de féláron sem fogjuk venni.

Newcastle Brown Ale

Newcastle Brown Ale

Mindenesetre az alkalmi vétel lehetőséget adott arra, hogy egymás mellett (alatt) írhassak két olyan angol sörről, amelyek széles körben elérhetőek itthon is.

Wells Bombardier

Wells Bombardier

Egy vallomással kell kezdnem a Bombardierről szóló részt. Nem értékelem túlságosan nagyra a Wells munkásságát, inkább csak tisztes távolságból követem; szívesen kóstolom a cuccaikat, de rajongójuk sosem leszek. Ez alól kivételt képez a banános sörük! Bűnös élvezet, de mit tegyek, ha egyszer mindig jólesik…

De nézzük ezt a Premium Bittert: teltnek tűnik elsőre, elfoglalja az egész szájüreget, nem csak keresztülrohan rajta. Kimondottan szomjoltó, a végén visszafogott keserűséggel (már nem bennem). Egy dolog hiányzik csupán… A zamat. Keresem benne, de nincs. Várom, hogy beváltsa az első kortyhoz fűződő reményeket, de sajnos csak egy fedezetlen csekket hagy maga után. Ez nem a főműsoridős sör, ami leköti minden érzékszervünket, ez az a sör, amiből jó ha van 2-3 meccsnézéshez, pizzához, késes bunyóhoz. (Viszont az ára meg beszerzési helytől függően 600-800 Ft körül mozog, szóval az ár/érték arány ilyen szempontból nem telitalálat.)

nemén: – kicsit rozsda íze van, mint amikor vasas a csapvíz, még a színe is rájátszik erre

Persze ez is tartalmaz hozzáadott cukrot, meg karamell színezéket (ezúttal E150C), sőt, egy kis stabilizátort (E405) is. Kicsit utánaolvasva a dolognak kiderül, hogy a szénsavasságot hivatott ez utóbbi felturbózni, de azért annyira nem örülök ennek… (Ezért nem kell a hátsó címkét olvasgatni.)

Ha győztest kell hirdetnem – elvégre a címben a ‘vs’ szerepel -, akkor habozás nélkül a Bombardier-t hozom ki, de jó szívvel nem ajánlanám egyiket se… Félreértés ne essék, nem az a bajom, hogy nem kézműves sörök, nem is ezt vártam tőlük; egyszerűen nem bírom a középszerűséget. Persze nem rosszak, de egy stresszel túlfűtött hétköznap délutánon se fogok egyikről sem fantáziálni. (Pedig imádok sörökről fantáziálni.)

Kritika #6 // Orgoványi Jäger

A Bosnyák téri Guiness.

Igazából egy csomó dolog jutott az eszembe, de a Bosnyák téri Guinesss elnevezés illik rá a legjobban. (Többen kérték, hogy hanyagoljam ezeket a hasonlatokat – „a skót Pardubicki Porter”, illetve „a belga Primátor 24” után -, de nem.)

Persze Orgovány nem a budapesti XIV. kerületben van, de a beszerzés itt sikerült egy kisboltban. Magával ragadott a műanyag kólásüveg design, ráadásul nem is amolyan utántöltésről van szó, mivel ezeket a palackokat (a mintázatról gondolom) külön a Jäger Sörfőzdének készítik… Sokat beszéltünk arról magunk között, hogy a kisüzemi sörfőzésnek egy nagy rákfenéje az üvegezés, meg a csomagolás, így valamelyest értjük a dolgot, és nem is itt vérzik el ez a barna. Hanem ott, hogy teljesen jellegtelen; ha ízekről akarunk beszélni, és nagyon megerőltetjük magunkat, akkor kicsit kávés az elején és van valami fura utóíze (mintha valami gyógyszer lenne). De inkább csak vizes. Hogy őszinte legyek rosszabbra számítottam, de így sem érzem azt, hogy még egyszer kéne vennem. Pedig csak 260 forint volt fél liter.

Orgoványi Jäger

Orgoványi Jäger

Az összetevőket olvasva nem csak az derül ki, hogy van benne komló (nem érezni), de az is, hogy kukoricadarát is sikerült belerakni. Nem szentségtörés ez egy kisüzemi sörnél?! (De az.)

nemén: a palackozás alapján jobbra számítottam.
nemén2: se test, se íz… rossznak nem rossz, de nem is jó.

Mindenesetre a komlo.blog.hu-n már írtak erről az Orgoványi Jägerről, így a jól informáltság jegyében bátran ajánlom az ő írásukat is!

Random #6 // Chillsner sörhűtő

$29.95-ért (+ szállítási költség) cserébe „soha többé nem kell melegen inni a sört”. Vagy valami ilyesmi.
Én inkább iszom melegen. Vagy pár percig még bent hagyom a hűtőben azt a pár üveget, amit ebből a több, mint 6600 forintból vettem. Tipikusan az a cucc, ami csak első látásra tűnik jó ötletnek. Vagy annak se.

