Reketye x North 42 Brewing Hibiscus Kiss

Dupla sör, duplán jó. Ezúttal duplán-dupla: a Reketye Sörfőzde állt össze a Magyarországon járó, számunkra egyelőre ismeretlen North 42 Brewing amerikai brigádjával, hogy valami különlegeset alkossanak. A Reketyének most már van egy kialakult szortimentje, mostanában már rámennek a szezonális, különlegesebb sörökre (cocoa porter, rozsos summer ale). Ezúttal nem aprózták el, rögtön saját műfajt teremtettek (?), készítettek egy dupla witbiert hibiszkusszal. Pakolták bele amit lehet, háromféle élesztő, folyékony Wyeast Labs, szóval minden adva volt a sikerhez. Ja és elég jó lett a palackdizájn, plusz pontért. Lássuk a sört.

Reketye Sörfőzde x North 42 Brewing – Hibiscus Kiss

Hát izé. Az első palackot nem tudjuk hová tenni, gyorsan bontunk még kettőt és máris jobb a kép, az elsővel valami félrement (teljesen iható volt, de tompa, tök mást mutatott ízre és illatra, mint a többi amit ittunk). Közben nyitunk egy Kronenburg Blanc-t (igen, tudjuk…) hogy el tudjuk tenni valahová a witbierhez képest a sört. A végeredményre az jön ki, hogy a két stílus között ugyanakkora a különbség mint mondjuk egy stout és egy imperial stout között. A witbier friss, fanyar, szinte az arcunkba robbanó illatfelhő, frissítő nyári ital. A duplawit édes, krémes, lomha, túlérett gyümölcsök illatával. Ha az narancs (vagy még inkább citrom), akkor ez érett narancs. Ha az nyár, akkor ez ősz. Abból amit a witbier tud, szinte semmit nem mutat a harapható gabonásságon kívül. Viszont ha eltekintünk attól, hogy összehasonlítgassuk, akkor tök jó sör. Testes, vastag, de észrevétlenül lemegy a két üveg. Bár kellemesen zsibbaszt az alkohol, lehet belőle inni még egy pohárral. Narancs, mandarin, rozsos fűszeresség – kifejezetten kellemes sör. Szeptember végére. Mikor már a Nap nem melegít annyira. Elraktuk az egyik üveget, majd rápróbálunk.

Ja, és a hibiszkusz? Tudja valaki, hogy milyen íze van a hibiszkusznak?

Ki igya?

Aki nem frissességre vágyik, hanem kellemes ellazulásra.

Ki ne?

Aki nem szereti az enyhén túlérett narancsot. Vagy a koraőszt.

Akkor ez most jó?

Nekünk bejött.

Kritika #122 // Põhjala / To Øl Ginie (In a Bottle)

Kritika augusztus 17, 2016 theblackheartking Leave a comment borókabogyó észt észt sör gin gines sör Ginie Gose grodziskie In a Bottle Lichtenhainer margarita margaritás sör Pöhjala Põhjala / To Øl Ginie (In a Bottle)Põhjala Ginie In a Bottle to ol To Øl Ginie In a Bottle

Nem bírtuk ki, hogy ne kérjük ki (a Põhjala számunkra Berlin óta legendás, de hagyjuk a csak nekünk vicces poénokat) és bár mostanság nem ékeskedünk olyan sörökkel, amelyeket rajtunk kívül csak kevesen fognak – tudnak inni, ezzel most kivételt kellett tennünk. Nem leszünk a fiú, aki minden savanyítottra farkast kiállt, de most hinnetek kell nekünk.

Illatra margarita egy kis Gatorade-del, színre kissé sápadtabb, mint a képen és zavarosabb is. A hab hamar összeesik, de egy kis fátyol a végéig próbál kitartani.

