Kritika #64 // Skyland Sörfőzde Bumeráng

THEHOPSNOB szerzőtárs rakta le elém az asztalra a Skyland Sörfőzde stoutját, kóstolni együtt kóstoltuk, írni én írom meg, ő pedig magára vállalta a kép árnyalását egy későbbi poszt keretén belül a készítőről, illetve a másik megszerzett sörről, a Kaleidoszkóp ipáról.

Ideális felállás, hiszen a munka felét máris megspóroltam és csak innom kell. De amikor a kedvenc Facebookos sörös csoportunkban egyszavas választ kellett volna adnom a kőegyszerű „jó volt?” kérdésre, már korántsem volt ennyire magától értetődő minden…

Skyland Sörfőzde Bumeráng

Skyland Sörfőzde Bumeráng

Nyilván nem árulok el nagy titkot, ha azzal kezdem, hogy hatalmas habot ereszt (ez a képen is látszik… a kitöltés utáni 5 percben bármikor tudtam volna ilyet fotózni, tehát masszívan ez volt). Elsőre földes, de nem fanyar, visszafogottan száraz és finoman pörkölt. Karamellás, aztán unicumos, végül a „medvecukros” jelzőben állapodok meg magammal, miközben a többiek az asztalnál dobálják be a negrót, a jägermeistert és még ki tudja milyen kulcsszavakat. Medvecukros és kész.

Ahogy melegszik, borul a kiegyensúlyozottság, egyre földesebb, alkoholosabb, a száraza már nem visszafogott, miközben fanyar is kezd lenni. Előtérbe kerülnek az olyan fűszerek, mint a fahéj és ánizs. Az első pár korty alapján odaadtam volna neki a 10/7-et, de a közepére kezdek szenvedni. Arra tippelünk, hogy a BrewDog Dogmája lehetett az inspiráció – egy sötét, testes, fűszeres  sör (az ugye scotch ale, ez meg stout) -, de ez így túl sok…

Az irány jó, de még sokat kell dolgozni ezen a sörön. Kezdésnek például vissza kéne venni a fahéjból! Az utolsó korty a pohár alján már kifejezetten kávés (mármint nem a finom, frissen pörkölt, hanem zaccos és savanyú). THEHOPSNOB szerint ez a sör nem jó, én viszont kivételesen megengedőbb vagyok; azt mondom, hogy ez a sör még nem jó, de van esélye, hogy az legyen!

Így a végére eszembe jutott a válasz, amit adnom kellett volna a sört firtató kérdésre: az eleje meggyőző, a vége kiábrándító. Mindenesetre hamarosan jön a poszt ígért folytatása, ahol az is kiderül, hogy lehet, hogy nem csak a recepttel van baj…

Random #42 // Csak egy újabb cucc, amit sörrel adnak el

A Founders Brewingnál meglátták a piaci rést az ’emberek, akik élik a kézműves sör kultúráját’, illetve az ’emberek, akik ajakírt használnak’ célcsoportok keresztmetszetében.

Többet ehhez nem igazán tudok hozzátenni.

Random #41 // Pabst Blue Ribbon on my mind

Na jó, igazából a legkevésbé sem jár a Pabst Blue Ribbon a fejemben, de e mellett a HD minőségre kipofozott reklám mellett nem tudok szó nélkül elmenni…

A tánc, a fények és persze Patrick Swayze! Zseni. 1979-ben még nem a hipszterek és a stoner rockerek számítottak a brand fő célcsoportjának… (A videó végignézése után pedig a többi találattal is el lehet időzni egy darabig.)

