A napokban véget ért CES hírei közt találtunk rá az „amerikai Brewie„-ra. Az alapgépük 250 USD-vel többe kerül ($1999), mint a magyar Brewie, igaz ehhez jár egy külön keg is.
Emellett van egy kisebb fapados termékük jóval olcsóbban, illetve egy „okoscsapot” is a termékeik között tudnak. Nyilván drukkolunk a Brewie-nak, de maga a tény, hogy verseny van az elérhető árú otthoni okos sörfőzők piacán, az csak jót tehet a termékek minőségének, illetve a vevők pénztárcáinak is.
Hopp egy új hely. Voltál már az „izében”? Vágod azt az új kocsmát, meg kéne nézni pénteken.. kb. ilyen hírekről szólt a kézművessörös vonalon az elmúlt 2-3 év. Megszoktuk, hogy hetente nyit egy új hely, jön egy új gerilla sörfőző, bemutatkozik egy új főzet. Aztán évkezdésnek jött ez a hír. Januárban bezár a Sörspecialista. Bumm. Nemrég még a top 5 helyünk egyikeként írtunk róla. Most meg ennyi volt. Látszólag a semmiből.
Kicsit utánakérdeztünk, de a Facebookra kirakott rövid információn kívül nem találtunk nagy megfejtést, nincs nagy titok. Egyszerűen nem úgy ment, hogy megérje üzemeltetni a tulajoknak. Nyilván ennek sok oka van, árak, bérleti díjak, bevételek, kiadások, üzleti felfogás, hogy a tulajok még mellette mennyi mindennel foglalkoztak és mire mennyi idejük volt.
A terasz, tavasztól-őszig az egyik legjobb hely sörözésre Budán…
Most kétfelé megy a csapat, Roli a Green Sheepben építgeti magát tovább, Ákosról is fogunk még biztosan hallani. Hogy a hellyel mi lesz azt nem tudja senki. Biztos ki lehet majd venni, de nem egyszerű a dolog. Nincs rossz helyen, de annyira nem is jó a fekvés. Ide betérő vendéggel nem lehet számítani, csak célirányosan érkezőkkel, szóval nyújtani kell valamit ami miatt idejön az ember.
Szomorúak vagyunk, én személyesen főleg. Sokat jártam ide. Szerettem tavasztól őszig a kis utcát, a zöldet, a csendet 30 méterre a főúttól, a hangulatot. Télen nem szerettem a szűk kis zárt helyet. Szerettem hogy a sok német klasszikuson keresztül felfedeztem és értékeltem a klasszikusok fontosságát. Nem szerettem, hogy sokszor lassú volt a kiszolgálás. Bírtam Lacit, a kopasz csapost, akivel porterekről és stoutokról lehetett beszélgetni, és ha valami ritka szerzeménnyel büszkélkedtél, akkor őszinte örömmel emelte egy sokkal jobb sörrel a tétet. Bírtam a random beeső magyar ritkaságokat, a csak itt kapható dán és norvég vonalat. Ezerrel figyeltem az egy időben folyó féláras akciókat, mert olyan sörökhöz jutottam hozzá, amiket amúgy nem vettem volna meg. Itt írtam az egyik első kritikámat. Beválasztottuk az öt kedvenc kocsmánk közé. A budai bástya. Az egyik első újhullámos hely. Egy ósdi kocsma testébe volt zárva. Lehet, hogy ez is lett a veszte. Kár érte.
…sokszor tele hipszterekkel és sörbuzikkal.
A képet a Töltőben lőttük
Az előbb azt akartam írni, hogy sokáig tart a szilveszteri másnaposság, mert kb. nem tudok programot beírni erre a hónapra, aztán gyorsan belefutottam még két eseménybe egy perc alatt. Évkezdésnek egész jó lesz.
2016. január 9. Meet the Brewer: László Gergely – Skyland Meet & greet, csokis-borókás sör a mindent főzetet szétcsavaró Skyland Sörfőzde gerillájával.
2016. január 14. Kocsma A Város Közepén – Megnyitunk! Nem kell sokat várni az év első kocsmanyitására. A Cseh’o helyén továbbra is cseh vonal.
2016. január 15. Next Level Lágerezés Sőt az első prömierre sem kellett sokat várni. A Hopfanatic a hagyományokat fűszerezi meg a szokott módon. Mexikói élesztő, először itthon!!!
