Ha ezt látnám valamelyik cimbi ajtaja előtt, tuti, hogy nem mennék sör nélkül… (Mondjuk amúgy sem szoktam!)
Apropója nincs, mert ami szép, az szép.
Kritika #96 // Csupor Agressor
Péntek este magunkat egy két órás dugón átverekedve, kellően idegesen, felpörögve érkeztünk a Jónásba, ahol a Csupor az Ektomorf zenekarnak készített sörét debütáltatta (és a zenekar új, azonos nevű albumát is lehetett kapni és dedikáltatni, de azt majd egy másik tematikus blogon kivesézik).
Csupor Sör Agressor
A sör szerencsére hamar lezsibbasztott. A zenekar zenéjéhez alakítottan eléggé metál cucc lett: 12%-os imperial stout. A korrektnél bőven jobb sörrel van dolgunk, ugyanakkor a műfajon belül egy kicsit a biztonsági határok között mozog. Nincs váratlan ritmusváltás, oda nem illő riff, nincs metálvilla: faszán kiegyensúlyozott (az alkohol egyáltalán nem dominál), súlyosan csoki illatú, krémes és könnyen iható cucc. Nekem speciel nem hiányzik, hogy túl legyen csavarva, lehet, hogy csak a zenekari kötődés, a név és a címke miatt gondoltam, hogy lesz benne valami extra. De no para, így is rögtön kb. top 5 magyar imperial stout, és a hazai zenekaros sörök között is simán hasít.
Programajánló #13 // November program rain
2015. november 2. Reborn Az IPA ami elindította a forradalmat. Hosszú idő után újra csapon. Ritkaság, premier.
2015. november 2-8. Hedon Csapfoglalás a Dezsőben! Na kérem, talán az első igazi csapfoglalás itthon. Csak Hedon sörök, ráadásul az egyik teljes újdonság (premier?). Csütörtökön a főzőmester csapolja a söröket.
2015. november 3. Főzdefeszt – Sörszövetség Jubileumi Díjátadó Gála 2015 Szmoking fel, szakállat belőni. Azt tervezzük, hogy előbb hagyjuk magunkat elcsábítani az ingyen kajával és piával, aztán majd Tyler Durdenként zűrzavart okozunk a rendezvényen. De legalábbis beszámolunk róla, hogy mi folyik a színfalak mögött.
2015. november 4. MONYO Brewing Co. kőbányai Culáger sörbemutató az Élesztőben Kőbánya méltó régi, nagy híréhez?
2015. november 5. Ale van Waterloo (belga dupla ale) premier. Csak hogy csütörtökön se maradjunk premier nélkül. Aki hajlandó kiugrani Csepelre, tuti jól jár, a Rizmajer kollaborációs sörei mindig jó cuccok voltak.
2015. november 6. Aktuális Sörkóstolás #2 NYITOTT Szakmai alapon. Komoly sörök, komoly formákkal.
2015. november 6. Hot Road Premier Lehet, hogy ez lesz az eddigi legjobb magyar imperial stout? Nézzétek meg magatoknak!
2015. november 7. BREWERIANA COLLECTORS MEETING Sörcikkgyűjtő találkozó. Ráadásul nemzetközi! Dizájnra, ritkaságra izgulóknak ott a helye.
2015. november 7. Čech In Sörtár 3. szülinapi buli Cseh szülinap, korsó négyszá’.
2015. november 7. Jónás második születésnap! Szülinapok szombatja.
2015. november 10. Ízkvíz – Kóstolóest Önfejlesztés és játék. A program alapján kezdő bloggereknek és sörfőzőknek ajánlott.
2015. november 12. Sörkönyv – könyvbemutató Ehhez talán sokat nem is kell hozzáfűzni, a címében benne van minden. Komoly szerzőkkel, meglátjuk, hogy működik-e a könyv.
2015. november 13. Sörkalandozások az IPA világába Katona Csabával IPA ügyi beszélgetés.
2015. november 13. Wunder Sörművek Hivatalos megnyitó ünnepség, illetve sörbemutató! Próbahónap után hivatalos megnyitó.
2015. november 13. Élesztö Importer Grand Opening Izgalmas új hely, az Élesztő családtól.
