All posts by theblackheartking

Interjú #4 // Kővári Gergő

Kővári Gergő megkerülhetetlen figurája a hazai újhullámos sörkultúrának; mi magunk is büszkén vállaljuk, hogy az általa vezetett Csakajósörben szocializálódtunk (nem kis részben neki köszönhetően). Mivel heteken belül megnyitja a második helyét, aktuálissá vált, hogy nekiszegezzünk pár kérdést…

FENÉKIG: Miben lesz más az új hely, mint a Csakajósör?

GERGŐ: Ez a hely tovább lesz nyitva, sokkal inkább vedelde-kocsma-pub. Tulajdonképpen bolt jellege nem is lesz, persze ha akarod, elviheted a sört, hehe… Emellett nagyobb is a hely, s lesz csapon kicsit könnyebb és olcsóbb sör is, illetve persze a megszokott ritkaságok!

FENÉKIG: A Csakajósör változik -e valamelyest az új hely nyitásával párhuzamosan?

GERGŐ: Nem szeretnék változtatni a Csakajón. Az idő előrehaladtával meglátjuk, mennyire tolódik át a vedelés amoda, s lehet egy kicsit boltosabbá válik ettől a mostani bázis. De szeretnénk az itatósdit itt is megtartani, haha!

2015-10-24 15.51.46

„Itatósdi” – képünk illusztráció

FENÉKIG: Decemberre akkor nyit a hely?

GERGŐ: Szeretnénk december elején-közepén beengedni mindenkit a kapun.

FENÉKIG: Premier lesz?

GERGŐ: A hideg ráz a premier szótól. Kézművesség se lesz, haha! Sörbemutató se lesz direktbe. Lesz olyan, hogy először felteszek valamit a csapra, persze, de nem tudjuk még, kimikormerremilesz, nna…

FENÉKIG: Emblematikus figurája vagy a Csakajósörnek… Ki fogja tolni a szekeret a Hopaholicban?

GERGŐ: A feleségem lesz a koordinátor, a sörellátó vonalakat én fogom űködtetni. Igyekszem olyan embereket szervezni, akik vágják a sört, értik miről szól ez a hely és történet…

FENÉKIG: A Hopaholic a tavalyi ipád, ezt tudjuk, de van valami különös oka is, hogy ez lesz az új hely neve?

GERGŐ: A Hopaholic, mint név volt meg először, minden évben ilyen névvel mentünk a Főzdefesztre. Utána lett meg a sör is, majd a teherautónk is (Hopaholic Truck). Innen fejlődött ki a fejemben a komlófüggő név… S remélem tudunk még Hopaholic sört is főzni.

FENÉKIG: Te vagy – többek közt – a BrewDog importőre, a hazai előretolt bástyájuk… Akkor BrewDog Bar Budapest egy darabig nem fog nyílni még, vagy ha igen, akkor nélküled?

GERGŐ: Nem vagyok kizárólagos BrewDog importőr. Ha nyílik, akkor nélkülem, vagy velem, vagy valahogy. Én inkább egy olyan helyet szerettem volna csinálni, ahol függetlenül művelhetek bármi marhaságot, nem kell a fele csapokkal sehová sem elköteleződnöm, nem kell senkinek sem beszámolnom. Itt aztán azt csinálok, amit akarok, haha!

Sajnos nem az interjú közben fogyott el a Marionberry Braggot, de azért így is egy elég jó kép Gergőről Gergővel

Mi mást mondhatnánk… Találkozunk hamarosan az Akácfa utca 38. alatt (is)!

Random #61 // Az Élesztő és én

Napra pontosan kettő évvel ezelőtt húztam fel magam annyira, hogy értékeljem a Ratebeeren az Élesztőt. Így ismerkedtem meg mondjuk személyesen Bart Dániellel is, aki először kissé személyeskedésnek vette a soraimat…

e

„mindig csalódnom kell, szóval miután számos esélyt adtam a helynek, úgy döntöttem, nem megyek többé… úgy tesznek, mintha a kézműves sörforradalom elindítói lennének, ami azért távol áll az igazságtól… azt állítják, hogy széles a sörszortiment, de a legjobb darabok mindig „elfogytak” (persze erre csak akkor jössz rá, miután már kikérted, mivel folyamatosan elfelejtik cserélni a feliratokat a helyen, akárcsak a Facebookon)… a nyitás és a programok mindig csúsznak… a személyzet gyakran viselkedik profihoz nem méltó módon… a tanácsom: ne hidd el a nagy felhajtást és kerüld el ezt a helyet!”

