Tag Archives: magyar

Random #58 // A Szent András sörök beveszik a hipereket (is)

Cseppet sem újdonság, hogy a kézműves sörök már nem csak a pesti sörszaküzletek sajátjai és persze a multi-láncokon túl is bizonyos hiperekben már régóta lehetett Távoli Galaxist, vagy épp Stari söröket is venni… Én viszont ma találkoztam először a Szent András sörökkel az egyik legnagyobb hazai hipermarket lánc polcain.

asd

Tényleg már csak egy lépésre vagyunk attól, hogy – brit példára – a BrewDog sörök is így sorakozzanak itthon is

Ékes példája ez is annak, hogy a kézműves sörök „forradalma” már nem (csak) a Főzdefeszten zajlik.

Random #57 // Miért (és hogyan) iszunk kézműves sört?

Mert támogatjuk a helyi dolgokat? Mert nagyobb a választék? Mert fontos a minőség? Kocsmában isszuk, vagy inkább otthon? Milyen ajánlás alapján választjuk ki a söröket?


Brit tudósok Az amerikai Brewers Association és a Nielsen közvélemény kutató közös kutatásában erre keresték a válaszokat. Nagyon nagy megfejtések nincsenek persze, nagyjából hasonlók a motivációk és az útvonalak ahogy az ember megismerkedik ezzel a műfajjal.

asd

Felemás sikerrel próbálunk meg rekonstruálni egy áprilisi képet

Én anno talán a Kontár Komlókutatón olvastam a Black Rose-ról, aztán az Astoriánál egy lépcső alatti kisboltocskában vettem pár üveggel és elkezdtem visszajárni keresni az újat.


Nektek hogy kattant be, mi a sztoritok?

Kritika #90 // Vörös kétszer – Szubmolok és Mia San Mia

Tobzódunk a hülyenevekben na. Az este szereplőinek teljes neve nem is fért fel a címbe, úgyhogy a megfejtés most következik: tegnap dupla premier volt a Jónásban. Eredetileg a gerilla Beerd Sörfőzde új India Amber Ale-je – azaz borostyán IPA szerűsége, a Szubmolok mutatkozott volna be, de hozzácsaptak egy hordót a Sörök a Möszjő Vödréből csapatának új vöröses búzasöréből is, a Mia San Mia-ból. Már korábban is írtuk, hogy szeretjük a vörösöket, meg amúgy is rohadt meleg volt, szóval hazafelé beugrottunk. Nem mondom, hogy kár volt, de van mit tanulni az estéből.

Beerd Sörfőzde Szubmolok és Sörök a Möszjő Vödréből MiaSanMia

Beerd Sörfőzde Szubmolok és Sörök a Möszjő Vödréből Mia San Mia

Az első meglepi az volt, hogy műanyagpohárba adták a sört, mert konkrétan konstans 20 méteres sor állt a pult előtt, a terasz pedig rogyásig tele és egyszerűen nem pörgött vissza az üvegpohár, így oldották meg, belefér. Balfácán módjára rögtön fotózni kezdtem, hogy ne félig megivott poharakat kelljen vakuzgatni. Ha előbb beleiszom a Mia San Mia-ba, akkor valószínűleg vissza is adom rögtön, így már nem akartam kiállni a sort. Ebbe bakker beledőlt a citrompótló, teljesen értékelhetetlen sörként. Próbálkoztam még vele picit később, egy kis gabonásságot véltem felfedezni, de felesleges fejtegetni, ez sajnos megsavanyodott. A SöVöMö-s srácok az esti fényképes posztot látva rögtön ránk is írtak, hogy sorry, valami gáz volt a hordóval. Palackból állítólag rendben van, úgyhogy most megy a nyomozás, hogy hol a hiba, más hordó is fertőződött-e.

Egyetlen kérdés maradt csak akkor: kinek a döntése, hogy egy rossz sör egész este fent legyen a fizetőközönség előtt, nem éppen olcsón? Azóta elvileg lekerült már, de hamarabb kellett volna lépni mindkét félnek. Várjuk, hogy mi lesz a végkimenetel, mert amúgy a koncepció tetszik, a színe fasza volt a sörnek, meg a srácok jó söröket szoktak csinálni.