2015. november 14. Green Sheep Bar Megnyitó Új hely, de nem ismeretlen arccal a kormány mögött! A volt Legendás Utassy Roli saját sörei és más finomságok mostantól a Ráday utca környékén.
2015. november 19. A gasztronómia és a kommunikáció találkozik – Média 2.0 Meetup nem csak ínyenceknek Sör, gasztró és kommunikáció.
2015. november 19. MONYO Brewing Co. Black & White IPA sörbemutató a Dezsőben. Dupla P.R.E.M.I.E.R.
2015. november 19. Bakancslista összekóstolás Kick the bucket! Nekünk kérdés, hogy ennyi idő után az IPÁ-k hogy bírják, de igazi érdekesség és mennénk, ha tudnánk.
2015. november 20-21. Craft Bier Fest Wien Kötelező szakmai program Bécsben. Erre kell menni, nem adventezni, ecsém!
2015. november 24. C10 release | az első építész sör bemutatója Építészetről sört készíteni, az művészet?
Kritika #95 // Beerfort Schwarze Weizen
Több helyen lejött már, hogy a Legenda alapító Utassy Roland elhagyta az anyacéget és más vizekre evezett. Egyrészt kvázi gerilla főzőként a saját Green Sheep kocsmájának fog különböző ale-eket főzni, másrészt a most induló Beerfort szortimentjéért felel. Roli szíve csücske a német vonal, van már pils, keller, dunkel és barna búza is. Becsületes feladat, az ilyen klasszikus lagereket talán a legnagyobb kihívás úgy elkészíteni, hogy kiemelkedőek legyenek, hiszen nincs bennük nagyon durva csavargatás, nincs magas alkohol, vagy fűszer ami elfedi az esetleges hibákat. Kóstoltuk is az első főzeteket, tisztességes sörök, de mivel a receptek még változnak, ezért inkább nem írtunk róluk, majd ha kialakul a végleges változat.
Hozzájutottunk viszont az itthon egyedülálló fekete búzához (amiről egyébként azóta szintén kiderült, hogy még finomítva lesz a recept) és úgy gondoltuk, hogy ez már megér egy rövid bejegyzést.
Beerfort Schwarze Weizen
Az egyetlen összehasonlítási alapunk a Kapuziner baromi jó fekete búzája, úgyhogy rögtön magasra tettük a lécet Rolinak. Nos, megugrani egyelőre még nem sikerült, de egyáltalán nem reménytelen a dolog. Kitöltve éjfekete, fényben vöröses tükröződést mutat. A habot búzától meglepő módon viszonylag hamar elengedi. Illatban a búzától várt banános illatrobbanás helyett inkább fűszeresség, rengeteg szegfűszeg, finom pörkölt illat. Nekem bejön, de az intenzitása viszonylag hamar elmegy. Abszolút kellemesen iható, a végén mikor már csak egy kevés, felmelegedett sör maradt a pohárban, akkor viszont kissé savany, kellemetlen ízt ad.
Verdikt: nem rossz, kellemesen fűszeres, jól iható üdítő. Erőteljesebb illatot és kissé komplexebb ízt várok, ez lehet, hogy az új élesztővel jobban előtérbe kerül.
Kritika #94 // Zipfer Drei
Csak azért vettem meg egy osztrák üzletben, mert hirtelen ránézésre – a címke gondos tanulmányozása nélkül – hidegkomlózott sörnek néztem. Otthon nyitáskor egyből leesett hogy nem, de sebaj, akkor már csak megiszom. Elfogyasztása egy edzés utáni időpontra esett, és milyen jól jött ki a lépés, mert amúgysem akartam ájulásig inni magam.