Sikerült tisztáznunk, hogy nem a személye(k) ellen irányult a kemény kritikám és most elő is kerestem azt a pár sort, amit anno váltottunk, immár privátban. Változtatás nélkül idemásolom (nem is annyira a történelmi hitelesség miatt, de még jól jöhet):

Egy helynek lehetnek „gyerekbetegségei” és én is a több esély híve vagyok, de az Élesztőben annyiszor és úgy kellett csalódnom, hogy a vonalat meg kellett, hogy húzzam… a csendes protestálást választottam, nem írtam sem Facebook-on, nem vertem hangosan az asztalt, nem terjesztettem a suttogó propagandát sem; egyedül a Ratebeerre írtam negatív értékelést! ha külföldre megyek és tájékozódni szeretnék a helyekről, bátran támaszkodom rá és segíteni szerettem volna a Budapestre látogató külföldieknek, hogy elkerüljenek egy órási csalódást…

míg neked elévülhetetlen érdemeid vannak a hazai sörkultúra alakításában, addig az Élesztő azért közel sem az első fecske volt… amikor anno meghallottam, hogy a Tündérgyár mivé vedlik majd át, izgatottan vártam a nyitást és drukkoltam a hely sikerének! (tudod mit? azóta is drukkolok.) számos alkalommal fordultunk azóta meg ott: nyitásnál, premiereknél, egyszerű estéken és hétvégi délutánokon… mentem kettesben a barátnőmmel, vittem oda külföldi barátokat, szerveztünk oda nagy társaságokat… csak azért írom le mindezt, hogy értsd, nem 1-2 negatív élmény vezetett valamiféle eltúlzott véleményhez!

ha már konkrét kritikákat kértél, írok néhányat a rend kedvéért:
× ne a kiírt nyitásra érkezzen a személyzet, de ha valamiért így is történt, akkor ezek után ne 45 percen keresztül rendezgessék az asztalokat, hanem kezdjenek csapolni, hogy a nyitás után legalább egy órával kapjanak valamit a vendégek
× ha új személyzet van, legalább ne a sörcsapolás alapjaitól kelljen betanítani őket, vagy, ha mégis, akkor ne a vendégek előtt
× ha a hely bármilyen sörrel hirdeti magát, az legyen csapon: ne a helyszínen derüljön ki, hogy „pont elfogyott” (remek felületek vannak ennek megfelelő kommunikálására, illetve az aktuális kínálat-lista karbantartására)
× ha a hely x számú csappal hirdeti magát, akkor ezeken a csapokon legyenek sörök
× ha valami mégsincs a csapon, akkor ne legyen olyan ajánlva, ami homlokegyenest más, mint az eredeti (ipa helyett volt, hogy imprial stout-ra próbáltak rábeszélni)
× a csapok legyenek ellenőrizve, mert gyakran besavanyodnak a sörök (tudom, hogy ez nem csak a csap, vagy a vezeték hibája lehet, de mégis)
× ha savanyú sör jön mégis a csapból, a személyzet ne próbálja meg elhitetni, hogy az adott sörnek ilyennek kell lennie
× ha rendezvény van, akkor a kiírt időpontok mutassanak némi hasonlóságot a valósággal, ha mégis borul valami, akkor a közönséget illik tájékoztatni a megfelelő felületeken a várható változásokról

vendég vagyok, a pénzemért, amit ott hagyok szeretnék kapni valamit… örömmel kifizetem a kézműves sörökért a kért összeget, sőt, a borravalóról sem feledkezem meg, de az Élesztőben a szolgáltatás minősége nem áll összhangban azzal, amit szeretnétek, hogy képviseljen a hely és amit kommunikáltok… nem először olvasom ezt, hogy tanultok a hibákból, de én nem látok fejlődést!

