Bölcső Brew Crew Azacca IPA

Egy random szombat esti vacsora az egyik kedvenc bárunkban, a Bölcsőben végül sörteszteléssel zárult. Zokogunk a munka és a felelősség súlya alatt…

Az előtörténet: Takács Péter, a Hatodik Íz rejtőzködő főkópéja beszerzett egy nagyobb adagot az Azacca nevű amerikai (hawaii-i) komlóból, ami tök új cucc, nagyon tropical meg minden, és azon kívül, hogy megfőzte a saját IPA-ját vele, jó dealerként terített a piacon. Így most minden második házi sörfőzőtől azt hallom, hogy ezzel kísérletezik, illetve a Hatodik Íz után most a Bölcső Brew Crew is piacra dobott egy saját Azacca IPA-t.

Első benyomás: kurva jó a dizájn. A Takács Péter-féle üveges változat – ami igazi ritkaság, szinte soha nem palackozza le a söreit – sem néz ki rosszul, de ez az agyament 80-as évek diszkó villogás, amit a Bölcsős srácok kiagyaltak kifejezetten kiemeli a sört a polcon a többi közül.

Bölcső Brew Crew Azacca IPA

Kitöltve enyhén zavaros, ragyogóan narancssárga színt hoz. Szerencsére fotózás közben nem vertük le a hetedikről a poharat, csak egy kisebb szívrohamot okozott mikor a szél megmozdította az üres üveget…

És ezzel a mozzanattal tulajdonképpen a legtöbb izgalmat el is lőttük a sörrel kapcsolatban. Már a Hatodik Íz IPA-jával is úgy voltam, hogy meh… Trópusi vihart ígértek az előzetesek, de nekem csak futó zápor lett belőle. IPA-hoz képest nem támad arcba az illat, inkább maláta, szotyi és egy kis hamutál (?). Lehet, hogy túlságosan hozzászoktunk a komlós cuccokhoz?

Hagytuk egy kicsit melegedni és máris jobban nézett ki a helyzet. Túlérett trópusi gyümölcsök, talán ananász és a végén egy kis gyantásság. Az az igazság, hogy mindezt erősen keresni kell és ha egy ilyen sört ezerrel fejtegetni kell, az baj (legalábbis én nem szeretem). Minden visszafogott, mind az illat, mind az íz, a komló helyett végig érezni a malátát. Nincs is semmi baj vele, kellemesen iható, nem túl szénsavas, nem túl keserű, kifejezetten jól csúszik. Jól összerakott, hibáktól mentes inni való. Nyomokban IPA-ra emlékeztet.

DISCLAIMER: Ne higgyetek nekünk! Higgyetek magatoknak! Szombaton az Élesztőben össze lehet hasonlítani a két Azacca IPA-t, mindenképpen érdekes lehet, már csak kinézetre sem hasonlít a kettő egymásra. Ottali.

Kritika #82 // Horizont American Pale Ale

Kritika május 11, 2015 thehopsnob Leave a comment American Pale Ale analóg ipa Bunny Hop Csupor flamand porter Horizont Horizont sörök hungarian hungarian craft beer Japán Búza magyar neked csak dezső Pale Ale session ale summer ale

A hazai sörös piac szereplői közül a Horizont egy szépen, tudatosan épülő márka (legalábbis kívülről így tűnik), lépésről-lépésre haladnak. Nincs túlbonyolított szortiment, nincs minőségi probléma, van fantázia, van változatosság, meg eléggé magas ár is. A változatosság a sörök megítélésére is vonatkozik: az IPA rendben van, de felejthető, a Japán búza szerintem nem jó, de minimum megosztó, a Flamand portert meg imádom.

Most szupertitkos kapcsolatainknak köszönhetően már a keddi hivatalos premier előtt rátettük a kezünket a legújabb cuccra, az American Pale Ale-re. Direkt nyári sörnek készült, Citra komlóval komlózott, frissítő ital. Legalábbis ez volt a szándék. Nézzük, hogyan teljesít (ugyanezekkel a paraméterekkel pl. a Csupor Bunny Hopja nagyon népszerű a hazai és a nemzetközi piacon is).

Horizont American Pale Ale

Meglepően sötét aranyszínnel indít, a habja szinte azonnal eltűnik. Az illata viszont nem. A komló nevéhez méltó intenzív citrusosság, és egy kis bodza. Ízre is rendben van, megjelenik minden ami az illatában van, sőt a korty végén finom malátásság is érezhető. Kellemesen testes, enyhén szénsavas, nem túl keserű, jól itatja magát, friss, fanyar tökre el tudom képzelni, hogy nyáron 2-3 korsót is meg iszik belőle az ember, ahogy azt a reklámszövegben mondják.

