Tag Archives: ipa

Kritika #108 // MONYO Brewing Co. Kohatu

Kritika Leave a comment

Leírtuk idén párszor, hogy a láger az új IPA, de azért az IPA az csak IPA bakker. Minden házisörfőző ezzel kezd, ha valaki gerillából nagyban akar főzetni, akkor jó eséllyel az első sörei között fogunk találni egy IPÁ-t. Mert elvileg könnyű. Legalábbis könnyű nagyot lépni egy rossz lágertől, a megszokott ízektől. Gyümölcsös, virágos, bombasztikus, illatfelhőt hagy maga után és könnyen csábít.

Aztán persze gyakorlatban itthon sokszor zavaros, karcos, porosan keserű, a túltolt komlón kívül nem igazán érezni semmit, abból is csak a kellemetlen kesernyét. Vannak próbálkozások, hogy az IPA-nál afelé menjen a piac, ahol a legjobb amcsi IPA-k tartanak: a kiegyensúlyozottság felé. Persze a karcosság és a túlkomlózás ellen van próbálkozás különféle komlózási technikákkal, a first worth hopping, meg a hidegkomlózás mellett eddig a Monyó 60 Shades sorozata és armando_otchoa csúcs Hopaholicja nyomatta végig a 60 perces komlózást. Ez elvileg megmutatja a komló minden tulajdonságát és persze ha jól adagolja az ember percenként a fűszert, akkor kellemes, kerek, letisztult ízvilágot ér el (miközben ezt leírom, felsír a fejem felett a bullshit sziréna, de sajnos ezt most máshogy nem tudom megfogalmazni).

kohatu

Monyo 60 Shades of Kohatu

És milyen lett a Monyó sorozatának legújabb darabja? Nos a hipszter új-zélandi komló jól teljesít, bár a kohatu trópusi gyümölcsössége helyett váratlanul más gyümölcsbe botlunk bele. Barack. Érett barack! Kétpofára zabáljuk, folyik a lé az arcunkon. Valaki megbök a pultnál és ekkor realizáljuk, hogy ez nem csak költői kép, tényleg vedeljük a sört. Lehet ugyanis. Nem támad arcba az illatfelhő, nincs azonnali gyümölcsözön. Lassan jön elő minden, de minden nagyon kellemes. Nagyon jól iható. Visszafogottan határozott. Majdnem azt mondom, hogy kiegyensúlyozott, de persze az AleSmith IPA-t, vagy a Cigar City Jai Alai-t még azért nem éri el. De legalább már feléjük halad.

Ki igya?
Aki szereti a barackot. Meg akik innának egy IPA-t, de eddig mindig túl komlós volt nekik.

Ki ne?
Aki nem akar kétpofára IPA-t inni.

Akkor ez most jó?
Eléggé. Magyar szinten mindenképpen a jobbak között van. Erős négyalá.

FYKI #33 // Tokaj szőlővesszein… sör?

FYKI Leave a comment

A cikk eredetileg a Vinoport bormagazinban futó sorozatunkban jelent meg.

Elmeséltük már, hogy hogyan igyunk (kóstoljunk), miből és hol, ötletet adtunk ahhoz, hogy hogyan ne lógjunk ki a társaságból. A legújabb részben a borral készült sörökkel foglalkozunk.

Azt mind tudjuk, hogy borra sör rossz ötlet, jöhet a sörre bor. De sörbe bor? Három magyar sörfőzdének is eszébe jutott a dolog. Ráadásul mindhárom márka a tokaji borokat érezte megfelelőnek a kísérletezéshez. Megnéztük, hogy mennyire sikerül összedolgozni a két italt, kinek ajánlanánk őket (ha egyáltalán) és hogy például egy családi vacsorán előkerülő tokajit tudja-e pótolni bármelyik.

kep_5

Zip’s Tokaj Monkey

1. Zip’s Tokaj Monkey

Hogyan készült? American pale ale, amit aszútörköly ágyra öntöttek, ahol a sörélesztő és a botritisz együtt dolgozott az utóerjedésen, majd hat hétig használt gönci hordóban érlelték. Alkohol tartalom 5,5 % v/v.