2016. január 22. THE PROTOTYPE CHALLENGE 2015…6 Esemény! Minikáosz! Felolvasóest! Ja, nem, a Hopaholicban debütálnak a BrewDog idei prototípusai. Én a milk stoutra szavaztam.
2016. január 23. Beer Cocktail Night / Sörkoktélok Éjszakája Grabovszky a Léhűtőben kever. Nem zenét, koktélt.
2016. január 26. Beer & Burger – Sörvacsora az Egyletben Pécsett nagyon pörög a sörbrigád, most vacsora lesz az Egyletben.
2016. január 28. Acidofília | Trash-Luxe Sour Beer Dinner Szintlépés a sörgasztronómiában.
2016. január 29. Búcsúbuli Búcsúzunk élőben. Írásban már megtettük.
Mi történt azzal a sráccal, aki bármennyit késhetett a saját sörének a bemutatójáról, mert amit csinált az önmagáért beszélt? Mi történt a róla elnevezett márkával, ahol senkit nem zavar, hogy az üvegen nem egy helyesírási, vagy typo hiba van, mert a logó szép, a sör pedig fasza? Mi történt a csapattal, akinek mindenkiről és mindenről megvolt a határozott véleménye, de mindig öröm volt velük beszélgetni, mert a nagy arc mögött teljesítmény, ambíció és ötletek voltak? Mi történt a saját pubbal, ami néha nyitva van, néha nincs, de akkor is útba ejtjük többen, hátha aznap pont szerencsénk lesz?
Ez történt (a legújabb címke):
Már a Hello My Name Is Sudan-t sem tartottam nyerő ötletnek, pedig a sör, nna az több, mint oké volt! Kimondom, BrewDog nyúlás volt a design és a név is. Persze annyira nem zavart; nem ragasztottam fel a címkét a gitártokomra, de lelkiismeret furdalás nélkül kértem ki bármikor.
A Barking Dog viszont kifejezetten zavar. Mit üzen a design? Hogy a BrewDog eladta magát és a Csupor az igazi? Pénz beszél? Kutya ugat? Elfogyott az ötlet? Olcsó PR fogás kell? Valami, amivel szemben lehet definiálni a brandet?
A BrewDog híveit biztos nem fogja meghatni, akik meg nem ismernék a skót főzdét, azoknak meg semmit nem fog mondani. A legjobban mégis a szöveg fáj. A magyarázat, amit vagy annak szántak, hogy tompítsa az üzenetet, vagy, hogy még nagyobbat üssön. Székek közé ülni, sorok között olvasni, persze, de ezt sem értem:
Aki ismer minket tudja, hogy ez nálunk teljesen normális dolog, mármint a cukkolás. Na nem a nagy craft beer márkára gondolunk. Ez ugyanis egy bar (azaz söröző, kocsma) sörnek készült, ezek között is ez a király. (King) És méghozzá kutya jó király. De mivel tudjuk, hogy minden kutya ugat, a pénz meg beszél, ezért külön felhívjuk a figyelmét mindenkinek, hogy ne ugasson, mint a kutya, csak igya a finom american pale ale-t.
Nem a macska bajszát húzogatják, hanem a kerítés másik oldaláról próbálják hergelni a kutyát. (És a kutyát ez – nyilván – baromira nem érdekli, pedig minden eladott üvegből 10 forint megy a Noé állatotthonnak.)
A sört nem kóstoltam.
A VinCE Magazin meghívására már második alkalommal vakteszteltünk söröket; szeptemberben ‘barnasörök’ gyűjtőnév alatt próbálunk meg győztest hirdetni a hazai bak-stout-porter mezőnyből. Az első helyezett a Fóti Kézműves Sörfőzde Romanov-ja lett (de versenyen kívül azért egy lejárt szavatosságú Old World Russian Imperial Stout lett kihozva abszolút győztesnek.)
sztelőink
Megígértük, utánanéztünk: nagyon úgy tűnik, hogy nem átcímkézett MONYO sörök, hanem valóban a Rosenstein Vendéglő egyedi darabjai… Egyelőre az AIPA és a Porter volt kóstolható csak az étteremben; a Kipa american ipa szeretne lenni, de inkább a brit ipához van közelebb (remekül megy a tatárbifsztekhez), míg a Sólet közérthetőbb, ezáltal kissé vizesebb (mint várná az ember) kis pörköltséggel (csúszik a libamájpástétom mellé, de nagyon).