Kritika #5 // Brewdog Tokyo*

Szinte habmentes sörlikőr, a skót Pardubicki Porter  +10% alkohollal a cseh kistesóhoz képest… Ha jól fülel az ember, az üres üvegből zene szűrődik ki.

BrewDog Tokyo*

BrewDog Tokyo*

nemén: satu. ez azért már túlzás… mar, mint az Unicum.
Bandi: vodkás VBK… mint a Bitumen – nem jön be.

Az ember nem mehet minden nap Tokyo*-ba… Furcsa, komplex világ, nem lehet annyira érteni, de nem is kell. Mindegy ki mit mond. Nem megtalálnunk kell magunkat benne…

Ez nem egy kezdő sör, ez nem egy befejező sör. Teljes embert igényel, nem kísérő ital, hanem maga az időtöltés. Azoknak az estéknek a söre, amikor az ember pár pillanatra hátradőlhet és elégedetten hümmögheti, hogy: „Hát igen… Hát igen…”

Random #5 // Brewdog bár nyílik Szöulban

Már megint Brewdog. (Tudom, rá vagyok gyógyulva és igyekszem majd legalább itt az oldalon visszafogni magamat… De nem megy.) Az alapító James Watt twitterére felkerült fotó tanúsága szerint az új bárjuk Szöulban nyílik.

 Officially launching BrewDog in Seoul

via https://twitter.com/BrewDogJames

A Ratebeer szerint amúgy már most sem olyan nehéz minőségi sörre lelni Szöulban. (Sőt. Más forrásból is úgy tűnik, hogy nem a Brewdog őrült meg ezzel a lépéssel.) Bár már kétszer volt szerencsém a városhoz, eddig ezt annyira azért nem tapasztaltam! Egyszer majd megírom a Castle Praha Hongdae-s élményemet…

Mindenesetre jelenleg ezeken a helyeken van Brewdog bár: Aberdeen, Edinburgh, Glasgow, Camden, Nottingham, Newcastle, Manchester, Sheffield, Shepherd’s Bush, Shoreditch, Bristol, Birmingham, Leeds és – az első Anglián kívüli – Stockholm
A következő városokban is már biztosra veszik, hogy nyílnak még (de erről nem találtam hivatalos információt a Brewdog oldalain):  Sao Paulo, Róma, Párizs, Berlin és Tokyo

FYKI #3 // BrewDog újdonságok novemberre

A Brewdog olyan újdonságokról adott hírt, ami mellett egyszerűen nem tudok szó nélkül elmenni…

Az Unleash The Yeast négyessel az „apró élesztő sejtek előtt tisztelegnek”. Négy klasszikus sörtípus, négy teljesen különböző élesztő törzzsel ugyanarra 6,3%-os alkoholtartalomra főzve. Itt lehet megvenni (illetve többet is megtudni): http://www.brewdog.com/product/unleash-the-yeast

unleash-the-yeast

via: Brewdog hírlevél, 2013. október 30. // Fresh off the Bottling Line

Az Old World IPA-val a kézműves sörforradalom elődjét próbálták re-kreálni; a multikulti idők előtti igazi brit malátás, angol komlós oldschool ipáját. Az Old World Russian Imperial Stout-tal is egy időutazásra invitál a Brewdog; „fagyálló” 9,5%-os régi vágású stout az orosz cári család tiszteletére.

oldworld-ipa-oldworld-stout

via: Brewdog hírlevél, 2013. október 30. // Fresh off the Bottling Line

Itt lehet megvenni (illetve többet is megtudni): http://www.brewdog.com/product/old-world-ipa és http://www.brewdog.com/product/old-world-russian-imperial-stout

A francba is… Bárcsak már a Kritika rovatban (egészen pontosan a poharamban!) láthatnám már viszont ezeket a darabokat!!!

Random #3 // Hímzett címke

Amikor 5 kanadai főzde összeáll egy limitált kiadásra, az különleges külcsínt igényel… Hímzett címkét.

Spruce Tip Stout

via ohbeautifulbeer.com

Itt olvastunk róla: http://www.ohbeautifulbeer.com/2013/10/spruce-tip-stout/

Spruce Tip Stout

via ohbeautifulbeer.com

Az októbert kinevezték a British Columbia-i kézműves sör hónapjának, erről több info itt: http://www.craftbeermonth.ca/

Ezek a főzdék követték el ezt a 3,9%-os Spruce Tip Stout-ot:

R&B Brewing: http://www.r-and-b.com/
Brassneck Brewery: http://brassneck.ca/
Red Truck Brewing: http://www.redtruckbeer.com/redtruckbeer/home.asp
Main Street Brewing: http://mainstreetbrewingcompany.com/
33 Acres Brewing: http://33acresbrewing.com/