Azóta 2 éve telt el és szerencsére nem nekem kellett enyhülnöm, hanem az Élesztő változott; azon kaptam magam, hogy már nem csak a IV. Házisörfőzők Nemzetközi Versenyén, vagy a Black Tongue premierjén szegem meg az önként vállalt bojkottomat, hanem gond nélkül lemegyek bármikor egy sörre. Persze ehhez hozzájárult az is, hogy egy rakás remek emberrel találtunk itt nagyon egymásra, függetlenül attól, hogy a pult mögött, vagy előtte álltak. De nem csak azon múlik a jókedvem, hogy mondjuk Grabovszky ott van -e, vagy sem, hanem tényleg kevesebb a rossz sör, a rossz kommunikáció, vagy a rossz kiszolgálás.

asd

Premier volt

Sokat beszélünk arról, hogy mondjuk a Főzdefeszt mennyit változott, dobálózunk a nagy szavakkal, miszerint „a sörforradalom felnőtt” (forradalom… felnövés… ezektől az F-betűs szavaktól valahogy a hideg kiráz) és nem egyeznek meg annyira a vélemények arról, hogy milyen irányba mennek a dolgok, de az biztos, hogy az Élesztő az előnyére változott.


A korábbi Ratebeer kritikámat ezennel visszavonom, mert már nem fedi a valóságot. Én örülök ennek a legjobban.


De van, ami nem változik… THEHOPSNOB szerzőtárs a napokban szeretett volna kóstolót (értsd egy kortyot, nem egy ingyen-kört) kérni valamiből és nem először szembesült azzal, hogy itt bizony ilyen nincs. Azért is fura, mert egy korábbi eset után ezt mind az egyik tulaj, mind az üzletvezető határozottan cáfolta később. Egy sok kommentes Facebook bejegyzés lett ebből, amit a hely hivatalos Facebook oldalának a kezelője úgy zárt le, ahogy azt ilyenkor tanítják:

Ugyan a szavak arról tanúskodnak, hogy őszintén sajnálják, hogy negatív érzéssel távoztunk, de valahogy nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy vendég helyett gyakran vagyunk kellemetlenkedő fasznak nézve (ezt senki nem mondta, ezt én mondom)

Amire az egésszel célozni próbálok, az az, hogy – kóstoló ide, kóstoló oda; ez most nem lényeg, csak apropó – még mindig van hova fejlődni. Persze elnézés lett kérve, szóval nem lettünk elküldve direkt a picsába, de mégis valahogy passzív-agresszív az egész, mert semmiben sem reflektál a kérdésfelvetésre (mondjuk a stílusával nem értek feltétlenül egyet, de mondjuk, hogy a pillanat szülte), vagy kínál esetleg választ-megoldást.

Az Élesztő továbbra is az elefántcsonttorony, ahova el lehet zarándokolni és – ha elég alázatosak vagyunk – jót már ihatunk, de vendégek még nem mindig lehetünk. Ez van. A fejlődés, az igyekezet, a rengeteg munka persze meglátszik; vannak programok, színház, varieté, kultúra, kaja, házisörfőzés és ez mind nagy meló. Csak az alapfunkcióját nem látja el tökéletesen a hely és ezért nem tudok rá úgy tekinteni, mint „a magyar kézművessör fellegvárára”.

Random #60 // Guinness Luxury Chocolate Truffles

Csokoládéra könnyebben mondok nemet, mint sörre, a Guinnesses trüffelt viszont már csak a közszolgálatiság szellemében is meg kellett kóstolnom…

Guinness Luxury Chocolate Truffles

Guinness Luxury Chocolate Truffles

Sörös csokoládéként gyakorlatilag értelmezhetetlen; persze jópofa, meg nem esik nehezemre lenyomni belőle 3-4 darabot és mellé rendesen csúszik a gondosan odakészített Guinness is, de meg nem mondanám, hogy a kettőnek van köze egymáshoz.