Ezek után kissé gyanakodva fordultam a Szubmolok felé, ami viszont ilyen előzmények után kellemes csalódás volt. Tetszetős sötétvörös szín, tartós kis hab. Azonnal megcsapott a túlérett gyümölcs illata és ezt hozta az ízében is. Kissé szénsavas, de kellemesen iható. Az egyetlen negatívum egy kis porosságérzet volt, talán még egy hetet érhetett volna, vagy lehet, hogy a hordó nem pihent eleget mielőtt csapra került. Nem váltja meg a világot, vannak nála sokkal jobb IPÁk, de ha ez lesz csapon valahol, nem fogom elkerülni.

Kritika #89 // Horizont – Hübris Summer Ale

Ahogy azt már említette, ez a nyár a frissítő búzasörök nyara… Most feldobom a labdát: őszre valaki csináljon már egy jó altbiert! Szóval még mindig tart az évszak és egy búzát nem látott, búzajellegű sörrel ismerkedünk. A Horizont számomra mindig az arany középúton járt, a nem túl bevállalós, inkább kicsit közérthetőbb stílusával. Azt gondoltam a Hübris-es fiúk majd jól megcsavarják a mellbimbóját, de most így nem annyira… Egy egyszerű árpamaláta – komló alapú sör lett, őrölt korianderrel (amit nem éreztem ki, de lehet, ha nem lett volna benne, hiányozott volna) és búzaélesztővel turbózva.

Horizont / Hübris Summer Ale

Horizont / Hübris Summer Ale

Kóstoló előtt egy pohár vízzel akartam indítani (tudom gáz), de kezembe nyomták a summer ale-t és elég jól esett: szomjoltásból ötös. Isteni krémes habja van, picit túl világos, éretlen színe – ez állítólag a búzaélesztőtől van – és csiklandozó szénsava. Illatra először baromi édesnek tűnt, de rájöttem, hogy a Dezsőnek van valami erőszakos potpourrija. Szóval az illata bajor búzasörre emlékeztető, viszont mellette savanykás és picit papíros. Az első kortyok után már eloszlott a szomjúság lila ködje, és belém nyilallt, hogy továbbra sem a szívem csücske a búza-ízvilág. A banános-citrusos jegyeket szeretem persze, de ebben a summer ale-ben ezeket nem éreztem ki.

Szegény olyan kis korcs sör (a felmenőitől nem a legjobb tulajdonságokat örökölte), se nem búza, se nem ale, és valahogy nincs meg az egyensúly. Inkább elhúz egy hétköznapi kommersz szűretlen búzasör irányába, de ha már így tesz, lehetne az elején kicsit gyümölcsös, a végén meg igazodhatna ehhez a lecsengése. Viszont így inkább picit vizesnek, jellegtelennek, közben savanykásnak tűnik – persze azért simán az említett kommersz búzás ízvilággal -, a végén meg nagyon kijön a komló keserűje, ami száraznak, már-már gyógyszeresnek mondható.

Én azt mondom, biztos jót fog tenni neki, ha még pihen kicsit. Érdekes, hogy korsóból sokkal jobban esett, pohárból viszont, ahogy elkezdtem fejtegetni, egyre zavarosabbnak tűnt. Talán én rontottam el és ezt a sört nem megfejteni kell, hanem inni… 

Kritika #88 // Kecskeméti Sörmesterek Szałonka

Méltatlanul kevés szó esett eddig a Fenékigen Kecskeméti Sörmesterekről amit annak tudok be, hogy a két (általunk baromira kedvelt) alapsörüknek, a Vörösbegynek és a Kolibrinak nem volt anno ekkora külön hírverése, szép csendben vették be a bárokat. Na de most!