Milyen? Ez a boroshordóban érlelt pale ale elsőre jól néz ki, a konyha diszkó fényeiben világos, szépen csillog. A csillogás az illatában is kitart, abszolút fehérboros, szőlős illatokat hoz, talán még egy gyenge, alsó polcos aszút is megengedünk neki. Aztán felkapcsoljuk a rendes fényeket és rögtön csúnyábbak a lányok a diszkóban… Beleiszunk és keressük a sört. De nem találjuk. Komlónak, malátának nyoma sincs.

Száraz szamorodni fröccs – dobja be egyikőnk a megfejtést. Annak nem rossz, csak hát sör lenne ugye.

Kinek ajánljuk? Aki a bort jobban szereti a sörnél. De valamiért nem ihat bort. Van ilyen?

Mi helyett? / Mivel? Fröccs helyett. Van amúgy aki fröccsözik télen? / Az előételekhez, meg az elkerülhetetlen beszélgetésekhez.

 

tokaj_sor_ipa_728_485

Kaltenecker / Macik Winery Tokaj IPA

2. Kaltenecker / Macik Winery Tokaj IPA

Hogyan készült? American IPA, tokaji kivonattal erjesztve. Alkohol tartalom 5,5% v/v. A sör a szlovák Macik Winery megrendelésére készült.

Milyen? Ennek olyan illata van, mint amikor megáll a vonat Hernádnémeti-Bőcsnél! – mondja egy miskolci hang. És értjük, hogy mire gondol. Maláta és komló illatot hoz a szél a gyárból, meg ezúttal a pohárból is. Sokkal inkább sör, mint az előző próbálkozás. Illatban és ízben is megjelenik egy kis frissítő fehérborosság, ami aztán szépen átmegy komlós keserűségbe. Nincs óriási megfejtés, nincs nagy hozzáadott plusz, kicsit érdekesebb, tisztességes IPA.

Kinek? Akinek muszáj bort innia a nagyinál, pedig inkább sörözne. A borosra hajazó címke miatt eladhatja bornak is azok előtt, akik nem értenek hozzá.

Mi helyett? / Mivel? A sima sör helyett. Bornak nem elég komplex, de az átlagos lagerre köröket ver. / Bármivel amihez sört innánk. Kell arra indok, hogy sört igyunk amúgy?

corvinus_rex_728

Serforrás Corvinus Rex

3. Serforrás Corvinus Rex

Hogyan készült? Tokajis lager, a bor az erjedésnél és az ászokolásnál is szerepet kap. Alkoholtartalom: 5,6% vol. A miskolci sörfőzdének saját borászata is van, így adta magát a tokaji felhasználása. A Serforrás Korty nevű sörének továbbfejlesztéseként 2013 óta kapható.

Milyen? A szépen befotózott sörünk a konyhai forgatagban egyszer csak eltűnt. Három perc lázas keresés után jött ki a házigazda csaja a szobából a pohárral, és egy „Bocsi, azt hittem az én teám!” felkiáltással. A szín valóban megtévesztő, szép sötét borostyán, az már másik kérdés, hogy ki és miért issza borospohárból a teáját… Nem csak színében hoz amúgy egy vastagabb bort: szinte zéró hab, alacsony szén-dioxid, lustán mozog a pohárban. Kifejezetten édes, az eddig kóstoltak közül ez a legédesebb, és itt érezzük azt, hogy valamennyire sikerült úgy összecsiszolni a bort a sörrel, ahogyan azt elképzelték.

Kinek? Nagymamának a rossz aszú helyett. Még a végén rászokik a sörre.

Mi helyett? / Mivel? Édes bor helyett. Desszert helyett. / A diós bejglihez.

szolos_sor_ipa_tokaj_728

Szent András Sörfőzde Szőlős Sör

+1 Szent András Sörfőzde Szőlős Sör

Hogyan készült? Szőlőlével készült lager. Alkoholtartalom: 3,7% vol. A nem tipikus sörivók felé nyitásként készült sör hegyaljai furmint, hárslevelű és muskotály szőlőlé sűrítménnyel van leerjesztve. Idén először készült a tokaji szüret idejére, a visszajelzések alapján csiszolni fognak a recepten.