Kiverni senki kezéből nem fogom persze, de ez megint inkább csokoládésoknak szól, semmint a sörösöknek.

Kritika #93 // Oskar Blues Ten FIDY

Pár napja hazalátogatott a magyar kézműves sör állócsillaga konkurenciánk, a tetszhalott állapotban leledző KOHATU atyja alkalmi vendégszerzőnk és egyben kitűnő barátunk Rebák Tibi és ha már így alakult, nyilván pattantak a sörök is. Miután tartottunk egy üveges Főzdefeszt korrepetálást, rámentünk az Oscar Blues imperial stoutjára.

Illatra szétkraft, testes, krémes. Ízre – ami meglepő egy ilyen nehézfiúnál – fantasztikusan jól csúszik, nagyon könnyen iható; belesimul minden a sörbe.

Oskar Blues Ten FIDY

Oskar Blues Ten FIDY

Elég száraz. Az első ami beugrik, hogy eszpresszó az igazán sötét pörkölésű fajtából. A végén megindul a keserű és csak húzza és húzza és húzza… A legjobb szó a fekete erre az ízre. Ízlelgessük csak: fekete.

Hihetetlen a habtartósság, pedig 10,5% az ABV. Nem feltétlenül gyümölcsös, de mégis arra enged asszociálni… Sötét húsú, ez biztos, így abban egyezünk ki, hogy a fekete cseresznye és a szilva küzd benne. Nem vagyok a stout-műfaj feltétlen híve (főleg nem a dupláé), de ezt bárhol-bármikor.

Tibi, gyere haza gyakrabban!

Random #59 // Sörfesztiválok a Főzdefeszt árnyékában

Alapvetően nem írtam volna erről, de mivel több ismerős sem értette, mi lett az októBEER fesztivállal, ezért csak nekifutok a témának…

Röviden arra kaptam fel a fejem még október 5. magasságában, hogy úgy hirdettek bizonyos sörfőzdéket, hogy tárgyalásban voltak ugyan, de konkrétumok, vagy aláírás nélkül.

Az ötödikei plakát

Az ötödikei plakát (forrás: https://www.facebook.com/Eiffelkert)

Aztán az indulásra eltűnt a Balkezes, meg a Horizont is. Nekem ezzel semmi gondom nincs persze, csak arra célzok, hogy amíg – érdemei elismerése mellett – szeretjük mindig megmondani, hogy mit kéne változtatni mondjuk a Főzdefeszten, addig azért a többi rendezvény (nem szép tőlem az általánosítás, persze) is hasonló, vagy még amatőrebb hibákat vét.

Az ötödikei plakát

A nyolcadikai plakát (forrás: https://www.facebook.com/Eiffelkert)

Hangsúlyozom, ez az egész írás nem a a Főzdefeszt mellett, vagy az októBEER ellen szól (lehet mártott marhasúsos szenyát tolni, rá meg Napalmot inni, szóval szavam se lehet, tényleg), csak bizonyos tendenciákra mutat rá.

A Gerilla sörfesztivál is mintha jobban törődött volna a fellépő zenekaraival, mint a kitelepülő sörfőzdékkel, nem beszélve arról, hogy 22:35-ig lehetett sört kérni, 22:50-kor a villanyt oltották ránk majd 22:55-kor kiraktak minket (értjük, hogy önkormányzat, engedély, miegymás, csak a stílust, amivel ezt nyomatékosították, azt nem annyira).

A Sör És Örömzene Fesztivál akarva-akaratlanul a régi, Mikszáth téri Főzdefesztek hangulatát ígérte, de ehelyett inkább a vásári jellege dominált (az, hogy mondjuk a Fóti söröket itt lehetett inni és nem a Felvonulási téri rendezvényen, az azért kevés az üdvösséghez).

A Budavári sörfesztiválról is mondhatnánk, hogy inkább fesztivál, mint sör, de elég beszédes maga a tény is, hogy az Igazi Csíki Sör lett a fesztivál söre (korrekt ivósör, nincs vele baj, de az a fajta igényesség, amit elvárnánk egy „nagydíjgyőztes” sörtől, nnos, az távol áll tőle).