Kritika #63 // Sierra Nevada Torpedo Extra IPA & Porter

Szerencsés helyzetben vagyunk, mert csak benyúlunk a hűtőbe és máris az amerikai kézműves-söripar zászlóshajói kerülnek a kezünkbe, onnan meg már nincs megállás…

A Sierra Nevada Porter szétpörkölt, de közben nagyon laza, könnyen csúszik. Szép habot ereszt, a sötétbarna folyadék átenged némi fényt, már ha lámpa elé tartjuk a poharat és nem a szánk elé. Kicsit nem figyelünk oda és máris elfogyott a fele… A pörkölt íz elnyom mindent, mégis eretnekség lenne azt mondani, hogy nincs jól kiegyensúlyozva! Ízlik, adja, de egy kicsit vizes ahhoz, hogy túl sok érzelmet váltson ki belőlem.

Sierra Nevada Torpedo Extra IPA & Porter

Sierra Nevada Porter & Torpedo Extra IPA

A Torpedo Extra IPA keserűsége nem túr szét egyből, ragadós, csúszós, visszafogottan édes az elején. Illatra ellenben nagyon is édes, sőt multivitaminos, színre is kifejezetten narancssárgállik. A habra itt sem lehet panasz, nem tűnik el egyből, de nem is képez áthatolhatatlan pajzsot a pohár és a száj közé. Rendesen fogy ez is, ahogy melegszik, nem csak egyre fenyősebb, de az elejével ellentétben a végére már kifejezetten száraznak is tűnik. Az utolsó korty után – nagyon szépen el van ez rejtve – azt is érezni, hogy nem kispályás, már ami az ABV-t illeti.

A Sierra Nevada titka talán a könnyen ihatóság… 7,2%-os alkoholtartalmú a dupla ipa és 5,6%-os a porter is, de megállíthatatlanul dőlnek lefele. Egy estét megcsinálnak, de egy bulihoz nekem ennyi már kevés. Talán ez a nagyság átka, a túl sok kompromisszum… Jó dolgomban húzom a számat, tudom, de mégsem érzem a kattanást.

Ajánlanám másoknak? Simán. Fogom még inni? Naná! Kedvenceim lesznek? Nem.

Kritika #62 // O.K. Brewery Warrior

Szar dolgunk van, gyakorlatilag hetente nyílik sörfőzde, pub, vagy hipszterkocsma, ahová kénytelenek vagyunk elnézni. Ez már nem szórakozás, ez már munka. Nem is mindig sikerül időre leadni az anyagot, ez a kritika is egy hete lett volna friss. Ebből a néha kaotikus hazai helyzetből emelkedett ki egy múlt heti rendezvény. Nem a felhajtás miatt, mert az nem volt, hanem a bemutatkozó sörfőző személye miatt. Akkor is, ha igazából nem most debütált, de teljesen saját mégiscsak most állt ki a nagyközönség elé.

Kelemen Ottó tavaly szemtelenül fiatalon megnyerte a házi sörfőzők versenyét. Azóta megcsinálta például a Horizont Japán Búzáját (ez van akinek bejött, van akinek nem). Most elindította az O.K. Brewery-t, és rögtön a tavaly nagydíjas sörével, a Warrior nevű wee heavy-vel, azaz masszív skót ale-el támadt. A premieren nem tudtunk ott lenni, de Ottó volt olyan kedves és megvesztegetett két üveggel.

O.K. Brewery Warrior

O.K. Brewery Warrior

Magával a stílussal nem sokat találkoztam eddig, a Belhaven Wee Heavy-jéről kellemes távoli emlékeim vannak. Kinyitom, kitöltöm, és igen, ez az én új téli söröm (tudom, már mindenki a tavaszt várja, én meg bírom az édes, súlyos cuccokat amiket hidegben lehet igazán jól inni)! Majdnem feketébe (sőt, lilába!) hajló vörös, szinte átláthatatlan, a centi vastag habja hamar elillan. Édes illat, finom füstösség, kakaópor, karamell, szilvalé. Ízben is hoz mindent, testes, az alkohol nem lóg ki, kellően vastag az egész, szinte lekvárosan tapad a számban. Érdekes, hogy tuti komplex maláta alap van mögötte, de nem nagyon éreztem a kifejezett malátaízt a sok más mellett. A füstösség engem nem zavar a tűzrakásnál is mindig én szoktam gyújtogatni. Talán tényleg az egyensúlyon még lehet picit dolgozni, az édes, a füst és a komló finomhangolásával, de engem már most is megvett, amíg télen hozzájutok nem fogom elkerülni, desszertnek is király lesz.

