Urpiner Goodlife Diafit

Fitnesz sör, második felvonás a hétvégi futás apropóján, csupán 27,5 kalóriával, illetve 1,3g szénhidráttal; mielőtt elkezdeném lehúzni ezt a sört, ez az információdömping mindenképpen pozitívum. Illatra olyan, mintha valami zenei fesztivál utolsó napján néznék bele a poharamba, de habja legalább van. 3,8%-os, fanyar, keserűvíz száraz utóérzettel. Vidéki idős nagypapám szódával issza a sört, mert „ez az új divat”. Az lehet ilyen, szerintem bejönne neki.

Urpiner Goodlife Diafit

De ezt nem is az élvezetért issza az ember, hanem azért, hogy elmondhassa, igen, azért csak ivott egy sört, bűntudat nélkül (nekünk sosincs mondjuk). Nem lehet fejtegetni, nem lehet lelkesedni érte. Inni lehet. Észrevétlenül eltűnik.

Ki igya?

Aki nem akar sört inni, de azért inna egy sört. Cukorbetegek. Nagypapám.

Ki ne?

Aki sört akar inni.

Akkor ez most jó?

Nagyüzemi szlovák fitnesz sör… Mégis milyen lenne?

Kritika #112 // Horizont Golden Ale

Kritika április 27, 2016 thehopsnob Leave a comment beerfort belga cabrio golden ale Horizont Horizont sörök hungaria hungarian magyar magyar sör reketye rozs rozsos rye session session ale sommer ale

Úgy tűnik a szezonalitás tényleg betört a magyar kézművessör piacra. Most éppen mindenki azon igyekszik, hogy csináljon valami könnyűt, egyszerűt, amit nyáron lehet korsó számra inni és csak a negyedik után rúg be az ember. Ja és persze legyen benne azért valami csavar. A Beerfort egy kellemesen felejthető ale-el jött ki, a Reketye pedig rozzsal fűszerezte a receptet, ez jobban is sikerült. És akkor most itt van a Horizont, egy csak csapról kapható belga golden ale-el. A cél itt is a szokásos volt: friss, jól iható. Ezúttal a belgaság adja a csavart, elvileg haraphatóbb, édeskésebb, gyümölcsösebb. Lássuk mit tud.

Horizont Golden Ale

Tulajdonképpen hoz mindent amit ígér, csak haloványban. Szép szalmaszőke (a kép hazudik!), finoman édeskés (hogy ne csak mindig keserű, komlós frissítők legyenek), testesebb a könnyű nyári lágereknél, és gyümölcsös is, bár nekem leginkább a méz dominált az illatában. Szóval nincs vele semmi baj, csak olyan kis tompa. Nem mondom hogy jellegtelen (de valaki mondta rá), mert megtalálhatóak a jegyek, de valahogy az egész csak úgy szól, mint a lehalkított rádió az autópályán. Vagy hallgassuk rendes hangerőn, vagy kapcsoljuk ki.

Ki igya?

Aki valami kellemes, visszafogott, édeskésebb alternatívát akarna a nyárra. Aki szereti Chris Rea-t.

Ki ne?

Komlóbuzik. Savanyú mániások. Punkok.

Akkor ez most jó?

So-so, hál Imhotepnek.

Kritika #111 // Mecénás Nautilus

Kritika április 20, 2016 thehopsnob Leave a comment De Molen hel & verdoemenis hungarian hungarian craft beer Imperial Stout magyar magyar sör mecénás nautilus stout

A Mecénásnál tudhatták, hogy jó helyen járnak nálam, mikor imperial stoutot kell rásózni a bloggerre. Ehhez képest kb. egy hete kergettem – a saját hibámból – a számomra leadott üveget, mire tegnap sikerült átvenni és megkóstolni.

Kezdjük ott, hogy okosan egy használt motorolaj sűrűségű, klasszis Hel & Verdoemenisszel melegítettem, ami egyrészt durván tapadós és elnyom mindent, másrészt – gondoltam – legalább komoly nemzetközi verseny elé állítom a Nautilust. Ennek ellenére a magyar sör meg tudta mutatni magát, sőt kifejezetten érdekes versenyzőnek bizonyult.

Mecénás Nautilus

Nyilván fekete és hozza a kávét, a pörköltséget, meg az étcsokit, amit a stílus kíván, tiszta sor. De van egy csomó érdekessége. Viszonylag szénsavas. Könnyű, kicsit vékony („mindössze” 8,2% az alkohol), de mégsem érzem nagyon vizesnek. Ami kifejezetten jól esik a nehéz sörök után, hogy friss, gyümölcsös tud lenni, ahogy melegszik kifejezetten ezek kerülnek előtérbe. Van olyan, hogy frissítő imperial stout? Mondjuk akkor szerintem van. Addig persze nem mennék, hogy kapudrog a nehéz stoutok világába, mert ez mindenkinél más, de mondjuk simán lehet ezzel kezdeni a műfaj megszerettetését emberekkel.