Egyetlen ellenvetésem van: nekem kicsit unalmas. A magában használt Citra komló egy idő után kezd a citromos mosogatószerekre hasonlítani. Azt érzem, hogy egy picit összetettebb kompozíció érdekesebb lenne, de ez nem von le semmit az értékeiből. Meglátjuk, hogy kedden csapon hogy fog ízleni.

Kritika #81 // Sörök a Möszjő Vödréből – Jock McGregor

Kritika május 9, 2015 thehopsnob Leave a comment 424 füstös porter hungarian hungarian craft beer Jock McGregor magyar mrs wheeler Porter pyromania pyromaniac reketye Rizmajer RothBeer smoked smoked porter Sörök a Möszjö Vödréből

Nem is olyan régen számoltunk be a Möszjő egyel ezelőtti próbálkozásáról, és hát a Roger Roger eléggé fasza lett. Most egy bejáratott, díjnyertes sörük alapjára építve csináltak egy új sört, ezúttal is a Reketye Sörfőzdében dolgozva, de Sophieval úgy érezzük, hogy most nagyobb lett a füstje, mint a lángja.

Egy hét isztambuli kézművessörhiány után alig vártuk, hogy újra valami jó hazait igyunk. Jó, ez nem igaz, azért ott is bele tudtunk futni érdekes cuccokba (nemsokára jön egy beszámoló a török helyzetről), másrészt meg rohadt fáradtan, kb. a gépről beesve nem feltétlenül hiányzott egy újabb sörpremier. Nehéz a blogger élete na, meg panaszkodunk, hogy van program, meg jó magyar sör…

Apropó, jó magyar sör: a Jock McGregor a Möszjő Mrs. Wheeler porterének alapjaira épült. Amennyire emlékszem rá az egy jól iható, csontszáraz barna volt. Ezt csavarták meg most füstös whiskymalátával. Az eredmény nem lett egyértelműen siker.

Sörök a Möszjő Vödréből – Jock McGregor füstös porter

Maga a sör jól néz ki, szép barna, vöröses becsillanásokkal, de egy kicsit már a zavarosabb a kinézete is azt sugallja, hogy esetleg még nem teljesen kész. Habot nem igazán eresztett, úgyhogy rögtön rá is mentünk az illatára. Elsőre csak a füstöt érezni, ha nagyon szagolgatunk és melegedik, akkor jönnek ki a kakaóporos, sőt capuccinos illatok. Ízében is hasonló a helyzet: a kezdeti füstösség mindent elnyom. Nem annyira durva amúgy, nem túl csülkös, de mégis csak később lehet csokis-kakaós porteres jellegzetességeket kiérezni. Valahol kóstolás közben még valami furát is érzünk, mintha állott paprikapor lett volna…

Sophie és én is bírjuk a füstös söröket, de most egyetértünk abban, hogy ez nem lett teljesen jó, a 424, vagy a Pyrománia színvonalát nem éri el. Picit nyers, talán még egy kis érés, egy kis egyensúly kellene, mert az egyébként nem durva füstösség még így is elnyomja a porter karaktereket a sörben. Krémes, testes, csokisabb anyagot vártunk. A füst megvan, a láng hiányzik.

Kritika #80 // Signature Brew Black Tongue

Kritika április 24, 2015 theblackheartking 1 Comment Black IPA Black Tongue brit brit sör Élesztő Élesztő születésnap fekete ipa Mastodon Signature Brew Signature Brew Black Tongue

A helyszínről, az Élesztő második születésnapjáról jelentkezünk élőben (az eseményről bővebben később, egyelőre csak boldog születésnapot kívánunk ezúton is).

Még novemberben volt egy posztom, amiben kvázi elérhetetlen sörök után vágyakoztam… Kvázi. Mert a fák az égig nőnek, az álmok pedig néha valóra válnak, így került elém a Signature Brew és a Mastodon zenekar kooperációja, a Black Tongue.

Signature Brew Black Tongue

Elsőre meg nem mondanám, hogy fekete ipa: sötét, sűrű és kicsit sok, mint a zenekar. (Állagra ilyennek képzelem el a reggeli kávémat, ahogy feketén, ragacsosan hömpölyög a véráramomban.) Illata annyira nincs, de ha nagyon akarom, talán egy kis pörkölt maláta és egy kis földesség érződik, de továbbra sincs olyan érzésem, hogy ez egy fekete ipa… Merthogy nem találom benne a komlót.