Ami mellett viszont nem tudok elmenni (hiába, minket ingyen sörrel bármikor meg lehet venni, de azért még elmondjuk a véleményünket) az a sörfőzde logója. Ez a béna a pecsét… pedig sok potenciál van a névben (mondjuk akár KO is lehetett volna…), de ilyen logót még én is rajzolok painttel, pedig én tényleg ügyetlen vagyok. Ez is egy olyan dolog, amiben a hazai piacnak fejlődnie kell. Ezt leszámítva több mint ígéretes debütálás, várjuk a többit, állandó jó minőségben!

Kritika 61# // Bäder Nordstar

Nem vagyok a hoplagerek nagy barátja, úgy vagyok vele, hogy a gyümölcsös-gyantás-komlós cuccok az ale-eknek jobban állnak, a lager az legyen lager a maga keserűségével, letisztultságával – ezzel persze ellentmondok mindannak ami maga a craft beer, hiszen miért ne lehetne kísérletezni a hagyományos fajtákkal… Ebben nőttem fel, na. (A lagerben meg csináljon valaki végre konkurenciát a nagyipari cuccoknak. Ez eddig nem nagyon sikerült, az Ogre-től nem igazán csinálta össze magát ilyedtében a Dreher, vagy a Soproni.) Az első igazi hoplager, a Keserű Méz viszont jól hasított, gyakorlatilag egyedül taposta ki az utat a kézműves sörök előtt a hagyományos kocsmákban és bárokban.

A Bäder Sörfőzde Nordstarja ugyanebben a kategóriában indul és szerintem simán odafér a top1-re, azaz, ha akarom, van olyan jó mint a Keserű Méz. Amíg a marketingen, szervezésen nem javítanak a főzők, addig viszont nem fogja letúrni a piacot, csak egy lesz a sok sör közül, amit félévente 3 hétig lehet kapni az Élesztőben.

Itt, az Élesztőben került sor a premierre is, a nemrég megcsinált új belsőtérben, viszonylag távol az átható húgyszagú fenti mosdótól (szerk.: Élesztő bazz, ez amúgy komoly, hogy mindig van valami orbitális hülyeség, amivel a vevőket próbálod elriasztani? Frankón, a fenti wc olyan mint a legutolsó falusi kocsma hátsó vizeldéje… botrány). Elsőnek érkeztem a meghirdetett eseményre, majd még kb. 40 percig egyedül élveztem a szervezők társaságát. Akik amúgy szuperkedvesek, informatívak voltak, stb., csak érdeklődőket nem tudtak odacsalni. Olyan teríték volt felrakva kézműves grissinivel és kóstolni való Nordstarokkal, hogy csak na, de sokáig csak én élveztem, és amikor másfél órával később eljöttem, akkor is csak pár ember ült az asztalnál. Pedig hely az volt…

bekészítés Bader módra

bekészítés Bader módra

…és akkor végre beszélhettünk a sörről: 5%-os hoplager, azaz jól megkomlózott, szűretlen „ivósör”. Narancsos-arany szín, szép fehér hab, ami viszonylag hamar lemegy. Illatra frissen vágott fű, széna, virágok, Ízre finom kesernye, füves-zöld íz, méz és frissítő lecsengés, ami sokáig kitart. Teljesen fasza, friss, harapható, jó sör, azoknak is, akik csak 2015-ben is még csak ismerkednek a „hagyományostól eltérő” sörökkel, és egy minőségi ivócucc a gyakorlottabbaknak. Nem ez lesz a különlegesség amit észre fogok venni a táblán, de ha bárhová bekerülne a nagyipar alternatívájaként, vagy a Keserű Méz helyett, akkor simán, sőt boldogan kérném.