Ki igya?
Aki szereti a stoutokat. Aki Verne rajongó és bőrfotelben olvasgatás közben kortyolgatna valamit.

Ki nem?
Aki valami tényleg könnyűre vágyna, mert ez azért becsapós.

Akkor ez most jó?
Abszolút, bátran ajánljuk a műfajjal ismerkedőknek.

Kritika #110 // Gólem × armando_otchoa Mr. 60 Hops

Kritika április 18, 2016 theblackheartking 1 Comment 60 hops Armando armando otchoa armando_otchoa armando_otchoa Mr. 60 Hops Gólem Gólem Mr. 60 Hops Gólem × armando_otchoa Mr. 60 Hops Hugyecz Tamás Hugyecz Tomi keserű kézműves sör komlógerinc kontúros kovászosság Kővári Csakajósör Gergő Kővári Gergő magyar magyar sör Mr. 60 Hops sós sör szétkeserű túlzás vörös ale

Elég nehéz objektívnek maradni, ha olyan emberek sörét kapja az egyszeri blogger (premier előtt), akiket amúgy respektál, sőt, velük még jóban van (remélhetőleg premier után is). Szerencsére itt a Fenékig.com-on nem ismerünk se istent, se embert, így nem sérülhet a szakmaiság…

Ezt utóbbi alatt persze nem azt érjük, hogy „komlógerincek” „kontúros kovászosságával” szédítenénk bárkit, egyszerűen csak azt, hogy tesszük, amit szoktunk.

Gólem × armando_otchoa Mr. 60 Hops

Elsőre káosz. Másodszorra már tudok figyelni is; ragadós-ragacsos, de semmiképp sem a West-Coast ipák önfeledt vonala dominál (ezzel a fél mondattal egyből dobok is egy csontot az örökös szemforgatóknak). Illatra meglepő módon szójás és sós jegyek köszönnek be, amiből marad az ízérzetben is, de közel sem zavaró módon.

Ha vakteszten akarnék megbukni, arra tippelnék, hogy equinox (a jó), enigma (a rossz) és sorachi ace (a csúf) komlókkal készült ipát iszom (ez utóbbi nincs is benne). Nyilván lehetetlen kiérezni 60 féle komlót, nyilván felesleges és egyértelmű túlzás eredménye a Mr. 60 Hops, de életképesebb, mint mondjuk a Fukushima Heavy Water. A párhuzam már csak azért is indokolt, mert ez utóbbi is ki volt találva (sorachi ace, rizsszirup, cseresznyefa chips), de hiába vállalt sokat, keveset küldött… Most is ez az érzésünk.

Nem egy gyümölcsbomba ugyan, de izgalmas, komplex vörös ale jó koncepcióval, eltalált és informatív címkével, miközben mégse ez lesz az a sörük, amiről évek múltán eszünkbe jut majd a Gólem, vagy armando_otchoa. A keserűje persze lehet, hogy még mindig a szánkban lesz majd akkor is…

Ki igya?
Akinek az 1000 IBU meg sem kottyant. Az egyértelmű túlzások embere. Aki szeret felvágni. Aki külföldre vinne valami új hazai sört.

Ki ne?
Aki szerint az ipa már gáz. (Nem az.) Aki nem szereti a maró keserűséget. Aki szeretne még ízeket érezni utána is.

Akkor ez most jó?
Persze.

Kritika #109 // Brew Your Mind Muddd

Kritika március 21, 2016 thehopsnob Leave a comment brew your mind brown ale cocoa cocoa portert coffee hungarian craft beer magyar magyar sör mudd

A Brew Your Mindnak valami bekattant a cserje vonalon, a kávés IPA-val egy időben egy kakaós-kávés brown ale-t is kihoztak, és amúgy milyen jól tették. Kakaóval itthon eddig kevesen próbálkoztak, pedig az erősebb barna-fekete söröknél eléggé adja magát a használata.