Põhjala / To Øl Ginie (In a Bottle)

Kortyra mint a kés; gyorsan jön, hideg, kegyetlen és az első szúrás után gondolkodás nélkül adjuk meg magunkat. Lehunyjuk a szemünket és új snitt jön: bungee jumping közben zuhanunk, egy rakás érzés tolong bennünk, dolgozik az adrenalin, mindent akarunk, most akarjuk, aztán lenyeljük a kortyot és visszaránt minket a kötél. Pislogunk és újra az asztalnál találjuk magunkat sörrel a kézben. A margaritát nem tudjuk elengedni, persze nem annyira alkoholos. Először sós, aztán fanyar és csak a száraz befejezésnél érezni egy keveset a jobb ginekre jellemző borókabogyóból. Úgy fáj, hogy jó.

Ki igya?

Aki valami újat keres.

Ki ne?

Cseh sörök kedvelői. Akik most kezdik a kézművest. THEHOPSNOB.

Akkor ez most jó?

Felettébb.

Kritika #121 // Soproni A.P.A.

Kritika augusztus 12, 2016 thehopsnob Leave a comment American Pale Ale APA csíki sör hungarian beer hungarian craft beer soproni soproni apa

„Kézművessör, én vagyok az APA-d!” – hangzott el a Soproni ügynökségének kreatív ülésén, majd a poén annyira megtetszett mindenkinek, hogy gyorsan sört csináltak belőle. Na nem, azért bármennyire is ezt gondoljuk néha a nagy sörgyárak működéséről, az ilyen cégeket nem hülyék irányítják. Ahogy mindenki, ők is észrevették a trendeket, de persze nem szarták magukat össze – a magyar kézműves piac még mindig iszonyatosan kicsi a nagy halakhoz képest, nem tartunk ott mint az amcsik, ahol 12 százalékot visznek el a kraft sörök – hanem reagáltak. Először a rettenetesebbnél rettenetesebb radlerekkel (ennek nem örültünk), majd elkezdték behozni az import cseh és német söröket a portfólióból (ennek igen). És végül eljutottak oda, hogy beszálltak a lelkes kicsik kézműves homokozójába. Nem taposták össze a többi homokvárat mint a Budweiser, csak megpróbáltak ők is építeni egyet ami van legalább olyan szép, vagy tán még szebb is. De ha nem sikerül, akkor is egyel több vár van amiből a fogyasztó választhat, legalább valamennyi bevételt elvisz a kicsiktől. Egyrészt szép tőlük, hogy nem keltik a feszkót hülye lózungokkal (mint a Csíki pl.), másrészt tényleg kíváncsiak voltunk mit alkotnak, hiszen nekik megvan az anyagi és a technológiai háttérük, hogy valami igazán faszát csináljanak. Nézzük, hogy sikerült.

Soproni American Pale Ale

Felemásan minimum. Az alapok rogyadoznak, innen meg nehéz várat építeni, hiába kiabáljuk a várfalról a világba, „hogy hülye sörfogyasztók, sörfogyasztó hülyék”, a mi sörünket igyátok! Alapnak ugyanis kivettek egy kicsit a sima lager kukoricás alapjából, majd ebbe dobáltak többféle komlót, meg amerikai élesztőt. Ebből biztos nem lesz csúcsminőség. Másrészről egy APA az általában kb. 5% alkohol, friss, illatos, jól iható, könnyed. Ez pedig 7,2%, amitől rögtön ragacsosan édes lesz. Illatban is ezt az élesztős édességet hozza, belekortyolva meg valami torokkaparós keserédesség, gyógyszeresség veszi át az uralmat, főleg a korty végén. A komlónak, frissességnek, felfrissülésnek semmi nyoma. Szerettem volna, ha jó, de örültem, hogy csak egy pohárral rendeltem. Egyáltalán nem ihatatlan, sokaknak biztos meglepetés lesz és érdekesnek fogják találni, én inkább kihagyom legközelebb.

Ki igya?