Hát, tulajdonképpen igazából most sem, mert a Szałonka már a legutóbbi Főzdefeszten bemutatkozott, most „csak” egy utólag ismerkedő estre hívták a népet az Élesztőbe. Sikerült másfél órával amúgy a kezdés után beesni, úgyhogy sem a marketing szöveget, sem a valóban fontos információkat nem markoltam fel a sörről. Azt tudtam, hogy egy enyhén füstös lengyel búzasör fajtáról (grodziskie) van szó, de ennél jobban csak a Mese Habbal cikkének egyszeri átfutásával készültem fel, így prekoncepció nélkül tudtam kóstolni.

szalonka

Kecskeméti Sörmesterek Szałonka – a kép színe amúgy jó szar lett, nem csináltam filter nélküli képet, a sör igazából teljesen szőke, inkább hajaz egy witbierre, mint bármi másra.

És úgy tűnik, hogy ez a nyár a frissítő búzasörök nyara a hazai piacon. Ráadásul mindegyik másban jó. Az OK Brewery Zero Hops azoknak szól, akik nem bírják a komlót még ennyire kis mennyiségben sem, a Napkincs igazi klasszikus bajor, a Szałonka pedig azokat foghatja meg, akik kicsit unják a hagyományos ízeket.

Ahogy a képnél is írom teljesen világosszőke, zavaros, a habja búzához képest hamar elmegy. Illatban rögtön megmutatkozik, hogy nem hagyományos versenyzővel van dolgunk: malátásság, frissesség mellé sehol a szokott banános vonulat, vagy a belga búzák korianderessége. Helyette kapunk egy kis fanyarságot és egy nagyon enyhe füstölt sajtot. Tényleg. Parenyica light. Ízre ugyanezek a benyomások, nincs nagy meglepetés, talán markánsabb a végén a sajtíz. És pásszek, jó. Nem kezdesz el gondolkozni azon, hogy ez milyen szarul hangzik, hanem iszod. Mert csúszik, könnyű (mindössze 2,9%-os alkohol), frissítő, más. Sörlimonádé a forró napokra. Talán csak egy lehelettel lehetne testesebb, hogy jobban kijöjjenek az ízek, és ízlés szerint lehetne a füstölésen még csavargatni de nekem így is bejött.

 

Kritika #86 // Szent András Sörfőzde Napkincs

Az egy ideje tervszerűen, profi csapattal dolgozó békésszentandrásiak (a finom rebrand óta Szent András Sörfőzde) összeálltak a néha kicsit random üzemmódban gondolkodó Kelemen Ottóval (OK Brewery, legfiatalabb magyar sörfőző, ecetera, ecetera). A végeredményt egészen péntekig titkolták a nagyközönség előtt, a bemutatóra is úgy kaptunk meghívót, hogy magáról a sörről, a koncepcióról nem kaptunk információt.

A meglepetés végül nem lett csalódás, sőt! Megérte elmenni, egy kellemes sörözgetés mellett volt bajor kolbász, rozsos kenyér, meg a sörhöz illő rohadt meleg. Ja, maga a sör egy fasza német hefeweizen lett, azaz szűretlen világos búzasör.

Szent András Sörfőzde - OK Brewery Napkincs

Békésszentandrási Napkincs

Írhatnánk persze, hogy „tradíció és innováció találkozott a német hagyományok és a modern sörfőzési technológiák jegyében”, csak a sajtóanyag másik oldalán állva magunk is sok ilyen bullshitet leírtunk már. Szerencsére a sör annak ellenére, hogy egypontnullás típusdefiníció akar lenni baromi jó lett. Nem bonyolult az összetevők listája, nincs távol-keleti komló, se extra fűszer, vagy különleges eljárás. Jó alapanyagok, az elsőosztályú élesztő és odafigyelés. Nem hangzik túl izgalmasan, de annyira azért mégsem könnyű, ha az ember egy igazán jó hazai búzát akarna ajánlani. Oké, Rizmajer, ami már majdnem weizenbock… aztán? A RateBeer szerint armando_otchoa Happy Finnish-e a legjobb, de az annyira bajor búza, mint amennyire a töki pompos pizza. Top 50 magyar sörbe még a nemrég indult Monyó tudott beférni búza fronton a Schatzijával, amit ezek alapján újra kellene kóstolnom, mert amikor utoljára ittam nem hagyott nyomokat. Önmagáért valószínűleg a Napkincset is elfelejtené az ember, de nálam most egy darabig ez lesz a hivatkozási alap a hazai piacon.