Brew Your Mind Muddd

Ahogy az előző főzetnél is a kiegyensúlyozottság volt a legfőbb fegyver, úgy a Muddd is arra alapoz, hogy baromira jól iható. Nem riasszon el senkit a kakaó, vagy a kávé, nyugodtan ihatja mindenki. Mondjuk nemtom, hogy van-e olyan aki nem szereti a kakaót, az menjen és sürgősen vizsgáltassa meg magát. A cucc jól is néz ki amúgy, a habja viszonylag hamar megy, de a színe szép mahagóni. Illatában és ízében is a kávé kevésbé van jelen, inkább a kakaót lehet érezni. Jól csúszik, egy-két üveg simán lemegy (utána azért lehet, hogy kakaó túltengést kap az ember). Úgy különleges, hogy közben mindenkinek jó lehet.

Ki igya?
Aki szereti a kakaót. Meg a kellemes ivós barnákat.

Ki ne?
Van olyan aki nem szereti a kakaót? Vagy a kellemes barnákat?

Akkor ez most jó?
Aha, simán ajánljuk az este kezdő, vagy záró sörének is.

Kritika #108 // MONYO Brewing Co. Kohatu

Kritika március 17, 2016 thehopsnob Leave a comment 60 minute ipa 60 Shades alesmith amerikai ipa Armando Ochoa armando_otchoa cigar city Hopaholic IPA hungarian hungarian craft beer ipa jai alai kohatu magyar magyar sör monyó MONYO Brewing Co.nicolas cage

Leírtuk idén párszor, hogy a láger az új IPA, de azért az IPA az csak IPA bakker. Minden házisörfőző ezzel kezd, ha valaki gerillából nagyban akar főzetni, akkor jó eséllyel az első sörei között fogunk találni egy IPÁ-t. Mert elvileg könnyű. Legalábbis könnyű nagyot lépni egy rossz lágertől, a megszokott ízektől. Gyümölcsös, virágos, bombasztikus, illatfelhőt hagy maga után és könnyen csábít.

Aztán persze gyakorlatban itthon sokszor zavaros, karcos, porosan keserű, a túltolt komlón kívül nem igazán érezni semmit, abból is csak a kellemetlen kesernyét. Vannak próbálkozások, hogy az IPA-nál afelé menjen a piac, ahol a legjobb amcsi IPA-k tartanak: a kiegyensúlyozottság felé. Persze a karcosság és a túlkomlózás ellen van próbálkozás különféle komlózási technikákkal, a first worth hopping, meg a hidegkomlózás mellett eddig a Monyó 60 Shades sorozata és armando_otchoa csúcs Hopaholicja nyomatta végig a 60 perces komlózást. Ez elvileg megmutatja a komló minden tulajdonságát és persze ha jól adagolja az ember percenként a fűszert, akkor kellemes, kerek, letisztult ízvilágot ér el (miközben ezt leírom, felsír a fejem felett a bullshit sziréna, de sajnos ezt most máshogy nem tudom megfogalmazni).

Monyo 60 Shades of Kohatu

És milyen lett a Monyó sorozatának legújabb darabja? Nos a hipszter új-zélandi komló jól teljesít, bár a kohatu trópusi gyümölcsössége helyett váratlanul más gyümölcsbe botlunk bele. Barack. Érett barack! Kétpofára zabáljuk, folyik a lé az arcunkon. Valaki megbök a pultnál és ekkor realizáljuk, hogy ez nem csak költői kép, tényleg vedeljük a sört. Lehet ugyanis. Nem támad arcba az illatfelhő, nincs azonnali gyümölcsözön. Lassan jön elő minden, de minden nagyon kellemes. Nagyon jól iható. Visszafogottan határozott. Majdnem azt mondom, hogy kiegyensúlyozott, de persze az AleSmith IPA-t, vagy a Cigar City Jai Alai-t még azért nem éri el. De legalább már feléjük halad.

Ki igya?
Aki szereti a barackot. Meg akik innának egy IPA-t, de eddig mindig túl komlós volt nekik.

Ki ne?
Aki nem akar kétpofára IPA-t inni.

Akkor ez most jó?
Eléggé. Magyar szinten mindenképpen a jobbak között van. Erős négyalá.

Kritika #107 // Reczer Ser T30

Kritika március 9, 2016 sophiefriederikeaugustevonanhaltzerbst Leave a comment coffee milk stout magyar magyar milk stout magyar sör Reczer milk stout reczer ser Reczer Ser T30 T30

Izgatottan készülök a palack nyitására, de őszintén szólva már azt se tudom melyik kávés cuccot fogom inni (ilyen kávés IPA, olyan kávés stout, milk stout, kávés milk stout) csak elém rakták a srácok… De már az elején leszögezném, hogy ha kávé, az nekem tejjel, cukor nélkül.

Kitöltve masszív, sűrű, bár elégé habzik, meg gyöngyözik is az alján a szénsav; ez elsőre nem annyira szimpatikus, de meglátjuk. Illata csersavas, de közben kijön a kávé.