Aki azt hiszi, hogy ez kézműves sör. Aki szerint vicces a cikk elején elsütött poén.

Ki ne?

Aki tényleg kézműves sört szeretne inni. Aki szerint nem vicces a cikk elején elsütött poén.

Akkor ez most jó?

Nem, nem nagyon.

Kritika #120 // Hübris Aranyláz – Dr. Béla – Mantra

Kritika augusztus 10, 2016 thehopsnob Leave a comment anchor steam aranyláz belga búza búza coffee beer dr. béla Főzdefeszt hübris hübris aranyláz hübris dr. béla hübris mantra hungarian beer hungarian craft beer kávé kávés sör magyar magyar sör mantra steam bear witbier

Néha még az előző Főzdefeszt emlékeiben élünk (jókban meg rosszakban), miközben már a nyakunkon a következő. Ez is egy kicsit utóhang, ködös emlékek felfrissítése a Hübris jóvoltából. A tavaszi Ffeszten ugyanis mindhárom most próbált sört lehetett kóstolni, sőt kóstoltuk is. Aztán persze az történt, ami az ilyen forgatagban: néhány sört elfelejtettünk. Vagy a mezőnyben nem emelkedtek ki, esetleg nem ők fogtak meg minket valamiért. És bizony az újrakóstolt háromból van olyan ami miatt érdemes volt több figyelmet fordítani rájuk. Három címkézetlen üveget kaptunk a srácoktól, az Aranyláz nevű californiai commont (steam lagert), a Dr. Béla nevű witbiert (azaz belga búzát) és a Mantrát, a korábbi kávés láger, a Chorongi aktuálisan új változatát. Bónusz megjegyzés: az üvegek jelöletlenek, mert a brand éppen arculatváltáson esik át, és mivel jó a szépérzékünk, a Hübris meg mindig érdekes dolgokat csinál, így kíváncsian várjuk az designt. Nézzük addig a söröket.

Hübris

Az Aranylázzal kezdtünk és gyorsan mentünk is tovább. Igazából a stílus szülőatya, a híres Anchor Steam sem nagy kedvencünk, kellemes, jól iható, kissé édesebb, gyümölcsösebb, enyhén testes láger, de nagy ízrobbanást ne várjunk tőle. Jó alternatívája a kesernyés ivósöröknek, de most nem izgatott fel minket.
A Dr. Béla annál inkább. Van aki szereti a doktorokat, van aki irtózik tőlük. Ezzel a witbierrel is így voltunk, ugyanis a hagyományos fűszerezés (koriandermag, narancs-, vagy keserűnarancshéj) mellett több huncutsággal is (pl. citromnád) megpakolták a receptet. Ezzel elég megosztóak lettek, egyesek szerint fogkrém, szerintem kifejezetten frissítő ázsiai ízvilág jött létre, de alá tudom írni, hogy miért nem jött be mindenkinek. Intenzív, majdnem agresszív illat és íz, nem mindennek áll jól, nem mindenki bírja. Maradjunk a megosztónál.
A Mantra viszont simán nyeri a felhozatalt és a kávészerető énünket is magáévá teszi. Kellemes letisztult láger, finom kávés illat és ízek, nincs kapucíner szeletes édesség, nem tolakodó, különleges, más. Nagyon faszán összerakott, nagyon kellemes sör, nem csak kávéivóknak.

Ki igya?

Az Aranylázat bárki, a Dr. Bélát akik nem félnek, a Mantrát az eltartott kisujjal sörivókig bezárólag mindenki.

Ki ne?

Akit nem érdekel a sörökkel járó háttérsztori. Aki valami komlósabbat inna.

Akkor ez most jó?

Az Aranyláz közepesen semmilyen, a Dr. Béla közepesen megosztó, a Mantra csak simán fasza.