bader
A termék tehát tök rendben van. Amin a Bädernek javítani kell az az, hogyan játssza be magát az átlagfogyasztó agyába. Az alapok megvannak: a Bader búzája és a szintén náluk, a Kecskeméti Sörmesterek által főzött Vörösbegy és Kolibri sok helyen elérhető, így biztos csapra/hűtőbe fog kerülni a Nordstar is ezeken a helyeken. Baromi igényes a vizuál, tetszett, hogy a Facebook esemény igényesen volt megcsinálva, nem csak úgy odabaszva egy kép, a rendezvényre készült szórólapok szépek, a sör címkéje pedig annyira menő (sőt, hipszter!), hogy pólóra nyomva is hordanám (vagy pl. ha felszitáznák kézműves jelleggel a bevásárló vászontáskámra, akkor csak avval mennék le a biopiacra)… A bemutató viszont közönség szempontjából bukó volt, ha ilyen szervezéssel próbálják meghódítani a piacot, akkor nem sok jót jósolok a sörnek, mert jellegéből fakadóan nem emelkedik ki a tömegből. A sales-en kell még javítani, kapcsolatokat építeni. Ezzel a sörrel nyomulni kell, és berakni minél több helyre.

Ha nem is jár be olyan utat mint a Keserű Méz, remélem, hogy sok helyen fogunk vele találkozni, megérdemli, jó alap sör.

Tetkónak is elmenne

Tetkónak is elmenne

Kritika #60 // Csupor Ballpoint

Közel két hét késéssel, de csak sikerül beszámolni a Csupor legújabb főzetéről. Őszintén megmondom, maga az aktuális sör nem lett nagy durranás, de az egész koncepció megérdemli, hogy foglalkozzunk vele.

A történet lényege, hogy mostantól a Csupor kb. havonta (de legalábbis gyakran) jön ki egy új sörrel, ami a magyar találmányok előtt fog tisztelegni. Mondjuk király lenne, ha ehhez mind lehetne hagyományos magyar sörtípust párosítani, de hát a „világos” országában élünk, úgyhogy az inspiráció ezúttal máshonnan jött. A Ballpoint-ot a Neked csak Dezsőben mutatták be.

A mindennapok egykoron egyik legfontosabb használati tárgyához, a golyóstollhoz Rick Goosens a Csuportól egy mindennapi ivásra alkalmas mild-ot – sötétarany-világosbarna színű, ízletes, frissítő, nagy mennyiségben fogyasztható, alacsony alkoholtartalmú, erős malátaízű angol ale, amiben a komlónak szinte nyoma sincs – gondolt ki ötféle malátával és háromféle komlóval (Hersbrücker, Challenger és Styrian Goldings). A főzőmester most is Csupor Marci volt.

Világos réz színű sört kapunk csapról, átlátszatlanul zavaros, a fehér hab gyorsan tűnik a tetején. Maláta illat csap meg. Előző nap otthon főztünk sört, ugyanez az édeskés illat lengte be a konyhát. Ízben is ezt hozza, csak az édesség nélkül. Mintha egyenesen a malátás zsákba harapnék bele. Ugyanakkor egyáltalán nem érzek komplexitást, rétegeket, vagy mittoménmit, pedig ugye ötféle maláta van benne. A végén enyhe fanyarság, nekem nem zavaró, de állítólag a stílus nem kívánja, sőt talán a szénsav is sok egy picit.

Ettől függetlenül elvagyunk vele, egy angol meccs és egy ropogós fish and chips mellé el tudom képzelni, kizárólag csapon, de nem fogom keresni. Üvegben is kapható, senkit nem beszélnék le róla, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy üvegben jobb lenne a sör, pedig a dizájn nem rossz hozzá.

Csupor Ballpoint

Csupor Ballpoint

A kezdeményezés jó, az első megmozdulás még erősen döcög. Várjuk a többit, Csupor Marci izgalmas söröket ígért még a sorozatban.