Jobb lett volna, ha kávés stout, vagy milk stout, de így… Nagyon ráizgultam, hogy milk stout – ugye a Fenékig házi-milk stout szakértőjének a szerepében tetszelgek – de a stílushoz képest túl savanykás a vége. Szóval elsőre csalódás, hogy a kávé dominál nem csak a korty elején, de a végén is. Lehetne krémesebb.

Kihagytam a poént és nem kávéscsészében fotóztam

Aztán miközben csinálom a képeket és ülepszik bennem a sör, megjön halványan a krémesség is, de a szénsav még mindig zavar. Lehet, hogy csak ilyen napom van. Az viszont abszolút plusz pont, hogy 5,5-ös az alkohol.

Egy milk stouttól azt várom, hogy kis adag vaníliafagyiként tegye izgalmassá a sört és a T30-ból pont ezt az izgalmat hiányolom. Száraz az utóérzet és olyan a leheletem, mintha egy eszpresszó mellé elszívtam volna egy cigit. A laktóztól, ami talán kicsit lekerekíti ezt az érdességet, de nekem nem eléggé. Szétkávé.

Holnapig átgondolom, hogy megtaláltam-e benne a kókuszolajat, amiben a kávészemek fürödtek. Nem húznám le egyértelműen; élvezni élvezem, de az elején a szénsav, a végén pedig a kávé elviszi a hangsúlyokat.

Kritika #106 // Brew Your Mind K.a.f.é. IPA (2nd edition)

Kritika március 7, 2016 thehopsnob Leave a comment 2nd edition bierzauberei brew your mind chorongi espresso ale hübris hungarian craft beer kafé kafé ipa kávé kopi ipa Legenda magyar Mikkeller

A kávé a sörbe’ minek van? Hát pl. mert jó. Mármint általában jó. Leginkább alapból is jó, nagy, testes sörökhöz szokták tenni. A stoutok, porterek alapból is hozzák a kávés ízeket a pörkölt maláták használata miatt, ezekre rájátszani biztos siker (bár itt is sokat kell dolgozni azért, hogy jó legyen a végeredmény). Más műfajokkal nem mindig működik jól együtt a kávé, mondom ezt úgy, hogy a kedvencem a Legenda – Bierzauberei egyszeri Espresso Ale-je. De amúgy a Mikkeller Kopi IPA-ján kívül most más kávés IPA nem is ugrik be, itthonról meg csak a Chorongi, ami kifejezetten a kávéról szólt, szóval viszonylag ritka az ilyen próbálkozás.

A sör első változata az őszi Főzdefeszten debutált, de most tovább pofozták a receptet.* Biztos, hogy jót tett neki, mert az elsőt bár kóstoltam, de nem hagyott mély nyomokat. A vicces, hogy ez sem fog mély nyomokat hagyni, de pont ez az előnye.

Brew Your Mind K.a.fé. IPA (2nd edition), meg a kotyogós

Kiegyensúlyozott, finom és jól iható. Nem harsány egyik alapanyag sem, teljesen jól összesimul az egész, emiatt sikeres lehet azoknál is, akik ódzkodnak a kávétól, vagy a kávé gondolatától a sörben. Nem az édeskés-tejes kapucíner szelet vonalat viszi, sokkal inkább száraz, kiadja a komlót is. Szóval jó ez sörösöknek, meg kávésoknak is. Lehet menni iszogatni eltartott kisujjal!

*Rohadtul örülök amúgy hogy rárakták ezt a kis 2nd edition feliratot, mert herótom van attól, hogy az össze-vissza változtatott receptet nem jelzik. Amikor a komlók egyediségét kiemelő single hop sörökkel vannak tele a szakboltok polcai, akkor itthon sokszor (kényszerből persze, lustaságból, vagy gazdasági érdekből) simán cserélgetik a komlókat egy-egy sörnél, csak közben erről nem értesítik a vásárlót.

Kritika #105 // Horizont Altbier

Kritika február 19, 2016 thehopsnob Leave a comment ábrahám máté altbier dezső Horizont Horizont Altbier hungarian craft beer kandalló magnum magnum pi magyar magyar sör neked csak dezső Zip’s

Pörög a kisüzemi piac, tényleg hetente jön ki új cucc. Korában írtuk, hogy idén úgy tűnik nem a „szétkomló” a nyerő és most egy újabb olyan darabbal találkoztunk, ahol az egyensúly a lényeg. Az altbierről két dolgot kell tudni: hagyományos hibrid fajta amit magas hőmérsékleten erjesztenek, mint egy ale-t, majd lagerhez hasonlóan alacsony hőmérsékleten kondicionálnak – az előbbitől egyrészt könnyed gyümölcsös ízeket is kap, az utóbbitól szép tiszta lesz. A második és sokkal fontosabb információ, hogy ez minden idők legmenőbb magánnyomozójának a kedvenc sörtípusa.

