All posts by theblackheartking

Kritika #130 // Yeast Wörks Damballah Weddo

Karácsony magasságában zavarba ejtően impozáns palackban kaptunk egy rumos imperial stoutot és, hogy biztosan elfogulatlan írás szülessen, megállapodtunk thehopsnobbal, hogy ő elmegy a bemutatóra és leír mindent, amit tudni kell és lehet (ő kóstolta csapról is), mi pedig Sophieval kvázi vakkóstoljuk.

Amit tudni kell: az Élesztős Yeast Wörks nagyjából egy éve főzte le a Gurinál a sört, ezúttal a Kísérletinyúl és Grabovszky segítségével. Került bele háromféle (indokolatlanul sok) rum és rózsaborzs a biztonság kedvéért, majd azóta pihent. – thehopsnob

Kitöltéskor masszív habot ereszt, olajosan, lassan hömpölyög a pohárba, semennyi fény nem szűrődik át rajta lámpa felé tartva sem. Illatra aszalt szilvás csokoládé-mousse szilvapálinkával, a rumot egyelőre nem találjuk. Első kóstolásra már inkább vizes, mint sűrű, az alkoholossága pedig nem simul bele a kortyba, hanem végig tolakodóan jelen van. Van, aki azt mondaná, hogy vékony, van, aki azt, hogy könnyen iható; mindkettejüknek igaza van. A korty végén száraz, kávés utóíz vár minket (a csokoládé itt már nincs jelen, de a rumot sem mondanánk meg, eskü), amit sokáig nem lehet élvezni, mert hamar elnyomja a pörkölt, földes keserűség. Sajnáljuk, hogy nem raktuk el a pincébe pár évre, baromi szívesen írnánk róla jókat 2017, vagy 18 végén… Kellemes, de ebben a formájában mentes a kihívásoktól és izgalmaktól.

Ki igya?

Aki szeretne komolyabb sörökkel is próbálkozni, de még csak mostanság kezdett el a komfortzónáján kívül is mozogni.

Ki ne?

Hardcore imperial stout rajongók és sörnáci bloggerek. Akik dobozból isszák a Ten Fidy-t.

Akkor ez most jó?

Rossznak nem lehet nevezni, hibáktól mentes, de nem hagy maga után maradandót.

Nekem nagyon más benyomásaim voltak a csapolt verzióval való találkozáskor; a kiemelkedő krémesség, a rum finoman érezhető fűszeressége szerintem simán odaemeli a legjobb magyar stoutok közé. Nyilván nem egy Goose Island Bourbon County (köszi még egyszer Tibi!), de nálam inkább tartozik az emlékezetesebb sörök közé! Én már most főzetném a következő évit…

Ennyire más az üveges (amúgy aranyos vudu-dizájnnal az alkotocsoport.hu-tól), mint a csapolt verzió? Ennyit számít az ízlés, a személyes preferenciák? Elragadott a pillanat heve? El tudom fogadni, hogy nemzetközi viszonylatban (ahogy alapvetően azért mindent mérni kéne) talán nem ugrik ekkorát, csak alapból nekem egyáltalán nem meh, hanem egy kifejezetten pozitív imperial stout, ami annyira krémes, amennyire még egyetlen más hazai főzet sem amit ittam és magyar szinten nagyon is működött.

Nem egyszer kóstolunk sört együtt, nem is szoktunk ennyire szétlőni, de ezúttal tényleg nem tudom mi a megfejtés. Tudjátok mit? Kóstoljátok meg és írjátok meg, hogy ti hogyan látjátok! – thehopsnob

Random #95 // Eltűntek

Remélhetőleg nem lesz ilyen állandó rovatunk (mint mondjuk a munkalehetőséges posztok), de Szilveszter estéjén két budapesti műremeknek is nyomaveszett.

A Hopaholicból a CCCP molinó kezdte máshol az újévet, míg a Bölcső Bar & Foodból a Kolbászt töltő tacskók töltik már máshol a kolbászt.