Rosentstein Sólet
Szorgosan végigjegyzeteltük kedvenc Facebook csoportunk közös szervezett kóstolását a kedvenc sörözőnkben, hogy aztán végül ne írjuk meg… Mindegy, remek söröket kóstoltunk, sokat tanultunk (nem vicc) és ha minden igaz, ennek még lesz szervezettebb körülmények között is folytatása.
Port Brewing Company Wipeout IPA, avagy a tökéletes West-Coast IPA
Hiába írjuk többen a blogot, mindenre nekünk sincs időnk, így szép lassan veszítenek az élvezeti értékükből azok a drága sörök, amik a tökéletes alkalomra várva pihennek hónapokon át a hűtőinkben… Így jártunk a Bakancslista újabb kiadásavail is, amiket hiába gyűjtöttünk szépen, sorban, nem tudtuk időben elkapni őket! Élvezni még élvezhetőek, de újabb kritikát nem mertünk írni ezekből:
Rothbeer Bakancslista Ella, Mittelrfüher, Vic. Secret, Cascade és a többiek
Ahogy csomagot kaptunk Németországból, azonnal bontottuk is őket, nehogy ebbe a régi hibába essünk… Viszont március óta sem sikerült papírról rendes posztban összegezni a tapasztalatokat, így fájó szívvel elengedtünk a nagy német sörtesztet is.
Vitathatatlanul a Hanscraft & Co. Backbone Splitter volt a legjobb a csomagból
A japán sörökkel már ilyen illúzióink sem voltak (az Untappd profilunkon azért vezettük a kóstolást). Nagyot megy ott kint a craft-kultúra, de a söreik – már a lent kóstolt darabok – a mi ízlésünknek meglehetősen vizesnek és testetlennek tűntek. Jórészt korrekt, vagy erős középkategória, semmi több.
Azért a Kiuchi Brewery Hitachino Nest White Ale kiemelkedett a többi közül (jobbról a harmadik)
Most, hogy kiírtuk mindezt magunkból, végre kisimult arccal tudunk 2016 felé fordulni. Lesz miről írni…
Facebook oldalunk követői számára nem lesz újdonság a kép; ezzel kíván(t)unk minden jót 2016-ra
Tisztelt sütőtökös sörgyártók! Mégis hogyan merészelik?
A sütőtököt szeretem. Sült tök, krémleves, tökmag, ó jee. A sört szeretem. Mindenféle formában. De nem hiszem el, hogy ennek a kettőnek van együtt értelme. Komolyan, ez borzalom. Egyik rosszabb mint a másik.
Leeds Brewery American Pumpkin
Fahéj, szegfűszeg, ánizs és bármi nemű ezekhez hasonlatos ízvilág nem a sütőtök jellemzője. Valakinek kipattant az agyából, hogy milyen menő, csináljunk sütőtökös sört! De várjunk csak… Milyen íze is van a töknek? Ötleteket kérek!
Permon Pumpkin Ale
Háát mondjuk főleeeg télen esszük, meg Halloweenkor, akkor mondjuuk legyeeen olyan karácsonyi, forralt boros íze!
És megcsinálták… (Nyilván a tök nem tesz igazából hozza ízben semmit, ezert a pumpkin pie-szerű fűszerezés.)
Joggal merül fel a kérdés, hogy oké, de akkor milyen legyen? Nem mondom meg, hogy milyennek kéne lennie, mert szerintem nem kellene lennie és kész.
Szomjazik? Ön
például, aki reggelen-
te bekapcsolja gépét,
s a levegőtlen csarnok-
ban nyolc órán
át végzi munkáját?
Vagy Ön, akinek keze
nyomán ég felé emel-
kednek a házfalak? S
Ön, ott, az útépítőgép
mellett, vagy Ön, a kohóban, Ön például
SZOMJAZIK?