A Horizont új altbierjétől sok malátát, melegséget, teltséget, szép vöröses színt vártam. Nagyjából meg is kaptam mindent, de mégis bosszús vagyok kicsit. Hogy miért?

Horizont Altbier

Mert amikor kitöltöttem, majd elkezdtem fotózni, akkor arra gondoltam: „Bakker, de szarul néz ki.” Mármint tényleg úgy néz ki. Pont az Austin Powers 2. ment a tévében, ahol Dagi Dög székletmintáját vizsgálták. Nem mondom, hogy nem röhögtem fel a poharat a kezemben tartva… Jó nyilván a sör nem szar, csak azonnal látszott, hogy bizony ez éretlen. És innentől kezdve meg lehet rakosgatni jobbra-balra a szavakat a kritikában, csak nincs értelme, mert nem a kész terméket vizsgálom. Tudom, hogy pénzügyi és logisztikai okai vannak, hogy egyes söröket idő előtt kénytelen kihozni a sörfőzők, vagy a főzde (néha ütköznek az érdekek), csak nem szeretem…

A sörben amúgy van potenciál. Mikor kissé letisztul, akkor gyönyörű mahagóni színe van. Illatban és ízben is masszív, kellemes malátásság érződik, főleg ahogy melegedett. A német nemeskomló (Hallertauer Mittelfrüh) is ekkor jön ki, finom fűszerességet ad a végéhez. Kellemes, melegítő télvégi sör. Szóval jó lenne na. Csak még picit nyers. Picit karcos. Picit poros. Nem az igazi.

Na mindegy, adjatok neki egy kis időt, vagy cáfoljatok meg. Mától csapon a Kandallóban, jövő héten pedig a Dezsőben a Zip’s Tap Takeover keretében is csapra kerül (üvegesben nem lesz kapható).

Kritika #104 // Monyó x RothBeer The Blue Oyster

Kritika február 19, 2016 aovari Leave a comment craft beer Élesztő magyar magyar sör monyó osztrigás sör oyster stout premier RothBeer stout

A csapatban én vagyok a leggyengébb láncszem. Egy rohadt képet nem voltam képes összehozni, de hát egy stouton mit fényképezzek? Tegye fel a kezét, aki el tudja dönteni, hogy ezen a képen a Franky Four Fingers vagy az új oyster stout látható?

Ez csak egy sima stout…

Na? Ugye. Én egyébként kifejezetten szeretem általában a stoutot, és ez nekem bejött, mint általában egy stout. Viszont – nyilván azért mert hegyen nőttem fel, és ott ritka az osztriga, meg falun, és nem fejlődött ki az agyam – nem igazán éreztem a floridai langyos tenger áztatta sós delfin ízét, ellenben eléggé pofán vágott egy erős pörkölt maláta íz. Nem csak a tenger íze, de a habja is valahova máshova került, minimális hab, egy perc múlva el is száll. A szénsav elsőre kicsit soknak tűnt, de mire a pohár feléhez elértem, megbékéltem vele. A vége kicsit keserűbb, mint amit vártam, és utána maradt egy kis unicumos íz a számban – nem ittam unicumot, a félreértések elkerülése végett mondom csak.

Palackban ilyen – via MONYO Brewing Co. on Facebook

Kevés összehasonlítási alapom van, a Flying Dog Pearl Necklace Oyster Stout volt eddig az első és egyben utolsó aminek nekimentem. Akkor még félelemmel telt kíváncsisággal kóstoltam bele, és ott is az volt az érzésem, hogy az egy fasza sör, de ha nem lenne ráírva, magamtól nem találnám meg benne az osztrigát. A Monyó & Rothbeer sörénél ugyanezt éreztem, és igazából nem is nagyon számítottam másra.

Ez a sör nekem bejött, ajánlani tudom mindenkinek, de főleg azoknak, akiket egyébként elriasztana az osztriga. Aki tudja mi ez a stílus, az úgyis rá fog menni. Azok a sörösök viszont, akik a sátán teremtményének tartanak mindent ami hal, vagy akárcsak közel megy egy halhoz, akik nem tudják felfogni, hogy hogy lehet bármit is megenni, ami vízben él, azok se féljenek, nyugodtan „ugorjanak egy fejest”, nem fogják megbánni. Akik csak simán kanosak akarnak lenni az első randin, vagy allergiások rá, azok meg ahogy érzik.