Milyen? Írtunk róla a Fenékigen. Annyival bővítenénk, hogy másnaposan kitűnő üdítőként funkcionált.

Kinek? Aki nem szereti a sört. Vagy a bort. (Az ilyen minek iszik?)

Mi helyett? / Mivel? Szőlőlé helyett. / Tulajdonképpen bármivel, majdnem azt mondtuk, hogy az egészséges reggeli mellé, de aztán láttuk, hogy van benne alkohol.

Verdikt: A boros sörök mindenképpen érdekes próbálkozás, arról nem vagyunk még teljesen meggyőződve, hogy értelme is van, legalábbis a széles közönség számára. Az mindenképpen érdekes volt, hogy a három (+1) sör mind egy picit máshogy (bár mégis hasonlóan) próbálkozott, és mennyire más eredménye lett mindegyiknek, úgyhogy simán lehet, hogy valakinél betalál az egyik. Szintén meglepődtünk azon, hogy a tokajikhoz sörben nem egy tartalmas, hosszú érlelésű barley wine-t párosítottak, hanem mindegyik sör viszonylag könnyen iható típus volt. Lehet lázadni és jövő karácsonykor tokajis sört bontani, majd írják meg, hogy milyen volt.

A Kaltenecker IPA-t a Ser-Kentőben találtuk, a Tokaj Monkey a Beerodalomból van, a Corvinus Rexet több szaküzletben is nyugodtan keressék (sőt, mintha az Intersparban is láttuk volna).

Kritika #90 // Vörös kétszer – Szubmolok és Mia San Mia

Kritika Leave a comment

Tobzódunk a hülyenevekben na. Az este szereplőinek teljes neve nem is fért fel a címbe, úgyhogy a megfejtés most következik: tegnap dupla premier volt a Jónásban. Eredetileg a gerilla Beerd Sörfőzde új India Amber Ale-je – azaz borostyán IPA szerűsége, a Szubmolok mutatkozott volna be, de hozzácsaptak egy hordót a Sörök a Möszjő Vödréből csapatának új vöröses búzasöréből is, a Mia San Mia-ból. Már korábban is írtuk, hogy szeretjük a vörösöket, meg amúgy is rohadt meleg volt, szóval hazafelé beugrottunk. Nem mondom, hogy kár volt, de van mit tanulni az estéből.

Beerd Sörfőzde Szubmolok és Sörök a Möszjő Vödréből MiaSanMia

Beerd Sörfőzde Szubmolok és Sörök a Möszjő Vödréből Mia San Mia

Az első meglepi az volt, hogy műanyagpohárba adták a sört, mert konkrétan konstans 20 méteres sor állt a pult előtt, a terasz pedig rogyásig tele és egyszerűen nem pörgött vissza az üvegpohár, így oldották meg, belefér. Balfácán módjára rögtön fotózni kezdtem, hogy ne félig megivott poharakat kelljen vakuzgatni. Ha előbb beleiszom a Mia San Mia-ba, akkor valószínűleg vissza is adom rögtön, így már nem akartam kiállni a sort. Ebbe bakker beledőlt a citrompótló, teljesen értékelhetetlen sörként. Próbálkoztam még vele picit később, egy kis gabonásságot véltem felfedezni, de felesleges fejtegetni, ez sajnos megsavanyodott. A SöVöMö-s srácok az esti fényképes posztot látva rögtön ránk is írtak, hogy sorry, valami gáz volt a hordóval. Palackból állítólag rendben van, úgyhogy most megy a nyomozás, hogy hol a hiba, más hordó is fertőződött-e.