A Mastodon szerintem szereti a stoutot. Csak ipát akartak csinálni… – Sophie

Ahogy melegszik, aztán jön az is: előkerül a citrusosság (leheletnyi fanyarsággal, túlérett gyümölcsösséggel), a korty közepén jön egy kis pörköltség, aztán a végén beüt a visszafogott, de jól nevelt keserűség. 8,3%-os, de a másodiknál sem érzem, hogy ütne… Vizes, folyós, itatja magát, a legkevésbé sem nehezedik, mégsem mondanám, hogy nincs teste.

A nagy felhajtás mögött egy izgalmas sör van, ami nem hagy cserben. Nem innám mindig, de mekkora királyság, hogy most iszom. Megyek a harmadikért is, köszi mindenkinek, aki összehozta ezt…

Kritika #79 // Grabovszky × Zodiak × Lucky Cap – Reverend

Kritika április 23, 2015 sophiefriederikeaugustevonanhaltzerbst Leave a comment coffee stout Grabovszky Grabovszky Reverend kávé stout kávés stout Lucky Cap magyar magyar sör meggyes coffee stout meggyes sör Reverend zodiak Zodiak Reverend

…és ismét egy izgis magyar alkotás. Már talán túlzottan is izgalmas. Olyannyira, hogy a kávés, meggyes jelzők hallatán megborzongok, majd kéretlenül eszembe jutnak az olyan csokik, mint a kapucíner, meg a szamba, és hát nem igazán voltam velük jóban. Ahogy magát az üveget kézbe veszem, már persze tudom, hogy jóval színvonalasabb termékkel állok szemben. Alapból a csomagolás is nagyon trendire sikerült, plusz Zodiak Józsitól sem igen ittam rosszat, illetve az Élesztőben készülő Grabovszky-sörkoktélok is csábítóak (az üveges Campfiret leszámítva én eddig csak egyszer ittam, de az jópofa volt). A Lucky Cap Micro Roasteryhez még nem volt szerencsém.

Reverend meggyes coffee stout

Lepattan a kupak, megcsap a meggy. Tipikusan az a szódával készült házi meggybefőtt illata van, aztán a kávét is finoman érezni. Kóstolás előtt az összes érzékszervem azt súgja, hogy ez túl durva és sűrű lesz, főleg az este kezdő sörének. És puff, nem is. Sokkal könnyedebb, mint gondoltam. A durván őrölt kávé élénkítő, míg a préselt meggylé frissítő hatású, és az a szép, hogy egyik sem nyomja el a másikat. Hihetetlenül üdítő, pláne, hogy egy stoutról beszélünk. Mások szerint egy kicsit brettes, és talán van benne valami, bár én inkább a meggynek tulajdonítom a fanyar ízt. Viszont ott van még mellette a kávé is, ami pont azért praktikus, mert nem engedi a savanykásságot elburjánzani. A pörkölésnél egyébként direkt figyeltek arra, hogy ne legyen keserű, ezért is lehet meg a harmónia a sörben.

A hármas a jövőre nézve hasonló söröket tervez egy sorozat keretén belül, amit biztosan figyelemmel fogok kísérni. Ez számomra egy teljesen új felfogása a kávés stoutoknak. Kicsit merészen hangzik elsőre, de kóstolás után rosszat nem tudok mondani. Kimondottan jól esett, teljesen felélénkültem tőle, és kellett innom még egyet.

Aki még esetleg habozik, az kérjen egyet bátran és – ha nem ízlik – írassa a számlámhoz.

Kritika #78 // O.K. Brewery Angol IPA

Kritika április 20, 2015 thehopsnob Leave a comment angol ipa bölcső bar bölcsö brew crew craft beer hungarian ipa Jónás Jónás Kézműves Sörház kelemen ottó kézműves sör kisüzemi sör magyar O.K. Brewery ok brewery

Egy olyan sörnek, sörtípusnak volt premierje a múlt héten a Jónás Kézműves Sörházban, ami attól volt érdekes, hogy nem volt annyira érdekes. Attól érdekes, hogy a visszafogottságról szól. Az egyensúlyról. A malátáról és a finom földes-virágos komlókról. Szembe megy mindennel, amit most gondolunk az IPA sörtípusról, mindennel (erőteljes keserűség, gyümölcsös illatok) ami miatt olyan népszerű a házisörfőzők és a kisüzemi sörökkel ismerkedők között.