Ha valaki esetleg otthon rájuk találna egy józan pillanatban, de cikinek érezné személyesen visszavinni, az dobjon bátran egy névtelen tippet az info[kukac]fenekig.com címre és diszkréten intézünk mindent.

UPDATE A Kolbászt töltő tacskók megkerültek, a CCCP molinó viszont továbbra is valaki másnak a falát díszíti.

Kritika #127 // Hara’Punk Son of a bitch

A címke (az üvegen nincs, mert egyelőre nincs is belőle rendes üveges, csak jókor voltam jó helyen) mintha egy politikust ábrázolna a ’90-es évek dereka divatjának megfelelő, a méregzöld és türkiz meghatározhatatlan keresztmetszetében utazó zakófelsőben, bár nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a Flying Dog The Truth Imperial IPA címkéje még jobban inspirálta, mint Áder János.

2016-11-21-21-08-37

Hara’Punk Son of a bitch

Illatra friss, fenyős, gazdag, megjelenésre óarany színű és lassan múló, krémes habú. A kötelező körök után végre sínen vagyok és ihatom; első benyomásra sűrű gyümölcszuhatag. Itatja magát eléggé, először csak krémes, aztán folyós, jön a szénsav és csak a sokadik kortyra veszem észre, hogy a cuccos komlókeserű elkezd lidokainként viselkedni és zsibbasztja kétoldalról a nyelvet. Nem bánom. A 8,2%-ot meg észre sem veszem. Eléggé sajnálom, hogy csak egy üveggel kaptam tesztelni a Hara’Punktól, mert mire belejönnék a kritikába, már meg is ittam. Ez az egyetlen bosszantó dolog, amit le tudok írni.

A világot mondjuk nem váltja meg (meg tudja váltani a világot egy dupla ipa? szerintem mondjuk simán, de az általános vélekedés szerint már egyre kevésbé), de ezentúl egy újabb okunk lesz rá, hogy amennyiben szét akarjuk túrni az esténket valami komlóbombával, akkor lesajnálva a hazai kínálatot ne automatikusan a Mikkellerek felé nyúljunk a hűtőbe. Mondjuk kóstoljuk össze ezt a Balkezes Greyjoyyal, vagy a TuffBuzz Joanna Gone Maddel és tegyünk igazságot. (Aztán tegyük meg ugyanezt az újabb batchekkel és reméljük a legjobbakat!)

Ki igya?

Aki nem sajnálja le a hazai kínálatot. Aki lesajnálja, az is…

Ki ne?

Aki már kiszeretett az ipákból, de fél, hogy egy ilyen duplától újra beléjük szeretne.

Akkor ez most jó?

FYKI #40 // 12 dolog, amit megtanultunk Amerikában

8 hete már, hogy megjöttünk a Nyugati-Parti túránkról, mostanra pedig lassan sikerült is feldolgoznunk magunkban a tanulságokat. Nézzük a like-vadász címadáson túlmutató általános tapasztalatokat:

  1. Nem kell keresni a szaküzleteket, szembejön az utcán a nagybetűs kínálat.
c360_2016-09-11-12-53-56-136

Egy random polc egy random liquore store kínálatából Oaklandben – itt megtanulja elengedni az ember, hogy mindent meg akarjon kóstolni

2) Mindenhol, mindig kézműves. Igaz, ott nem így hívják. Csak sörnek.

c360_2016-09-18-13-30-13-301

A Nyugati-Parton főleg Stone Brewing és Sierra Nevada az alap mindenhol, de a San Diego Chargers stadionjában Green Flash volt csapról

3) Mindenhol van helyi kisüzemi is.

c360_2016-09-13-14-12-22-942

Tonopah félúton van Vegas és Reno között, 2500 ember se lakja, egy igazi poros kisváros, de saját sörfőzdéjük és palackozott sörük még nekik is van

4) Keresni sem kell, bárhol elénk ugorhat egy főzde.