Egyetlen kérdés maradt csak akkor: kinek a döntése, hogy egy rossz sör egész este fent legyen a fizetőközönség előtt, nem éppen olcsón? Azóta elvileg lekerült már, de hamarabb kellett volna lépni mindkét félnek. Várjuk, hogy mi lesz a végkimenetel, mert amúgy a koncepció tetszik, a színe fasza volt a sörnek, meg a srácok jó söröket szoktak csinálni.

Ezek után kissé gyanakodva fordultam a Szubmolok felé, ami viszont ilyen előzmények után kellemes csalódás volt. Tetszetős sötétvörös szín, tartós kis hab. Azonnal megcsapott a túlérett gyümölcs illata és ezt hozta az ízében is. Kissé szénsavas, de kellemesen iható. Az egyetlen negatívum egy kis porosságérzet volt, talán még egy hetet érhetett volna, vagy lehet, hogy a hordó nem pihent eleget mielőtt csapra került. Nem váltja meg a világot, vannak nála sokkal jobb IPÁk, de ha ez lesz csapon valahol, nem fogom elkerülni.

Random #49 // Listák. Listák mindenhol!

Random 1 Comment

Az amerikai online sörsajtóban nagyon szeretnek listákat csinálni. Ősszel jönnek a legjobb tökös sörök, meg a legjobb őszi melegítő sörök, úgyhogy nyilván nyáron is össze kell rakni egy csomó hasonlót. Mi most nem raktuk össze a saját listáinkat (Sörök amiket tuti nem fogunk a soha inni, Sörös szentélyek ahová a büdöséletbe nem jutunk el, stb.), viszont a heti termést összeszedtük. Van itt mindenféle lista, mint a búcsúban.

A 18 legjobb nyári sör, amit inni kell a Thrillist szerint. (Az AleSmith YuleSmith nyári változata megvolt, és hát OMG!) Ja, nem várj!

Inkább ez a 15 legjobb nyári sör, amit inni kell. Ezúttal a Foodrepublic mondja meg. Metszéspont: Ballast Point Grapefruit Sculpin. Azt innánk mi is egész nyáron.

Ne, ne, ne, ne olyan sietősen! A Paste magazin megkóstolta az 58 (!) legjobb nyári sört, sőt, ők sorrendet is állítottak. Nehéz munka lehetett.

Beszállt a legjobb nyári sörökbe az Askmen is, ez mondjuk kb. annyira hiteles, mintha a Joy magazin rakna össze egy listát, de azért rossz sört ők sem raktak a legjobb nyári sörök közé.

Oh wait, ha sütöget az ember, az mindjárt más, itt is van a Top 20 sör sütögetéshez. Pont.

balta

Azért ezt a képet választottuk, mert balta via Thrillist

Az amerikai házi sörfőzők szövetsége minden évben megkéri a tagjait, hogy szavazzanak a kedvenc sörükről. Meglepi: a Pliny The Elder nyert. Innánk mindet.

A Paste magazin amúgy szeret ilyen baromi hosszú listákat csinálni ritka és drága sörökből. (Én is ezt csinálnám, ha fizetnének érte.) Most a legjobb 40 amcsi savanyú sört rakták sorba. Savanyú, savanyúbb, phföjj, túl savanyú.

Szexista sörnevek és címkék. Flying Dog Raging Bitch. Nyilván. Azért a sör-jócsaj párosítással elég régóta próbálják eladni a terméket, biztos lett volna még néhány opció.

A legjobb IPA – fű párosítások. Fogalmunk sincs, hogy a cikk miről szól, mármint a sörön kívül. Nem is olvastuk végig, inkább hátradőltünk és belőttük dvd-ről az Ananász Expresszt.

Az ócsó sörök, amik az új hipszter sörök lehetnének, pont, mint a Pabst Blue Ribbon. Kőbányai rebranding anyone?