Kritika #119 // Sörök a Möszjő Vödréből Way To El Dorado

Kritika július 19, 2016 thehopsnob Leave a comment hungarian hungarian craft magyar sörök a möszjő Sörök a Möszjö Vödréből Way to Amarillo sörök a möszjő vödréből way to el dorado way to el dorado

Mostanában kicsit keveset hallottunk az egyik kedvenc gerilla formációnkról, az amúgy büntetően hülye nevű Sörök a Möszjő Vödrébőlről (Egyáltalán ezt így egybe írjuk a ragozásnál, vagy hogy van ez?). Ezúttal nem borították fel a határokat, egyszerűen csináltak egy egykomlós IPA-t, aminek viszont mi nagyon örültünk: az amarillo (ejtsd: ámárijjó) komlóval készített Way To Amarillo nagy kedvencünk volt, így alig vártuk, hogy kibontsuk a sorozat El Dorado komlóval készített változatát. Ideális körülménynek ehhez a Balaton-partot, rohadt meleget, valamint biciklizést és futást választottunk.

Sörök a Möszjő Vödréből – Way To El Dorado (j.)

Jól választottunk. Bár valszeg esőben a Felvidéken is pont ugyanilyen jó lenne. Nem kifejezett nyári frissítő, mégis kitűnően oltja a szomjunkat. Kellemesen komlós, de nincs túltolva, sőt, bizonyos hőfok felett talán még a malátalap édessége jobban dominál. Finom élesztősség és sok gyümölcs. A Balcsi-parton dinnyét és sárgadinnyét detektáltunk, valamint egy kis fokhagymát, de rájöttünk, hogy ez utóbbi a közeli lángosostól jön. Lényeg a lényeg: fasza, gyümölcsös, kellemesen testes, abszolút jól összerakott IPA. Blokkolnám.

Ki igya?

Bárki, aki szereti az IPA-t.

Ki ne?

Aki nyáron valami fanyarral csillapítaná a szomját inkább. Aki a gyümölcsöt nem a komlóban keresi.

Akkor ez most jó?

Jó. Beadta.

Kritika #118 // TuffBuzz Joana Gimme Hop

Kritika július 8, 2016 thehopsnob Leave a comment birodalmi ipa Double IPA dupla ipa hungarian craft beer Imperial IPA ipa joana gimme hop krakntown magyar punk rotten tomatoes steampunk tuffbuzz

Tegnap megint premieren voltunk, új sörfőző, új sör a piacon. A TuffBuzz rögtön egy dupla, vagy másnéven imperial IPA-val indította a bemutatkozását. Ebből a sörből nem sok van a magyar piacon, leginkább a Hopfanatic díjnyertes NoHopLimitje, meg persze a Balkezes király Greyjoy-ja. Szóval rögtön a legjobbak között kell helyt állnia. Odaugrottunk a nem rég nyitott Krak’n Townba (ami előtt amúgy le a kalappal, faszán kialakított steampunk helyet csináltak a régi Suszterinasból) és megkóstoltuk az új sört.

TuffBuzz – Joana Gimme Hop

Mit vártunk tőle? Ugyanazt mint a legtöbb imperial IPA-tól: testességet, krémességet, malátás édességet, egyensúlyt a komlózásban. Megkaptuk? Nagyjából. Szép szín, hamar tűnő hab. Illatra meglepően gyenge, a megmelegedett végénél, a pohár aljából éreztünk finom mézet, barackot, virágosságot, szóval sehol egy trópusi gyümölcsbomba, vagy durva fenyőerdő. Ízre rendben van, de nem kiemelkedő, jól is csúszik, alkoholt nem is lehet érezni. Igazából ennél nagyon jobban nem éreztük, hogy tudnánk és lehetne fejtegetni. Korrekt, inkább egyelőre még egy házisör 2.0 (vagy sokadik.0), de egy szintet még kellene lépni ahhoz, hogy oda lehessen tenni a polcra a magyar élversenyzők közé.

Ki igya?