Zipfer Drei
A 3%-os alkoholtartalmával nagyon kis csúszós fitnesz sör lett, persze csökkentett szénhidráttartalommal és L-karnitinnel… Nem… De poén, hogy a myfitnesspal oldalon például fent van. Elég vizes, malátásan édes, és ha akarok bele tudok képzelni komlót a végére, de őszintén szólva nem ehhez szoktam. 🙂 Egy vakteszten talán nem keverném össze egy pohár vízzel, de csak mert annyira azért van fogalmam a sörökről…
Random #61 // Az Élesztő és én
Napra pontosan kettő évvel ezelőtt húztam fel magam annyira, hogy értékeljem a Ratebeeren az Élesztőt. Így ismerkedtem meg mondjuk személyesen Bart Dániellel is, aki először kissé személyeskedésnek vette a soraimat…
„mindig csalódnom kell, szóval miután számos esélyt adtam a helynek, úgy döntöttem, nem megyek többé… úgy tesznek, mintha a kézműves sörforradalom elindítói lennének, ami azért távol áll az igazságtól… azt állítják, hogy széles a sörszortiment, de a legjobb darabok mindig „elfogytak” (persze erre csak akkor jössz rá, miután már kikérted, mivel folyamatosan elfelejtik cserélni a feliratokat a helyen, akárcsak a Facebookon)… a nyitás és a programok mindig csúsznak… a személyzet gyakran viselkedik profihoz nem méltó módon… a tanácsom: ne hidd el a nagy felhajtást és kerüld el ezt a helyet!”
Sikerült tisztáznunk, hogy nem a személye(k) ellen irányult a kemény kritikám és most elő is kerestem azt a pár sort, amit anno váltottunk, immár privátban. Változtatás nélkül idemásolom (nem is annyira a történelmi hitelesség miatt, de még jól jöhet):
Egy helynek lehetnek „gyerekbetegségei” és én is a több esély híve vagyok, de az Élesztőben annyiszor és úgy kellett csalódnom, hogy a vonalat meg kellett, hogy húzzam… a csendes protestálást választottam, nem írtam sem Facebook-on, nem vertem hangosan az asztalt, nem terjesztettem a suttogó propagandát sem; egyedül a Ratebeerre írtam negatív értékelést! ha külföldre megyek és tájékozódni szeretnék a helyekről, bátran támaszkodom rá és segíteni szerettem volna a Budapestre látogató külföldieknek, hogy elkerüljenek egy órási csalódást…
míg neked elévülhetetlen érdemeid vannak a hazai sörkultúra alakításában, addig az Élesztő azért közel sem az első fecske volt… amikor anno meghallottam, hogy a Tündérgyár mivé vedlik majd át, izgatottan vártam a nyitást és drukkoltam a hely sikerének! (tudod mit? azóta is drukkolok.) számos alkalommal fordultunk azóta meg ott: nyitásnál, premiereknél, egyszerű estéken és hétvégi délutánokon… mentem kettesben a barátnőmmel, vittem oda külföldi barátokat, szerveztünk oda nagy társaságokat… csak azért írom le mindezt, hogy értsd, nem 1-2 negatív élmény vezetett valamiféle eltúlzott véleményhez!
ha már konkrét kritikákat kértél, írok néhányat a rend kedvéért:
× ne a kiírt nyitásra érkezzen a személyzet, de ha valamiért így is történt, akkor ezek után ne 45 percen keresztül rendezgessék az asztalokat, hanem kezdjenek csapolni, hogy a nyitás után legalább egy órával kapjanak valamit a vendégek
× ha új személyzet van, legalább ne a sörcsapolás alapjaitól kelljen betanítani őket, vagy, ha mégis, akkor ne a vendégek előtt
× ha a hely bármilyen sörrel hirdeti magát, az legyen csapon: ne a helyszínen derüljön ki, hogy „pont elfogyott” (remek felületek vannak ennek megfelelő kommunikálására, illetve az aktuális kínálat-lista karbantartására)
× ha a hely x számú csappal hirdeti magát, akkor ezeken a csapokon legyenek sörök
× ha valami mégsincs a csapon, akkor ne legyen olyan ajánlva, ami homlokegyenest más, mint az eredeti (ipa helyett volt, hogy imprial stout-ra próbáltak rábeszélni)
× a csapok legyenek ellenőrizve, mert gyakran besavanyodnak a sörök (tudom, hogy ez nem csak a csap, vagy a vezeték hibája lehet, de mégis)
× ha savanyú sör jön mégis a csapból, a személyzet ne próbálja meg elhitetni, hogy az adott sörnek ilyennek kell lennie
× ha rendezvény van, akkor a kiírt időpontok mutassanak némi hasonlóságot a valósággal, ha mégis borul valami, akkor a közönséget illik tájékoztatni a megfelelő felületeken a várható változásokrólvendég vagyok, a pénzemért, amit ott hagyok szeretnék kapni valamit… örömmel kifizetem a kézműves sörökért a kért összeget, sőt, a borravalóról sem feledkezem meg, de az Élesztőben a szolgáltatás minősége nem áll összhangban azzal, amit szeretnétek, hogy képviseljen a hely és amit kommunikáltok… nem először olvasom ezt, hogy tanultok a hibákból, de én nem látok fejlődést!