c360_2016-09-19-19-05-37-309

Épp a Monkey Paw-t kerestük San Diego-ban, amit korábban ajánlottak a Mikkeller főzdében, amikor keresés nélkül elénk ugrott egy komplett főzde; mintha a Körúton sétálna az ember és az egyik butik helyett egy ilyen lenne – utólag a Resident Brewing-ként azonosítjuk a helyet

5) Nem érdemes a főzdék éttermeibe menni, ha csak nem akarunk feszengeni a hangulat és az árak miatt.

c360_2016-09-10-15-07-23-166

Nagyon vártuk a Mikkeller San Francisco, illetve a 21st Amendment Brewery saját helyeinek a meglátogatását, de csak feszengtünk – nem is az árak miatt (ha ki tudtunk menni 3+ hétre egy monstre road tripre, nyilván nem fogjuk húzni a szánkat pár extra dollár miatt), hanem mert igazi elitista, kisujjeltartós hangulat uralkodott, illetve a többi vendéget is jobban érdekelte az étterem, mint az, hogy milyen sörök voltak… Az Anchor Brewing sörkertje cserébe hozta azt a hangulatot, amit szeretünk!

6) Alapkiszerelés a 6-pack.

c360_2016-09-05-14-45-28-655

Egyesével még a Trader Joe’s ban is csak úgy lehet bármit venni, ha összerakunk egy hatos pakkot, máshol is csak maximum a 22 unciás (6,5dl) nagy üvegeket lehet külön vinni

7) Ha valami nagyon elbaszottul hangzik, akkor az jó eséllyel az is.

c360_2016-09-06-21-05-39-651

A fahéjas-horchata ale egyszer is sok (cserébe a mellette lévő vanilla cream ale is elég rossz)

8) A kaszinókban ingyen van a sör (oké, ez máshol is így van, csak általában nem járunk ilyen helyekre).

c360_2016-09-15-00-35-05-867

Hajnal háromkor az egész napos masszív „kézművesezés” után úgy kellett, mint egy pohár víz… Olyan is volt!

9) Ha jót akarunk inni, az itt sem lesz olcsó.

c360_2016-09-09-16-11-28-944

A kép elkészülte után óvatosan visszahelyeztük a polcra ezt a Farm to Barrel üveget, pedig csak $29.99 volt. „Csak”.

10) A korsón és pólón túl is hatalmas a választék az arculatátviteles termékcsaládok (merchandising szép magyar szóval) tekintetében.

c360_2016-09-21-18-43-58-625

Sierra Nevada mustárt is láttunk élelmiszerboltban is, a Rogue-tól egy Citrus Cucumber Soda-jával kényeztettük magunkat egyenesen a Walmartból, a Ballast Pointnak meg előre bekevert dobozos gin tonicja, rum cola-ja és bloody mary-je is elérhető liquor store-okban

11) Kezeljük fenntartással, ki és hogyan „adta el magát”.

c360_2016-09-20-21-01-56-172

Itthon előszeretettel szörnyülködünk a híreken, hogy aktuálisan épp ki adta el magát és hogyan… Mondjuk a Ballast Point, akinek még a neve is lekerült a Brewdoggal közös Shipwreckről, miközben olyan házisörfőzőboltja van – komlóritkaságokkal, folyékony élesztővel, hidegkomlózóval és az összes saját receptjükkel -, hogy csak elmorzsoltunk egy könnycseppet

12) Az utca alkoholfogyasztási tilalmat mindenki nagyon komolyan veszi.

c360_2016-09-14-18-12-58-093

Magunkon kívül senkit nem láttunk barna papírzacskóból sört inni, még a pubokban is nagyon szigorúan felhívják távozás előtt a figyelmet (Las Vegas mondjuk pont kivétel, mert ott engedélyezett az utcai alkoholfogyasztás is)