Aki lazulgatni akar a sörével és nem megfejteni azt.

Ki ne?

Aki valami komolyabb, lendületesebb dologra vágyik.

Akkor ez most jó?

Nem rossz, de egyelőre inkább 3-as fölé (5-ös skálán, mielőtt megkérdezed).

Kritika #117 // Skyland Sörök The Blackening

Kritika július 5, 2016 thehopsnob Leave a comment american stout Black IPA fekete ipa hungarian craft beer kritika magyar neked csak dezső Skyland Skyland Sörfőzde stout the blackening

Mostanában nem vagyunk szétbombázva premierekkel így kevesebb a kritika, de talán nem is baj, ha nem jön ki minden héten egy félkész sör, jobb ha inkább átgondolják az alkotók a dolgokat. A Skyland két sörét régebben értékeltük eléggé vegyes eredménnyel, azóta viszont több söre is kapható volt országszerte. A dizájn egységesebb, a minőség jobb lett, érezhető a fejlődés, a sörök nagy részében pedig továbbra is egy fél középkori fűszerkert megtalálható, szóval eléggé érdekesek mindenki számára. Ezúttal egy kollaborációs sör mutatkozott be (Pataki Norberttel készült), lássuk hogyan nyúltak hozzá egy stouthoz.

Skyland Sörfőzde – The Blackening

Ne cicózzunk: egészen jól. Fekete, habja semmi. Jó csúszik, meglepően testes, semmi vizes vékony stout feeling. Persze lehet, hogy nem is az. A premieren hatalmas vita volt (= négy sörbuzi dörmög magában világmegváltó kategória besorolásokról), hogy itten nem-e esetleg egy fekete IPA-val állunk szemben. De-e. Akár. A stoutra jellemző pörkölt, égett, kávés jegyek háttérben, a finoman kesernyés komlósság sokkal inkább előtérben van (hidegkomlózás!), lehet mondani, hogy black IPA. A készítők szerint american stout. Maradjunk annyiban, hogy jó.

Ki igya?

Aki keserűn szereti a feketéjét.

Ki ne?

Aki tejjel, két cukorral issza.

Akkor ez most jó?

Bezony.

Kritika #116 // Einstök Icelandic Pale Ale

Kritika június 18, 2016 theblackheartking Leave a comment Einstök Einstök Icelandic Pale Ale Icelandic Pale Ale izland izlandi kézműves sör izlandi sör

2014-ben már volt szerencsénk az Einstökhöz, azóta viszont nem csupán elérhetőbb lett az izlandi márka (Anchor Brewing-os, Firestone Walker-es, vagy épp Brooklyn Brewery-s társaival együtt német boltokban is vehető és most nem kifejezetten sörszaküzletekről beszélek), de a mai Izland – Magyarország futball EB mérkőzésnek köszönhetően még akár aktuálisnak is nevezhetjük egy hatos csomag Icelandic Pale Ale pattintását.

Einstök Icelandic Pale Ale

Finoman édeskés illat, rozsdás szín, kis hab. Ízre telt, kiegyensúlyozott összhatású, lomhán szénsavas, nem szétkomlós, inkább édes. A kortyérzet vége a keserű és a fanyar keresztmetszetében található, a befejezés száraz. Nem a west-coast ipák csecsén nevelkedett tömegek söre, hanem a szaftos burgervacsorák és csöcsök stírölésének kelléke.

Nem borulunk térdre előtte, de pont annyira jellegzetes, hogy lehessen róla gondolkozni, illetve annyira jellegtelen, hogy odafigyelés nélkül lehessen inni. Jöhet a meccs!

Ki igya?

Aki szerint az ipa még mindig menő.

Ki ne?

Aki szerint az ipa már régen nem menő.

Akkor ez most jó?

Yo.