Azóta 2 éve telt el és szerencsére nem nekem kellett enyhülnöm, hanem az Élesztő változott; azon kaptam magam, hogy már nem csak a IV. Házisörfőzők Nemzetközi Versenyén, vagy a Black Tongue premierjén szegem meg az önként vállalt bojkottomat, hanem gond nélkül lemegyek bármikor egy sörre. Persze ehhez hozzájárult az is, hogy egy rakás remek emberrel találtunk itt nagyon egymásra, függetlenül attól, hogy a pult mögött, vagy előtte álltak. De nem csak azon múlik a jókedvem, hogy mondjuk Grabovszky ott van -e, vagy sem, hanem tényleg kevesebb a rossz sör, a rossz kommunikáció, vagy a rossz kiszolgálás.
Premier volt
Sokat beszélünk arról, hogy mondjuk a Főzdefeszt mennyit változott, dobálózunk a nagy szavakkal, miszerint „a sörforradalom felnőtt” (forradalom… felnövés… ezektől az F-betűs szavaktól valahogy a hideg kiráz) és nem egyeznek meg annyira a vélemények arról, hogy milyen irányba mennek a dolgok, de az biztos, hogy az Élesztő az előnyére változott.
A korábbi Ratebeer kritikámat ezennel visszavonom, mert már nem fedi a valóságot. Én örülök ennek a legjobban.
De van, ami nem változik… THEHOPSNOB szerzőtárs a napokban szeretett volna kóstolót (értsd egy kortyot, nem egy ingyen-kört) kérni valamiből és nem először szembesült azzal, hogy itt bizony ilyen nincs. Azért is fura, mert egy korábbi eset után ezt mind az egyik tulaj, mind az üzletvezető határozottan cáfolta később. Egy sok kommentes Facebook bejegyzés lett ebből, amit a hely hivatalos Facebook oldalának a kezelője úgy zárt le, ahogy azt ilyenkor tanítják:
Ugyan a szavak arról tanúskodnak, hogy őszintén sajnálják, hogy negatív érzéssel távoztunk, de valahogy nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy vendég helyett gyakran vagyunk kellemetlenkedő fasznak nézve (ezt senki nem mondta, ezt én mondom)
Amire az egésszel célozni próbálok, az az, hogy – kóstoló ide, kóstoló oda; ez most nem lényeg, csak apropó – még mindig van hova fejlődni. Persze elnézés lett kérve, szóval nem lettünk elküldve direkt a picsába, de mégis valahogy passzív-agresszív az egész, mert semmiben sem reflektál a kérdésfelvetésre (mondjuk a stílusával nem értek feltétlenül egyet, de mondjuk, hogy a pillanat szülte), vagy kínál esetleg választ-megoldást.
Az Élesztő továbbra is az elefántcsonttorony, ahova el lehet zarándokolni és – ha elég alázatosak vagyunk – jót már ihatunk, de vendégek még nem mindig lehetünk. Ez van. A fejlődés, az igyekezet, a rengeteg munka persze meglátszik; vannak programok, színház, varieté, kultúra, kaja, házisörfőzés és ez mind nagy meló. Csak az alapfunkcióját nem látja el tökéletesen a hely és ezért nem tudok rá úgy tekinteni, mint „a magyar kézművessör fellegvárára”.
FYKI #32 // Hogyan beszéljünk sörértőként?
A cikk eredetileg a Vinoport bormagazinban futó sorozatunkban jelent meg.