+1) BONUS GAME: nem sörös, de tapasztalat (talán csak lelkizősre ittuk magunkat), tőlünk, nektek, szeretettel. Közkeletű prekoncepció, hogy mennyire felületesek az amerikaiak. Az emberi kapcsolatok romokban, miközben hódít a small talk… Ha ott kint valaki megkérdezi, mi a helyzet, akkor „nem is érdekli igazán”, de mondunk valamit. Itthon meg se kérdezi senki és ugyanúgy le vagy ejtve, menj a dolgodra, ne nézz oda, ne szólj hozzá. Ott legalább próbálkoznak az emberek. Minden érdek nélkül annyi idegennel kerültünk ott kint interakcióba 24 nap alatt, amennyivel itthon 24 hónap alatt sem. Tanulság nincs, de megfogadtuk, hogy nyitottabbak és pozitívabbak leszünk. Ehhez pedig – bár nem árt hozzá – sör sem kell…

A harmadik év

Harmadik év, harmadik beszámoló, szokás szerint pátosz nélkül, szigorúan a tényekre, számokra koncentrálva. Najó, születésnapunk van, kivételesen nem leszünk annyira szigorúak (de csak magunkhoz nem… másokkal szemben továbbra is érvényes a kettős mérce).

szakmai alapon

szigorúan (szakmai alapon)

Új design-t kapott az oldal, igaz, nem forgattuk fel fenekestül (!) a dolgokat, de többek között most már mobilon is pazarul mutat, illetve megjelent az angol nyelvű fül is, bár egyelőre még nem sikerült az erőforrásainkat úgy összpontosítanunk, hogy tartalommal is fel legyen töltve, de mivel ott árválkodik az a szerencsétlen ENGLISH felirat, csak rá kell vennünk magunkat rövid időn belül.

ezt a kritikát se írtuk meg

ezt a kritikát se írtuk meg, de kár lett volna nem megosztani ezt a képet

Elindítottuk a Mikkeller Running Club hivatalos budapesti csapatát is, igaz újabban sportsérülések és időpont egyeztetések miatt a lendületét nem nevezhetjük töretlennek, de ez ne tévesszen meg senkit; novemberben visszatérünk!

Sörök, seggek, sprintelés

sörök, seggek, sprintelés

Elkezdtünk videókkal, boomerang animációkkal, saját meme-ekkel, illetve gif-ekkel is kísérletezni a tökéletes brand-élmény jegyében.

as

minőségi kontent, minőségi szórakozás

Az elmúlt egy év legolvasottabb posztja azért kicsit elszomorít minket, mert nem valamelyik Kritika, vagy Funkciótlan Formás Fenék lett ez (az egyik tag-ból kifolyólag, teljesen véletlenül a #11-es elég jól pörög azért), hanem a Csíki Sörös véleményposztunk. Igyekszünk amúgy – reményeink szerint ügyesen – egyensúlyozni a bulvártartalmak (kattintásvadász posztok kis befektetéssel) és a kisebb népszerűségű, de szakmaibb anyagok között (már amennyire mi szakmaiak tudunk, meg akarunk lenni).

holnap visszajövünk

holnap visszajövünk

Sajtóanyagokat továbbra sem közlünk egy az egyben, illetve a nagyüzemiek repiajándékait is inkább visszautasítjuk, mert csak jobb az egy lépés távolság (csak a rend kedvéért: pénzt azért továbbra is elfogadunk!), de ami érdekes számunkra, arról azért csak írunk (sörblog vagyunk basszameg, nem kézműves kraft blog)!

Sértődések, fenyegetések, nyúlások továbbra is akadnak, de egy ilyen ünnepi pillanatban csak a szépre emlékszünk, mint például a Grimbergenes szponzorált brüsszeli útra (azért vicces volt egy-két komment, de tényleg), vagy a blogon belüli kraft-esküvőre (örök hűséget fogadtunk egymásnak és a sörnek).

Bodnár Dávid Photography

köszi a képet, Dávid Bodnár Photography

Egy rakás magas labda persze kimaradt és elkeserítő mennyiségű félkész, lejegyzetelt, befotózott anyag van a fiókban, de lassan megtanuljuk elengedni ezeket… Amikor elkezdtem írni ezt az összefoglalót a harmadik évről (jelentősen megkönnyítettem a mostani dolgomat, mert az év végén már írtam egy 2015-ös visszatekintést is), azt gondoltam, hogy nem nagyon lesz miről beszámolnom, de persze tévedtem. Például majdnem kimaradt az is, hogy lett egy ezüstérmünk az V. Házisörfőzők Nemzetközi Versenyén. De csak majdnem!