O.K. Brewery Angol IPA @Jónás Kézműves Sörház

Az estére későn beesve a Bölcső Bar & Food és a Bölcső Brew Crew lelkesen ottragadt tagjaival fejtettük meg az O.K. Brewery Angol IPA-t. Az első benyomás pazar: a sör gyönyörű sötét borostyánszínű és teljesen tükrös, nem a megszokott szűretlen zavarosság. Illatra élesztő, földesség és egy rendes pohárba töltve édes malátásság, kekszesség vehető észre. Ízre is ezeket tudjuk kivenni, nincsenek nagy megfejtések, nagyon kellemesen itatja magát, pont annyira keserű, hogy még egyet kérj, és angol sörhöz képest meglepően szénsavas (nem lapos, nem kézzel pumpálták a csapba, na). Egyben van, egy kis élénkség hiányzik az illatából / ízéből, de ez is nagy munka, hogy egy egyszerűnek tűnő sört jó minőségben megcsináljon az ember.

Tök rendben van, nem fejti meg a világot, de nem is kell mindig megfejteni. Néha elég inni egy jó sört.

Kritika #77 // Hopfanatic Insomnia

Kritika április 16, 2015 thehopsnob 2 hozzászólás Bakancslista Simcoe coffee milk stout hopfanatic hopfanatic pub hungarian hungarian craft beer insomnia magyar Milk Stout stout

Kávés milk stout-ot csinált Kiss Tamás, a Hopfanatic tulaj-sörfőzője, ami egyelőre amúgy egy tesztfőzet, az őszi hűvösebb időre várható a végleges változat. Tökre rá voltam izgulva, mert jól hangzott a dolog, meg a névadásban segítettem. Sajna lemaradtam a premierről, de hétfőn be tudtam ugrani a pub-ba meló után.

(Megjegyzés: Sosem kávéztam amúgy, az utóbbi időben elkapott ez is, de csak hipszterkedési céllal, az élvezet miatt iszom néha, nagyon hipszter főzeteket, nagyon hipszter helyeken, szóval a kávés sörökkel úgy vagyok, hogy szeretem, de van egy határ. Maradjon sör, nem hideg kávét akarok inni (pedig amúgy az is király, helló Rocket!))

Baromi jó volt. Úgy is, hogy most megcáfolom az előző soraimat. A sör jellegzetességek eltűntek a kávés – csokis aromákban, de ez nem volt baj. A hatása pedig alant látható…

A sör fekete, illanó barna habbal, a fény felé tartva sem enged át más színt. Illatra mellbevágóan kávés, kapucíner szelet, étcsoki, ahogy melegszik egy kevés alkohol is előkerül, de nem zavaró. Aztán belekóstoltam. Idézem a jegyzetemet: „Kibaszott kávés tejcsoki!”. Ezen mondjuk szerintem nincs sok mindent magyarázni. Ezt persze valószínűleg annak köszönheti, hogy milk stout, azaz hozzáadott tejcukorral készül, ettől selymes, tejeskávés, tejcsokis jelleget kap. Komlónak nyomát se találni, alkoholosság csak egy picit, amúgy testes, ragad, hosszú kávés utóízt hagy a szádban. A végén van egy kis fanyarság, könnyű lecsengés, pont annyi, hogy jöhet egy újabb korty.

Rendben van, baromira rendben van. A kávéval és a kávés sörökkel ismerkedőknek egyaránt ajánlott.

Kritika #76 // BrewDog Restorative Beverage for Invalids and Convalescents

Kritika április 11, 2015 thehopsnob Leave a comment brewdog craft beer Double IPA dupla ipa ipa restorative beverage for invalids and convalescents scottish scottish beer skót

Nemrég olvastam, hogy a skót BrewDog megint valami hülyeséggel próbálkozik (Erősítő Főzet Rokkantaknak és Lábadozóknak néven hoznak ki egy dupla IPA-t…) és bár ezek nem mindig szoktak feltétlenül jól elsülni náluk (ritkán, de van, hogy több a marketing, mint a sör), most úgy tűnt előzetesen, hogy ebben lehet valami.

A Restorative Beverage for Invalids and Convalescents egy 1843-as dietetika könyvből nyerte az ihletet. Eszerint az IPA különösen jó a rokkantaknak és lábadozóknak, mivel gondosan szárazra van erjesztve és a szokásosnál kétszer több komló van benne… Mondjuk legalább már értem, hogy miért jár ennyi beteg arc a Csakajósörbe.