Kritika #78 // O.K. Brewery Angol IPA

Kritika Leave a comment

Egy olyan sörnek, sörtípusnak volt premierje a múlt héten a Jónás Kézműves Sörházban, ami attól volt érdekes, hogy nem volt annyira érdekes. Attól érdekes, hogy a visszafogottságról szól. Az egyensúlyról. A malátáról és a finom földes-virágos komlókról. Szembe megy mindennel, amit most gondolunk az IPA sörtípusról, mindennel (erőteljes keserűség, gyümölcsös illatok) ami miatt olyan népszerű a házisörfőzők és a kisüzemi sörökkel ismerkedők között.

O.K. Brewery Angol IPA @Jónás Kézműves Sörház

O.K. Brewery Angol IPA @Jónás Kézműves Sörház

Az estére későn beesve a Bölcső Bar & Food és a Bölcső Brew Crew lelkesen ottragadt tagjaival fejtettük meg az O.K. Brewery Angol IPA-t. Az első benyomás pazar: a sör gyönyörű sötét borostyánszínű és teljesen tükrös, nem a megszokott szűretlen zavarosság. Illatra élesztő, földesség és egy rendes pohárba töltve édes malátásság, kekszesség vehető észre. Ízre is ezeket tudjuk kivenni, nincsenek nagy megfejtések, nagyon kellemesen itatja magát, pont annyira keserű, hogy még egyet kérj, és angol sörhöz képest meglepően szénsavas (nem lapos, nem kézzel pumpálták a csapba, na). Egyben van, egy kis élénkség hiányzik az illatából / ízéből, de ez is nagy munka, hogy egy egyszerűnek tűnő sört jó minőségben megcsináljon az ember.

Tök rendben van, nem fejti meg a világot, de nem is kell mindig megfejteni. Néha elég inni egy jó sört.

Kritika #76 // BrewDog Restorative Beverage for Invalids and Convalescents

Kritika Leave a comment

Nemrég olvastam, hogy a skót BrewDog megint valami hülyeséggel próbálkozik (Erősítő Főzet Rokkantaknak és Lábadozóknak néven hoznak ki egy dupla IPA-t…) és bár ezek nem mindig szoktak feltétlenül jól elsülni náluk (ritkán, de van, hogy több a marketing, mint a sör), most úgy tűnt előzetesen, hogy ebben lehet valami.

A Restorative Beverage for Invalids and Convalescents egy 1843-as dietetika könyvből nyerte az ihletet. Eszerint az IPA különösen jó a rokkantaknak és lábadozóknak, mivel gondosan szárazra van erjesztve és a szokásosnál kétszer több komló van benne… Mondjuk legalább már értem, hogy miért jár ennyi beteg arc a Csakajósörbe.

A skót srácok tehát nekiálltak elkészíteni a legvilágosabb, legszárazabb dupla IPA-t, trükköztek a cefrézéssel, majd a végén megküldték Citra, Amarillo és Centennial komlóval. Itthon egyelőre még nem kapható, de bristol-i dealerünknek köszönhetően (thx Lú!) kaptunk egy üveggel.

BrewDog Restorative Beverage for Invalids and Convalescents

BrewDog Restorative Beverage for Invalids and Convalescents

Csupa meglepetés a sör. Világos arany szín, könnyű fehér hab, sok bubi. Lehetne akár egy jobb pilzeni is. Teljesen tiszta, sehol az IPA-któl várt finom zavarosság (ha jól értesültem már mikroszűr a BrewDog, úgyhogy lehet, hogy ezentúl hasonló söröket várhatunk). Illatra gyümölcsbomba: grapefruit, citrom, aztán virágos-szénás és mézes illatokat érzek. Ízre is hasonlóan friss, finom keserűség után enyhe mézes édesség. És tényleg száraz. A 8,7%-os alkohol egyáltalán nem érződik, nincs cukrosság, testesség amit a típusnál várnánk. Átverős, mert emiatt könnyen iható, de az alkohol meg hamar fejbe tud vágni. Jól megcsinált, komplex, de mégis könnyen érthető cucc, a típusjellegeket csak nyomokban tartalmazza. Ezt tényleg kéne osztogatni a magyar kórházakban is a lábadozóknak.