Budapesti Cseh Sörfesztivál.

A Budapesti Cseh Sörfesztiválban mondjuk nem csalódtunk még

Nem kell minden fesztiválnak sörfesztiválnak lennie és nem kell minden sörfesztiválnak kézművesnek lennie, de azért néha nem árt helyretenni magunkban, hol tart a „sörforradalom”. Írhatunk persze bármit, úgyis a piac és a vásárló dönt. De azért nem kell mindent bekajálni, amit sörrel adnak el…

A második év

Két éves a Fenékig, de ez persze nem jogosít fel minket sem a közhelyek pufogtatására (‘repül az idő’ és társai kíméljenek), sem az érzelgősködésre (a ‘ki hitte volna, hogy’ kezdetű mondatoknak helyen itt nincs)… Összegzünk, mint egy éve.

2015-01-11 11.06.41

Ezt a képet eddig sehova sem sikerült beszúrni (pedig all star)

Az első évhez képest sikerült új rovatokat indítanunk, lett új szerzőnk, publikálunk harmadik fél számára, volt nyereményjátékunk, bíráskodtunk a IV. Házisörfőzők Nemzetközi Versenyén és megjelent az első kooperációs sörünk is.

2015-10-03 22.31.20

Büszkék vagyunk a Dezső vérére (pacsi a MONYO-nak, ölelés a Dezsőnek)

A 10. Főzdefeszten – amolyan tanulmányi kirándulásként – a  Neked csak Dezső pultjában népszerűsítettük többek közt a Dezső vérét. Bár nem tervezünk pályát módosítani, azért hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem élveztük…

2015-09-11 22.54.32

Ezek a matricák a 10. Főzdefeszt első napján elfogytak (lesznek majd megint)

Lett végre Untappd profilunk is – négyen kezeljük közösen -, de ezentúl a söröket a Ratebeer helyett is ott fogjuk linkelni.

2015-10-07 21.07.03

Ez egy zongorából kialakított hatos sörcsap, de ezt sem tudtuk sehova sem felrakni (eddig)

Volt, amire nemet mondtunk persze. Példának okáért hiába küldött a Dreher Ünneplős Ászokat, nem mentünk rá a „low hanging fruit”-ra, hogy kritikát írjunk róla, vagy hiába kaptunk olvasói levelet, úgy döntöttünk, hogy abban a formában, ahogy a szerzője szerette volna, nem biztosítunk neki teret (végül az alfahir.hu temette a Főzdefesztet).

bat

A söröző Batmant Berlinben lőttük (hogy jön ez ide? sehogy)

Az eddigi legnépszerűbb posztunk – külön öröm – az alapító, de eddig rejtőzködő negyedik szerzőtársunk keze munkáját dicséri (kézműves poszt): http://fenekig.com/2015/06/08/random-47-valaki-csinaljon-egy-margot-a-fozdefesztnek-hogy-ezt-odairhassuk/

as

Pontosan az ilyen képek miatt nem szoktuk magunkat fotózni (szép magyar szóval szelfizni)

Hogy előre is nézzünk, maradjunk annyiban, hogy nem lőttük még el minden puskaporunkat… Addig is köszi, hogy – egyre többen – velünk vagytok!

Random #58 // A Szent András sörök beveszik a hipereket (is)

Cseppet sem újdonság, hogy a kézműves sörök már nem csak a pesti sörszaküzletek sajátjai és persze a multi-láncokon túl is bizonyos hiperekben már régóta lehetett Távoli Galaxist, vagy épp Stari söröket is venni… Én viszont ma találkoztam először a Szent András sörökkel az egyik legnagyobb hazai hipermarket lánc polcain.

asd

Tényleg már csak egy lépésre vagyunk attól, hogy – brit példára – a BrewDog sörök is így sorakozzanak itthon is

Ékes példája ez is annak, hogy a kézműves sörök „forradalma” már nem (csak) a Főzdefeszten zajlik.