Ugye igen, hiszen a fizikai munka
közben elvesztett folyadék pótlá-
sa mindenkinek, mindannyiunk számá-
ra nagyon fontos. Most már csak az a kérdés, mi legyen az a folyadék? A
gyárakból, az üzemekből, egyáltalán,
a munkaterületekről jó ideje már,
hogy száműzték az alkoholt. De mit i-
gyanak azok, akik nem szeretik a jelen-
leg kapható üdítőitalok egyik típusát sem? Számukra most született meg
Sörreklám a Magyar Nemzetben (1979)
a megoldás: már a boltokban is kap-
ható az új, férfias üdítőital: az alko-
holmentes sör színe, íze, a hab a tete-
jén olyan, mint az igazié, alkoholtar-
talma viszont 0,0 százalék, ez tehát
a munka pad mellett is fogyasztható.
Kíváncsi vagyok, először is az érdekel, hogy mennyi maradt meg az alap koncepcióból és mennyire érezni a változást, illetve azt a pluszt, amivel megtoldották a Horizont Flamand Portert.
Elsőre elég jó habot ereszt, de gyorsan lelankad. Illatra friss komlós, talán túlságosan is. Ahogy belekortyolok, azt gondolom, hogy ez most mi?
Nyilván csak illusztráció
Picit vizes, nem nehéz testű, enyhe szárazsággal. Egy kis vaníliát érezni a közepén (vagy a végén? …nem tudom), mert ahogy megérzem, már el is tűnt. Valami zavarót érzek, talán, kicsit megszaladt a komló. Nem vagyok benne biztos, hogy ez volt a cél… Ami tetszik benne, hogy nem az a tipikus Horizont sör, hanem végre valami izgalom (a Japán Búza is érdekes, ha valaki szereti azt az ízvilágot), végre egy kis játékosság. Jó, hogy ennyire gazdag és alkoholban sem spórol. Tetszik a vagányság, de karácsonyi kiadáshoz, meg porterhez képest, nekem túl komlós. A nem nehezedő vizes alap megmaradt, de valami mást vártam tőle. A porterek általában melegedés közben tudnak valami újat mutatni, de ennek nem feltétlenül állna ez jól.
Arra akarok kilyukadni, hogy ha azt mondja valaki, hogy ez egy fekete ipa, tökre elhiszem. Viszont nem egy egyszer használatos szezonális valami, amit elfelejt a következő premierre az ember. Fogom még inni.
Nemrég a karácsonyi sörök kapcsán örömködtünk, hogy lassan a haza kisüzemi főzdék is tervezetten tudnak figyelni a szezonalitásra. Erre jön a Reketye Sörfőzde és rögtön betervezi az egész évedet előre, négy évszakra bontva a sörös naptárakat.
Csak a titkos üveg kézhezvételénél derült ki, hogy az rohadt jól kinéző, minimalista dizájn mögött (helló pezsgős üveg!) egy kakaós porter, ami a maga 7%-os alkohol tartalmával már majdnem az imperial porter kategóriába esik. Szóval exkluzív, meg ajándékba, meg fa alá, meg felvágni, meg kandalló előtt iszogatni típusú sör.
Reketye Cocoa Porter 2016 / Tél
Két nap alatt végül többen, többször kóstoltuk és még mindig nem jutottunk dűlőre vele. Mondom miért.
A sör rendben van. Full kakaópor, tejcsoki, kellemesen iható, sőt a 7%-os alkohol ellenére kifejezetten könnyű, esetleg még kissé vizesnek is mondható. Még az elején az illatban van egy kis pörkölt, olajos magvas illat, illetve az egyik üvegnél volt egy kis zavaró DMS (hiba, konzervkukoricás érzet), a másik kettőben nem találkoztunk vele. Szóval alapvetően minden benne van: van koncepció, van minőség, van megjelenés (nem is akármilyen), de mégsem vág oda annyira mint amennyire várhatnánk. Mint amilyen portereket és imperial stoutokat már találunk Magyarországon. Mondjuk azokból egyik sem magyar.
Végül arra jutottunk, hogy az ára fogja eldönteni. Sejthető, hogy magasra lesz pozicionálva, de sajnos el vagyunk kényeztetve a külföldi sörökkel. Ennek fényében tudunk mi is elhelyezni. Amíg ez megtörténik, kibontjuk az utolsó üveget, feltesszük a lábunkat, benyomjuk a tévében a kandallós műsort és elég jól elvagyunk vele.
Kedden premier, nézzetek rá, hogy szerintetek érdemes-e a fa alá odatenni!
Nem bírtunk választani a két csodás kép között
You must be logged in to post a comment.