Mildy Cyrus

Sophie és a Mildy Cyrusért járó elismerés

Egyre több dolog történik velünk, meg persze a hazai sörrel is, szóval a negyedik évünkben sem fogunk unatkozni… Azon leszünk, hogy ti se tegyétek ezt (tartogatunk még meglepetéseket)! Köszi, hogy velünk vagytok 2013 óta.

 

Kritika #124 // Klippfiskøl, Aja Witbier, Tre Gamle Damer, Bøyla, Úlfrún, Neck Oil

Kis túlzással a norvég sört eddig a Kvelertak ‘mézsör‘ száma jelentette, de aki követ minket Instagramon (ez nem csak a reklám helye, de egyben a megfelelő idő is arra, hogy a hiánypótlás megtörténjen, amennyiben még nem), az már láthatta, hogy nem is olyan régen egy elég fasza kis csomagot kaptunk (csalás, mert van benne angol és izlandi is, de mindegy).

A Klippfiskøl vienna lagert innám egész nap. Édeskés illat, vizes test, száraz befejezés, kis grapfefruit keserű bejátszik, a végén fanyar kissé.

Ki igya?

Mindenki.

Ki ne?

Aki Indexes, Origós sörös cikkeket szemetel tele a baromságaival kommentben.

Akkor ez most jó?

Laza.

2016-07-23 13.47.50

Austmann Bryggeri Tre Gamle Damer, Aja Bryggeri Aja Witbier, Røros Bryggeri Og Mineralvannfabrikk Klippfiskøl

Az Aja Witbierben a belga búzás jegyek szépen jönnek egy kis kókuszos csavarral. Az első benyomás a koriander. A második a bergamott. Nem telít el, selymesen simogat. Ahogy fogy, egyre jobb, hiába szakadnak fel hatalmas élesztőrögök az aljáról. Kis túlzással ez a belga mojito!

Ki igya?

Aki nem fél egy kicsit bemocskolni a kezét.

Ki ne?

Aki szerint az Kronenbourg Blanc a szakma csúcsa.

Akkor ez most jó?

Allstar.

 

Lédús grapefruit kissé punnyadt füstösséggel; ez a Tre Gamle Damer. Tagadhatatlan, hogy IPA, de nem keserű. A belga élesztő és a fenyős jegyek együtt egyszer simán működnek, de azért nem telitalálat.

Ki igya?

Akit a ‘három öregasszony’ sörnév nem riaszt el.

Ki ne?

Aki nem szeret a Balaton partján külföldi söröket pattintani. Akinek már herótja van a belga típusú söröktől.

Akkor ez most jó?

Az első kettőt bárhol-bármikor, de ebből nem feltétlenül ragaszkodom még egyhez Norvégiából.

asd

Borg Brugghús Úlfrún Nr.34, Ægir Bryggeri Bøyla Blonde Ale, Beavertown Neck Oil

Ugyanaz a strand, másik nap, pattan a következő hármas. Kezdjük azzal, hogy nem csak egy kis ivó-lyuk nyílt a Bøyla dobozán, hanem lejött az egész teteje és kvázi pohárként lehetett inni belőle. Múlt, jelen és jövő egy dobozban. Aranyló, habkönnyű, vizes… Édeskés íz megfejelve kis komló-keserűvel. Tipikusan az a kategória, amit nem írni, hanem inni kell. Skål!

Ki igya?

Aki nem vágyik megfejtésekre.

Ki ne?

Aki megfejtésekre vágyik.

Akkor ez most jó?

Egyszerű emberek vagyunk, az egyszerű söröket (is) szeretjük.