Kritika #75 // Sörök a Möszjő Vödréből – Roger Roger

Kritika 3 hozzászólás

Csípem a vöröseket. A vörös mindig valami más, valami izgalmas, valami érdekes. Talán emiatt van, hogy tavasszal találtam meg a legjobb téli IPA-t (bocsi Hangover Rasta).

A Sörök a Möszjő Vödréből gerilla csapatának negyedik nagyközönség előtti söre a Mrs. Wheeler, a Prof. von Mannheim és a Way to Amarillo után, a premier a Jónásban volt (nem véletlenül, hiszen a sör a Reketye Sörfőzdében, a Jónás saját főzdéjében készült). A Roger Roger egy rozsos IPA, 20% rozsmalátával, Amarillo, Citra és Chinook komlókkal.

Roger Roger - durván vörös

Roger Roger – durván vörös

Ami elsőre feltűnt, hogy milyen elképesztően piros színe van a sörnek. Az egyik legszebb amit láttam. (Pohártól függően amúgy egészen sötétvöröset és világospirosat is tud.) A másik, hogy IPA-hoz képest durván krémes a habja, bár sajnos hamar elszáll. A komlók miatt vártam egy citrusos frissességet, de nem volt. Kenyér és fűszeresség jött át elsőre. Ízében is ezeket hozza, ahogy melegedett, úgy jött elő a végül egy kis citrus a véglecsengésbe. Tulajdonképpen nekem nem is hiányoztak, így is nagyon egyben volt. Közepesen testes, jól csúszik azért is mert bár keserű, de nem túlságosan, tud belőle inni az ember többet is. Fűszeres, melengető, jó a színe, tök fasza téli sör ha valaki nem bírja az édeskés, malátásabb cuccokat amiket általában ilyenkor lehet kapni. Csípem a vöröseket. Sunáznám.

Kritika #72 // Stone Brewing Company Stone IPA

Kritika 1 Comment

Egy amerikai út során szereztem be, sokat tűnődtem, hogy mit hozzak haza, aztán egyebek mellet ennél a klasszikusnál tettem le a voksomat. A többiről is írok majd egy rövid beszámolóban, de először lássuk a Stone Brewing ipáját.

Stone Brewing Company Stone IPA

Stone Brewing Company Stone IPA

Gyönyörű mézszínű, opálos, nagy habbal, ami nem marad sokáig. Illatra kicsit kevésnek tűnik elsőre, de ha jobban figyelek, édeskés és komlósan ragacsos, le sem tagadhatná a típusát. Ahogy kortyolok érzem, hogy igen, ez az. A sokat ígérő címkétől és a hírnévtől pont ezt vártam. Kiegyensúlyozott sör, nincs túlbonyolítva, semmi felesleg (nem búzás, nem tökös, nem vaníliás – fittyfirittyes), ez a nagybetűs amerikai IPA. Kevésbé réteges, de ez korántsem nevezhető gyengeségnek. Virágosan édeskés, pici gyantássággal, aztán a közepén előbújik a hosszan kitartó visszafogott keserű, majd a végére enyhén száraz lesz. Nagyon könnyűnek tűnik, nem mondanám, hogy nehéz sör (pedig 6,9%), azt viszont igen, hogy ha Kaliforniában élnék, délutánonként simán legurítanék belőle párat.

Találkoztam már olyannal, ami jobban megfogott, de jól esik visszanyúlni az alapokhoz és nyugtázni, hogy sok flancolás nélkül is élvezetes lehet egy sör. Az ipák ideje nem járt le, hiszen egy jó sör mindig jó marad, sosem megy ki a divatból, ahogy „a kis fekete” sem.

Kritika #66 // Skyland Sörfőzde Kaleidoszkóp

Kritika Leave a comment

Két részes kritikában mutatjuk be a Skyland Sörfőzde legutóbbi két sörét. A név annyiban megtévesztő, hogy nincs szó valódi főzdéről, az otthon tevékenykedő László Gergelyt takarja. Az első találkozásunk minimum felemásra sikerült, a másodiktól sem fekszünk hanyatt, de egyet javít a megítélésen.