Kritika #115 // Zlatý Bažant Radler Levandula Čierna Ríbezľa

Kritika június 8, 2016 theblackheartking Leave a comment arany fácán radler gyümölcsös sör Levandula Čierna Ríbezľa levendulás sör nagyüzemi Radler ribizlis sör szlovák szlovák radler szlovák sör Zlatý Bažant Zlatý Bažant Radler Levandula Čierna Ríbezľa

Alkoholmentes, nagyüzemi, ízesített radler, amit Magyarországon kapni sem lehet – akkor minek írunk róla?

Csak.

Zlatý Bažant Radler Levandula Čierna ríbezľa

Nem teljesen előzmény nélküli azért a dolog, mert a szlovák Heineken citromos-bodzás-mentás radlerét már rendszeresen nyomom egy ideje. Hatalmas meglepetéseket persze nem tartogat, de tetszik, ahogy a mentás keserűség elkapja a korty végén a nyelvemet és nem ereszti, mintha csak valami szétamerikai dupla ipát innék. Könnyű korty, nem telítő aromák, nincs túltolva sem a citrom, sem a bodza, vezetéshez, hidratáláshoz, munkában tökéletes. Meglepő módon még az Untappd értékelései is egész jók… Well played.

A napokban (még Untappden sincs fent) viszont kijött az újabb verzió levendulával és feketeribizlivel, naná, hogy – a Csakajósörben szocializálódott korai elfogadóként – rá kellett cápázni erre is. (A Borsodinak van ugye feketeribizlis-lime-os gyümölcsöse, azt viszont nyilván sosem ittam, szóval ennyit az összehasonlításról…) Az elvben izgalmas párosítás inkább ribizlis, mint levendulás, az idősebb testvér kiegyensúlyozottsága pedig nem csak emiatt nem köszön vissza; nyilván könnyen iható, de közben bántóan szirupos. Persze nem én vagyok a célcsoport, de egy próbát megért.

Ki igya?

Aki szereti a Coldrex megfázás elleni teáját és az Apenta málnás ásványvizét.

Ki ne?

Aki nem vezet.

Akkor ez most jó?

Dehogyis. Viszont vicces. Egyszer.

Kritika #114 // Kiss Sörműhely Pozitív

Kritika május 31, 2016 thehopsnob Leave a comment armando_otchoa armando_otchoa - Dirty Saison "A Szutykos"hungarian hungarian craft beer kiss sörműhely magyar magyar sör pozitív Saison summer ale

Csak ismételni tudjuk magunkat: a szezon az új fazon! Leírtuk már itt is, és tényleg örülünk neki. És most valaki tényleg csinált egy szezont, azaz saisont. Insert oktatószöveg here: a szezonális munkások söre, könnyű alkohol tartalom, frissítő, szénsavas, és kb. abból készül amit éppen találtak a birtokon (az árpa mellett rozs, zab, vagy búza bármilyen változata, helyi fűszernövények vagy virágok és persze teljesen random élesztő). Elvileg egyszerűen hangzik, hiszen ebből akkor bármi is lehet, pl. armando_otchoa saisonra eléggé kevéssé hasonlító Szutykosa. Nézzük itt mi lett.

Kiss Sörműhely – Pozitív (fotó: Sárkány Zsu)

Leginkább semmi extra. Tavaszi fellángolás max. Szalmaszőke haj, csinos ruha, egy kör a hintán, aztán mehetünk tovább az életünkkel. Próbáltuk megfejteni, de nem nagyon sikerült, friss, jól iható, egyszerű volt, mint egy jól sikerült házi főzet. Próbáltuk élvezni, de nem nagyon sikerült, mert az egyik üveg bántóan zöldalmás volt, mint egy rosszul sikerült házi főzet.

Ki igya?

Aki szeretne valami egyszerű, könnyű ale-t ebben a koranyári melegben.

Ki ne?

Aki valami komoly, komplex, vagy savanyú sasionra vágyik.

Akkor ez most jó?

Nem, ez most nem jött be nekünk.