Friss, finoman banános-fűszeres az egész, üdítő, nincs túltolva benne semmi, csak kiegyensúlyozott jól ihatóság. Talán egy leheletnyit vékony és talán sápadt is, de valószínűleg, ha nem így lenne, akkor nem lehetett volna belőle annyit meginni, mint amennyit a premieren sikerült a népeknek. Sokat sikerült.

Kritika #85 // Szent Mauríciusz Monostor – Vitalis és Mauritius

Na, hát úgy tűnik, hogy a nagy kézműves hullámot kis fáziskéséssel meglovagolva a hazai apátságok, kolostorok is beszállnak a vevőért folytatott játszmába. Van persze hagyománya a kolostori sörfőzésnek, az első hazai komlótermesztésről szóló írásos feljegyzés például pont a most vizsgált bakonybéli monostort említi helyszínül. Másrészről kicsit álhagyománynak gondolom ezt a dolgot, hiszen tudjuk, hogy régóta nem főznek sört ezeken a helyeken, inkább a jó borokon keresztül kerülnek közelebb Istenhez a szent emberek. Ettől függetlenül a még mindig fura helyzetű pannonhalmi Thomas Menner 1701 és az éppen most induló Zirci Apátsági Manufaktúra mellé fű alatt, hírverés nélkül beszállt a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor. És milyen jól tette.

Pár hete az egyik legjobb pesti pékségben, a Butter Brothersben akadt meg a szemem az üvegeken, meg a mellettük heverő információs papíron. Kiderült, hogy a főnök Bakonybélben járt, meglátta, hozott pár rekesszel. (Hogy állandóban hogyan lesz kapható azt még nem tudom, de ha jól láttam már Győrben is hozzá lehet jutni). Két sörük van, egy gyógynövényes belga ale és egy apátsági dubbel. A belga sörök főzésében gyakorlott Bors Serfőzdénél készültek el a sörök.

C360_2015-07-01-11-16-40-673

Szent Mauríciusz Monostor – Vitalis

A Vitalis egy 7%-os belga blonde ale, gyógyfüvekkel. Rezes, kissé zavaros, átlátszatlan kinézet, gyorsan múló piszkosfehér hab. Eddig nem rossz, de kissé nyersnek tűnik. Aztán beleszagolok és az arcomba robban a mező. Mármint átvitt értelemben, igazából nem sérültem meg a fotó készítése során. Virágok, fűszerek (bazsalikom!), méz és csak a végén van egy masszív maláta alap és egy kis alkohol. Nincs túlzásba víve a művészkedés meg a kertészkedés, jó az egyensúly az összetevők között, talán csak a nyersességet tudom felróni. Lehet, hogy egy-két hét még jót tett volna neki. Ennek ellenére eléggé bünti, mert krémes, közepes testű, jól iható misesör, két üveg után simán emelkedett állapotba kerülhet az ember.

Szent Mauríciusz Monostor - Mauritius

Szent Mauríciusz Monostor – Mauritius

A Mauritius egy hagyományosabb dubbel. Teljesen rendben van, de nagy újdonságokat nem tudnék róla mondani a Bors Tuck barátjához képest. Sötét rozsdabarna szín, ízben maláta, égetett cukor és egy kis gyógynövényesség. Ugyanezeket hozza ízben is, közepes test, kicsit szénsavas, de jól iható. Ezt is egy picit nyersnek érzem (már ránézésre is).

Összességében kellemes csalódás, hogy a semmiből valaki elsőre ilyen termékkel állt elő. Látszik a letisztult megjelenésből és a szóróanyagokból is, hogy átgondolták a dolgot. Jó sörfőzőt találtak, talán még egy kicsi időt kell adni hogy teljesen kiforrja magát a dolog. Nem tudom, hogy várhatunk-e esetleg egy-egy szezonális főzetet (böjti sör?), de ha ilyen lesz a minőség, akkor keresni fogom. A Vitalist most is innám újra, aki hozzá tud jutni az nyugodtan vegye le a polcról.