Essünk túl a sörön, mert maga a jelenség talán több szót érdemel. A minőségben széteső, túlgondolt stout után most egy egyszerűbb versenyző, egy IPA jutott nekem (igazából én kértem, hogy a másikról ne én írjak, mert én valószínűleg durvább szavakat használtam volna a kritikában).

Skyland Sörfőzde Kaleidoszkóp IPA

Skyland Sörfőzde Kaleidoszkóp IPA

Kitöltve nagy habot ereszt, ami egy-két perc alatt eltűnik. Színre mahagóni, aztán a fényben egészen szép világosnarancs, sűrű, szépen zavaros. Illatra széna, és több gyümölcs is beugrik, ahogy telik az idő barackot, ananászt és szőlőt is felírtam. Ízre ugyanezeket hozza, a végén nagyon picit kellemetlen kesernye, de amúgy jó a kortyérzet, van test, jól csúszik, könnyed. Jó, de a magyar mezőben sem érzem kiugrónak. (Tényleg, lassan kéne egy magyar IPA toplista, nem?) Ennyit a sörről.

És egy picit a Skyland-jelenségről. Egyfajta bájos amatörizmussal találkoztam (hozzáteszem, nem gondolom például, hogy én profi blogger, kóstoló, vagy házi főző lennék, sőt, három év után is még csak ismerkedek ezekkel), ami egyrészről támogatni való, másrészről ha ezzel piacra kerül az ember, akkor nem üti meg a mércét.

Nem akarok senkit bántani, de többször találkoztam már azzal, hogy a belterjes szakma (sörfőzők, bloggerek, kocsmárosok és az egész „mozgalomra” rátelepedők) olyan dolgokat néznek el (vagy észre sem vesznek), amik rendes piaci körülmények között megbocsájthatatlan hibák lennének. Hogy piacra dobjuk azt a palackos sört, ami a vásárlás után 3 héttel is még nyers. Hogy nem bírunk egy premiert megszervezni rendesen. Hogy a rendezvényt 3 óra késéssel kezdjük, majd arra hivatkozunk, hogy előző nap bebasztunk és most másnaposak vagyunk. Ilyenekkel egy normális piacon nem lehet megélni, mert a vevők elfordulnak, de Magyarországon sokszor gyermekbetegségnek fogjuk fel ezeket a dolgokat, kicsit megveregetjük a másik vállát, hogy „nem baj, majd a következő jobban sikerül”, aztán mindenki megy tovább és úgy csinál, mintha mi sem történt volna.

Ezért mondom most azt a Skyland-nek, hogy ez így kevés. És egyelőre úgy kevés, hogy még erre a kis piacra sem lehet vele betörni. Az IPA vállalható termék volt, a stout egy félresikerült kísérlet. Figyelni kell a termék minőségére (megvétel után rám írt a főző, hogy ha lehet még egy hetet legalább otthon pihentessem, mert még nyers – bocs, de ha nyers, akkor nem viszem ki a piacra…), figyelni kell a márkaépítésre (aranyosak a házi címkék és a névjegykártya, látom a rengeteg kézimunkát, ötletet, lelkesedést, de ettől még kaotikus, olvashatatlan, nem felismerhető a brand), figyelni kell a marketingre (nem kóstoltatok egy nyugdíjasoknak szóló magbörzén, mert nem ők a célcsoportom itthon). Nagyon kezdő betegségek, nagyon sok javítani való van. De láttam az őszinte lelkesedést, úgyhogy ez az egész nem lecseszés, inkább egy ébresztő – legalábbis szeretném annak szánni. Gondoljátok át, hogy mit szeretnétek elérni, csináljatok tervet, szerezzetek megfelelő embereket, segítséget, kérdezzetek, tanuljatok aztán valósítsátok meg! Jó sört főzni nem elég. És itt egyelőre még a jó sörhöz eléréséhez is van csiszolni való. Csüggedni nem szabad, újratervezni igen.