A skót srácok tehát nekiálltak elkészíteni a legvilágosabb, legszárazabb dupla IPA-t, trükköztek a cefrézéssel, majd a végén megküldték Citra, Amarillo és Centennial komlóval. Itthon egyelőre még nem kapható, de bristol-i dealerünknek köszönhetően (thx Lú!) kaptunk egy üveggel.

BrewDog Restorative Beverage for Invalids and Convalescents

Csupa meglepetés a sör. Világos arany szín, könnyű fehér hab, sok bubi. Lehetne akár egy jobb pilzeni is. Teljesen tiszta, sehol az IPA-któl várt finom zavarosság (ha jól értesültem már mikroszűr a BrewDog, úgyhogy lehet, hogy ezentúl hasonló söröket várhatunk). Illatra gyümölcsbomba: grapefruit, citrom, aztán virágos-szénás és mézes illatokat érzek. Ízre is hasonlóan friss, finom keserűség után enyhe mézes édesség. És tényleg száraz. A 8,7%-os alkohol egyáltalán nem érződik, nincs cukrosság, testesség amit a típusnál várnánk. Átverős, mert emiatt könnyen iható, de az alkohol meg hamar fejbe tud vágni. Jól megcsinált, komplex, de mégis könnyen érthető cucc, a típusjellegeket csak nyomokban tartalmazza. Ezt tényleg kéne osztogatni a magyar kórházakban is a lábadozóknak.

Kritika #75 // Sörök a Möszjő Vödréből – Roger Roger

Kritika április 3, 2015 thehopsnob 3 hozzászólás hangover rasta hungarian ipa Jónás magyar mrs wheeler prof von mannheim Red IPA reketye roger roger rozsos ipa rye ipa Sörök a Möszjö Vödréből Way to Amarillo

Csípem a vöröseket. A vörös mindig valami más, valami izgalmas, valami érdekes. Talán emiatt van, hogy tavasszal találtam meg a legjobb téli IPA-t (bocsi Hangover Rasta).

A Sörök a Möszjő Vödréből gerilla csapatának negyedik nagyközönség előtti söre a Mrs. Wheeler, a Prof. von Mannheim és a Way to Amarillo után, a premier a Jónásban volt (nem véletlenül, hiszen a sör a Reketye Sörfőzdében, a Jónás saját főzdéjében készült). A Roger Roger egy rozsos IPA, 20% rozsmalátával, Amarillo, Citra és Chinook komlókkal.

Roger Roger – durván vörös

Ami elsőre feltűnt, hogy milyen elképesztően piros színe van a sörnek. Az egyik legszebb amit láttam. (Pohártól függően amúgy egészen sötétvöröset és világospirosat is tud.) A másik, hogy IPA-hoz képest durván krémes a habja, bár sajnos hamar elszáll. A komlók miatt vártam egy citrusos frissességet, de nem volt. Kenyér és fűszeresség jött át elsőre. Ízében is ezeket hozza, ahogy melegedett, úgy jött elő a végül egy kis citrus a véglecsengésbe. Tulajdonképpen nekem nem is hiányoztak, így is nagyon egyben volt. Közepesen testes, jól csúszik azért is mert bár keserű, de nem túlságosan, tud belőle inni az ember többet is. Fűszeres, melengető, jó a színe, tök fasza téli sör ha valaki nem bírja az édeskés, malátásabb cuccokat amiket általában ilyenkor lehet kapni. Csípem a vöröseket. Sunáznám.

Kritika #74 // Bierzauberei Shadow Play

Kritika április 3, 2015 thehopsnob Leave a comment austrian bierzauberei craft beer hungarian Legenda magyar osztrák sörmanufaktúra sörspecialista spiced stout

A Sörspecialista Facebookján láttam, hogy az osztrák Bierzauberei újdonsága, egy fűszeres stout került csapra. A szintén a Legendával/nál készített Espresso Ale engem annak idején megvett, úgyhogy kipróbáltam ezt is.

Elvileg szerecsendió és valami borsféle van benne, de nekem kevéssé sikerült detektálni őket. Ennek ellenére egy teljes rendben lévő stout lett a végeredmény. Kis hab, fekete szín, illatra dohány, kávé, pörköltség. Közepesnél kissé vékonyabb test, jól itatja magát. Száraz, kávés, kicsi étcsoki. Sokadik próbálkozásra enyhe csípősség, frissesség, fanyar lecsengés. Csúszik, de nem éreztem a pluszt. Persze lehet, hogy a folyamatosan bedugult orrom a hibás.

Bierzauberei Shadow Play

Igazából csak fel akartam rakni a képet, amit csináltam róla, mert szerintem király lett és boldog vagyok, hogy készítés közben nem esett le a pohár.