Programajánló #8 // Fesztiválszezon

programajanlo-juniusNem nagyon cifrázzuk a dolgokat, úgyis mindenki tudja, hogy csúcson pörög a sörfeszt szezon. Csak a Főzdefeszten belül lesz vagy tizenhúsz premier, ezeket most külön nem emelném ki, majd dobunk egy cikket arról, hogy mi mikre leszünk kíváncsiak péntektől.

2015. június 5-7. – 9. Főzdefeszt és Street Food Show Az egyetlen, az eredeti, az elkurvult, a helyváltoztató, de mégis csak az alap. A felhozatal minden évben érdekesnek tűnik, most sem lesz másképp. Megyünk. Mit megyünk, ott campelünk. Kiverjük mindenki kezéből a meggyes söröket. Ottali.

2015. június 11 – 14. – V. Jubileumi Sörfesztivál – Budai Vár A kilátás jó, a sörfelhozatal mellékes, de azért lehet találni csemegéket. Aki akar, nyugodtan nézzen ki, most, hogy így felvitte a blogger dolgunkat az Úr mi is kinézünk, hogy nyugodt szívvel tudjuk húzni a szánkat, vagy élvezzük a napsütést. Ja és mindjárt lehet tőlünk jegyet is nyerni!

2015. június 18. – Stanley APA – Aprily Craft Beer Sörpremier a Jónásban Csak nem ússzuk meg ezt a hónapot sem sörpremier nélkül. Nem baj. Nem csak sör, konkrétan főzőcsapat premier is. APA-val indítanak, ami nem kifejezetten jellegzetes cucc, de pont megmutathatja, hogyan gondolják ezt az egészet.

2015. június 18. – III. Veszprémi Sörfesztivál Veszprémben is éledezik valami, van fasza helyszín, van fasza osztrák sört mérő kerthelyiség (vagy német, már nem emlékszem), szóval minden adva van.

2015. június 19. – Webpage release party Csupor mindennek eseményt csinál, nem baj, lesz mindenféle gyümölcsös sör a honlap bemutatáshoz.

2015. június 19 – 21. – Az első nemzetközi Söröm Sörfesztivál mindenféle bucsui látványossággal összekötve, de mégiscsak elég sokféle sör lesz.

2015. június 24. – július 5. – VIII. Budapesti Cseh Sörfesztivál A jó cseh az sose rossz, sőt! 10-es kaja, 10-es cseh sörök, ezúttal új helyen, a Szabadság téren.

2015. június 27. – Komlópiknik! craft beer and street kitchen Közös sörfőzés Egerben a Legenda sörfőzőjével. Környékbelieknek must!

Szokásunkhoz híven folyamatosan frissítjük a listát… Ha valaki még tud valamiről, amit esetleg kihagytunk volna, az ne habozzon és vágjon hozzánk egy linket az eseményről az info[kukac]fenekig.com címre!

Kritika #83 // Bölcső Brew Crew Azacca IPA

Egy random szombat esti vacsora az egyik kedvenc bárunkban, a Bölcsőben végül sörteszteléssel zárult. Zokogunk a munka és a felelősség súlya alatt…

Az előtörténet: Takács Péter, a Hatodik Íz rejtőzködő főkópéja beszerzett egy nagyobb adagot az Azacca nevű amerikai (hawaii-i) komlóból, ami tök új cucc, nagyon tropical meg minden, és azon kívül, hogy megfőzte a saját IPA-ját vele, jó dealerként terített a piacon. Így most minden második házi sörfőzőtől azt hallom, hogy ezzel kísérletezik, illetve a Hatodik Íz után most a Bölcső Brew Crew is piacra dobott egy saját Azacca IPA-t.