Elmeséltük már, hogy hogyan igyunk (kóstoljunk), miből és hol, most megpróbálunk ötletet adni ahhoz, hogy hogyan ne lógjunk ki a társaságból, ha a felsorolt helyek valamelyikén belekeveredünk egy sörről szóló beszélgetésbe (és jó eséllyel bele fogunk).
Szakértelem felső fokon
ABV – alkohol fok. Minél magasabb annál jobban üt a sör. De csak az amatőr alkoholisták ismerik be, hogy az alkoholra mennek, a profi sznob keres valami imperiált (lásd Imperial).
BA (Barrel aged) – Hordóérlelt, csak épp valami twitter-huszár lespórolta a karaktereket. Lásd hordóérlelt…
Balling – Kezdő koromban nem értettem, hogy kerül a ragadozó hal a sörbe, aztán kiderült, hogy ez nem az a balin, hanem a balling. Ez a sör erősségének másik, régebbi mértékegysége. A sörlé szárazanyagtartalmát mutatja, minél nagyobb, annál több az „anyag” a sörben. Cseh fetisiszták adják meg így a sör erősségét (ittam egy 14-est!), rajtuk kívül már senki nem használja.
Blogger – hivatalosan véleményformáló, gyakorlatilag szakbarbár tollforgató. Gyomorforgató.
Véleményformálás
Doboz – újra divatja van, mivel védi a fénytől a sört (lásd Fényíz) ezért a legbiztonságosabb tárolási forma. Itthon még mindig lenézik, külföldön egyre több főzde ebbe tölti a sörét. Ha igazán hipszterek vagyunk akkor kiállunk a dobozos sör mellett.
Fényíz – milyen íze van a fénynek? Senki nem tudja (a Beer Judge persze hogy de), mindenestre van ilyen. Ízhiba.
Gerilla / Gerilla főző – sajnos nem egy erdőben rejtőző szabadságharcos, aki dobozos brewdoggal dobálja az arra járókat, hanem egy sima sörfőző, akinek főzdére nem telik, de eléggé puncsos ahhoz, hogy engedjék játszani a főző berendezésen. Általában jó sör, aranyérem és egyéb díjak, néha jelentős anyagi kár a végeredmény.
Hidegkomlózás – Ennél az eljárásnál a komlót a már lehűtött sörlébe teszik bele az erjedés valamelyik részénél, így keserűséget nem nagyon, ízt, aromát és illatot viszont intenzíven hozzáad a sörhöz. Manapság, ha egy sör nincs hidegkomlózva, az már nem is igazán menő sör. Szerintünk nem. És szerinted sem.
Hophead – gyerekkorában is komló volt a jele. A keserű számára nem íz, hanem életérzés. Azonnal megmondja milyen komlókkal főzték a sört (aroma és keserűkomlók megnevezése részletesen), majd hozzáteszi, hogy valójában milyenekkel kellett volna. Természetes formában persze még sosem látta.
Hordóérlelt – egyelőre nem tisztázott, hogy valóban azért raknak sört (fa)hordóba, hogy az íz és színvilágon javítsanak, változtassanak, például egy viszkis, rumos vagy boros hordóval, vagy egyszerűen csak nyugaton nem telik újra. Szólunk, ha kiderül az igazság.
Nagyon sok IBU egy képen
IBU – International Bitterness Unit. Olyan ez a kezdő sörösöknek, mind autóskártyában a végsebesség. Minél nagyobb annál jobb és persze annál keserűbb is. Szóval ha nagyon keserű valami, és nagyon sznob a beszélgetőtársad, bátran bedobhatsz egy 100 körüli IBU-t, valószínűleg mindent viszel vele.
Imperial – Birodalmi, vagy dupla. Sajnos nem a halálcsillagon találták ki, csak simán az orosz cári udvarban. Erős Russian Imperial Stout-ok után vették át más sörtípusok megnevezésébe is az imperialt. Bármi, ami dupla, vagy közel dupla erős az adott műfajhoz képest, azt imperialnak hívják. (Pl. egy IPA 6-7 százalékos, míg egy dupla IPA 8-10 százalékos alkoholtartalommal rendelkezik). Lassan mindenre ráakasztják. Milyen lehet az imperial-komlófőzelék (lásd később)?