Programajánló #3 // Berúgjuk a bulimotort

Programajánló 1 Comment

Nem is olyan lassan beindult ez az év is, csak közben még nehezen vettem rá magam a blogolásra, annyira fájt a munka. Pedig ittunk új bittert a Dezsőben, volt sörpemier, közös főzés és közös palackozás is a Hunyadiban. No sleep ’till Brooklyn! Nézzük a következő idők menüjét!

armando_otchoa újra támad!

armando_otchoa Grabanc újra támad! via Csakajósör

A Csakajósör és mindenki Kővári Gergője ritkán tesz bejelentést, de azt általában örömmel fogadjuk. Ezúttal Deep Throat (ehhheheh) néven lefőzött egy foreign extra stoutot. Ritkaság lesz, mert egyrészt ilyet nem csináltak még szerintem itthon nagyban, másrészt végre valami Gergőtől, ahol nem a komló dominál? Meglátjuk, azért mérget nem vennék rá… Bónusznak hosszú idő után pedig az első komoly magyar IPA, a Grabanc is csapra kerül. Ünnepélyes csapraverés, esemény nincs, elvileg ma, azaz január 20-án kerül fel csapra mindkettő, aki kapja marja.

A közkedvelt egyetemista-meccsnézős hely is felült a kézműves vonatra (mondjuk én sokat ittam náluk és már korábban is meglepően jó volt a sörválaszték egy átlagos egyetemi klubhoz képest) és belépő szintű kóstoltatást tart. Kezdőknek egyszer bejöhet.

Bäder Sörfőzde Nordstar hoplager - via Bäder Sörfőzde

Bäder Nordstar hoplager via Bäder Sörfőzde

A Főzdefeszten már lehetett vele találkozni, pénteken az Élesztőben újra csapra kerül, sőt üvegbe is, a leggyorsabbak ingyen is hazavihetnek egy palackkal. Megmondom őszintén a ‘Fesztről nem rémlik hogy kóstoltam volna, meg a hoplagerek helyett egy, a nagyokkal versenyző tiszta lágernek jobban örülnék, de ne legyünk telhetetlenek. Kíváncsian várom, a címke/logó meg egyenesen király! Szakmázás is lesz, lehet majd kérdezni.

Erről egyelőre sokat nem tudok, a KSB-be sem nagyon szívesen megyek, de ha minden igaz, akkor január 27-én sörpremier lesz. Analóg IPA. Meglátjuk miben lesz más, új, jobb-rosszabb, mint az eddigi IPA-k. UPDATE! Közben lett esemény, meg info: a főző, Kiss Gusztáv is ott lesz, lehet vele beszélgetni a sörről.

Kelemen Ottó, 2014 házi sörfőzője végre saját márkanév alatt is piacra dob valamit. Nem is akármit, a tavalyi Grand Champion erős skót ale-jét. Ezúttal a Rizmajernél főzte le, így a bemutató is ott lesz. Érdemes felugrani a HÉV-re, itthon még nem csináltak ilyen sört.

Last minute beesett egy új sör a Hopfanatictól. Le sem írom, hogy milyen (grillezet paradicsom?????), csekkoljátok a sörözőben.

Sörvacsora a Jégkertben a Sörbúvár szervezésében. Kezdőknek okozhat meglepetést.

Nagyon megy most ez a közösségi főzés, meg jó publicity stunt, úgyhogy Kiss Tamás, a Hopfanatic főzőmester-kocsmatulajdonos-atyaúristene is csap január 31-én egy ilyen bulit. A netes szavazás alapján végül a legjobb magyar dupla IPA, a NoHopLimit lesz terítéken. Mint házifőzéssel próbálkozó, jobban örültem volna valami durva fekete cuccnak, vagy olyannak, amiben extra hozzávalók is vannak, de annyi baj legyen. Ráadásul lesz kaja és a hivatalos premier előtt bele lehet kóstolni a Hopfanatic új sörébe, a Druidába is. Regisztrálni érdemes!

Nem agysebészet, szóval légyszíves ne nyúlj minket. Nekünk kellemetlen. Theme created by Cohhe. Proudly powered by WordPress
Up