Első benyomás: kurva jó a dizájn. A Takács Péter-féle üveges változat – ami igazi ritkaság, szinte soha nem palackozza le a söreit – sem néz ki rosszul, de ez az agyament 80-as évek diszkó villogás, amit a Bölcsős srácok kiagyaltak kifejezetten kiemeli a sört a polcon a többi közül.

Bölcső Brew Crew Azacca IPA

Bölcső Brew Crew Azacca IPA

Kitöltve enyhén zavaros, ragyogóan narancssárga színt hoz. Szerencsére fotózás közben nem vertük le a hetedikről a poharat, csak egy kisebb szívrohamot okozott mikor a szél megmozdította az üres üveget…

És ezzel a mozzanattal tulajdonképpen a legtöbb izgalmat el is lőttük a sörrel kapcsolatban. Már a Hatodik Íz IPA-jával is úgy voltam, hogy meh… Trópusi vihart ígértek az előzetesek, de nekem csak futó zápor lett belőle. IPA-hoz képest nem támad arcba az illat, inkább maláta, szotyi és egy kis hamutál (?). Lehet, hogy túlságosan hozzászoktunk a komlós cuccokhoz?

Hagytuk egy kicsit melegedni és máris jobban nézett ki a helyzet. Túlérett trópusi gyümölcsök, talán ananász és a végén egy kis gyantásság. Az az igazság, hogy mindezt erősen keresni kell és ha egy ilyen sört ezerrel fejtegetni kell, az baj (legalábbis én nem szeretem). Minden visszafogott, mind az illat, mind az íz, a komló helyett végig érezni a malátát. Nincs is semmi baj vele, kellemesen iható, nem túl szénsavas, nem túl keserű, kifejezetten jól csúszik. Jól összerakott, hibáktól mentes inni való. Nyomokban IPA-ra emlékeztet.

DISCLAIMER: Ne higgyetek nekünk! Higgyetek magatoknak! Szombaton az Élesztőben össze lehet hasonlítani a két Azacca IPA-t, mindenképpen érdekes lehet, már csak kinézetre sem hasonlít a kettő egymásra. Ottali.

Kritika #82 // Horizont American Pale Ale

A hazai sörös piac szereplői közül a Horizont egy szépen, tudatosan épülő márka (legalábbis kívülről így tűnik), lépésről-lépésre haladnak. Nincs túlbonyolított szortiment, nincs minőségi probléma, van fantázia, van változatosság, meg eléggé magas ár is. A változatosság a sörök megítélésére is vonatkozik: az IPA rendben van, de felejthető, a Japán búza szerintem nem jó, de minimum megosztó, a Flamand portert meg imádom.

Most szupertitkos kapcsolatainknak köszönhetően már a keddi hivatalos premier előtt rátettük a kezünket a legújabb cuccra, az American Pale Ale-re. Direkt nyári sörnek készült, Citra komlóval komlózott, frissítő ital. Legalábbis ez volt a szándék. Nézzük, hogyan teljesít (ugyanezekkel a paraméterekkel pl. a Csupor Bunny Hopja nagyon népszerű a hazai és a nemzetközi piacon is).

Horizont American Pale Ale

Horizont American Pale Ale

Meglepően sötét aranyszínnel indít, a habja szinte azonnal eltűnik. Az illata viszont nem. A komló nevéhez méltó intenzív citrusosság, és egy kis bodza. Ízre is rendben van, megjelenik minden ami az illatában van, sőt a korty végén finom malátásság is érezhető. Kellemesen testes, enyhén szénsavas, nem túl keserű, jól itatja magát, friss, fanyar tökre el tudom képzelni, hogy nyáron 2-3 korsót is meg iszik belőle az ember, ahogy azt a reklámszövegben mondják.

Egyetlen ellenvetésem van: nekem kicsit unalmas. A magában használt Citra komló egy idő után kezd a citromos mosogatószerekre hasonlítani. Azt érzem, hogy egy picit összetettebb kompozíció érdekesebb lenne, de ez nem von le semmit az értékeiből. Meglátjuk, hogy kedden csapon hogy fog ízleni.