Kollaboráció – a politikailag korrekt kifejezés arra, hogy csak öten tudtuk összedobni a „tudást” és a pénzt egy főzésre.
Komlófőzelék – iszonyatosan begombázott bloggerek gyermekkorban, az óvodai menzán elszenvedett traumája ebben az „izében” manifesztálódott. Tudomásom szerint nem létezik. Remélem, hogy nem létezik. Ugye nem létezik?
Komplex – értsd: „Fingom nincs, mi van benne, és szar is az íze, de drága volt, és mindenki hümmögve bólogat körülöttem”. Bullshit. De azért dobd be a lehető legtöbb kontextusban, főleg ha a társaságban pödrött bajusz és csokornyakkendő is jelen van. Ha egy ember képviseli mindkettőt, akkor óvatosan somfordálj minél messzebb.
Meggyes – sokaknak egyenlő a különleges, vagy kézműves sörökkel. Velük meg kell ismertetni a többi sört, vagy meg kell szakítani a barátságot.
Premier – a hazai szcéna elmaradhatatlan eseménye, egy újabb vagy jó, vagy félkész sör bemutatása köré gründolt, heti gyakoriságú esemény.
Tocc
Saison – a szezon sör, most nagyon menő. Francia-belga eredetű, az aratómunkásoknak gyártott sört jelenti, jellemzően friss, fanyar, szénsavas. Mivel mindenki más alapanyagokból, máshogy készítette, ezért nehéz valóban meghatározni, hogy milyen. Mindenesetre most nagyot megy, borhoz hasonlóan lehet elemezni a borsos illatjegyeket.
Szezonális – törekvés arra az évszaknak megfelelő sört igyunk / készítsünk. Ősszel jön a rettenetes sütőtök invázió.
Session – a másik nagyon menő cucc. Egy adott sörtípus alkoholban szegényebb, de ízben továbbra is erős változata. A lényeg, hogy sokat meg lehet belőle inni egy esti sörözésnél. Például egy session IPA általában 4% körül mozog. Ezt persze a csehek a 10-es ballingfokú söreikkel már rég kitalálták, de az akkor volt, ez meg – mint már írtuk – most menő.
Szét – sörelemzésnél a legjobb jelző, szerintünk. A felhasználásának ezer meg egy lehetősége van, lásd szétpörkölt, szétkeserű, szétipa. Tegyük mondatba a rend kedvéért: „Szétalkohol.” Jelentése: „A sör alkoholmelegsége valamelyest borítja a kiegyensúlyozottságát, de közben azért jólesik.”
„Szoracsiacsi” – Egyébként egy komlófajta, kicsit kapros jelleggel, és talán a leghülyébb névvel, mert japán. Egy időben mindenki mindenbe beletette. Ha valaki „szoracsi ész”-nek mondja (mint én néha), akkor emeld meg az orrod, és cöhögve hagyd ott.
Tocc – ez jár a Csakajósörben, ha vicces próbálsz lenni. Vagy, ha hülyeséget kérdezel. Vagy – ha olyanja van a tulajnak – bármikor, amikor megszólalsz. De azért odamész, mert a város legjobb kínálata vár és csöndben iszod a sörödet. Vagy belekeveredsz valami hülye beszélgetésbe a sörökről.
Random #60 // Guinness Luxury Chocolate Truffles
Csokoládéra könnyebben mondok nemet, mint sörre, a Guinnesses trüffelt viszont már csak a közszolgálatiság szellemében is meg kellett kóstolnom…
Guinness Luxury Chocolate Truffles
Sörös csokoládéként gyakorlatilag értelmezhetetlen; persze jópofa, meg nem esik nehezemre lenyomni belőle 3-4 darabot és mellé rendesen csúszik a gondosan odakészített Guinness is, de meg nem mondanám, hogy a kettőnek van köze egymáshoz.
Kiverni senki kezéből nem fogom persze, de ez megint inkább csokoládésoknak szól, semmint a sörösöknek.
