A korábbi ízesített-aromás-szirupos lágerek a „csajos” vonalra építettek, gyorsan fogytak, lehetett rájuk alapozni márkákat, vagy legalábbis fesztiválos kitelepülések megtérülését. Az alábbi versenyzők viszont már egy más minőséget, koncepciót, színvonalat képviselnek, a modern trendek követői és megállják a helyüket a komolyabb stílusok között is, mivel ők maguk is komolyabbak, de szerencsére ettől függetlenül azért összességében könnyen ihatóak!

Ha egy szó, akkor macifröccs. Kevés alkohol, sok szénsav; frissítő, könnyű, észrevétlenül csúszik. 4,3%-os, de ennyit sem érezni, ellenben ribizli, hibiszkusz és meggy bőségesen jön a Mad Scientist Red Light Districtjéből. Se nem édes, se nem savanyú, se nem keserű.

Ki igya?

Aki nem tudja mit igyon.

Ki ne?

A komlók és maláták szerelmesei.

Akkor ez most jó?

Adja.

Annyira epres a Creamberry illata, hogy az izétől is ezt várod, aztán csalódsz, aztán megbékélsz, mert a végére csak szétszed a benne lévő eper. Egy szóval: twizzlers (vágod, a nagyon amerikai piros gumicukor). Kicsit ízetlen, kicsit krémes (epres joghurt stenk), de azért csak műbalhéból húzzuk a szánkat, mert jó móka lett a Krak’n Town első saját söre!

Ki igya?

Édesszájúak.

Ki ne?

Aki nem szereti az epres joghurtot.

Akkor ez most jó?

Jó hát!

Röviden: majdnem Hot Turkish (egy shot az Anker’t-ben, amit anno friss maracujával és chilipaprikával szervíroztak), csak a chilisebbnek kéne lennie. Egyértelmű benne a maracuja, de a mango szúrós-fás íze is felismerhető a Mango Bayben. Zéró szénsav, de nem bánjuk. Eddig a legjobb, ellenben nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy milyen jó lenne, ha tényleg csípne (tálalási javaslatként jöhet némi jalapeno a pohárba), de majd a Mad Scientist úgyis kommentel, hogy tévedünk ebben (is)!

Ki igya?

Mindenki.

Ki ne?

Aki nem szereti a Hot Turkisht.

Akkor ez most jó?

Csípősen ász lenne, de akkor meg amiatt húznánk a szánkat biztos.

Egy újabb Mad Scientist, de a legkevésbé sem bánjuk; ezúttal hivatalosan egy witbier. Nyilván kihagyták a ‘Japán Witbier’ magas labdát, így lett Tokyo Lemonade a neve. Illatra szétcitrus kis savanyúval, habkönnyű testű, folyós, vizes, egy kis krémességgel. Könnyen iható, „a nyár íze” minimál keserűvel. Röviden? Citromfűsör. A koriander szépen jön, a narancshéjat nem éreztük, de bedobtuk még az akácvirágot és a loncot, mint lehetséges megoldásokat (és persze el is fogadtuk azokat).

Ki igya?

Bárki.

Ki ne?

A nehéz sörök rajongói.

Akkor ez most jó?

A nyár íze nem lehet ellenzékben!

Zavaros, cuccos, halvány. Illatra belga élesztős, habja közepes, de sokáig marad. Ízre sós, fanyar, testes, de frissítő, viszont – szinte egyedüliként a mezőnyben – nem iható könnyen. Röviden a sörök margaritája, a margariták söre (a bennünk élő marketingesek vadul adják egymásnak a brofisteket). Nem baj, hogy nem tudjuk eldönteni, hogy a Dimbo Lab Red Currant Gose most direkt, vagy véletlen lett ilyen…

Ki igya?

Aki szeret ízeket keresni.

Ki ne?

Aki nem szereti a margaritát.

Akkor ez most jó?

Legyen elég annyi, hogy izgalmas és megosztó. Szerettük kóstolni!

Multivitamin illat, de ízre is hozza… Mint egy nyári délután, amikor egy rakás gyümölcs beleborul az alkoholos bóléba. Szétpapaya, de amúgy erre szokták azt mondani az értők, hogy funky, szóval bedobjuk mi is. Röviden: dinnyés rágógumi! Érdekes, jó, a kis édesség és a kis fanyarság határmezsgyéjén. Könnyen iható, de hamar eltelít, szóval egy nagy üveggel egyedül nehéz lesz végezni a Mad Scientist × Grabovszky Beertending kollab WildCarddal.

Ki igya?

Aki nyáron szeretne egy nagy üveget szétdobni a haverokkal.

Ki ne?

Aki egy utolsó sört még venne a hazaútra.

Akkor ez most jó?

Yo.