 

Az izlandi Borg főzde már nem Fenékig-szűz, az Úlfrún pedig a nagybetűs session ipa. Nem váltja meg a világot, csak jobbá teszi. Friss, ropogós citrusokkal és telt ízvilágával az eleje nagyon bekezd, a vége pedig – mint valaki, aki igazán szeret – keserű szájíz nélkül, nagyvonalúan elenged, hadd menjünk. Megyünk.

Ki igya?

Aki nem unja még a session ipákat.

Ki ne?

Akinek fáj az Izland elleni 1:1. Aki nem szereti, ha elengedik. Aki szerint a világ egyre rosszabb hely.

Akkor ez most jó?

Mi nem unjuk még a session ipákat.

 

A Neck Oil nem hazudik, egy olyan session ipa, amiből sokat meg lehet inni viszonylag rövid idő alatt, cserébe viszont kicsit semmilyen. Vizesebb, de gyümölcsösebb, mint az előző ugyanilyen, viszont a túl sok széndioxidtól kissé szúrós, mint az olajos magvak héja. Azért csúszik.

Ki igya?

Akinek bejött a Dezső vére.

Ki ne?

Akiknek nem jut eszébe legkésőbb délelőtt 11h-ig, hogy most már meló után igazán le kéne verni valami fasza sört.

Akkor ez most jó?

Kellemes, de ugye mi nem unjuk még a session ipákat.

 

Nem egyszerűen arról van szó, hogy az egzotikumuk megszépítik ezeket a söröket, mert az elmúlt hetekben nem egy lengyel, horvát, illetve szlovák kézművest ittam (ezúton is nagy ölelés kitűnő barátainknak), de azok egyike sem volt ennyire izgalmas. (Najó, ez nem igaz, a Zakładowy Fajrantból bármikor jöhet még pár üveggel…) Végszónak legyen elég annyi, hogy köszönet Balázsnak!

Random #89 // Az, hogy egyáltalán nektek ma lehetőségetek van

A nagy hurráoptimista hangulatban sem öleli mindenki a keblére a nagybetűs KRAFT-ot… Ez a hétvége nyilván üzenet volt a Főzdefeszt irányába is, de a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesülete is „sokkal több szerénységet és alázatot vár el minden új belépőtől”. Kommentár nélkül a teljes poszt:

Kritika #122 // Põhjala / To Øl Ginie (In a Bottle)

Nem bírtuk ki, hogy ne kérjük ki (a Põhjala számunkra Berlin óta legendás, de hagyjuk a csak nekünk vicces poénokat) és bár mostanság nem ékeskedünk olyan sörökkel, amelyeket rajtunk kívül csak kevesen fognak – tudnak inni, ezzel most kivételt kellett tennünk. Nem leszünk a fiú, aki minden savanyítottra farkast kiállt, de most hinnetek kell nekünk.

Illatra margarita egy kis Gatorade-del, színre kissé sápadtabb, mint a képen és zavarosabb is. A hab hamar összeesik, de egy kis fátyol a végéig próbál kitartani.

Põhjala / To Øl Ginie (In a Bottle)

Põhjala / To Øl Ginie (In a Bottle)

Kortyra mint a kés; gyorsan jön, hideg, kegyetlen és az első szúrás után gondolkodás nélkül adjuk meg magunkat. Lehunyjuk a szemünket és új snitt jön: bungee jumping közben zuhanunk, egy rakás érzés tolong bennünk, dolgozik az adrenalin, mindent akarunk, most akarjuk, aztán lenyeljük a kortyot és visszaránt minket a kötél. Pislogunk és újra az asztalnál találjuk magunkat sörrel a kézben. A margaritát nem tudjuk elengedni, persze nem annyira alkoholos. Először sós, aztán fanyar és csak a száraz befejezésnél érezni egy keveset a jobb ginekre jellemző borókabogyóból. Úgy fáj, hogy jó.

Ki igya?

Aki valami újat keres.

Ki ne?

Cseh sörök kedvelői. Akik most kezdik a kézművest. THEHOPSNOB.

Akkor ez most jó?

Felettébb.