Kritika #93 // Oskar Blues Ten FIDY
Pár napja hazalátogatott a magyar kézműves sör állócsillaga konkurenciánk, a tetszhalott állapotban leledző KOHATU atyja alkalmi vendégszerzőnk és egyben kitűnő barátunk Rebák Tibi és ha már így alakult, nyilván pattantak a sörök is. Miután tartottunk egy üveges Főzdefeszt korrepetálást, rámentünk az Oscar Blues imperial stoutjára.
Illatra szétkraft, testes, krémes. Ízre – ami meglepő egy ilyen nehézfiúnál – fantasztikusan jól csúszik, nagyon könnyen iható; belesimul minden a sörbe.
Oskar Blues Ten FIDY
Elég száraz. Az első ami beugrik, hogy eszpresszó az igazán sötét pörkölésű fajtából. A végén megindul a keserű és csak húzza és húzza és húzza… A legjobb szó a fekete erre az ízre. Ízlelgessük csak: fekete.
Hihetetlen a habtartósság, pedig 10,5% az ABV. Nem feltétlenül gyümölcsös, de mégis arra enged asszociálni… Sötét húsú, ez biztos, így abban egyezünk ki, hogy a fekete cseresznye és a szilva küzd benne. Nem vagyok a stout-műfaj feltétlen híve (főleg nem a dupláé), de ezt bárhol-bármikor.
Tibi, gyere haza gyakrabban!
Random #59 // Sörfesztiválok a Főzdefeszt árnyékában
Alapvetően nem írtam volna erről, de mivel több ismerős sem értette, mi lett az októBEER fesztivállal, ezért csak nekifutok a témának…
Röviden arra kaptam fel a fejem még október 5. magasságában, hogy úgy hirdettek bizonyos sörfőzdéket, hogy tárgyalásban voltak ugyan, de konkrétumok, vagy aláírás nélkül.
Az ötödikei plakát (forrás: https://www.facebook.com/Eiffelkert)
Aztán az indulásra eltűnt a Balkezes, meg a Horizont is. Nekem ezzel semmi gondom nincs persze, csak arra célzok, hogy amíg – érdemei elismerése mellett – szeretjük mindig megmondani, hogy mit kéne változtatni mondjuk a Főzdefeszten, addig azért a többi rendezvény (nem szép tőlem az általánosítás, persze) is hasonló, vagy még amatőrebb hibákat vét.
A nyolcadikai plakát (forrás: https://www.facebook.com/Eiffelkert)
Hangsúlyozom, ez az egész írás nem a a Főzdefeszt mellett, vagy az októBEER ellen szól (lehet mártott marhasúsos szenyát tolni, rá meg Napalmot inni, szóval szavam se lehet, tényleg), csak bizonyos tendenciákra mutat rá.
A Gerilla sörfesztivál is mintha jobban törődött volna a fellépő zenekaraival, mint a kitelepülő sörfőzdékkel, nem beszélve arról, hogy 22:35-ig lehetett sört kérni, 22:50-kor a villanyt oltották ránk majd 22:55-kor kiraktak minket (értjük, hogy önkormányzat, engedély, miegymás, csak a stílust, amivel ezt nyomatékosították, azt nem annyira).
A Sör És Örömzene Fesztivál akarva-akaratlanul a régi, Mikszáth téri Főzdefesztek hangulatát ígérte, de ehelyett inkább a vásári jellege dominált (az, hogy mondjuk a Fóti söröket itt lehetett inni és nem a Felvonulási téri rendezvényen, az azért kevés az üdvösséghez).
A Budavári sörfesztiválról is mondhatnánk, hogy inkább fesztivál, mint sör, de elég beszédes maga a tény is, hogy az Igazi Csíki Sör lett a fesztivál söre (korrekt ivósör, nincs vele baj, de az a fajta igényesség, amit elvárnánk egy „nagydíjgyőztes” sörtől, nnos, az távol áll tőle).
A Budapesti Cseh Sörfesztiválban mondjuk nem csalódtunk még
Nem kell minden fesztiválnak sörfesztiválnak lennie és nem kell minden sörfesztiválnak kézművesnek lennie, de azért néha nem árt helyretenni magunkban, hol tart a „sörforradalom”. Írhatunk persze bármit, úgyis a piac és a vásárló dönt. De azért nem kell mindent bekajálni, amit sörrel adnak el…
You must be logged in to post a comment.